Délmagyarország, 1984. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-11 / 188. szám

távaí. A harmadikat Józsi vasár-/ nap este magával viszi a barna műanyag katonatáskában, mely Ve apuka hamiskásan hunyorogva becsúsztat egy fél liter házipá­linkát is. Amint Józsi megér­kezik, apukával azonnal a kony­haasztalhoz ülnek. Anyuka hasán összekulcsolt kézzel nógatja a férfiakat, hogy szedjenek még. Jóízűen csámcsognak — anyuka igazán nagyon jól főz. Este Jó­zsi átbuszozik a szomszéd faluba, ahol a művelődési házban szom­batonként diszkó van. A zsebé­ben lapos üveg apuka pálinkájá­val és egy százas, melyet anyuka csempészett ki a tiszta szobából a kötényébe rejtve. A diszkóban sötét van és meleg. Józsi nem táncol, csak nézi a lányokat. Ha­mar berúg, mert néhány régi cimborájával találkozik és a házi pálinkát töméntelen sörrel öblí­tik le. Józsi alighogy kitámolyog az utcára, bizonytalan mozdulat­tal megkapaszkodik egy akácfá­ba, és ott, a művelődési ház előtt sugárban kiadja a pálinkás sört. Másnap este pihenten uta­zik vissza, 144 nap van hátra a seregben. A kiskatonák Félegyháza előtt felrázzák társukat, köszönnek, az­tán leszállnak. Kisteleknél visz­szamegy a fülkébe és meglepet­ten állapítja meg, hogy az egyre közeledő cél jóleső izgalommal tölti el. A vonat áthalad a do­rozsmai állomáson, elhagyja a temetőt, az Alsóvárosi Feketeföl­deket és a szalámigyárat. Sze­ged állomás, Szeged állomás, mondja a hangosbeszélő. Volt sorstársait megelőzve szalad le az állomásépület lépcsőjén, hogy a közlekedési vállalat bódéjánál új­ból átmeneti egységet alkosson — ezúttal vagy tizenöt sorbanálló­val. Már jegy birtokában föl­száll a villamosra, és magában beismeri, örül, hogy újra Szege­den lehet. A jegyét elfelejti ér­vényesíteni. A szokott megálló­nál leszáll, és sohase tudja meg, hogy az ellenőr ugyanott szállt fe' ' * HALASZ ESZTER Szepesi Attila Lim-lomok dicsérete ..Szeretem a táravakat. hallgatag társakat..." J. Wolker FADOBOZ a csend borzongva szertehull levelekké vörös fa lombja vásott dobozból szétgurul gombok és zsinegek gubanca INQAÓRA ingája föl-le föl-le jár percegne mintha egy bogár forrás kékje s derűs halál van derengő metronóm-dalában BOT nincs lombja már csak odvas görcse lett zöld ágból husángok bölcse de hajnal jöttén "ér csesz,4 r nyak lombjain át suhogva szállnak ESERNYŐ álmában veri az eső december porka hava szállja borong az éji szobazugban összecsukott denevérszárnya LÁMPA érintésedtől felragyog eltévedt Napként rádtekint sugarában idegen arcod körötte lepkenyáj kering MESSZELÁTÓ függ a szögre felakasztva két üvegjén tompa ködben patak habján lép a szarvas horhó méLvén konda röffen GYUFA szunnyad benne a kandi láng téli fák moccanatlan állnak nem bolvdulnak riadt paták s a füstön át őrült madárhad RADIÓ kilobban zöld macskaszeme az éterből keringő dallam Kamcsatkától Atlantiszig a csönd neszez a fadobozban Szombat, 1984. augusztus 11. 