Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-12 / 162. szám

74, évfolyam 162. szám 1984, július 12., csütörtök Ara: 1.40 forint Megújuló munkaverseny Fölajánlások, vállalások Munkásgyűlések megyei vállalatoknál Láaár Mihály felvétele A Csongrád megyei Tejipari Vállalat fiataljai a munkásgyűlésen. Túlteljesítik a tervet Ezekben a napokban az ország számos vállalatának és szövetkezetének dolgozói határozták el, hogy jobb eredményekkel köszöntik a Xlil. pártkongresszust, vala­mint hazánk felszabadulásá­nak 40. évfordulóját. Tegnap, szerdán délután Szegeden, a Csongrád megyei Tejipari vállalatnál a KISZ-fiatalok tettek újabb felajánlásokat. Az ünnepélyes munkásgyűlést Schopper János, a vállalat párttitkára nyitotta meg, majd Seller László KISZ­titkár ismertette a felaján­lásokat. A fiatalok vállalják, hogy az exportkötelezettségek tel­jesítésén túlmenően krémfe­hér sajtból 1 millió tonná­val többet termelnek. Ezzel biztosítani kívánják a piaci igények maradéktalan kielé­gítését. Jugoszláviába a kí­vánt mennyiségben és kifo­gástalan minőségben szállí­tanak tejet. A kollektívák a termékek minőségének to­vábbi javításával, a fogyasz­tói igények folyamatos és választékos kielégítésével az értékesítési tervet 3 száza­lékkal túlteljesítik. A XIII. pártkongresszusig a termé­kek választékát hosszú fo­gyaszthatósági idejű tejter­mékekkel bővítik. Vállalják továbbá, hogy a cég csoma­golóanyag- és energiaköltsé­gét 2 millió forinttal csök­kentik, valamint egy kom­munista műszakkal a válla­lati szociálpolitikai célokra ajánlanak fel. Ezt követően Hatvani Má­ria a szocialista brigád ne­vében jelentette be a válla­lat valamennyi dolgozójának csatlakozását a fiatalok kez­deményezéséhez. Legvégül Tuza Klára, a KISZ szegedi városi bizottságának titkára kívánt eredményes munkát a Csongrád megyei Tejipari Vállalat dolgozóinak. Társadalmi munka, takarékosság A kongresszusi és jubileu­mi munkaverseny tiszteleté­re a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat sze­gedi üzemének szocialista brigádjai is felajánlásokat tettek. Vállalják, hogy hoz­zájárulnak az NKFV hato-' dik ötéves tervidőszakára tervezett feladatainak túl­teljesítéséhez: kőolajból 25 ezer tonnával többet termel­nek, földgázból 1,5 milliárd: köbméterrel, egyéb gázter­mékekből 260 ezer tonnával többet értékesítenek. A vállalat felajánlásai kö­zött szerepel még, hogy két szocialista brigád szellemi vetélkedőt szervez, feleleve­nítve hazánk felszabadulásá­nak eseményeit, számba vé­ve az azóta eltelt időszak eredményeit. A helyi kezde­ményezések megvalósításá­hoz a kollektívák úgy 1984­ben, mint 1985-ben 50 ezer óra társadalmi munkával já­rulnak hozzá. Az NKFV szegedi üzeme — amely a vállalat 7 önálló üzemegysége közül az egyik — a felsoroltakon kívül ki­emelt feladatként kezeli az anyaggal és az energiával való ésszerű takarékosságot, az importanyag-megtakarítá­sát, a gazdaságos termelést, a hatékonyságot, a munka­idő jobb kihasználását. A munkahelyeken a rend és a fegyelem megszilárdításával segítik elő a balesetek meg­előzését, gondoskodnak a termelés feltételeinek bizto­sításáról. A várospolitikai célok megvalósulását jól szervezett társadalmi mun­kával és kommunista mű­szakkal támogatják. Fej'esztik a technikát A Szegedi Kábelgyár Pat­tantyús brigádja is csatlako­zott a felszabadulási és jubi­leumi munkaversenyhez. A kollektíva tagjai úgy gon­dolják, hogy névadójukhoz méltóan többet kell tenniük a technika és a technológia fejlesztéséért, s mindez azt eredményezheti, hogy évi tervüket — ami 7 milliárd 4 millió forintot tesz ki — jó minőségben