Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-21 / 170. szám

38 Szombat, 1984. július 2T: MAGAZIN Találkozások Az üdülővezető Heverésztem és bámészkodtam a Szelidi tó partján, s közben fettŰDt, hogy egy férfiú a sekély vízben miJy önfeledten játszik, labdázik, birkózik, fog öcsit ázik, kacarászik, ugrándozik a gyerekekkel. A szülök viszont nyugodalmasan heverésztek a parton. Az egyik fiatalasszony megjegyezte hangosan tarsának: — Nagy szerencsénk, hogy ilyen a»nvos ember ez a Pali bácsi. Akkor még nem tudtam, hogy Farkas Pál, — az aranyos Pali hacai — a szegedi Tisza Fűszert tóparti üdUlőjenek a vezetője. A >(ifiében találkoztam vele. egy üveg bűvös sort rendelvén. A sor hőmérséklete éppen olvan volt. mmt amilvent a nagykönyvben előírnak Amíg ttátolitem a poharamba. Pali bácsi több kérdést is föltett nekem. Megfelel-e a sor, hogy érzem magam, van-e valami kívánságom? Mondtam, hogy minden a legnagyobb rendben. Sőt! A második üvegnél kezdtünk összebarátkozni es beszélgetni. Tudom, hogy egy üdülövezető. — pláne egy kisvállalat nyári rezidenciáján — aligha főállású beosztásban dolgozik. Általában a cég nyugdíjasa. aki alkalmas ilyen munkára. Nem tévedtem. Múltjáról kérdeztem. — Őseim kovácsmesterek voltak. — mondta kedvesen. — A híres Farkas kovácsok, a dinasztia. A betyárok között is nevük vélt A lovak herélésétőL a patkoiásig. az orvoslásig mindent elvégeztek. Nagyapam Marosiéit« mesterkedett, négy fiából is kovácsot nevelt, köztük édesapámat is. — Varazslatos viliág wrtt a kovácsműhely. Szerettem fújtatni, de bánatomra ezt a műveletet kenőbb villamosították, ventilátor adta a levegőt De a kov ácsműhelyben nemigen lehetett beszélgetni, a kalapács zajt ütött, én viszont mindig azt kívántam, hegy társalogjak. csevegtek az emberekkel. Talán esiért nem is lettem kovács. — Mi lett? Miiven pályát választott? — Szüleim Marosleléröi beköltöztek Makóra, ott lettem kertnkedő inas. Varga János üzletibe szerződtettek. A makói bíróra* mellett, a Megyeház utcába. Az egy igen nagy üzlet volt, négy segéddel és két inassal. Kedvemre való lett az indulás, hiszen a legnagyobb vágyam az vok, hogy • putt mögött állva kiszolgáljam az embereket Artrt aiánlottam. beszélgettem, iwogtam a vevőkre. A Hve az voK. hogy amit az emberek kérnek, azt teljesíteni kell. — X mi történt akkor, «««• kor megkapta a segédlevelét? -r Elindultam gyalog Budapestre. A mester ugyanis nef» alkalmazott több segédet a kelleténél. s ebben igaza is volt Az alföldi séta igen sokat jelentett megismerkedtem az útbaeső falvakkal. városokkal. Pesten egy evig alkalmaztak a Deutsch-féie csemegeüzletben. De nem tudtam megszokni a fővárosi életet.. A kereskedősegédek is mások voltak, mint vidéken; kávéházba jártak, költekeztek. kártyáztak, ittak. Idegen maradtam köztük, de ők maguk is „kiciánozták" a vidéki csáringereket maguk közül. Hazatértem Mákóra és elmentem segédmunkásnak a fűrésztelepre, majd fölvett Hecskó Anna a saiát csemegeüzletébe. Harminckilencben megnősültem és két évre rá édesapám segítségével önálló üzletet nyitottam Földeákon. Fűszer-, vegyes- és edényáru bolt volt a hivatalos neve. de akkor csak úgy hívták, hogv szatócsüzlet. — Sikere volt? — Közepes üzletmenettel dolgoztam. A faluban egyébként hat boltos működött, köztük kisebb, nagyobb, én a közepesek közé tartoztam. Megéltem, hitelt is adtam az úgynevezett „könyves" kuncsaftoknak: tanítóknak, iparosoknak. s a tanyai embereknek. Azok különösen pártoltak. — Milyen