Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-21 / 170. szám

ü Szombat, 1984. július 21: tzetjedi itwepi hetek Szörényi Levente—Bró­dy János: István, a ki­rály. Rockopera bemuta­tó-előadás a szabadtéri játékokon, ma este fel 9­tói, a Dóm téren. Ipari vásár a Marx téren. Nyitva 10-lót este 7 óráig. Pedagógiai Nyári Egye­lem az MTA ujszegedi Biológiai Központjában. Előadások délelőtt 9 órá­tól. Both Eszter textilterve­ző és Belloni Ákos belső­építész közös kiállítása a Gnlácsy-teremben július 28-ig. Czobel Béla-emlékkiál­lítás a Móra Ferenc Mú­zeum Kupola Galériájá­ban. Nyitva 10-től 18 óráig. Liebmann Béla fotóki­állítása a Sajtóház klub­jában. Nyitva délelőtt 9­től este 6-lg. Kovács Tamás Vilmos festőművész alkotásai ' a Bartók Béla Művelődési Központ B galériájában, szeptember 2-ig. Nyitva: 10—18 óráig. Pataki Ferenc alkotá­sai az Ifjúsági Házban julius :10-ig. Nyitva: 10— 18 óráig. A Móra Ferenc Múze­um állandó kiállításai. Nyitva 10—18 óráig. IfJ. Lele József nép­rajzgyüjteménye Sze­ged-Tápé (Vártó út 4.). Hétfő kivételével, napon­ta délután 3-tól este 6­ig. Szeged múltja, jelene és jövöje: várostörténeti kiállítás a Móra-parki Várban. Naponta 10-tól 18 óráig. A rock tömegműfaj Mit ér ° tanár> Negyedóra Bródy Jánossal ITlŰVeít? Dóm tér, még a hőségben. Próbaszünet. Bródy auto­gramkérő lányok gyűrűjé­ben. — Parancsoljon, mit akar tudni? — A kollégámnak adott nyilatkozatában azt mondta, Szegeden talán pontosabban kiderül, „mit is álkottalt va­lójában". Kiderült már? — Talán felületesen olva­sott. Ha jól emlekszem. ott az István addigi kritikai fo­gadtatásáról volt szó, illetve, hogy a szegedi előadás után remény van a higgadtabb hangvételű elemzésre. Mi természetesen tudjuk, mit akartunk és miért, de hát az alkotói szándékok és a mű közönséghatása, tudjuk, nem mindig ugyanaz. A király­dombi produkció nóvum volt^ csupa szokatlanság, az elő­zetes hírverés nélkül meg­lepetésszerű, a hágyomá­nyos színházi élményekhez nem hasonlítható. A reakci­ók következésképpen eléggé végletesek. — Most miért nevette el magát? — Mert eszembe jutott egy profán hasonlat. Olyas­mi ez, mintha egy lany bi­kiniben végigsétálna itt. a^ Kárász utcán, az emberek bámulnák, jelzőket monda­nának, de senki sem kutat­ná, valójában mi készteti, milyen ember? — Fordítsuk komolyra . . . — Fordítsuk. A szabadtéri előadás már letagadhatatla­nul színházi esemény, a rock­opera színházi megmérette­tése. Okkal hisszük tehát, most nem egyszerűen a je­lenségről, a plakátélményről nyilvánulnak meg hivatásos és nem hivatásos nézők. — A hagyományos színpa­di műveknek sem szokott megártani, ha — ahogy' mondjuk — többrétegúek. Ki-ki izlése. élményei, elő­képzettsége, világképe, be­fogadói készenléte szerint érez, vagy nem érez rá ol­Jcotói szándékokra. Bródy János elég jól ért, mondhat­nám, mérnöki szinten, olyan­fajta szövegek építéséhez, amelyekben a kimondott szavak mögött ugy rejtőznek fölfedezni való gondolatok, mint az utas bőröndjében a használtcikk alatt az értékes csempészáru. — Amire azért egvköny­nyen rábukkanhat, akárki. Nézze! A rockzene: tömeg­műfaj. Az aktualitás az ere­je. Mi kényszerülünk a je­lennek dolgozni. A koncer­teket, a lemezeket itt és most kell elfogadni hivata­los és hivatásos bírálóknak és a közönség tömegeinek. Ahogy nem létezik az utó­kor által zseniálisnak ítélt forgatókönyv, melyből sosem készült film, ahogy nem le­het értékelni még' riem va­lósult . színházi előadást, ugyanúgy nem ét a mi ze­nénk folytonos