túlteljesítik. Is­meretes, hogy a gyárnak exportkötetóettségei is van­nak. Kuvaitba minden szál­lítmányt időben, jó minő­ségben indítanak útra. A gyár vezetése úgy érté­keli, hogy a brigád felaján­lása, amelyhez az üzem va­lamennyi szocialista kollek­tívája csatlakozott, elősegíti, hogy a gyári és a vállalati célkitűzések maradéktalanul teljesüljenek. Az a céljuk, hogy a Sze­geden gyártott kábelek iga­zából márkává váljanak. Nem kis feladat, de meg fognak birkózni vele, ígér­ték. Importcsokkenfés A Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat szegedi egységeiben dolgozó brigád­vezetők is csatlakoztak a munkaverseny felhívásához. Vállalták, hogy exportfel­adataikat maradéktalanul teljesítik. Ugyanakkor biz­tosítják az itteni fogyasztás­hoz szükséges gabonameny­nyiséget is. Ami figyelemre? méltó: ismeretes, hogy jelen­tős mennyiségű fehérjét, il­letve fehérjetakarmányt im­portálunk. A munkaverseny egyik célja az, hogy a kül­földről származó fehérjék részaránya csökkenjen a ha­zai fogyasztásban. A felhíváshoz a vállalat 61 brigádja csatlakozott. Ter­mészetesen nemcsak a gaz­dasági eredmények növelé­sére gondoltak. Előadásso­rozatot szerveztek, hogy mindenki megismerje a vi­lág 40 évnyi, azaz leghosz­szabb békés időszakának va­lamennyi eredményeit. Ve­télkedőket is rendeznek. Hozzá kell tenni: az igazi vetélkedő az lesz, hogy a vállalat dolgozói hogyan tud­nak hozzájárulni a munka­versenyhez, miként tudják megvalósítani azokat a fel­adatokat, amelyeket vállal­tak. Négy kommunista műsza­kot tartanak, s ezek munka­bérét a vállalati közös alap bővítésére ajánlják fel. Szocialista országok KB-titkáraisak tanácskozása Prágában Prágában szerdán megkez­dődött a szocialista országok kommunista és munkáspárt­jai központi bizottságai nem­zetközi és ideológiai kérdé­sekkel foglalkozó titkárainak értekezlete. A tanácskozáson a Bolgár Kommunista Párt, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja, a Kubai Kommunista Párt, a Laoszi Népi Forradalmi Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt, a Német Szocialista Egység­párt, a Román Kommunista Párt, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a Vietnami Kommunista Párt képviselői vesznek részt. A tanácskozást Vasil Bi­lak, a CSKP KB Elnökségé­nek tagja, a KB titkára nyi­totta meg. (MTI) Magyar­jugoszláv tárgyaiások Július 10—11-én Magyar­országon tartották meg a magyar—jugoszláv gazdasá­gi együttműkö'dési bizottság, elnöki találkozóját. Hetényi István pénzügyminiszter és Nedeljko Mandics, a JSZSZK szövetségi végre­hajtó tanácsának (kormány) tagja, a bizottság tagozati társelnökei áttekintették a két ország gazdasági kapcso­latainak alakulását, az együttműködés elmélyítésé­nek lehetőségeit, és megha­tározták a soron levő fel­adatokat. Nedeljko Mandicsot fogad­ta Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese. A találkozón jelen volt Heté­nyi István, valamint Milo­van Zidar, Jugoszlávia bu­dapesti és Simon Pál, ha­zánk belgrádi nagykövete. Nedeljko Mandics szerdán elutazott Budapestről. (MTI) Milyen is a zöldséghelyzet? Sokat foglalkozott mosta­nában a napisajtó, a rádió a zöldségkereskedelemmel. Sőt, a veszprémi tévéfeszti­vál egyik díjazott alkotása — ha nem is a napi tudó­sítások eszközeivel — szin­tén a Bosnyák téri zöldség­vásárból merítette témáját, elgondolkoztató társadalmi jelenségeket mutatva föl. Mi is hát a baj a zöldséq­üzlettel? Hiszen végül is van kínálat, választék, ter­melői kedv. Ezt sem minde­nütt mondhatják "el maguk­ról. Mi hát a kifogásolni­való? Ügy tetszik, mostanság az árakkal van a legtöbb gond. Régebben, amikor a termelők