cikkeket. kerestek akkoriban? — Az általános kommersz dolgok mentek: petróleum, cukor, só. gvufa. fűszeráruk, edénvek. . Közben bevezették a jegyrerdszert S jött n világháború. Farkas Bál maseUe, — «* toabb meg Tandori Dezső sört kortyolgatva —, hogy „dobszóra" vitték el a földeáki fiatalokat Szegedre, majd „át a Tiszán" munkaszolgálatra fogták őket. ..Gátat ástunk, utakat javítgattunk Ada, Mohol és Péterréve közötti szakaszon.'" A tömeges visszavonulás első etapjánál. Szekszárdon leléptek társaival együtt, de nem sok szerencsével : — Hátrafelé terelték a hadifoglyokat, s valószínű, nagy volt a „hiány", mert minket is besorozták közéjük. Románián át vezetett az út Szibériáig. Előbb vasgyárban, majd egy kolhozban dolgoztam három évig. mire hazajutottam. — Hogyan folytatódott az élete a hajdani szatócsnak? — A családom szerencsére életben találtam, de a boltot mar elvették tőlünk. Egy ideig napszámoskodtam, mivel rossz fényt vetett rám. hogy a múltban kereskedő voltam. De végül is megkeresték a szakembereket A Füszért makói raktárába hívtak — a sors érdekessége, hogy ugyanabba az üzletbe kerültem, ahol 'gyermekkoromban inaskodtam — előbb mindenesnek, majd eáső segédnek, később fiókvezetőnek neveztek ki. Nem bántották már a múltam miatt, sőt elianerték a szakértelmemet. Ahogyan erősödött a Füszért Vállalat úgy kellettek a hoezáertő kereskedők. Nem is olyan sokára a szegedi fiókba helyeztek. Ez közületi raktár volt, annak lettem az igazgatóhelyettese, s onnan mentem nyugdíjba is. A bosszú beszélgetés közben sok mindent megtudtam a kereskedőkről. titkaikról. „Hiánycikk? Ugyan kérem! Az ismeretlen volt egy szatócsnál. Ha valakinek nem tudtunk azt adni, amit kívánt, a mester szóval tartotta és közben elzavarta az inast a másik üzletbe, hogy azonnal hozza az árut Festés miatt zárva? Szóba se jöhetett Szombat este zártunk, s hétfő hajnalig meszeltünk, tataroztunk, de reggel hatkor nyitottunk. Muszály volt, különben a kuncsaftjaink átpártoltak volna a konkurrenciához." — Beszéljünk ne üdülőről, az üdülőkről. — Imádom ezt az elfoglaltságot Az embereket. — Mi ebben az imádnivaló? — Látom, hogy megérkeznek fáradtan, szíves szóval segítem az eligazodást tanácsokat adok, s persze — huncutul mosolyogva folvtatia —. ha szeretik a sört akkor azonnal egy pohárkával, hogy mossák le az út porát Megnyugvással tölt el, amikor látóm, hogy a nyaralás végén pihenten és ió kedvűen indulnak haza a kollégáim. Se vége, se hossza a csevegésnek. A Szelidi tó partján igazán megnyugvás néhány óra is. Farkas Pál csak később árulja el, hogy valamikor bunyózott is. Papp Lqci manapság is fölkeresi az üdülőben, — mivel közelben van a nyaralója —, s vele is hosszú a barátkozás, az emlékek sorolása. — Van-e valami olyan dolog, amit szeretne önmagának és másoknak is? — Nézze, sok veszélyt átéltem, háborút, fogságot, halálos betegséget is; Csak a békét és a nyugalmat becsülöm. Büszke vagyok arra. hogy mint nyugdíjas üdülövezető a Tisza Fűszert kiváló dolgozója kitüntetésben részesítettek. Bletelvem: szeretem az embereket. GAZDAGH ISTVÁN „Egyszerű, nehéz nunkára liaza ... Debora Vaarandi Nem kell ahhoz idegen város, még annvi se. Eléa ugvanaz a város eggvel többször: valami helve ahová fölöslegesen iársz. —< Van ez a nehézkedés, vannak az emlékek, van. hogv azt hiszed, épp ma fognak megtörténni és épp veled a csodálatos dolgok. — De még időben észbe kapsz, és kapkodás nélkül — még arra is van időd. hogv egy hídon gvalog meni