Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

93 Szombat, 1984. július 2T: Szeged „mindönöse" Találóbban: JA legazögedibb szögedi". 1904. augusztus elsején született. Jlaviboldogasszonykor búcsúfia vótam az édösanyámnak" — mondogatta baráti társaságban. A nemrégiben — a Magvető kiadásában — megjelent Hagyomány szolgálatában című posztumus munkájában meeragadó szépséggel ír családjáról. Népet, származását soha sem tagadta meg. inkább nagyon büszke volt rájuk. Alsóváros jamborvaros, másként — foglalkozásukra nézve — paprikavaros. Hosszú ott a Pálfi utca, amelyiknek alsó vegén, a hetvenkettes számú házban született és élt évtizedekig. Anyját Kónya Annát az alsovarosiak Szaka Panna néninek nevezték, ma is úgy emlegetik. Fiát Bálint Sándort is hiába keresték rendes nevén, senki se tudta kiről van szó. Aki viszont tudta anyja ragadványnevét, csak úgy kereste hogy a „Szaka Panna fia, a Sanyika" Panna nénit óva intették asszonypajtásai, hogy fiát ne taníttassa magasabb oskolákban, mert ha majd úr lesz, akkor megtagadja nemcsak ót, az edesanyját, hanem az alsóvárosiakat is, akik közül való. Egy családi összejövetelen anyja nővére is szóvá tette, mit mondanak a népek, amin Bálint Sándor elámult, hiszen ő anynyira szerette az édesanyját, a rokonokat és a városrész lakólt. Átérezte az aggódást, és akkor megfogadta, hogy semmi áron és soha el nem hagyja övéit; a tisztes emberi tartásáról és szorgalmáról hírős szögedi nemzetöt. Fogadalma egy idő után tudatosan elkötelezettséggé érett, mely elkötelezettség gyökerei egyre mélyebben keresték a szeretett nép archaikus hagyományaiban rejtődző értékeket. A kutatásból, a gyűjtésből akkor nem lehetett megélni. Mégis szívesen vállalt úgynevezett díjtalan gyakornokságot, később házitanítóskodást, hogy közben emberekkel ismerkedhessen és alapos vizsgálódásba kezdhessen. Ebben a munkájában az édesanyja mindig nagyon segítette. Tanítóképzős tanárkodása, majd az egyetemi katedra, sok idejét elvette a népéletkutatástól. Főként a vidéki tanítványok révén mégis terjeszthette kutatóterületét. Így alakította ki a „szögedi nagy tájat". mint ethnikai egységet, amely terület természetesen túl nyúlott az ország határain, mivel „odakint is sok a szögedi kirajzott nemzetség '. A sorra születő és főként a nyugdíjazását követően egyre sokasodó — ma mar pótolhatatlan értékű — művel ezen határtalanul nagyra terebélyesedett Szeged vidékén nőttek nagylombú, örökzöld fákká. Műveinek összegzése a Szögedi nemzet három vaskos kötete. (Műveit nem sorolom föl, csupán utalok a Gyuris György által összeállított és szerkesztett „Bálint Sándor munkássága" címmel megjelent bibliográfiára.) A harmadik kötetet még nyomdába vitte, pár' nap múlva pedig meghalt. Az utóbbi években megromlott hallása. Budapesten egy száguldó autó elé lépett, a sérülésbe belehalt. Négy éve halott, nekünk azonban ma is él. Bálint Sándor olyan volt, mint egy nagyon jó szomszéd, akire mindig lehetett számítani, s aki a segítséget soha nem kérte vissza senkitől. Közvetlensége, mély embersége az idegent is lebilincselte; határtalan szerénysége miatt mindenki tisztelte. ..Szerbusztok, mőre vagytok?" — vélem hallani most is, mintha valahonnan az elmúlásból csoszogna elő, ide a múzeumba, amely épületbe szinte naponta bejárt. Mindenkihez volt egy kedves