3 TORNAY ENDRE ANDRÁS SZOBRAI Szeged felé Nem tudta, neim is számolta, hánvszor tette meg az utat Sze­ged és Budapest között. Föl Pest­re. le Szegedre. A kilométerszám becslése szerint ötvenezer lehe­tett. több. mint az egyenlítő hossza. ígv a kánikulát sejtető reggelen is a rutinos utazó egy­kedvű magabiztosságával haladt a vonat mellett, pillanatokkal a menetrend szerinti indulás előtt, nehogv több időt kellien töltenie a vonaton, mint amennyi feltét­lenül szükséees. Az ablakokból álmos arcok mérték végig; a bú­csúzkodók. akik nem utaztak, már leléptek a vagonokból, hogv még néhánv mondatot, fontosat vagv semmitmondót váltsanak az utazókkal, és felkészülienek az Integetésre. Alighogy felszállt, az országos állomási szignál után e*v búgó reklámhang minden" kedves utasnak ló utazást kívánt Már felhangzott az indító síp­szó. amikor belépett a fülkébe, ló reggelt mormogott az útitár­saknak és engedelmesen elfoglal­ta a már előző délután megha­tározott helvét menetiránnyal szemben. Nem hozott magával könyvet vagv reitvénvúiságot: úgv döntött, unatkozni fog. Ami­kor az Állatkertet elhagyták, könnyű szomorúság fogta eL ko­rai halvánv honvágvféle. ugyan­az az érzés, amely visszafelé. Szegedről Pestre felutazva Kis­kundorozsma táián tört rá. Hon­vágy Szeged után. Vecsés Ker­tekalláig látszott Vizsgáztatta magát vaion tudla-e az összes állomás nevét ahol a vonait át­halad. Nem tudta, mint ahogy sokszor nem ismeriük fel fény­képről azokat a házakat ame­Ivek között akár fél életet is el­töltünk. Vecsés Kertekallán tu­datosodott az utasokban a ténv. hogv ha hosszabb-rövidebb időre Is. de közös a sorsuk, egységet képeznek. » mindannyiuk célia kilométerekben meghatározható. A gyorsvonat váratlanul megállt és aránytalanul hosszúnak tűnő tíz percig vesztegelt a kis állomáson. Az utasok izgatottan tódultak ki a folyosóira, és még a zárkózottak is beszédbe ele­gyedtek. Csak akkor nyugodtak meg. amikor elzúgott egv zöldes színű, feltűnően rövid ellenvonat és végre elindultak. A beszédes kedvűek meddő találgatásokba bonyolódtak. hogv nemzetközi expressz tartotta-e fel őket vagv esetleg magas rangú államférfit szállító különvonat — természe­tesen szalonkocsival. Csak Ceglédnél maidnem egv telies óra közös utazás után fi­gyelt föl fülketársaira. Ketten voltak, ötvenes, iól öltözött hí­zás ellen eredményesen harcoló férfi és mellette szőkére festett neevven körüli nő. a valóságos­nál bizonytalanul nagyobbra rú­zsozott száiial. Karcsi és Ili. Egv pár. Üjabb reitvényfeladatot eszelt ki és végül egv megoldás­változat mellett döntött: Karcsi főelőadó lehet ugvanatt. ahol Ili a főosztályvezető titkárnőié. Kar­csi. akit Ili munkahelyükön ter­mészetesen Madaras elvtársnak szólít nős. a fia most érettségi­zett. de aoia és a külkeres édes­anya tehetetlen szomorúságára nem tanul tovább, benzinkutas lesz. Érettségi ajándékul azért mégis megkapta a Lada 1200-ast Az apla betartia. amit ígér. Ili már évekkel ezelőtt elvált, egye­dül neveli a tizenöt éves Manu­élát. A kétszobás lakótelepi la­kásban velük él Ili özvegv anvia is. Ez a dolog közöttük már több mint fél éve kezdődött és — legalábbis azt hiszik — sikerült titokban tartaniuk. Csak a gép­írónő Terike. Ili barátnője és bi­zalmasa tud róla. akinek Ili el­panaszolta. hogv most már tel­lesen kivan idegileg pvűlöli ezt a búikálást -a munkaidő utáni lopott perceket az íróasztalokat és forgó foteleket. Egyszer, még a kezdet kezdetén friss szenve­délytől haitva azt a