Délmagyarország, 1984. október (74. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-27 / 253. szám

WC DM Találkozások MAGAZIN Keresem a jót Nagy gyönyörűséget jelentenek az embereknek a kemény, harcos és szókimondó írások, sósán el is olvassák. Ha megírjuk, hogy ez vagy az nem a tisztesség útját járja, sőt gazemberségből van benne több, nem becsületből, azonnal jönnek levelek, telefonok, meleg kézfogások: végre valaki meg merte írni ezt is. Ügy veszem észre, hálásabb is írni a rosszról, mert akkor legföljebb az az egy átkoz bennünket, akit eltaláltunk, a többiek inkább áldanak bennünket. Ha azt írom, hogy Varga Pista a világ legrendesebb embere, ilyenből kellene sok, és ideje lenne észrevennünk már. akkor legföliebb ő teszi el a cikket szíve fölé, a belső zsebbe, vagy ő is eldugja a világ, elől, de legalább százan szidnak: vak ez az ember? Itt vagyok én, miért nem rólam írt? Ha alkalom adódik rá, meg is mondják, és nem szalasztjak el az alkalmat, hogy fölsőbb fórumok előtt is lene szedjék' rólunk a keresztvizet, utolsó csöppig. Pályánk első évében azt hiszi a magamfajta, az az ő legfőbb dolga, hogy gyökerestől irtsa ki a gazt. Jól nekigyűrkőzik, és sorozatban megírja a hitvány emberek sokaságát. Mindig javító célzattal persze, mert a jobbító szándék ősidőktől fogva benne lakik, és tudja, olvasói háláját igy is magán érezheti. Eltelik eev év. másfél, és észre kell vennünk, hitványságból semmivel sincs kevesebb, legföljebb haragosunkból lett több. Nem baj, de legalább jól megmondtuk a magunkét. Ha okos ésszel, sokat rágódnánk, és lépést váltanánk, ha mától kezdve csak a szépet és a jót, mindig a legszebbet és a legjobbat írnánk, igen-igen unalmasak lennénk. Egy rendőrségi tudósítónak például keze alá dolgozik az egész alvilág ötlettel, fifikával. aljas rafinériával, soha nem kell tartania attól, hogy témái elapadnak, de aki csak a jót akarja írni, szembe kell néznie a szomorú valósággal: unalmas lesz. Kisebb talán a szókincsünk a jóra, és nem tudjuk még kicifrázni se mondatainkat? A cifra és a jó nem is nagyon fér össze. Tisztességes ember nem is jön be hozzánk, hogy itt vagyok én, a világ legrendesebb embere, tessék kanyarintani rólam valami aranyos cikkecskét. Inkább elbújik előlünk, mert csípi a hátát a dicséret akkor is. ha szőrmentében éri. Kereshetjük hetekig, ezer ötlete van Ú1 és még úiabb rejtekhelyek föltalálására. Bebújna az egérlukba is előlünk. Ha megtaláljuk, akkor se nagyon tudunk kihúzni belőle egyetlen értelmes mondatot se. És mivel az újságírótól is teljesítményt követelnek, be kell látnia, ez az út sokáig nem járható. Vegyünk csak elő megint egy hitványt a sok közül, ha szépen és szellemesen akarunk írni. Itt ficánkolnak előttünk, mint tündérhalak az akváriumban, csak észre kell vennünk őket. Lökődhetjük is félre őket: te még várj a sorodra, te még hízzál egy kicsit. Méret alatt a hitvány embert se szabad kifogni a tóból De a ház felépült... Szombat, 1984, október 20, 11 Olyan kifordított esetem is volt már, hogy két nagy karddal hadakozva védtem a jót néhány elegáns vágásom is volt talan, arra pedig azt mondták, hogy cinikus vagyok. Tele is kürtölték vele a világot. Jött is a jó tanács, hagyjam a piszkálódást, azt írjam meg inkább, hogy Piti János lopja a facsavart és ezzel kimondhatatlanul nagy kárt okoz a népgazdaságnak. És Piti János valóban nagy lator, a gázolajat is kiszívja a traktorból, a takarmányból is lelök egy zsákkal, ahol leenaevobb a aaz és este visszamegv érte. Ezeket az ügyeket kellene nagyon megszellőztetni, mondják