Délmagyarország, 1984. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-26 / 200. szám

81 Vasárnap, 1984. augusztus 26. 3 Holnaptól Szegeden Nemzetközi matematikai konferencia X differenciálegyenletek kvalitatív elméletéről kezdődik nemzetközi tudományos konferencia a Bolyai János Matematikai Társulat szervezésében holnap, hétfőn délelőtt fél 11-től Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Aradi vértanúk terén levő Bolyai intézetének Bolyai-termében. A matematikusok ötnapos tanácskozására 24 országból százan jelezték részvételüket, negyvenen hazánkból. Megnyitót SzőkefalviNagy Béla akadémikus, a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke mond. Közel száz előadást terveztek: délelőttönként plenáris üléseken a szakma nemzetközileg ismert tudósai tartanak ötvenperces előadásokat, majd három szekcióban negyedórás kisreferátumok hangzanak el. A differenciálegyenletek olyan területét képezik a matematikának, mely igen közel áll a gyakorlati élethez, az itt, illetve más tudományágakban fontos folyamatok matematikai modelljéül szolgálnak. Az angol nyelvű előadások természetesen ismertetik a legfrissebb kutatási eredményeket. A résztvevőknek társadalmi programról is gondoskodtak: szerdán délután ellátogatnak Öpusztaszerre, megnézik az emlékparkot és a skanzent. Bankkapcsolatok Augusztus 20. és 25. között Tímár Mátyásnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének meghívására hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodott Vazsa Dzsindzsihadze, a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank — a KGST bankja — elnöke. A szívélyes légkörű megbeszélésen a két elnök áttekintette a magyar és a KGST-bank közötti kapcsolatokat. s tárgyaltak az együttműködés elmélyítéséről, a partnerkapcsolatok szélesítéséről. Kicserélték véleményüket az időszerű nemzetközi pénzügyi kérdésekről is. Vazsa Dzsindzsihadze találkozott más bankvezetőkkel is. így Demcsák Sándorral, a Magyar Külkereskedelmi Bank vezérigazgatójával és Komár Lajossal, a Közép-Európai Nemzetközi Bank vezérigazgatójával. Légtornászok - ecsettel A mutatványt kupolamagasságon fölül, sőt annak legalább kétszeresén produkálták nap mint nap. Belépődíj nincs, néző elvétve egy-kettő, akinek ráérő ideje van (de hát kinek van manapság?!). Taps pedig semmi A fellépti díj azonban mindezek ellenére úgyszólván irigyelnivaló sztárgázsi. Havi átlagra átszámolva huszonötezer forint. Mindezért nem kell mást csinálni, mint csupán felmászni a vastraverzeken harminc méternyire, megtámaszkodni a bal lábon, beakasztani a jobbat fölül úgy. hogy a térdhajlat támaszkodjon az acélvázra, alul meg úgy. hogy a lábfej viselje a tízemeletnyi magasság fölé kihajló test teljes forgatónyomatékát, aztán bemártani a bal kézben tartott festékesvödörbe a jobb kézben fogott ecsetet, és szép nyugodtan pingálni. Már amennyire nyugodtan lehet biztosítókötél, védősisak nélkül, K százhúszezer voltos feszültséggel teli vezetéktől három méteren belül simogatni a pemzlivel. Ezt csinálták ugyanis hat héten keresztül Szegeden a bélmegyeri Üj Barázda Termelőszövetkezet festőbrigádjának tagjai az OVIT öthalmi úti fogadóállomásától a gedói északi DÉMÁSZ-alállomásig futó százhúsz kilovoltos vezeték tartóoszlopainak karbantartása közben. A festőedénnyel, ecsettel dolgozó légtornászok amolyan mai nomádok, hiszen ma itt, holnap ott. Hoszszabb ideig nem ad munkát az ilyen speciális feladatra kiképzett legénységnek egyetlen terület, település sem. A szegedi munkák eredetileg