nyilvánosság, Istvánban is meghaltvalamí — Ne magázz! — ígv Kormány, akit Vikidál Gyu­láról faggatnék. A vezér magasszárú tornacipőben, fürdönadragban. jó nagy­méretű Adidaa-tríkóbah. Ha­lát gumival copfba fogta. Frissen gyalult diszletdesz­kara telepszünk, elnéző mo­sollyal szemléli, amint toll. jegyzetfüzet utan kotorá­szom. — Mélyinterjú? — Az sosem az újságíró elhatározása tói függ első­sorban. Márminthogy mély­re sikerül-e. — Akkor kezdjük. Buda­pesten születtem. Vikidál Gyulának hívnak. A Petőfi­ben tavalv tettem síkeres érettségi vizsgát, esti tago­zaton. Kell a papír a műkö­dési engedélyhez, a szerep­lésekhez. meg hat. nehogy valaki azt higgye, még írni, olvasni sem tudok. 19 éve énekelek F,z az életem. — Tanultál? Ma már a tehetség nem. eleg. — Én nem hiszek a szü­letett tehetségekbe n. Vas­akarat. szorgalom, kitartas kell mindenhez Ákos Stefi tanított. Mikes Éva is akkor íart. mikor en. Szóval eb­ből is látszik, megkéstem a matúrával, de sosincs késő. Különben a populáris mű­fajban nincs nagyon mit ta­nítani az énekeseknek,. Leg­teltebb a kieiL'st. a techni­kát. a személyiséghez pasz­szoló stílust. A mi műfa­junkban nincs etalon, és ez a |ó. Csináljuk, ahogy tud­juk, amilyen az elképzelé­sünk. Képzeld. hogy is néz­ne ki. ha az Omega, az LOT és a P. Bo.< ugvanazt nyúj­taná. — A Beotles-pn. az Ome­gán. a Me'ron, Illések zené­ién nőnem föl. nem nagyon ismerem a P. Ro.rof. — Keménv. dallamos rock a miénk. Angolszász anyag­ból táplálkozik. Csak hát nagyok a oyélvi kukmb&e­Koppány: Vikidál Gyula gek. Ez a ritmus rövid, pat­togó szavakat visel el. Oly­kor fülünkben a dallam, de valahogy rvem akar meg­szólalni magvarul. (Itt kenyteién-kelletUsn megszakad a beszélgetés. Vi­kidál Gyula, melle tizenéves tini kuporodik. Mindenáron sörrel itatná a kedvencet. Ketten győzködjük a szívé­lyes fiút. próba van, most meg nyilatkozik. „No. csak egv kortyot, csak egy felet, a. kedvemért." „Nem haver, majd a próba végén. . . megtaláljuk egymást. Azért kos/..") — Az ifjú korosztály kö­rűben osztatlan a P. Box si­kere. — Mi mindenkihez szó­lunk. Azért készítjük az anyák napi műsorokat is. — Hogy lettél Koppány? — 1981-ben Levente kere­sett. meg Koltávval, a KEK­klubban. Rendkívül meele­pett a dolog. Koltsyt akkor ismertem meg Elmondtá-c. előástak egy drámát. ami az államalapításról szól. Fű­met akarnak csinálni. Kop­pány szerepére engem kér­nek föl. Akkor még mas szereplő nem volt. Én vol­tam az egyetlen stabil tag. — Első szóra vállaltad? — Ha nem Leventeék ír­ták volna a zenéi akkor is tetszene. A legmodernebb, legösszetettebb, amit életem­ben hallottam. A század ma-, gyar könnyűzenei remeSce. A mondanivalón pedig nincs mit dicsérni, az úgy jó, ahogy van. — Vitathatatlan mély át­éléssel alakítod Koppányi. — Mindig igyekeztem ugy játszani. Itt Szegeden végig énekelem a darabot, nem tu­dok csak tátogni. Szeretem » történelmet. Nagyszerű, egyben véres eseményeket éltek az államalapításkor. Egy biztos, a tankönyvek necn egészen korhűek. Mint­ha gyengébbnek. pogá­nvabbnak, tehetségtelenebb­nek. kulturálatlanabbnak, barbárabbnak tüntetnék fül népünket. Mennyi küzdelem­mel járt a vándorlás, meny­nyi fájdalmat hordoztak magukba fojtva őseink! Mekkora crö kellett a tal­ponmaradáshoz, a magyar­ság fönnmaradásához! Az állandó küzdelem! Hisz nemcsak nvugatról veszé­lyeztettek bennünket. És akkor Jött István, a naRy­szerű politikus. — Koppány, a lestvér el­lenére is. — A klasszikus dráma törvénysz.erü kitel ¡esedése. a szokott