sokan, különben soha ki nem fogyunk belőlük. Akármerre járok, mostanában mindig segítséget koldulok. Olyan embereket keresek, akikben mocorog a ió szándék, és ha alkalmuk van rá. ki is mutatják. Szembetűnő hőstettek ritkán adódnak, megbecsülöm tehát a kicsit is. Elég nehéz a dolgom, mert ha avval állítok be valahová, hogy mondjanak három gyönge gerincű embert, azonnal rávágják, ne csak hármat keressek, mert sokkal több van, de ha avval nyitok be, hogy valami aranyos kis lélek kellene, vagy olyan valaki, akiben erő is van a jóra. azonnal azt mondják, egy lépést se tovább: Itt vagyok én! A múltkor is járt itt valaki az újságtól, meg is írta. es mee is dicsérték érte. Na azt nem mondja, hogy minden héten róla írjunk, mert az emberek rossz néven veszik az ilyesmit, lehet, azt egyszer-egyszer, névtelenül is. Még nagyobb a hatás, ha úgy kell elővadászni, ki lehet az a mérhetetlenül becsületes ember.. Üljek csak !#, nyugodtan: kávé, konyak, vagy maradjunk a pálinkánál? Azért is nehéz, mert példaképünk volt már elég. Ha leírom, hogy Angyal János jót tett, sőt, ő a főkapitány a kétlábon járó szentek gyülekezetében, mindjárt kapom az üzenetet, máskor nézzem meg jobban, kit veszek a tollam hegyébe. Azt bezzeg nem vettem észre, hogy a nagyapja mennyire háttal állt a tisztességes világnak? Nem akarok tehát új meg új fejezeteket nyitni a fényesre- csiszolható példaképek faliújságján, csetlő-botló embereket keresek csak, akik esnek-kelnek, mint a többiek, néha-néha meg is áznak, ha fagy, meg is fáznak, de van bennük valami tartás is. A tartást mondom, mert pénz után futó világunkban ez kezd lenni a legnagyobb hiánycikk. A tisztességtelen haszon mögé annyian állnak be a sorba, elő kellett venni a törvény vasvilláját, hogy ki tudjunk aljazni. Akiben maradt még tartás, inkább eloldalog. Félszóval se azt mondom, hogy ezek vannak többen, mert hazudnék, de addig már eljutottunk, hogy amaíok elbújnak inkább. Ne mondja rájuk senki, hogy élhetetlenek. Bízom benne, a jónak is van annyi változata. hogy holtom napjáig nem'i maradóit kenyér nélkül. HORVÁTH DEZSŐ A szobafestő Valószínű, hogy Nagy Istvánt inkább úgy ismerik a szegedi emberek, hogy futballkapus, s nem mint szobafestő. Pedig az utóbbi a hivatalos, hiszen a munkakönyvében is tanult mestersege szerepel, s tizennyolc éve az olajipar dolgozója. Törzsgyökeres szegedi. A Móra utcai általánosba Járt. ahova az állami gondozott gyerekek. — Mi voltunk a kintiek, —, emlékezik a diákévekre. Szülei a kendengyárban dolgoztak. Édesapja fiatalon meghalt édesanyja három műszakos volt. Sokat kellett a gyerekeknek odahaza segíteni. Az általános iskolában kézilabdázott. Tizennégy évesen került a SZEAC serdülő csapaté ha, de kapust faragtak belőle. Bánáti János foglalkozott velük és Dávid Szaniszla intéző. „Második anyánk volt, lelkes és segítőkész. Nagyon szerette a gyerekeket." — A tanulás, a szakmaválasztás? — Szerettem volna tovább tanulni, de a család úgy határozott. hogy előbb egy szakmát sajátítsak el, s csak azután lehet szó továbbtanulásról. A bátyám szobafestő volt, őt láttam dolgozni, segítettem is neki olykor. Gondoltam, hogy később beiratkozom az építőipari technikumba, mivel nagyon szerettem rajzolni. A szakma nekem szimpatikus volt. Látja az ember, hogy valami, ami előzően zavaix>s és csúnya volt, megszépül munkája nyomán. — Hol, merre tanulta a mesterségét? — A ..hatszázasban", és a DÉLÉP munkahelyein, az akkori újszegedi lakásépítkezéseknél. Jó mestereim voltak. Kondász Mihály bácsitól sokat tanultam. Megyei versenyt