szűk egy hónapra voltak méretezve, s hogy hat hétig tartottak, az csak a véletlen — no és a jó „magyaros" munkaszervezés — műve. Mindenesetre a vállalkozó szövetkezet — határidőcsúszás ide vagy oda — a szegedi tizenhárom oszlopért csaknem hétszázezer forintot számláz a DÉMÁSZ szegedi üzemigazgatóságának. Az meg vissza — ha minden igaz. No, nem ugyanennyit, egy kicsivel kevesebbet! Annyit, amenynyibe majd azok a Zsitva sori házak és gépkocsik javításai kerülnek, amelyeket az égretörő oszlopok akrobatái onnan föntről „lepötytyöztek". A jó fizetség ugyanis nagy hajtóerő, olyankor is felzavarja az embert a távvezetékoszlopra. ha mondjuk, viharosnak inkább nevezhető a saél, mint fujdogálónak. Az pedig elkapja a festéket és P. posTa célja a szoiiáiiatásak javítása A 12. országos postáskon- ayobb figyelmet kell fordíferencia szombaton, tegnap tani a szolgáltatások szína Gödöllői Agrártudományi vonalának javítására, mert Egyetemen befejezte mun- ez a posta egész munkájákáját. A Magyar Posta és nak egyik fő mércéje, az MTESZ Közlekedéstudományi Egyesülete postai és távközlési tagozata által rendezett kétnapos tanácskozáson csaknem ötszáz postai dolgozó, valamint az ipar és a tudomány mintegy száz képviselője megvitatta a postai szolgáltatások jelenlegi helyzetét, fejlesztésük eredményeit és feladatait. Egyebek között elmondták, hogy tavaly 21 ezer 130 távbeszélő-állomást kapcsoltak be a hálózatba, az idei tervekben pedig 31 ezer 700 új állomás szerepel. A bővítés ellenére sem csökkent azonban a távbeszélő-állomásra várók száma. A tanácskozáson szó volt arról is. hogy folytatódik q posta szervezetének korszerűsítése, amely 1981ben kezdődött el. A konferencia résztvevői hangsúlyozták: rnéa twviszi. Rá az ablakra, autóra... Védekeznek az atyafiak. hogy azt nem ők kenték rá sem egyikre, sem másikra, a disputának azért úgyis az lesz a vége, hogy fizetni kell. De hát telik... — Hányan dolgoznak? — kérdem Szabó Istvánt, a brigád egyik tagját. — Most hatan, de előbb csak négyen voltunk. Kellett máshol is a munkaerő. — Hallottam, volt olyan hely, ahol 19 nap alatt 47 ezer forintot kerestek. Ha ilyen aranybánya ez a munka, miért nincsenek többen? — Voltunk ml többen! Aki csak a pénzt látja, hanyatthomlok rohan ide. Fönt meg kiejti a pitlit a kezéből. Egy hét után megszökik. — Honnan jöttek Szegedre? — Debrecenből. — Hová mennek? — Földesre. Hajdú-Bihar megyébe. — Rossz ilyen magasra kiabálni. Nem jönne egy kicsit lejjebb? — Jöjjön maga, ha nem szédül. —• Nem szédülök, várjon ... — Na, mi van? — Elég nekem ennyi is... — Húzza még rá azt a három emeletet! Megéri. — Miért, mert innen nagyobbat esek? — Nem uram. Innen belátni a tizedikbe oszt, ha maga is azt látná, amit én látok, akkor le se jönne. — Ertem. Egyezzünk meg, mégse meayek följebb .. — Miért? — Mert ha én azt látnám. amit maga, akkor rögtön leesnék. Nekem ugyanis kell a két kezem, hogy kapaszkodjak. I. Zs. // Szép Magyarország, édes hazánk" Azt mondták, az István, a királyra, amelyben a címbéli sor is hallható, nem tudtak eljutni. Pedig ha több mint száz tizenéves az ország minden részéből éppen augusztus közepén tíz napot együtt tölt Szegeden, a legkevesebb, ha a szabadtéri tájékán is meg akar fordulni. Mindazon helyek viszont, ahol — program szerint — megfordultak, éppen a fenti sort tükrözték és szolgálták. És mindezt egyetlen, szerencsére mind szélesebb körben ismert szó révén: honismeret. Simon Károly, a dombóvári szakmunkásképző intézet magyar—történelemszakos