Délmagyarország, 1984. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-11 / 188. szám

távaí. A harmadikat Józsi vasár-/ nap este magával viszi a barna műanyag katonatáskában, mely Ve apuka hamiskásan hunyorogva becsúsztat egy fél liter házipálinkát is. Amint Józsi megérkezik, apukával azonnal a konyhaasztalhoz ülnek. Anyuka hasán összekulcsolt kézzel nógatja a férfiakat, hogy szedjenek még. Jóízűen csámcsognak — anyuka igazán nagyon jól főz. Este Józsi átbuszozik a szomszéd faluba, ahol a művelődési házban szombatonként diszkó van. A zsebében lapos üveg apuka pálinkájával és egy százas, melyet anyuka csempészett ki a tiszta szobából a kötényébe rejtve. A diszkóban sötét van és meleg. Józsi nem táncol, csak nézi a lányokat. Hamar berúg, mert néhány régi cimborájával találkozik és a házi pálinkát töméntelen sörrel öblítik le. Józsi alighogy kitámolyog az utcára, bizonytalan mozdulattal megkapaszkodik egy akácfába, és ott, a művelődési ház előtt sugárban kiadja a pálinkás sört. Másnap este pihenten utazik vissza, 144 nap van hátra a seregben. A kiskatonák Félegyháza előtt felrázzák társukat, köszönnek, aztán leszállnak. Kisteleknél viszszamegy a fülkébe és meglepetten állapítja meg, hogy az egyre közeledő cél jóleső izgalommal tölti el. A vonat áthalad a dorozsmai állomáson, elhagyja a temetőt, az Alsóvárosi Feketeföldeket és a szalámigyárat. Szeged állomás, Szeged állomás, mondja a hangosbeszélő. Volt sorstársait megelőzve szalad le az állomásépület lépcsőjén, hogy a közlekedési vállalat bódéjánál újból átmeneti egységet alkosson — ezúttal vagy tizenöt sorbanállóval. Már jegy birtokában fölszáll a villamosra, és magában beismeri, örül, hogy újra Szegeden lehet. A jegyét elfelejti érvényesíteni. A szokott megállónál leszáll, és sohase tudja meg, hogy az ellenőr ugyanott szállt fe' ' * HALASZ ESZTER Szepesi Attila Lim-lomok dicsérete ..Szeretem a táravakat. hallgatag társakat..." J. Wolker FADOBOZ a csend borzongva szertehull levelekké vörös fa lombja vásott dobozból szétgurul gombok és zsinegek gubanca INQAÓRA ingája föl-le föl-le jár percegne mintha egy bogár forrás kékje s derűs halál van derengő metronóm-dalában BOT nincs lombja már csak odvas görcse lett zöld ágból husángok bölcse de hajnal jöttén "ér csesz,4 r nyak lombjain át suhogva szállnak ESERNYŐ álmában veri az eső december porka hava szállja borong az éji szobazugban összecsukott denevérszárnya LÁMPA érintésedtől felragyog eltévedt Napként rádtekint sugarában idegen arcod körötte lepkenyáj kering MESSZELÁTÓ függ a szögre felakasztva két üvegjén tompa ködben patak habján lép a szarvas horhó méLvén konda röffen GYUFA szunnyad benne a kandi láng téli fák moccanatlan állnak nem bolvdulnak riadt paták s a füstön át őrült madárhad RADIÓ kilobban zöld macskaszeme az éterből keringő dallam Kamcsatkától Atlantiszig a csönd neszez a fadobozban Szombat, 1984. augusztus 11. 