nyertem, majd országos szakmunkástanuló versenyen is indítottak, kilencedik lettem. Két hét lengyelországi üdülés, volt, a jutalom. . A penzlit letette, és csak a foci következett. Mészáros Károly és Tóth Lajos foglalkozott a tehetséges fiatallal. — Mikor állt a kapuba első osztályú mérkőzésen? — Hatvannyolc őszén, a Bp. Honvéd ellen, s az eredmény 0:0 volt. a tévé is közvetítette. Bár előtte, a nyáron voltak kupameccsek, s ott, védtem. Ezután Bánáti nekem adott bizalmat és Tóth Lajos ült a kispadra Igaz, hogy a csapat akkor kieső helyen állt. de nem azért estünk ki, mert en voltam a kapuban. Meséli a következő szezont, «mikor jó kapusokkal rendelkezett a szegedi csapat. Nagy Pista előtt ott volt Korányi, Gilicze. majd később Bence és Gujdár. Hatvankilenc tavaszán jól ment Nagy Istvánnak, zsinórban tizenkétszer volt a kezdő csapatban. Nagy reményeket fűztek tehetségéhez. Az az esztendő jelentős változásokat hozott számára. Nyáron megnősült, ősszel viszont behívták katonának. — Kaposvárott katonáskodtam, de focizni is alkalmam nyílt a Táncsics S. E-ben. Ott is három kapus volt, velem együtt: Csepecz és Palla, illetve Knapik. Hetvenegyben leszereltem, és visszajöttem a SZEOL-hoz. Sokat segített Nagy Istvánnak Gujdár Sándor, bár Gujdár volt az első számú kapuvédő, dé rossz formába került, és Bundzsák edző Nagyot állította be védeni. Jól „bevédte" magát, amikór megsérült. Czipott doktor porccal mütötte. az operáció jól sikerült. de a féléves kihagyás után nem tudott visszakerülni a kezdő csapatba. Gujdár is akkor volt a legragyogóbb formában. Csak azután lett újra első számú kapus, amikor Gujdár Sándor elment a Bp. Honvédba. Ez 1974-ben történt. Ezután zsinórban három évig K'agy István volt a SZEOL első számú kapuvédője. A szegedi csapat ..hintaegyüttes" vott. kiestek. följtitottak, kiestek, följutottak, Egy íaben csak a létszámemelés mentette meg őket. Beszélgettünk hosszasan arról, miért ez- az .'.llandó .,jö>'és-menés" egyik, osztályból a másikba, S mi ÍZ oka annak, ha egy csapat fölkerül, akkor szinte bravúrokra is képes, majd bekövetkezik egy teljes összeomlás. — Nem is tudnám megmon» (Um. H4 ioLkcrul egy csapat« <f * 1 WmrWWr r akkor úgy indulnak a játékosok, hogy vagyok olyan legény mint te. majd megmutatjuk. A következő szezonra elszáll a kraft, az ellenfelek is jól kiismerik a társaságot, jobban odafigyelnek. A hangulat is változik, nem kell már bizonyítanunk, nem is azt mondanám, hogy lazsálás következik. inkább az igazi tudás válik dominánssá, elmarad az a plusz, ami korábban meghatározó volt. — Fontos a lelkesedés? — Nagyon lényeges. Hiába jó játékos valaki, ha hiányzik a lélek, a szeretet (a jáiék és a klub iránti egyaránt). — Voltak szép napjai, melyek az emlékezetesek? — Az első mindenképpen emlékezetes marad, a Honvéd elleni döntetlen. Hasonlóképp emlékszem a Fradi elleni mérkőzésre. az is döntetlen volt, pedig Albert ravaszul keresgélte a réseket mellettem. Hetvenháromban Új pesten játszottunk, én 70 percet védtem, addig 0:0-ra álltunk, a vége 2:0-ás vereség lett. Az újpesti csatársor ilyen összeállításban rohamozott: Fazekas. Bene, Dunai II. Még a kispadon is válogatottak ültek. Nagy volt az: örömöm, amikor Békéscsabán 1:1-es eredmény után tízes osztályzatot kaptaim. A sport érdekes életet nyújt, de ezért komoly árat kér viszonzásul. Lemondást, sok távollétet. kemény és fárasztó edzéseket. Ha jól megy a csapatnak, a szurkolók tapsától és szeretetétől kísérve telnek a napok, ha rosszul, füttykoncert és szidalom a fizetség. — Ki a jó