át nézd a hegveket a város északi részén, a magad oldalán — hazatérsz. Egvszerú. nehéz munkára. Persze, bonyolult, könnyű dolgok várnak: aoró elíntézendők sora. Kimegy mindegyikkel egy-egy napod. És nem vagy sehol! Ezért fogod magad, átmégy megint a vissza vágyódóhelyre. Vattacukor Sokan vagyunk, és nehezen férünk egymástól. Egy lépcsőházban lakunk, alig ismeriük egymást. Tizenöt centi lehet az a beton, ami elválaszt a szomszédtól, és nem is látiuk. mert ő már a másik lépcsőn közlekedik nyolc éve. Fiatal lehet vagv öreg? Öröme van vagv mérhetetlen bánata? Ki tudná megmondani? És kit érdekel? Élünk egymás mellett, ő a fal egvik oldalán alszik, mi a másikon. Pszichológusok réme volt ez az állapot amíg csak elméletben létezett, de mi bíztunk benne. minket elkerül ez a veszedelem. Megállít Józsi bácssi a sarkon. Ha boltba megyek. mindig összefutunk, ió nagyot. köszönünk egymásnak, valami vicceset is mondunk, még viszsza is intünk néha. Ha időm lenne. leülhetnék mellé, és beszélhetnénk reggeltől estig, de nem egyformán osztották el az időt. Neki abból van a legtöbb, én inkább koldulnék még belőle. Most muszái megállnom, mert nagyon akar mondani valamit. Kimondhatatlan nagv veszedelem kerülgetheti. rá van írva az arcára, hogy akármelyik pillanatban robbanhat. — Nagy a bar? — Rettenetes. Ezt már eíviselni nem lehet. Látta ezt a kis teret? < Mindennap látom. — Azt is tudia. hogy Itt minden fának neve van? — Hogyne tudnám! Ez hársfa, az meg nyárfa. — Nem úgy értem. Aki ültette, annak a nevét viseli. — Szép szokás, terjeszteni kéne. — Maga csak ne terjessze, inkább azt írja meg az úiságba. hogv ebben a házban a guta kerülgeti az embereket. Idejön tavasszal a vattacukros, fog egv ásót. kivesz egv fát. és beteszi a helyébe a pörgettyűjét. Álljon meg. ember, azt a fát nem tévedésből tették oda! Azt mondja, őt nem érdekli, neki oda szól az engedélye. — Pont a fa helvére? — Éppen oda Mondtuk neki. menjen odébb egy kicsit, de nem ment. Ugyanannyi ember menne el előtte, ha öt méterrel arrébb teszi, de nem teheti, mert ide szól az engedély. Ehhez már le kell ülnünk, mert ilyen bonyolult dolgokat lábon állva nem lehet megérteni. A ház sarkától tizenöt méter, ő tehát kimérte a tizenötöt. haiszál pontosan. Kivette a fát és átültette a pingpongaasztal mellé. Józsi bácsit azért ütögeti a guta. mert amannak van igaza. Vessen magára. aki oda ülteti a fáiát. ahová két év múlva vattacukrot evártó gépet akar telepíteni valaki. Egyébként is közterület, iól néznék ki. ha mindenkinek eszébe jutna, hogy ide is kellene egy fa, meg oda is. A lehető le«»iobb úton járunk, ha ennyire teljes az egyetértés közöttünk. Csakhogy: ha Józsi bácsinak nem az a mániáia. hogv fát ültet, meg a szomszédiénak se. hanem az. hogv kitördeli a meglevőt. akkor semmi baia nincsen a világgal. Beíriuk az esetet a többi közé. mellé íriuk az ideológiát is. hogv a kicsi területre összezsúfolt emberek rugalmassága hamarabb kopik, nehezebben viselik el egymást, és ott rombolnak, ahol érik. Biztosan így csináliák a kísérleti patkányok is. ha nagyon idegesek lesznek egymástól. •— Ezt hagvia abba. az ember nem natkánv! Nem is úgv gondoltam, és rövid időn belül el is hiszi Józsi bácsi. Kezdiük elölről az egészet, mert ismeretlenül a vattacukrosra se merném mondani, hogv gazember. — Persze, hogv nem az. Engedélyt kért. és engedélyt kaoett. Be is tartia a rendet centire oda telepedik, ahová az engedély szú). Csakhogy nem tudta, aki a papirost kiadta