tanára öt éve vezeti az Országos Pedagógiai Intézet által szervezett országos honismereti táborokat. Ajkán és Győrött, Szombathelyen és Salgótarjánban, tavaly Gyulán és — idén másodízben — Szegeden gyűltek össze a fiatalok részben a tavalyi tanév Édes hazám elnevezésű vetélkedőjének országos döntőjében részt vett szakmunkástanulók, jutalomként, részben segítségképpen a következő évi felkészüléshez. S mivel a jövő évi témakör a Dunántúl után az Alföld lesz, vélhetően keresve sem igen lehetett volna jobb színhelyet találni, mint a nyári fesztivál kellős közepén magát mutogató Szeged városát. A 600-as számú ipari szakmunkásképző intézet kollégiuma a repülőtér mellett, este 6 óra után néhány perccel. A vacsora még tart, de a táborvezető, Simon Károly már a tábor programját teszi elém. Előadások, vetítések a Dél-Alföldről, kirándulások Alsóvárostól Tápéig, Csongrádtól Makóig, múzeumkönyvtar- és tárlatlátogatások, Öpusztaszer és Hódmezővásárhely, Mártély és Kistelek, a Fehér-tó és Dorozsma. — Hogy őszinte legyek, két dolog lep meg leginkább: az érdeklődés mértéke — továbbá, hogy éppen szakmunkástanulókról van szó. Szakmunkástanulókról, akikről nem éppen az a hír járja, hogy olthatatlan érdeklődéssel viseltetnek a közismereti tárgyak, egyáltalán: humán természetű dolgok iránt... A táborvezető elmosolyodik. i — A fenntartásoknak, a valóban nem túl jó hírnek, sajnos, van alapja — bólogat. — Viszont ha akad egy honismerettel „beoltott" tanár a szakmunkásképzőben, már másképp fest a dolog. És a legnagyobb szerencsénk, hogy sok helyen találni ilyen pedagógusokat, ők azok, akik megfelelő érdeklődést tudnak kelteni a honismeret iránt. Az egyik zirci kollégának például országos hírű mezőgazgasági gépgyűjteménye van, a győri kolléganő, dr. Szolnoki Zsóka igen jónevű helytörténész is. A pedagógusok hatása jelenthet kiindulópontot. Hogy az ügy eszmei jelentősége óriási, nem kell bizonygatnom. Szerencsére az OPI is sokat törődik velünk ... — Mindez sok mindent megmagyaráz, a program is színesnek, érdekesnek, gazdagnak tűnik. Mégis ... — ... ne feledkezzünk meg a romantikáról. Bizonyos értelemben kulcsfogalom. A gyűjtőmunka, ha a kellő szakmai érdeklődés tudatos felkeltésével párosul, nagy vonzerő. Régi ipari, vagy mezőgazdasági eszközöket, használati tárgyakat összeszedni mindig kaland, nem is akármilyen. Ügy látom, a gyerekek nagy része tényleg szívesen végzi mindezt, komoly érdeklődést tanúsít a szülőföld megismerése iránt. Van közöttük olyan, aki már ötödször vesz részt a táborban, sőt, aki már nem is tanul, hanem dolgozóként jár vissza;. Sokat segít, hogy évek óta állandó a tanári stáb is ... A szakmunkásképzőkben mintegy tíz éve létesültek honismereti szakkörök, s ha vannak (márpedig említettem, hogy igen) kellőképpen „beoltott" tanárok, a tanult szakma felől (is) közelítve, megfelelő pedagógiai módszerekkel a fiatalok között is egyre több lesz „beoltott" ... Szerencsére. Kreitli Katalin és Nagy Piroska Szekszárdról, az 505-ös számú ipari szakmunkásképzőből érkezett. Katalin másodikos, Piroska harmadikos lesz az idén, könyvkötészetet, illetve nőiruhakészítést tanulnak. Ugyan mindketten most először vannak ilyen táborban, de... — ... egyébként is szeretek mindenbe belekontárkodni — mondja Katalin —, viszont itt olyan sok mindent hallottam, amiről eddig fogalmam sem volt, hogy beleszédülök, ha elgondolom: milyen jó is lesz ezeket majd elmesélni. Pályázatot írtunk az alsóvárosi templomról, kíváncsi vagyok, hogyan sikerült... — Elég