kapus? Milyen adottságok kellenek? — Jó reflexek, ruganyosság, bátorság és a foci szeretete nélkülözhetetlenek. De az utóbbi föltétel az életben is nélkülözhetetlen, ha bármit csinál az ember, fontos, hogy szeretettel végezze munkáját. Különben mit ér az egész? A jó kapusnak éreznie kell, mikor maradjon a kapuvonalon, mikor fusson ki, s ne féljen ütközni sem. Én nem törődtem soha a következményekkel. jaj, mi lesz, ha ütközöm, talán megsérülök. — Voltak-e olyan csatárok, akiktói tartott? — Voltak, s nem ¡s elsősorban azok, akik nagy bombázóknak számítottak, mint Tichy, Váradi, vagy Bene Feri. A ravaszul lövőket nem szerettem, ilyen volt Töröcsik és Tóth Andris. ök rafináltan kezelték a labdát, nyestek, nem lehetett előre kiszámítani, hogy mi lesz a vége. Körülbelül száz első osztályú mérkőzésen védett és két évvel ezelőtt abbahagyta. Most harmincnégy éves, akár ott lehetne ma is a SZEOL kapujában. — Miért a korai visszavonulás? — Eltört az ujjam. Meg bele is fáradtam, untam az állandó ..átjáróházasdit", ki-vissza-kiv issza ... • Nagy István újból a régi mesterségét folytatja. Nem is akart sportvonalon munkálkodni. A szakmát viszont újra kellett tanulnia. „Lassan befogadtak a szakik." S azt viszont hiába tudakoltam, milyen volt a búcsú a csapattól. Sajnos, a szegedi tűkétől, aki tizennyolc évig őrizte a SZEAC. majd a SZEOL kapuját. nem búcsúzott' el senki. Figyelmetlen volt a vezetés? Nem tudni, mindenesetre Nagy István és a szegedi szurkolók megérdemelték volna a tisztes búcsúzást, egy szép búcsúmeccset GAZDAGH ISTYAN Igazán nem panaszkodhatott. A kollégái szerették, a jobban kereső rosszul fizetett műszaki értelmiség közé tartozott, futó kalandjai nem derültek ki otthon. és a család is biztos támaszt jelentett számára — immár tíz éve. Ekkor azután az is kiderült, hogy a szerencsével sem áll hadilábon. Nyert ugyanis a totón, s nem ám semmi kis pénzt. Pontosan száztízezer forint jutott neki az osztá6, a végső elszámolás után. Természetesen ezt kis csoportjuk hajnalig tartó ivászattal ünnepelte. Sör, bor az asztalon, mámor a fejekben. s végtelen jókedv, jövőbe vetett hit ugye. holnaptól minden másképpen lesz" fogadkozások. Ö volt az egyetlen, aki komolyan vette. Miért is ne? No, nem kell mindenen változtatni, de azért már valamit illene fölmutatnia. Hiszen lassan negyvenéves. Hogy mit? Anyuval együtt sütötték ki — egy házat. Lakás ugyanis már van (háromszobás, szépen berendezve, de bizony csak egy lakótelepen), autó sem hiányzik (igaz, „csak" Lada, és nem is új) .hétvégi telekre is futotta már (no, ez sem divatos helyen fekszik), tehát építkezni kell. „Nehéz lesz, de az bizony jó befektetés" — nyugtázták elhatározását a kollégák is s ezt újabb, végső bátorításnak vette. „Ha pedig segítségre van szükséged csak szólj, mi ott leszünk!" — kapta munka után, hazafelé, a vállra veregető ígéreteket. Hát nem nagyszerű, ha az embernek ilyen sok barátja van? S bizonv. a segítségre volt is szükség. Telket nézett vele a fél osztály, majd az engedélyek, a hitel megszerzéséért szorgoskodtak a haverok. Kollektív izgalomban égett három szoba, s kollektív volt a keserűség is. amikor kiderült, metjnyi hiánycikk .szerepel a TÜZÉP listáin „Maid megoldjuk" — jött a biztatás ilyenkor, de rajta ez sem segített.' Hiába, fogytán a pénz. számolt be anyagi helyzetükről már a falak felhúzása közben a felesege. S hogy miért? Mert keveset keres — tudta meg egyegy kiadós veszekedés közben ..Ami igaz. az igaz. nem túl sok ez a pénz" — gyűrögette a fizetési jegyzéket harmadikán, de semmi