3 TORNAY ENDRE ANDRÁS SZOBRAI Szeged felé Nem tudta, neim is számolta, hánvszor tette meg az utat Szeged és Budapest között. Föl Pestre. le Szegedre. A kilométerszám becslése szerint ötvenezer lehetett. több. mint az egyenlítő hossza. ígv a kánikulát sejtető reggelen is a rutinos utazó egykedvű magabiztosságával haladt a vonat mellett, pillanatokkal a menetrend szerinti indulás előtt, nehogv több időt kellien töltenie a vonaton, mint amennyi feltétlenül szükséees. Az ablakokból álmos arcok mérték végig; a búcsúzkodók. akik nem utaztak, már leléptek a vagonokból, hogv még néhánv mondatot, fontosat vagv semmitmondót váltsanak az utazókkal, és felkészülienek az Integetésre. Alighogy felszállt, az országos állomási szignál után e*v búgó reklámhang minden" kedves utasnak ló utazást kívánt Már felhangzott az indító sípszó. amikor belépett a fülkébe, ló reggelt mormogott az útitársaknak és engedelmesen elfoglalta a már előző délután meghatározott helvét menetiránnyal szemben. Nem hozott magával könyvet vagv reitvénvúiságot: úgv döntött, unatkozni fog. Amikor az Állatkertet elhagyták, könnyű szomorúság fogta eL korai halvánv honvágvféle. ugyanaz az érzés, amely visszafelé. Szegedről Pestre felutazva Kiskundorozsma táián tört rá. Honvágy Szeged után. Vecsés Kertekalláig látszott Vizsgáztatta magát vaion tudla-e az összes állomás nevét ahol a vonait áthalad. Nem tudta, mint ahogy sokszor nem ismeriük fel fényképről azokat a házakat ameIvek között akár fél életet is eltöltünk. Vecsés Kertekallán tudatosodott az utasokban a ténv. hogv ha hosszabb-rövidebb időre Is. de közös a sorsuk, egységet képeznek. » mindannyiuk célia kilométerekben meghatározható. A gyorsvonat váratlanul megállt és aránytalanul hosszúnak tűnő tíz percig vesztegelt a kis állomáson. Az utasok izgatottan tódultak ki a folyosóira, és még a zárkózottak is beszédbe elegyedtek. Csak akkor nyugodtak meg. amikor elzúgott egv zöldes színű, feltűnően rövid ellenvonat és végre elindultak. A beszédes kedvűek meddő találgatásokba bonyolódtak. hogv nemzetközi expressz tartotta-e fel őket vagv esetleg magas rangú államférfit szállító különvonat — természetesen szalonkocsival. Csak Ceglédnél maidnem egv telies óra közös utazás után figyelt föl fülketársaira. Ketten voltak, ötvenes, iól öltözött hízás ellen eredményesen harcoló férfi és mellette szőkére festett neevven körüli nő. a valóságosnál bizonytalanul nagyobbra rúzsozott száiial. Karcsi és Ili. Egv pár. Üjabb reitvényfeladatot eszelt ki és végül egv megoldásváltozat mellett döntött: Karcsi főelőadó lehet ugvanatt. ahol Ili a főosztályvezető titkárnőié. Karcsi. akit Ili munkahelyükön természetesen Madaras elvtársnak szólít nős. a fia most érettségizett. de aoia és a külkeres édesanya tehetetlen szomorúságára nem tanul tovább, benzinkutas lesz. Érettségi ajándékul azért mégis megkapta a Lada 1200-ast Az apla betartia. amit ígér. Ili már évekkel ezelőtt elvált, egyedül neveli a tizenöt éves Manuélát. A kétszobás lakótelepi lakásban velük él Ili özvegv anvia is. Ez a dolog közöttük már több mint fél éve kezdődött és — legalábbis azt hiszik — sikerült titokban tartaniuk. Csak a gépírónő Terike. Ili barátnője és bizalmasa tud róla. akinek Ili elpanaszolta. hogv most már tellesen kivan idegileg pvűlöli ezt a búikálást -a munkaidő utáni lopott perceket az íróasztalokat és forgó foteleket. Egyszer, még a kezdet kezdetén friss szenvedélytől