szava, kérdése, mondanivalója. De sohasem tudtuk leültetni, mert: ,Annyi dogom vóna még. Csak azt nem tudom, be bírom é fejezni. Nem kéne mán hozzá, csak négy—öt esztendő." Kis noteszát és ceruzáját kabátzsebében hordta, olykor tőlünk is jegyzett föl szavakat. S ma ez a gyűjtő, a tanár, a jóbarát es munkatárs nagyon hiányzik nekünk. Én azt hiszem, hogy alkotásai nélkül mi már nem tudunk meglenni. Hiszen nincsen ennek a városnak olyan területe, amellyel ne foglalkozott volna előadasaiban, írásaiban. Amit Bálint Sándor örkségül ránk hagyott, hiszem, hogy egy kisebb tudósközösség is szívesen mondana a saját, sok évtizedes munkája eredményének. Bálint Sándor egyedül, mindenkor szerényen és alázatosan, hangyaszorgalommal hozta létre különleges gyűjteményeit. Ezek közül első helyen kell említeni a szakrális területen végzett kutatásait, amelyekkel világhíressé vált. Megszámlálhatatlanul sok munkája tanítja majd a jövő néprajzosait, történészeit, szociológusait és művészeit, s egyáltalán a magyar nemzetet. Éppen ezért állíthatjuk, hogy Bálint Sándor müvei nem hézagpótlóak, hanem halhatatlanok! Munkásságát, a Város (így nagy betűvel, ahogyan ö is írta!) iránt érzett határtalan szeretetét és ragaszkadását nem lehet fölmérni és tőleg nem lehet félre magyarázni! Pedig nem csinált mást, csupán a példaképekként emlegetett „szögedi nagyok"-at követte oly magas művészi fokon és őszinte átéltséggel, aminővel előtte senki más. Művei ugyan elsősorban saját élményből születtek, ennek ellenére a páratlanul gazdag könyvtárát soha sem nélkülözte. Az alsóvárosi népélet ismerete mellett különösen nagy buzgalommal kutatta az összegedet, benne értve a város kereskedelmét ,kisiparát, művészeti életét is. Temérdek publikációjának ismeretében azt hinné az ember, hogy éjt nappallá téve mást sem csinált, csak írt. Majdhogy nem az ellenkezője az igaz. Ugyanis asztaléhoz ritkán ült le, de akkor valóban soká kelt föl mellőle, hogy sokszor ott érte a fölkelő nap. Elsősorban ugyanis az ember erdekelte, az adatközlő, akitől újabb és újabb adatokat várt egy-egy készülő, vagy már megírás alatt levő munkájához. „Az alapos, minden aprónak tűnő rezzenésre odafigyelő gyűjtés a lényeg — mondogatta —, a rendszerezés és a megírás csakis ezután történhet hitelességgel." Bálint Sándor élete utolsó pillanatáig gyűjtött, pl.: az 1957ben kiadott Szegedi Szótár-ához, melynek kibővített kiadása már ránk vár, csakúgy, mint a többi, még kéziratban levő anyaga. Örömünkre szolgál, hogy időközben kézbe vehettük a „Hagyomány szolgálatában", illetőleg a „Szeged Alsóváros" című művét, s reményeink vannak a többi megjelentetésére is. Szükségét igazolja a tény, hogy megjelent művei — könyvesboltokban és antikváriumokban — csak a hiánylistán szerepelnek. Bálint Sándor értékei vitathatatlanok! Jól érzi és tudta ezt a Város, amely nemrég utcanévadással tisztelgett tudós fia előtt. * Most, születésének nyolcvanadik évfordulóján, augusztus elsején, délután négy órakor a " Pálfi utcai szülőházán emléktáblát avatnak. Az eseményen Sőtér István akadémikus mond beszédet. A Közművelődési Palota pedig hagyatékának megőrzésével. idővel annak közkinccsé tételével tiszteleg a „legszögedibb szögedi", Bálint Sándor néprajztudós professzor emlékének. kinek szelíd, tisztes élete, népéhez fűződő őszinte