Délmagyarország, 1984. szeptember (74. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-29 / 229. szám

» Szombat, 1984. szeptember 29. 101 A Hazafias Népfront feladatai a kistelepüléseken Hazánkban több száz olyan település van. amelyben a Hazafias Népfronton kívül nincs egyetlen más politikai szervezet sem. Ezek természetesen egytől eayia apró települések amelyek jövöjéröl manapság sok fórumon hallani. E kistelepülések ióvóiéról társadalmi vitát kezdeményezett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Társadalmunk leoálioaóbb politikai tömegmozgalma, a Hazafias Népfront, világnézetre, pártállásra, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül, mindenkinek kínál arra fórumot, hogy kifejthesse ötleteit, javaslatait, véleményét. A népfront nem társadalmi konfliktusok kihordóia. hanem valóban a tudatos állampolgári kibontakozás terepe. Ez azonban csak akkor lehet íav. ha mindenkori kisközösségek valódi érdekeinek képviseletét a problémák feltárását, végrehajtásának lehetőségeit a kisközösséaek bevonásával sikerül megoldania. Hoouan teszi ezt? Miként tudja seaíteni a népfront a falvak népességmegtartó kévesséaét? — ez-ekröl beszélgettünk Pozsgay Imrével. a Hazafias Népfront főtitkárával. — Mi a településfejlesztés jövőjének legfontosabb kérdése? — Nos, az egyik legfontosabb mindenképpen az. hogy a helyi ügyekben a helyi vezető testületek szava legyen a mértékadó. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a helyi közösséget érintő kisebb vagv nagyobb kérdésekben felhasználják a lakosság véleményét és javaslatait. Mindamellett az elképzelése* megvalósításához szükség van anyagiakra is. Magyarán tehát, arról van szó, hogy a helyi döntések megvalósításához helyben legyenek meg a hozzá szükséges anyagiak. Szükséges azonban egyúttal kitérni arra is hogy a helyi érdekek megvalósítása nem történhet egy nagyobb terület, vagy az ország érdekének a rovására. Így tehát a helyes leiepüléstervezésben ötvöződnie kell a helyi szándéknak és a központi irányításnak. Ez egyúttal azt is feltételezi, hogy a legfontosabb teendőket a központi településpolitikai elképzelések szerint ösztönözzék. — Ezt elfogadva, mégis csak felmerül a kérdés, hogy mind sürgetőbbé válik a falvak népességmegtartó szerepének erősítése. Régóta világjelenség, hogy a falvak lakossága arra törekszik, hogy városlakó legyen Nálunk kiváltképpen a mezőgazdaság szocialista átszervezése után — a különféle társadalmi és gazdasági változások hatására — gyorsult fel ez a folyamat Hihetetlenül gyors átrétegeződésnek lehettünk tanúi, hiszen rövid iáö alatt másfél milliónál isijtcbben vándorolták el falcainkból a városokba. Megállítható ez a folyamat? — Visszatekintve erre az időszakra. azt láthatjuk, hogv a» elváruk rlásnak részint múltból hozott, részint pedig a jelenben kialakult okai voltak. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy valaha a falun élő ember számára a városba költözés szubjektív értelemben k» vett kiemelkedést jelentett.1 A folyamathoz azonban ennél erőteljesebben járult hozzá az extenzív fejlesztésért élő ipar elszívó hatása, miközben a meiőgazdaság — éppen a munkaerő-veszteségek folytán — mind erőteljesebben kényszerült ráhangolódni az intenzív fejlesztésre. Ez az átrétegeződés teh it szükségszerű volt. de napjainkr.i már hátrányos körülményeket s teremlett. E hátrányos körülmények lemérhető* a városokban tapasztalható túlzsúfoltságon, amely kétségkívül az életfeltételek bizonvos fokú romlásával jár egvütt. Gondoljunk csak a lakásgondokra, vagy az óriási erőfeszítések ellenére is tapasztalható iskolai gondokra. Sokat beszélünk mostanában az urbanizációról. E fogalmat gyakran és sokan tévesen értelmezik. A'. urbanizáció ugyanis nem azonos a városok felduzzasztásával, kizárólagos