hogy itt két éve igen szép fa növekszik. Értem már. értem. Bemegy a vattacukros a tanácsra, eimondia. hogy mit akar. Végre eljutunk oda. hogv nem ellenséget látunk benne. Az ui lakótelepen gyára van a sok gyereknek, hol lehetne vattacukros, ha itt se! Előveszik a tervet, lemérik raita a tizenöt métert, ráütik a papirosra a pecsétet, az adót pedig ide kell befizetni. Aki ezt tovább akarja komplikálni, az már nem is egyenes ember. A hivatal azt köteles tudni, hová ültettek ve*na fát ha egyáltalán ültettek volna, de azt nem, mi fordul meg hatvan-valahány lakás legalább kétszáz emberének a feiében. ha nagyon süti a nap. Leghamarabb az fordul meg. hogy gödröt ásni mi is tudunk, csemetét is szerezhetünk, nem megvünk semmiféle hivatal nyakára. Annvit beszélnek, mostanában arról, hogv az összezárt ember nem ismeri ki magát az úi helyzetben, hogv ideges lesz inkább, de nem iut eszébe, hogv a lapátot már régen föltalálta az emberiség a maga hasznára, gyerünk. emberek, fogiunk össze, és cselekedjünk. Maga a rózsát szereti? Tessék nézni, annak ez lesz a legiobb helv. Leütünk két karót, kifeszítünk egv szál drótot, olvan szép rózsalugas lesz ebből, az egesz panelváros megirigyelheti. El-elnézem a járdák mellé szorftott kis virágoskerteket. és mindig örülök, ha látom. Vissza akaria lopni az emberiség a természetnek egv kis darabját, hogv otthon érezhesse magát benne. Az ember tragédiájának az Évája tervezhette igv. hogy mégiscsak paradicsomot teremt maga körül. Addig nem lehet bai. amíg ennvire tudiuk. melyik nyavalyánkra mi az orvosság. Ne iáriunk a hivatal nyakára. ne váriuk. hogv más ültessen fát helyettünk, foaiuk meg az ásót. és cselekediünk. Józsi bácsi azt mondia. ő aztán nem. Inkább kilesi a vattacukrost. és agyonüti. Vagy a hivatalt robbantja föl. — Hagyja meg nyugodtan! A hivatal nem köteles tudni, hogv itt rendes emberek élnek. Ránéz a papirosra, azon nincsen fa. kiadhatja nyugodtan az engedélyt. Ott kezdődik a bai. hogy a pecsétes engedélynek már szava van. Arra nem mondhatia a szép fa. hogv pardon, én iöttem előbb, és énrám éppen olvan szüksée van. mint gvereknek a vattacukorra. Köteles elviselni, hogv kiássák, hogy gyökerét elvagdossák és vagv megered az úi helven vagv nem. Magának hajszáira igaza van. a badellát könnyebb odébb vinni, mert annak nincsen evokere. és helv is van hozzá, de lássa be, a működési engedélyre nem lehet ráírni, hogv körülbelül tizenöt méter. Az engedély legyen precíz, hogv szükség esetén meg lehessen büntetni, aki eltér tőle. Józsi bácsi ugyan nem nagyon tanult a költőkről. nem az iut tehát eszébe, hogv az is bolond, aki poéta lesz Magyarországon, inkább az. hogv mind bolond, aki javítani akar a saját környezetén. Egv kis türelmet. Józsi bácsi! Megérjük mi még. talán az engedélyt úgy is ki lehet adni. hogy tilo« kivágni azt a fát is. amelyiket nem várostervezői igyekezet ültetett oda. hanem a városlakók legnormáLisabb szándéka. A vattacukor pörgettvúie pedig ne kanion tengeri betegséget, ha két méterrel arrébb van már csak helye. Áldott ió ember Józsi bácsi, ilyenből kellene sok. Most is elhiszi, hogv. eliulunk mi még az egv szál bélú józanságnak erre a fokára minden megerőltetés' nélkül, de azt. a fát. amelyiket két évvel ezelőtt idetiltetett a szomszédia. már az ítéletnapon se lehet föltámasztani. És nekem nincsen szívem azt mondani rá. ne vegve annvira a szívére.. Ebből a kicsi világból neki már csak ez a park maradt, és iól érezte magát benne. HORVÁTH DEZSŐ