okos nem jutott eszébe. Persze, ha végre előbbre lépne ... Vagy, mondjuk, bejönne több maszek meló ... Az előléptetést egy névnapon kezdte elintézni. Egy-két ügyesen elejtett mondat, szellemes megjegyzés, es a Nagyfőnök máris megtudta, ki az. aki nagyon alkalmatlan osztályvezetőnek. Mivel két héten belül arról is kimerítő tájékoztatást kapott az igazgató, hogy ki küldött levelet a minisztériumba, természetesen hamis vádaskodásokkai, már azt is biztosan kellett látni, hogy ki alkalmas viszont e posztra. S látta is. A födémgerendák már az osztályvezető elvtárs címére érkeztek. De a maszek ... Persze, ha be tudná bizonyítani (s persze, nagy nyilvánosság előtt), hogy Z. és F. munkái elavultak, nélkülöznek minden új szellemet, azonkívül csak a legdrágább módszerekkel kivitelezhetők ... Sikerült. Igaz. ez nem névnapon történt, de azért szépen nőttek a megrendelések, s kiszámolta, hogy napi 12 órás munkával eleget tud tenni a kötelezettségeinek. A totócsoportból egyébként kilépett, viszont megtanult kártyázni. Csak filléres alapokon játszott, de nem is ez a fontos. „Tudod, drágám, a nagy dolgok fehér asztalnál dőlnek el!" — magyarázta anyunak az ágyban, aki megértően simogatta, s még azt is elnézte, hogy az utóbbi időben bizony nem olyan jó. . Hiába, apu nagyon fáradt De a házért áldozni kell. Áldoztak is, de azért módjával. A fehér asztalnál ugyanis könnyebb volt megtudni hol értékelnek le építőanyagokat, hol van olcsobb szabad kapacitás. S ami nagyon fontos, a baratok sem maradtak el. Igaz, jnost már osztálynak hívták őket. de azért ott szorgoskodtak hét végeken a ház körül, s azt sem bánták, hogy egyre kevesebb sör jut a segítőknek. Bizony. az építkezés drága, a főnöknek spórolni kell. Spórolt is becsülettel mindvégig. így aztán megelégedessel nyugtázhatta másfél évvel az alapásás után, hogy a nagy mű elkészült. Igaz. a végén csak meg kellett szabadulni a hétvégi háztól („sose búsulj, az új osztásból az elsők között kapsz!"), s az autót sem lehetett kicserélni de angol típusú ám a kégli,tetőtér meg miegymás . . . Már csak fel kell illő módon szentelni. Először természetesen a Nagyfőnök kapott meghívót (nem is volt rossz ötlet a nyomtatott, veregette meg anyu vállát) hozzá illő társaságban, majd a barátok (elnézést: az osztály) invitálása következett. Persze, kétszer nem futhatja Napóleon konyakra, bármilyen közel is a határ. s a négyfogásos vacsora helyett megteszi a marhapörkölt is — készült a terv. Fölösleges volt sokat gondolkodni Csütörtökön a helyettese mondta le a házavatót — „Hidd el, nem azért segítettünk és sajnos beteg a gyerek is, de nagyon" — majd sorra magyarázkodtak a többiek is. Az utolsó •»arom elnézést viszont csak telefonon, és csak szombat este érkezett, amikor a szépen megtervezett kerti bungiban rotyogott a bográcsos pörkölt. Nézte a sűrű levet, megvakarta a homlokát, s tudta, hovv most valamit nem ért. Pedig ilven vele régen nem fordult elő. Hogv senki ne jöiiön el a haverok közül? De miért? „Unván már. mit ölöd magad? A ház akkor 19 elkészült. ők meg csak Irigykedjenek" — nyugtatta mee a felesége Igen, ebben anyunak van igaza. .A ház elkészült, már csak az emeleti fürdőszoba csempéje hiányzik. A pörkölt hús ára lehet., hogv ki is futotta volna Na. mindegv' — legyintett, s elment fürödni, a földszintre. Mikor bebúit az ágyba, már nvomta is a párnára a fejét az álom. Erezte ugyan arcán a hívogató puszit, de csak annyit morgott válasz helyett: de a ház felépült" Anyu bólintását — bizonv fel! •— már nem is látta Minek?... BÁTYI ZOLTÁN |