elkötelezettsége mindannyipnk előtt tiszteletre méltó. IFJ. LELE JÓZSEF A magyar történelem képes forrása Mátyás király, Bethlen Gábor, Zrínyi Miklós. II. Rákóczi Ferenc, Kossuth, Széchenyi, Deák arcképe. Batsányi János, Petőfi, Liszt. Erkel, Mészöly Geza. Réti István portréja. Buda 168tí-os ostroma, jelenet az 1809-es győri csatáról, Görgey és Klapka az isaszegi csatában, a világosi fegyverletétel, munkásgyűlés a Városligetben 1890. május elsején. Az első népképviseleti országgyűlés megnyitása, a Lánchíd alapkőletétele, Budapest újjáépítése. Arcok, események, jelenetek — hiteles képi megfogalmazásban. Történelmi személyiségek, írók, művészek, politikusok, uralkodók, hadvezérek portréi. Csatajelenetek, történelmünk sorsfordulói, tájak, várak, nevezetes épületek korfestő ábrázolásai. Képek, amelyek Magyarország történelmét Illusztrálják. Festmények, grafikák, metszetek, amelyek megörökítik a magyarság jeles eseményeit és a mindennat pi életet, neves személyiségek és egyszerű emberek vonásait, a főúri és paraszti viseleteket, városok és falvak épületeit, a hazai tájat, kultúrtörténeti értékeket. Képek, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeum egyik osztálya, az éppen most százéves Történelmi Képcsarnok őriz. „A Történelmi Képcsarnok — írja dr. Rózsa György, a Nemzeti Múzeum osztályvezetője — a magyar történelem képes forrásainak gyűjtésére és feldolgozására hivatott közgyűjteményünk. Az ábrázolt téma miatt, tartalmi szempontból fontos képes forrás. A magyar történelem szereplőinek képmásai, eseményeinek képei, magyarországi látképek mellett idetartozik minden olyan kép, amely a magyar kultúrtörténet egy-egy jellemző részletét a valóságnak megfelelően ábrázolja. Ezekre támaszkodhat az írott források mellett a történelmi rekonstrukció". Amikor, 1884. május 13-án Trefort Ágoston kultuszminiszter felhatalmazást kapott az uralkodótól, hogy lépéseket tegyen „egy magyar történelmi képcsarnoknak az Országos Képtárral kapcsolatban Budapesten létesítendő felállítása iránt" — a gyűjtemény anyaga lényegében már együtt volt. Trefort Pulszky Károlyt, a neves műtörténészt, a közgyűjtemények felügyelőjét, az Országos Képtár igazgatóját bízta meg a Történelmi Képcsarnok megszervezésével. Tervezetében Pulszky azt írta, hogy a Történelmi Képcsarnokban „olyan intézménynek kell lennie, amely a magyar kultúrfejlödésnek egyfelől hiteles forrását képezze. Másfelől pedig nevelőleg hasson a magyar közönségre ... Feladata népünk múltjának hiteles és egykorú képes emlékeinek gyűjtése, szakszerű rendezése feldolgozása és • kiállítása. Rendeltetése, hogy a tömegeket az igaz hazafiság erKiss Dénes Simái Mihály , Sorok a suhanásban Veronika kendőjére Majd évek múlnak el és arra rettenek hogy rázkódik az ágy és zúgnak a falak S fölsikoltanék hol van az anyám? Hol van aki volt? Majd évek múlnak el észre se veszem irgalmaznak-e éhínségeim? Szeretetlenül vergődve tovább mivé változik a csillagarculat? Minden ugyanúgy fájdít és emészt? Vagy föl se foghatom pillanatokban évezred suhan?! a lét lebegtetese egyébként egyszerű hiszen mi ketten együtt voltunk s vagyunk a Mű mint két szélét a sebnek mely sisteregve nő egymásig összehegeszt s szétroncsol az idő úszó lebegő tárgyak mintha egy űrhajón örülsz a súlytalanságnak táncolsz az ujjamon sorsolhat újra