Délmagyarország, 1984. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-11 / 188. szám

Szombat, 1984. augusztus 11. 3 RtlMFN'fi A gyávaság anatómiája H

íres és régi mondás: a bátor ember egyszer hal meg, a gyáva azonban igen sokszor. Tudniillik, a gyávaság nem pillanatnyi, nem egyszer megmutatkozó tulajdonság, hanem állandó, az egész életen végigvonuló jellegzetesség. A gyáva karakterről nagyon sokszor írtak már írók is, gondolkodók is. Musil egyik novellájában például szerepel egy gyáva ember, aki egész életében szeretne jellemet, szeretne karaktert szerezni magának. Ez szinte lázas és eltorzult tevékenységekhez vezeti, mert minden áron azt akarja bebizonyítani, hogy neki igen is van karaktere. A probléma azonban az. hogy a karaktert nem lehet egyszerre és tudatos tevékenységgel megszerezni; az emberi jellem es az emberi tartás éppen úgy élettevékenység eredménye, mint ahogv maga a gyávaság is élettevékenységben mutatkozik meg. Korántsem tekinthető esetlegesnek az a befejezés, amit Musil korai novellájának ad. Az elbeszélő találkozik a karaktert megszerezni vágyó hőssel, aki ezúttal egy kocsiból lép ki. és röviden közli véleményét: — Tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy fontos az ember szamara a jellem. Nem jellem kell, hanem fegyelem és beilleszkedes a fegyelmi rendbe. Aligha tevedünk, ha azt mondjuk, hogy éppen a gyávaságból, a jeliemtelensegből születik meg nemcsak a szolgalelkűség, hanem a vezető kultikus tisztelete is. az a tipusú fegyelem, mely a gondolkodást es az önálló véleményalkotást tökéletesen kiiktatja az emberekből, sőt. a gyávaság átcsaphat nemcsak a fegyelem, hanem a hósiesseg látszatába is. Hadd hivatkozzam ebből a szempontból Lukács György egyik nvjlatkozatára. Lukács elmondta, hogy mivel ő a vásárcsarnok kornyéken lakik, naponta tapasztalja: emberek százai teszik kockara életüket egyetlen másodperc miatt, s futnak át a robogó villamosok és autók előtt, csak azért, hogy előbb érjenek céljukhoz. Tudjuk azt is. hogy ez a Lukács által emiitett jelenseg mennyire áthatja világszerte a közlekedési morált, hogy néhány perces előnyért saját életüket és mások életét kockáztatják. De hallgassuk tovább Lukácsot. Lukács ezek után arról beszélt, hogy ugyanazok az emberek, akik ilyen vakmerően és szélsőségesen viselkednek a másodperc-előnj'ök erdekében, igen sokszor nagyon is gyáván viselkednek saját munkahelyükön, hajlonganak a főnökök előtt, különböző klikkeket képeznek, melyek őket védik, és melyek esetleg előrejutásukban segítseget nyújtanak. Ez az ellentmondás is hozzátartozik a gyávaság anatómiájához. Mert a gyávaság elméletileg közmondásokkal és szólásmondásokkal védekezik. Ezek közül talán leghírhedtebbé a „Szólj igazat, betörik a fejed" vált, de számos hasonló bölcsesség is ad iránymutatást a gyávaságnak. S valóban igaz az, hogy a gyávaságnak létezik pszichológiai oka és elemzése is. Ha az ember valamilyen lelkiállapotban megijed valamitől, még nem gyáva. Ugyanúgy nem gyáva, ha a társadalmilag hasznos és evidens megállapodásokat, konvenciókat nem rúgja fel. Tehát a bátorság semmiképpen nem jelent fenegyerekeskedést, sőt. éppen ez utóbbi lehet a gyávaság egyik jelzője. Tudniillik a gyávaságot éppen vakmerőséggel, a társadalmi együttélés szabályainak semmibevételével, vagy huligánkodással kompenzálja. Mert aligha gondolható el az első pillanatban, hogy egy erőszakoskodó ember valójában gyáva, hiszen nem tudja elképzelni, hogy akaratát normális úton érvényesítheti, s az erőszakosság számára pótcselekvés. T