fejlesztésével. Sokkal inkább jelenti az életfeltételek széles körű városivá tételét. Faion tanyán is lehet használni az urbanizáció fogalmát, s persze nemcsak használni, hanem egyúttal komfortos életfeltételeket is teremteni. Ebből következik. hogv igenis megállítható a falvakból való eláramlás folyamata. és különféle körülmények megteremtésével vonzóvá tehető a falu is. — Mi a teendő? — A tapasztalatok szerint a sorvadó településekről mindenekelőtt a fiatalok költöztek e:. s ezáltal igen kedvezőtlenül alault ezekben a településekben a ikosság korösszetétele is. Ma már az is világos előttünk, hogy az intézményüket vesztett kiv• községek ezzel közösségi jellegüket. közösségi életüket veszítették el. Ezt nagyon gyakran szóvá is teszik az érintettek különféle falugyűléseken. A társadalmi \-tában az is nagy hangsúlyt kapott, hogy a lakosság találjon megfelelő munkaalkalmat lakóhelyén, vagy ha ott nem is, legalább elfogadható utazási távolságon belül. A felmérések szerint az utóbbi években megnőtt az ingázók száma, és eavúttal az utazás távolsága is. Ezt tudva, arról sem szabad megfeledkezni. hogy a közlekedési tarifák emelkedése hátrányosan érint1 a falusi lakosságot. Joggal várják el tehát a segítséget. Amikor a falvak népességmegtartó szerepének fontosságáról beszélünk, társadalmi érdekről szólunk E társadalmi érdek kifejeződhet abban is. hogy a termelőerők elhelyezkedése jobban igazodjon a kistelepülések lakóinak igényeihez. Manapság, amikor mindinkább gyakorlattá kezd válni a decentralizálás, ennek meg is van a lehetősége. Miért ne kaphatna például 3 mainál jobban helyet a falvakban a fogyasztási szolgáltató- és feldolgozóipar? — Munkaalkalmak mellett a mainál jobb infrastruktúrára is szükség volna. Az egészséges ivóvíz, a használható telefonhálózat. avagy a jó alapellátás ugyancsak előfeltétele annak, hogy az emberek szívesen maradjanak falujukban. — Valóban így van. A Hazafias Népfront igyekszik is a maga lehetőségeivel élve ezekben a kerdésekben előbbre lépni. Talán jó pé'da erre, hogy évek óta együttműködünk a falvak és a kistelepülések alapellátásának javítására a fogyasztási szövetkezetekkel. Ennek az együttműködésnek is réáze van abban, hogy ma már több tucat mozgó ABC járja a falvakat, s gazdagabb lett az áruválaszték. Különféle ipari szolgáltató szakcsoportok létesítésével, a közétkeztetés lehetőségeinek bővítésével a falvakban is mérséklődtek n háztartási munka terhei. Ugyanakkor a népfrontbizottságok akciókat szerveznek a takarékosság népszerűsítésére, valamint q szövetkezeti lakótelepek környezeti kultúrájának fejlesztésére Felvetődött az is, hogy mielőbb napirendre kell tűzni a falvak bolthálózatának korszerűsítését. Emellett koránt sincs minden lehetőség kiaknázva együttműködési munkánkban. Ennek egyik lehetősége a falusi turizmus fellételeinek feltérképezése, kialakítása. — Érdekes jelenség, hogu miközben sokan keresik a városba költözés lehetőségét, a város'akók mind szívesebben üdülnek. pihennek falun. A falusi turizmus hozzájárulhat-e a kistelepülések népességmegtartó szerepének javításához? — A nagy idegenforgalmat lebonyolító országok tapasztalatai azt mutatják, hogy hozzájárulhat. A falusi turizmus folytán ugyanis a helyi vállálkozók munkaalkalomhoz, 1 bevételhez jutnak. Tavaly széleskörűen igyekeztünk tájékozódni arról, hogy van-e ehhez fogadási hajlam községeinkben. A tájékozódás biztató eredménnyel zárult. Sok faluban volna akár tíz-húsz család is. amelyik szívesen fogadna üdülővendégeket, hajlandó az arra alkalmas szobáit, lakrészeit rendszeresen bérbeadni A január elsejével életbe 'épett minisztertanácsi rendelet a magánszállások idegenforgalmi hasznosításáról serkentőleg hathat. — Szóba került az imént, hogy kedvezőtlenül alakult a kistelepülések lakosságának