haitva azt a meggondolatlanságot. maidnem őrültséget követték el. hogv a főosztályvezető szobáiában találkoztak. a mustársárga heverőn a világtérkép alatt szemben a datolvanálmávat és a Lenin-képpel. Szerencséiükre Matild, a mindig réIzeg takarítónő egv emelettel lejjebb. a vécé előterében uzsonnázott és beszélgetett társnőivel. Szokás szerint a szemetesvödrökön ülve kínálgatták egymást a hazaival, meg húztak egvet Matild cseresznyéiéből, s ez legalább fél óra ideges, de mégis viszonylag zavartalan együttlétet ielentett Karcsinak és Ilinek. Egvszer aztán Ilinek elege lett az egészből, válaszút következett. Vagv. vagv. A ebédlőből feliövet a páternoszteren azt sziszegte Karcsinak, miután két emelet között száion csókolta, hogy ha nem kap egv éjszakát, csak egvet. akkor vége. Egvszer s mindenkorra. Ili diadalmaskodott. Ahogvan Terikének büszkén mesélte. Karcsi érzései erősebbek. mint félelme attól a nőtől, mármint a feleségétől vagv egyáltalán a lebukástól. Kecskemétre utaznak másfél napra. A szobát az Aranyhomok-szállóban Ili már lefoglalta. Karcsi felesége és fia nyugodtak. sőt kicsit örülnek is. hogv a Fatert kiküldték Özdra valamilyen üzem ellenőrzésére. így anvu mechivhatia a barátnőiét, és végre nvugodt körülmények között, vermutozgatás közben, iól kipanaszkodhatia magát. Csabi Dedie kellő hangerőre állíthatia a szülinanra kapott Sanvo magnót. Manuéla, aki fiatalos mamáját egyszerűen ÍTunaR hívja, minden fárasztó hazugság nélkül elmehet a jogikarról végleg kirúgott Tikkadt lakására. Az Aranyhomok portáján Ili és Karcsi túljátszott szenvtelenséggel töltik ki a bejelentőket, aztán elfoglalják szobájukat. Karcsi múló lelkiismeretfurdalást érez, amikor fölfedezi, hogy a dohánybarna-sárga csíkos pizsama, az NSZK-űtról származó Braun Sixtant villanyborotva, fogkrém és fogkefe mellé a felesége alufóliába csomagolt szalámis szendvicseket is tett a diplomatatáskába. Másnap délben mind a ketten csodálkozva valliák be önmaguknak, mennyire unják magukat és egymást, szinte alig várják, hogy a vonat végre bedőcögiön a Nyugati pálvaudvarra. Országos MÁV-szignál, majd megszólal egy enyhén éneklő fiatal női hang: Kecskemét állomás, Kecskemét állomás. Elégedetten nyugtázza, hogy Karcsi és Ili valóban leszálltak. Kecskemét után, a félúton túl, bement a büfékocsiba. Gyerekkorában nem mert a vagonokat összekötő, lazán egymásra csúsztatott fémlemezeken átmenni, félt, hogy a vonat alá esik. Ez a félelme régen elmúlt. Három kiskatona asztalánál talált helyet, akik kőbányai sörös üvegből itták a cseresznyét. Egyikük fénylő rózsaszín arccal, félrebicsaklott fejjel aludt, a másik kettő először bátortalanul, aztán egyre hangosabban arról a bizonyos körösi lányról énekelt, mikor ahhoz a részhez értek, hogy mit csináltak a bakák a körösi lánnyal, nem bírták tovább, fulladozva röhögtek. „Ugye nem tetszik haragudni?" kérdezte a józanabb, barnahajú, erős pofacsontű ifjú honvéd. Apjára hasonlít Józsi vagy az anyjára? Biztosan tiszta anyja, aki már kora reggel három csirkét vágott, apuka segít majd megpucolni. Kettőt megesznek a hétvégén, lesz finom hűsleves, csirkepörkölt és rántottcsirke uborkasalá?