úgyszólván egye­dül a ZÖLDÉRT vállalatok­nak adhatták el árujukat, a több csatornát óhajtottuk mi is ezeken a hasábokon. Bíráltuk a ZÖLDÉRT-et, mert olcsón vásárolt, és drá­gán adott el, lassú volt, rothasztotta az árut, s olyan árrést alkalmazott, amely­lyel bármekkora tékozlást fedezni tudott. Nos. a kí­vánság egyik fele megvaló­sult: ma számtalan csator­nán áramlik az áru a ter­melőtől a fogyasztóig. Ütja hol rövidebb, hol hosszabb, egyre gyakoribb, hogy szemre is szép, kiváló minő­ségű portékát kínálnak. A korábbi alaphelyzet azon­ban változatlan: a termelő a növekvő költségek mellett keveset kap az árujáért, a fogyasztónak pedig sokat kell fizetnie érte. Űj gyakorlat és régi be­idegződések élnek egymás mellett: piacgazdálkodást sürgetünk és támogatunk, ugyanakkor árszabályozást várunk a ZÖLDÉRT-től. sőt ellátási kötelezettséget em­legetünk olykor. Holott ma már a ZÖLDÉRT-ek is nye­reségérdekeltségűek. 1979­ben az összes ZÖLDÉRT vállalat 540 millió forint ál­lami támogatást kapott, 1983-ban pedig 430 millió forintot fizettek be az ál­lamkasszába. Fölfoghatjuk úgy is. közel egymilliárdot javult a gazdálkodásuk, de úgy is, hogy ilyen kataszt­rofálisan rossz volt koráb­ban. Sok területen még így sem bírták a versenyt ' az őstermelőkkel, de főként a magánkereskedelemmel, amely ma gyakorlatilag az árakat diktálja. A budapes­ti Nagyvásártelep forgalma t/z év a)att csaknem a ti­zedére csökkent. A ZÖLDÉRT-eknek is meg kell tanulniuk keres­kedni. Korábban ugyanis „terítették" az árut, gya­korlatilag elosztó funkciót láttak el. Náluk ma kihasz­nálatlan eszközkészlet hal­mozódik. A tapasztaltabb kereskedőik is átáramlottak a magánszektorba. Ezekre a vállalatokra változatlanul szükség van, de alkalmaz­kodniuk kell az új helyzet­hez, amelyben a piacon közvetlenül megjelenő kis­kereskedő mondja meg, kell-e és milyen áru kell. Csakhogy a kiskereskedő kevés munkával sokat akar keresni. Ezért menekül az olcsó, de tömeges árutól. Általános tapasztalat volt idén tavasszal, a krumplimi­zéria idején, hogy a magán­kereskedők nem tartották be a hatósági árat. ahol meg­próbálták erre kényszeríteni őket, ott inkább nem árul­tak burgonyát. Egyébként pedig fölvásárolták hatósá­gi áron a ZÖLDÉRT-től, és továbbadták — amennyiért vevőt találtak rá. Ügy tet­szik, illúziónak bizonyult a szabadpiac valódi szabadsá­ga. A kiskereskedelem lát­hatatlan érdekszövetségeket hoz létre, nem versenyez, hanem megegyezésre törek­szik egymással, a fogyasztó és a termelő rovására. Ez okozza a máig meglevő óriási árrést. Az áru útja lerövidül, de ára nem lesz kevesebb, s hatalmas jöve­delmek halmozódnak keve­sek kezében. A zöldség kö­rüli ideges hangulatot nem a sajtó „termeli", a tömeg­kommunikáció csak hangot ad a lakosság körében élő elégedetlenségnek. Ennek pedig az az alapvető oka, hogy a bérből és fizetésből élők visszafogott, agyonsza­bályozott jövedelméből egy­re nagyobb tömegeknek •nem telik a zöldségek és gyümölcsök mai szabadpiaci árára. Tanács István VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! , ».HlllHlimilJUlU —^—re——«P—lll IMII IMII! III II 11». — " Alkatrészek az Ikarusnak Nagy László felvételei A Szegedi Órás-Ékszerész Szövetkezet könnyüfémöntödéiében többféle alumínium önt­vényt készítenek. A 19 és fél millió forintos termelési érték egyharmad részét az Ika­rusnak gyártott autóbusz-alkatrészek teszik ki. A szövetkezet ezenkívül kapcsolatban van több fémmunkás-vállalattal, ahová ajtók és ablakok sarokclemcit szállítják, a nagykereskedelmi vállala toknak pedig sokféle háztartási terméket készítenek

Next

/
Thumbnails
Contents