ehát nem szabad azonosítani a gyávaságot a magatartás külső vonásaival. Ez a tulajdonság nem külső tulajdonságként, hanem bensőként veszelyes. Veszélyes abban a pillanatban, amint társadalmi kérdésekről van szó. mert szükségképpen eltekint az erősebbnek vélt helyzetű kritikájától, sőt, szükségszerűen dicsérni kezdi azt, amin nincs dicséretre méltó. Ilyen módon a gyáva felfordítja a valódi értékrendet. És a gyávák szövetsége, mely nem egy munkahelyen kialakult, ezerszeresen felfordítja. Az válik értékké a szemükben, ami valójában értéktelen, és az értéktelenné, ami társadalmilag előrevivő. Így váltak a mi társadalmunkban is már nagy ötletek, újítások megvalósulatlanná. így lehetett komoly sikkasztásokat hosszú ideig eltussolni. és — ez is nagyon fontos — az esetleges leleplezőket negatív helyzetbe hozni, ro6sz káderlapot írni róluk, mégpedig úgy, hogy becsületessegük „terhét" éveken át ilyen formában kellett hordozniuk. E

zért hiszem azt. hogy az emberi tulajdonságok legrosszabbikjáról írtam most. Olyan sajátságról, melyet nem büntet a törvény, melyért nem jár hivatalos megtorlás, holott sokszor károsabb, mint sok olyan cselekedet és magatartás, mely törvénybe is ütközik. És ha valami ma igazán kerékkötője a fejlődésnek. es gátja mindazoknak a becsületes törekvéseknek, melyek a magyar társadalomban felmerülnek, akkor az elsősorban a gyávaság: akár közöny formájában, akár a hetvenkedés formájában jelenik meg. Ez a gyávaság titka, és ez az, aminek megértése a ma embeiie szamara szinte kulcsfontosságú. H. L Találtam egy elégedett embert, Pusztaszeren lakik. Bárányi Béla a neve. Idegesnek latszik, a cigarettát nem is szívja, inkább eszi, de higgadtan beszél, mint aki minden szavát kétszer is megrágja. Az ilyen emberrel érdemes beszélgetni a világ dolgairól. — Mi kell ma az emberiségnek? Eső és békesség. Ha eső van. jól terem a föld, ha békesseg is van hozzá, sokkal jobb. Mondhatná akárki, igen szimpla kis filozófia ez, a dolgok sokkal bonyolultabbak. Eső máskor is volt. illetve most sincsen anynyi, amennyi a homokra kellene. a békesség azonban mindig hiányzott. Támadtak akkora viharok is. hogy embereket sodortak magukkal, és akkor csönd is néha, hogy kotlóst lehetett volna ültetni rá. csak nyugalom nem volt. Adjunk tehát nyugalmat minden embernek? \ — Csak annak, aki dolgozik. Aki azon erőlködne, hogy végre a trehánynak is legyen nyugalma, nem húzná sokáig. — Azelőtt húzta? — Miért kérdez olyasmit, amit maga is tud? — Mert sokan megélnek ma is tisztességes munka nélkül. — Előbb-utóbb kiszelektálódnak az emberek. Akinek büdös a munka, vagy elmegy, vagy elküldik. Aki csak a szájával tud dolgozni, most hamarabb elvérzik, mint azelőtt. — Nem mindig igaz ám a tétel. A trehány ember a jég hátán is megél, és mindig a más rovására. — Meg, de meddig? Itt van a paprika, most már világosan látszik, hogy haszon nem lesz rajta, mert rossz rá az idő. Elsiránkozhatnánk rajta karácsonyig, aztán sirathatna bennünket az egész ország, hogy tönkrementünk. de ha esze van az embernek. azonnal vált, amikor még lehet. Aki erre nem képes, el kell c«anni. de minél hamarabb. — Hányat csaptak el mostaná ban? — Nálunk sem sokat. Ha mindig mozog a rosta, a férgese hamar kipotvog. Rájött a szövetkezet. csak az irányítson, aki tud is irányítani. Aki viszont ..csak" dolgozni tud, szeressük azt is, mert a jó munka aranyat ér. Kitermelődtek mostanáig a jó vezetők, a többi kicserélődött. — A vezetőt mindig választották. és most is választják, itt baj nem lehet. — A legnagyobb baj itt lehet. Eljátszhattunk volna a választással még tíz évig. semmire nem mentünk volna vele. Szép játék, látszatnak is jó. de tönkre is mehet bele a szövetkezet. Meg kellene keresnünk minden posztra a legmegfelelőbb embert, és azonnal arrébb tenni, amikor kiderül, hogy tévedtünk. A jó vezető kitermelődik, de a rosszat segíteni kell. hogy belefulladhasson, mint kacsa a tojásba. Tudja maga. mi változott ilt az. utóbbi tíz évben? Minden. Téesz azelőtt is volt. most is van, de azon belül minden. Gépek is voltak, most is vannak, de azelőtt mind olyan volt, mint a sovány birka. Nyúzni lehetett volna mindet. Meg