korösszztétele. Ez milyen feladatokat ro a népfrontra? — A Hazafias Népfront valamennyi nemzedékkel kapcsolatot tart. Teszi ezt például oly móc'.on. hogy az iskolákban állandó a kontaktus a szülőkkel, a szülői munkaközösségben nevelési konzenzust alakítanak ki a gyerekek érdekében a pedagógusok és a szülők között. Emellett a népfrontbizottságok komoly részt vállalnak az öregek gondozásában ÉS. AzÖn vagyunk, hogy tnnek a feladatnak egyre jobban megfeleljünk. Befejezésül tehát azt mondhatom, hogy a népfrontmozgalomnak megannyi területe kínál teendőket beszélgetési tárgyul, a kistelepülések népességmegtartó képességének javítása A nyíltabb helyi községoo'itika a- szervezett közművelődési tevékenység javítása mellett több számos olyan lépéssel, intézkedéssel is elő lehet segíteni ezt a képességet, amely még csak jelentősebb anyagi eszközöket sem kívánna A helyi lakosságnak a mainál aktívabb bevonása a lakóhely gazdagításába, szépítésébe, szintén szolgálhatja ezt a célt. FEJÉR GYULA Konciek /ózsef Szeptemberi vihar Az a szép. amikor minden hajszálzizzenés. az őszi levelek kezdődő sáfrány-halványszín szegyene. egy szusszanás, egy szösszenés, egy szisszenés, jelzi, hogy mint ragyogó vonat, megérkezett az óriás-zene. A nádas hegedű vonói felsi konganak, zongoraíutam indul, mint Tényes halak a túlsó part felől, a rétek, mint felizgult, háborgó zöld forgatag, s amikör fém-üstdobként döndül meg a tótükör, mint hála, száll a pára fölfele, a zúdulás zsongó sínekre vált, beáll az évszak napkoronggal koronázott ünnepe. mintha feltarthatná a halált. Könyvek — falun (Zárójellel kezdem. E sorok írójának kerek negyedszázadon át volt alkalma közelről figyelnie a könyvek falvainkban való jelenlétét. Immár obsitos szövetkezeti könyvterjesztőként igyekszem tehát tájékozódni: hol tart ma könyvkereskedelmünknek ez az ága.) Beszélgetésünk szintere a Könyvértékesítő Vállalat Visegrádi utcai központja. A beszélgető társak: Pataki Istvánné, a beszerzési és értékesítési főosztály vezetője és Szabó Gyula, a szövetkezeti osztály vezetője. — Jól tudom, hogy a fogyasztási szövetkezetek a városokban — a fővárosban is — árusítanak könyvet, viszont a falusi könyvterjesztés vonatkozásában sincsenek monopolhelyzetben. Mindezeket figyelembe véve: hol tart ma a szövetkezeti könyvkereskedelem? — Ha visszanézünk a megtett útra, akár büszkélkedhetünk. A szövetkezeti könyvforgalom, amely 1972-ben 158 millió forint volt, az elmúlt évben 590 millióra növekedett, s ez azt jelenti, hogy hazánkban minden ötödik könyv a szövetkezeti könyvkereskedelmi hálózaton keresztül kerül az olvasóhoz. Ennek része a falusi könyvforgalom, amely az 1972. évi 61 millió forintról 289 millióra nőtt. A Kiadói Főigazgatóság adatai szerint a teljes, tehát az állami és a szövetkezeti együttes falusi könyvforgalom hazánkban 497 millió forint volt, pontosan annyi, amennyi könyvet 1959-ben az egész országban, azaz a fővárosban és vidéken, a városokban, a falvakban eladtak. — Bizonyára nem érdektelen, ha megtudhatjuk: mit jelent napjainkban az a fogalom: „szövetkezeti könyvkereskedelmi hálózat". A Könyvértékesítő Vállalat 180 olyan könyvesboltot, illetve áruházi osztályt lát el könyvekkel, amelyek áfész-ek tulajdonában vannak. E könyvesboltok a falusi könyvterjesztés bázisai, ők látják el könyvekkel a bizományosokat. Azt pontosan tudjuk, hogy melyik könyvesboltnak hány bizományosa van, arról azonban, hogy hány olyan település van az országban, ahol állandó könyvterjesztés jelenleg nem folyik, bizony nincsen tiszta képünk. Csupán azt vagyunk kénytelenek tapasztalni, 'hogy némely áfész készletezési és jövedelmezőségi1 meggondolásból visszafogja a bizományosi, ezen belül a falusi könyvterjesztést. — Pedig valaha (emlékezetem szerint úgy tizenöt évvel