sorsot mind kinek sorsa van — micsoda kaland — mondod s fölszállsz velünk lecsonkolt deres sámsonhajam zésében megerősítse. A történettudományoknak pedig ábrázolt forrásanyaggal szolgáljon''. Pulszky a festményeket a Nemzeti Múzeum Képtárából, a metszeteket az Országos Széchényi Könyvtárnak, még Széchenyi Ferenc által adományozott anyagából válogatta ki. Ebben az anyagban már olyan jelentős ikonográfiái értékű dokumentumok szerepelnek, mint a svéd Dávid Richter 1704-ből származó II. Rákóczi Ferencet és felesegét ábrázoló arcképei. Még a 90-es években két gyűjteménnyel — a sok másolatot ía tartalmazó i Kreith-féle 48-as ereklye-múzeummal és a Lancíranconl kollekcióval gyarapodott a Képcsarnok. Ez utóbbival került a közgyűjteménybe a Batthyányiak képmássorozata. Bubics Zsigmond, a grafikai gyűjtemény első rendezője fogalmazta meg, hogy „a hazank múltjára vonatkozo legparányibb kép is értékekkel bír, mert ezek egykor „történelmi kalauzul" szolgálnak, mivel azok metszői és rajzolói az esemenyek szem tanúi, sőt szereplői voltak, ts a történéseket, ha nem is min dig művészien, de hüsegesen illusztrálták". Természetesen a mai 2500 müvet számláló festmény es 40 ezei lapos grafikai gyűjtemény sza mos darabja forrásértékén kívül művészileg is kvalitásos. A 15— 18. századi kollekcióban főleg a külföldi mesterek vannak képviselve — elsősorban bécsiek, de sok a magyar témát feldolgozó német olasz, németalföldi művész is. Eredeti, egykori anyag Mátyás korától áll rendelkezésre. Budát Schedel nagy, képes világtörténetének fametszetéből ismerjük. Dózsa kivégzésének egyetlen korabeli ábrázolása Taurinus 1519ben megjelent fametszete. Művészettörténeti jelentősége is van » 17. századi ismeretlen magyarországi festő Zrínyi és Frangepán búcsúja című képek, amelyet bizonyára ismert Madarász Viktor is. hiszen a híressé vált Zrínyi és Frangepán a siralomhazban című festmenyén az alakok elrendezése igen hasonlít az ismeretlen mester kompozíciójához. A 17. századi főúri viselet hú ábrázolásai jelennek meg a hazai későreneszánsz ismeretlen • festőitől származó Batthyányi Ádám és Batthyányi Boldizsárné — Zrínyi Dorottya (a Szigetvár hős lánya) arcképén. Réz- és fametszők; Erhard Schön, Hoefnagel, Sibmacher, Zimmermann, Nypoort korabeli metszetei — képes röplapokon, történeti és földrajzi kiadványokban — várakról, csatak színhelyeiről, városokról adnak hű képet. Neuhauser Ferenc rajzai után készült metszetek örökítik meg a Hora és Kloska-lázadás eseményeit. Mariin Engelbrecht színezett rézkarcai az adófizető jobbágyot ábrázolják. Különösen gazdag a Történelmi Képcsarnok 19. szazad) anyaga. Olyan művészek neve femjelzí a minőséget, mint Borsos József, Barabás Miklós, Lotz Károly, Telepy Károly, Székely Bertalan, Brt>cky Károly, August Pettenkofen Benczúr Gyula. Az emlékezetes 1959-es kiállítás óta önálló bemutalója nincs a Történelmi Képcsarnoknak. Annál többet szerepelnek a gyűjtemény képei a Nemzeti Múzeum és a hazai és külföldi társintézetek kiállításain. Évfordulós kiadványok, tudományos és népszerűsítő művek, folyóiratok veszik illusztrációikat a múltat szemléletesen megörökítő kollekcióból. Mint archív-dokumentumgyűjtemény, mint kiállítások részese, mint történelmi forráslelőhely tölti be hivatását ma a százéves Történelmi Képcsarnok. KÁDÁR MÁRTA