kellett tanulnunk gazdálkodni. — A lényeget mondja, legyen szíves. — Az a lényeg, hogy legyen jogom megmondani mindig a magamét. Ne akkor csapjanak el, amikor kinyitom a számat, inkább akkor, ha nem nyitom ki, pedig kellene. Ha nem mondja ki senki, hogy ez az ember gazember, pedig mindenki tudja, elúszik szépen a téesz. — Mégis megesik, hogy tíz évig is megél valaki a disznóságaiból. — Ezen én is csodálkozom. Olvasom az újságot, itt is belebukott valaki, meg ott is. Nem igaz ám, hogy nem vették észre, inkább az, hogy nincsen szava annak, aki észreveszi. Másként nem tudom elképzelni. Az egyik kimossa. a másik takargatja, egy csomó ember pedig szépen becsukja a szemét! Itt kellene igazítani legnagyobbat a szerkezeten. — De merre? Sokan azt mondják, jó kemény szorítás kellene megint. — Az az ember nem tanult a történelemből, aki ezt mondja. Visszafelé soha ne lépjünk, mert az élet előre megy. Nem is lehet, nem is szabad lefékezni. Emlegetik sokszor, vissza kellene hoznunk a régi szegénységből legalább egy darabot, hogy újra tudjunk indulni. Egy percre se! Szegénységből nekünk évszázadra szóló tapasztalataink vannak, inkább az eszijnket vegyük elő egy kicsit. Fóliázik valaki? Pár eve még azt mondták rá. agyon kel! verni, mert meg akar gazdagodni. Vegyük már észre egyszer, hogy mindenki jobban akar élni. és ezért némelyek dolgozni is képesek. De aki a más bőrét akarja lehúzni, arra én nagyon vigyáznék. — Más is vigyáz? — Ogv kérdez maga, mintha mindent nekem kéne tudnom. Egy biztos: Pusztaszeren a disznóságokat nem lehet megismételni. Aki mégis bele akar keveredni. vegye elő legalább az eszét, és találjon ki egészen új disznóságokat. — Még mindig lehet? — Ne vigye olyan messzire a dolgot. Ez is igyekszik, az ls igyekszik. Egy biztos, most sokkal hamarabb le tud bukni valaki, mint azelőttt. — És le is bukik? — Nézze, ha valamit tíz év alatt nem akarunk észrevenni, azt nem is vesszük észre talán most se. Pedig mindenki tudja, hogy a mi rovásunkra megy. Egy csomó embernek be kell fognia a szemét. hogy a disznóság megéljen. A pénz megbolondítja az embe' reket. — Haragszik rájuk? — Egy csöppet se. Aki hajlamos rá, és akinek lehetősége van rá, úgyis csinálja. Aki kerteszkedik, aki fóliázik, hadd keressen! Aki csak ügyeskedik, arra en nagyon vigyáznék. — Mi a beosztása? — Vagonátvevő vagyok a kacsatelepen. Nem nagy funkció, de nekem éppen elég. Szerencsére oda már eljutottunk, hogy nem csapnak el, ha kinyitom a számat, de ha nem nyitom ki, pedig nagyon kellene, akkor megérdemlem a sorsomat. Azt mondják, a demokráciában mindenki szabadon beszélhet. Nem igaz! A demokráciában kötelező beszélni, ha tud mondani valamit az ember. És mindig legyen, aki figyel rá. — Szokott szólni? — Ha biztos vagyok a dolgomban. akkor mindig. — Soha nem ütötte meg a bokaját? — Most mondtam, hogy kötelező ' beszélni, ha van mit mondanom. Előfordul, hogy nem jól ismerünk valakit, és fölvesszük még vezetőnek is. Ha nem figyelnénk rá. fél év alatt föl tudná fordítani a világot is talán. — Tegyük föl, elmondta a véleményét. És? — Megvárom rá a választ. Ha megfelelő, meghallgatom. — És ha nem? — Megmondom, hogy nem értek vele egyet. Mást ilyenkor nem tehetek, figyelek tovább. Ha rájövök, hogy én tévedtem, akkor máskor jobban körülnézek. Ha én csak az egyik oldalát nézem a dolognak, és kiderül, hogy az igazság éppen a másik oldalon van. akkor nincsen más lehetőségem. nekem kell átpártolnom a másik oldalra. De csak akkor, ha igazán kiderül. ' — Benne vagyunk a nyár közepében, mire számithat ez a szövetkezet? — Számítani itt mindig moszáj. és azonnal fordítani dolgainkon. ha észrevesszük, hogy ez a szél nem nekünk fúj. Ha ma vesszük észre, hogy nem terem eleget a paprika, még ma váltanunk kell. Kell az eső. kell a békesség is, de erő is kell hozzá. HORVÁTH DEZSŐ PAPP GYÖRGY: SZENT MIHÁLY LOVA