ezelőtt) büszkélkedtünk azzal, hogy az ország legkisebb falujában is lehet könyvet vásárolni. — Ma is valljuk, hogy a falvak „népességmegtartó képességének" az is egyik tényezője, hogy az ott lakók szükségletüknek vagy ízlésüknek megfelelő szakirodalomért és szépirodalomért ne legyenek kénytelenek a városba utazni, hogy tehát a könyv — gazdasági nyelven szólva — a falu alapellátásához tartozzék. Ezt azonban eddig, sajnos, nem sikerült általánossá tenni: napjainkban, sajnos, még 1—2 ezer lélekszámú községek is vannak, ahol nem lévén állandó könyvbizományos, az emberek nem tudnak könyvet vásárolni. — Említették az egyes áfész-eknél tapasztalható jövedelmezőségi meggondolásokat. Hogyan alakulnak napjainkban a falusi könyvkereskedelem közgazdasági szabályozói? — Talán éppen e vonatkozásban a legörvendetesebb a változás. A művelődési kormányzat a falusi könyvforgalom után jelentős mértékű (a forgalom 6 százalékát kitevő' árréskiegészítést ad, s az áfész-eknek a könyvkereskedelemben törvényszerűen jelentkező leülepedés fedezetén kívül a KÖNYVÉRT visszáruzási lehetőséget is ad. Nem tagadjuk, a szövetkezeti könyvkereskedelem viszonylag jelentős összegű forgóalapot köt le (ahogy mondani szokás: eszközigényes), ennek ellenére, éppen a kedvező közgazdasági feltételek eredményeképpen jövedelmező „üzletág". Még akkor is ez a helyzet, ha egyes áfész-ek, a könyvszakmával járó készletezési problémák elkerülése miatt, lemondanak a könyvforgalomról és ennek nyereségéről. Talán éppen ez a magyarázata annak, hogy a jelenleg működő 282 áfész közül több mint száz azoknak a száma, amelyeknek nincs könyvesboltja, vagy önálló áruházi könyvosztálya. — Annak idején elég gyakran hangoztattuk, hogy a falusi könyvterjesztés nem lehet a fogyasztási szövetkezeti mozgalom magánügye. Történt ez irányban változás, fejlődés? — Bizony nem sok. Az olyan tanácsi szerv vagy pártbizottság, mint például a nagykőrösi, dabasi, siklósi, hajdúsámsoni, amely erre odafigyel, még mindig kivételnek számít. A többinél úgy tűnik, hogy üléseik napirendjén, ha a kereskedelem témája szerepel, a mi munkánk azért nem kap helyet, mivel úgy ítélik — helyesen —. hogy ez csak félig kereskedelem, a másik felében a közművelődés kategóriájába tartozik. Ha pedig a közművelődés kérdései állnak a figyelem középpontjában, hirtelen e tevékenység kereskedelmi vonásait helyezik előtérbe. Amint tapasztaljuk, a párt- és tanácsi szervek az áfész-ek tevékenységében elsősorban a lakosság alapellátásának helyzetét kísérik figyelemmel, a könyvet pedig — mint említettük — nem sorolják ebbe a kategóriába. De hát valljuk be, a könyvkereskedelem szervezése falun főképpen mégiscsak elsősorban a szövetkezeti mozgalom aktivitását igényli. Persze a Könyvértékesítő Vállalatnak is megvannak a maga feladatai. Akit érdekel, ellenőrizheti, hogy a könyvújdonságok jó idő óta a fővárosi könyvesboltokkal egy időben ott vannak a szövetkezeti könyvesboltok és áruházak könyvosztályainak kirakatában, polcain; vállalatunk igen jelentős összegeket költ a színvonalas szövetkezeti könyvpropagandára. Mindez persze nem pótolhatja maguknak a fogyasztási szövetkezeteknek az aktív szervező- és propagandamunkáját annak érdekében, hogy a könyvkultúra terjedésének még mindig meglevő fehér foltjai minél gyorsabban zsugorodjanak majd eltűnjenek Hadd mondjuk itt el: a SZÖVÖSZ elnöksége a múlt év novemberében fogadott el egy ajánlást „a fogyasztási szövetkezeti könyvterjesztés korszerűsítési, továbbfejlesztési feladatainak megoldásához". Ha a fogyasztási szövetkezetek megszívlelik az ebben foglaltakat, az eredmény nem fog elmaradni. Az obsitos szövetkezeti könyvterjesztő ehhez csupán annyit tehet hozzá: ebben pedig a városi emberek majdnem annyira érdekeltek, mint abban, hogy milyen a búzatermés. VABGA SÁNDOR