meggondo­latlanságot. maidnem őrültséget követték el. hogv a főosztályve­zető szobáiában találkoztak. a mustársárga heverőn a világtér­kép alatt szemben a datolvanál­mávat és a Lenin-képpel. Sze­rencséiükre Matild, a mindig ré­Izeg takarítónő egv emelettel lej­jebb. a vécé előterében uzsonná­zott és beszélgetett társnőivel. Szokás szerint a szemetesvödrö­kön ülve kínálgatták egymást a hazaival, meg húztak egvet Ma­tild cseresznyéiéből, s ez leg­alább fél óra ideges, de mégis viszonylag zavartalan együttlétet ielentett Karcsinak és Ilinek. Egvszer aztán Ilinek elege lett az egészből, válaszút következett. Vagv. vagv. A ebédlőből feliö­vet a páternoszteren azt sziszeg­te Karcsinak, miután két emelet között száion csókolta, hogy ha nem kap egv éjszakát, csak egvet. akkor vége. Egvszer s minden­korra. Ili diadalmaskodott. Aho­gvan Terikének büszkén mesélte. Karcsi érzései erősebbek. mint félelme attól a nőtől, mármint a feleségétől vagv egyáltalán a lebukástól. Kecskemétre utaznak másfél napra. A szobát az Arany­homok-szállóban Ili már lefog­lalta. Karcsi felesége és fia nyu­godtak. sőt kicsit örülnek is. hogv a Fatert kiküldték Özdra vala­milyen üzem ellenőrzésére. így anvu mechivhatia a barátnőiét, és végre nvugodt körülmények között, vermutozgatás közben, iól kipanaszkodhatia magát. Csabi Dedie kellő hangerőre állíthatia a szülinanra kapott Sanvo mag­nót. Manuéla, aki fiatalos ma­máját egyszerűen ÍTunaR hívja, minden fárasztó hazugság nélkül elmehet a jogikarról végleg ki­rúgott Tikkadt lakására. Az Aranyhomok portáján Ili és Kar­csi túljátszott szenvtelenséggel töltik ki a bejelentőket, aztán elfoglalják szobájukat. Karcsi múló lelkiismeretfurdalást érez, amikor fölfedezi, hogy a dohány­barna-sárga csíkos pizsama, az NSZK-űtról származó Braun Six­tant villanyborotva, fogkrém és fogkefe mellé a felesége alufóliá­ba csomagolt szalámis szendvi­cseket is tett a diplomatatáská­ba. Másnap délben mind a ket­ten csodálkozva valliák be önma­guknak, mennyire unják magu­kat és egymást, szinte alig vár­ják, hogy a vonat végre bedő­cögiön a Nyugati pálvaudvarra. Országos MÁV-szignál, majd megszólal egy enyhén éneklő fia­tal női hang: Kecskemét állomás, Kecskemét állomás. Elégedetten nyugtázza, hogy Karcsi és Ili va­lóban leszálltak. Kecskemét után, a félúton túl, bement a büféko­csiba. Gyerekkorában nem mert a vagonokat összekötő, lazán egymásra csúsztatott fémlemeze­ken átmenni, félt, hogy a vonat alá esik. Ez a félelme régen el­múlt. Három kiskatona asztalá­nál talált helyet, akik kőbányai sörös üvegből itták a cseresz­nyét. Egyikük fénylő rózsaszín arccal, félrebicsaklott fejjel aludt, a másik kettő először bátortala­nul, aztán egyre hangosabban ar­ról a bizonyos körösi lányról énekelt, mikor ahhoz a részhez értek, hogy mit csináltak a ba­kák a körösi lánnyal, nem bír­ták tovább, fulladozva röhögtek. „Ugye nem tetszik haragudni?" kérdezte a józanabb, barnahajú, erős pofacsontű ifjú honvéd. Ap­jára hasonlít Józsi vagy az any­jára? Biztosan tiszta anyja, aki már kora reggel három csirkét vágott, apuka segít majd megpucolni. Kettőt megesznek a hétvégén, lesz finom hűsleves, csirkepör­költ és rántottcsirke uborkasalá?

Next

/
Thumbnails
Contents