nagy baj, hogy és az ország jónéhány osztálytársamat nem érdekP kellőképpen — így Piroska. — Igaz, időnk sem nagyon van, de a legnagyobb gond, azt hiszem, az, hogy a honismeretnek nincs elég jó propagandája. Pedig kéne. . . Erről aztán meggyőződhettem! Kovács Andrea kétszeresen is különleges helyzetben van: budapesti, tehát honismereti szempontból meglehetősen „indifferens" helyről származik — és a Békés Glasz élelmiszerkereskedelmi szakmunkásképző intézet első osztályának befejezéséig, vagyis idén nyárig elmondhatta magáról: soha sem járt az Alföldön. — Tényleg honismeretet kaptunk itt. Mennyire más ez így,, mint a könyvekből ... Sohasem értettem, miért nem nagyon érdekli a mi hazánk a velünk egykorúakat, hiszen az őseinkről van szó. Mindezt megismerni alapvető kötelesség, csak akkor lehetünk igazi magyarok. Majdnem hét óra, a táborvezető mindenkit hív az utolsó nap záróvetélkedőjének megbeszélésére. Simon Károly azzal búcsúzik: ama bizonyos „beoltás" most is sikerült, legalább annyira, mint eddig. Panaszolja, mennyire akartak menni a táborozók az Ist, vánra, persze lehetetlen volt. Nem mondtam meg nekik: ez a tíz nap legalább annyit ért, mint megérteni és valóban átélni azt a bizonyos sort a rockoperából. Domonkos László Elektronikus számítógépek a tejiparban A tejipari vállalatok a nyári csúcsszezonban naponta gyakran két-, sőt háromízben szállítanak a boltokba. és csupán a járatok nyilvántartása tetemes adminisztrációs munkát jelent. Az üzemszervezés a kánikula időszakában különösen feladja a leckét, hiszen a tejátvételt, -átadást gyorsítani kell. és a raktári készletek mozgatása sem tűr halasztást az ilyen időszakokban. A tejipari vállalatok elektronikus számítógépek beállításával segítenek magukon. Az élelmiszeriparnak ebben az ágazatában már hét vállalat alkalmaz különféle típusú komputereket. A Budapesti Tejipari Vállalatnál régóta bevált a termékelt, áruk nyilvántartására, a raktározás és a szállítás korszerűsítésére és a szállítások szervezésére a számítógép. Az elmúlt időszakban további hat vállalatnál álltak át erre a megoldásra. Nemcsak a nagyobb vállalatok. a közepes üzemek is szívesen alkalmazzák a gépi adatfeldolgozást, -nyilvántartást. Egy-egy ilyen közepes üzem naponta 1500 —2000 megrendelővel van kapcsolatban, és 150-féle terméket kínál eladásra. A napi tételek száma megközelíti a 70 ezret. Korábban az adminisztráció 30—40 embernek adott munkát, a számítógépek a személyzet jó részét helyettesítik. A komputerek beszerzésére fordított összeg viszonylag gyorsan. 2—3 év alatt megtérül. Elénk utószezon a Balatonon Somogyi Károlyné felvétele A harmadik, végső aszfaltréteg is rákerült a Makkosházi körút befejező szakaszának úttestjére. A Közúténílő Vállalat gépei és emberei a hét végén a József Attila sugárút kereszteződésében dolgoztak, felvételünk erről a munkáról készült A Balatonon, ahol a korábbi években augusztus 20-án megkezdődött a vendégsereg elvándorlása, az idén később zárul a főidény Még mintegy negyedmillió vendég tartózkodik az üdülőkben és a kereskedelmi szálláshelyeken. A kellemes, fürdésre is alkalmas időjárás főleg a külföldi vendégeket készteti maradásra. , . A kempingezők közül augusztus 20-a után több mint tízezren hosszabbították meg tartózkodási idejüket, s több volt az újonnan érkező vendég, mint az eltávozó. Az európai tranzitútvonalak gépkocsis turistái a kellemesnek ígérkező nyárvége láttán nagy számban szakítják meg útjukat. és szállást, sátorhelyet bérel»<+ a Balatonnál