megoldás hiányzik az István, a királyból. Kop­pány szerintem sem igazi ellenpontja Istvánnak. ök ugvanazt akarták, más úton. más eszközökkel. Koppány a keresztény ..igától". István a pogánvság ..bélyegetől" féltette néDét, Mindketten a magyar javat akarták. Nem voltak ellenségek. A törté­nelem te'te őket ellenfelek­ké. Ott és akkor Istvánnak nem volt más választása. Ám Koppány halálakor Ist­vanban is meghalt valami. Mag Edit krtneert. lemez nélkül. Az író írhat az asztalíiokjának, a festő festhet az utókornak, de mi nem vonulhatunk ele­fántcsonttoronyba. Számunk­ra létfontosságú, hogy érzé­keljük, mi foglalkoztatja a jelent, meghozat nem egye­seket, hanem a túlnyomó töbhséget. Erről aztán köz­érthetően, de felelősségtelje­sen kívánunk beszélni. — Az imént tulajdonkép­pen azt akartam megkérdez­ni, hogy az István mondani­valói közül mi Bródy János legszemélyesebb, legfonto­sabb gondolati „csempész­áruja"? — Szeretném, ha sokaké lenne. Ha közösen és fele­lősséggel gondolkodhatnánk el egész történelmünkön, és megtanulnánk belőle végre: • döntések előtt jogos és szükséges a kételkedés, a mérlegelés. De ha megszü­letett a döntés, határozottan kell eljárni. A cselekvéské­pes erők viszik előre a vilá­got, nem a hezitáló tisztán­látók. Egyébként lehet az István, a királyra is jelző­ket aggatni, lehet nekünk is különféle szándékokat tulaj­donítani. álljanak akár a legtavolabb tőlünk, mégis tény: a magyar művészétét nem deklarációkkal, jelsza­vakkal lehet támogatni, ha­nem elkészült, jó müvek­kel. — Mtt szól e trikókhoz? Adidas, Sandokan és Mon­chichi mellé István is fölso­rakozott ... — örülök neki, hogy a magyar trikóipar már nem­csak a külföldiemblémás árut tartja eladhatónak. — Mit csinál mos tanába» a Fonográf gmk? HurJiötn: w: »ment: 9ts?ati — Sport- és szabadidő­központot, ha tetszik, rek­reációs centrumot, country­klubot építünk Pesten. És mindenféle érdekérvényesí­tésért törjük magunkat. — Muszáj? — Persze. Ügy alakult az életünk a hazában, hogy a vállalkozásra, önmenedzse­lésre szükség van. Rengeteg céggel, intézménnyel. vál­lalattal vagyunk kapcsolat­ban. szükségszerűen. De pél­dául a hanglemezgyár nem ad ki dalszövegeket, mert nem profilja. A Zeneműki­adónak. igen. viszont nem érdeke, mert lemezkiadással nem foglalkozik, minek ad­ná a dal szövegét. És így to­vább. Egyedül mi vagyunk érdekeltek mindenfajta nyil­vánosság megteremtésében, tehát ez — dolgunk. — Mikor lesz új Fonográf­lemez? És koncert? — Sokan mondják, keve­set szerepelünk. Csakhogy a miénk nem egyszerűen egy zenekar, hanem alkotói mun­kaközösség, melynek tagjai egyenként is. 2-es. 3-as cso­portokban és együtt 'is, sok­fele alkotói megnyilvanulas­ra képesek. Tardos Péter mondta, hogy ez a legaktí­vabb „nem letező" zenekar. Valóban, mindegyikünk min­denfélét csinál, egyszerűen nincs mód gyakrabban kon­certezni. Decemberben még­is föllépünk a Sportcsarnok­ban. Ősszel pedig kijön az új Fonográf-lemez. Most pe­dig rövidesen, a szabadtéri játékok zárónapján, ünnep­ségünk lesz a Fesztivál Étel­bár elnevezésű vendéglátó egységben, itt, a Dóm téren. Melyre ezennel meghívom. — Milyen ünnepség? — Nem szabad megmon­danom. Csak annyit árulha­tok el. hogy az István-le­mezzel kapcsolatos. — Kitalálhatom? Platina" __ « Sulyok Erzsébet Beszélgetés a pedagógiai nyári egyetemen A szegedi pedagógiai egye­temek szervezői hagyomá­nyosan időszerű témákat választanak e nyári kurzu­sokra. Igyekeznek évről évre helyesen érzékelni, mi az, ami „benne van a levegő­ben", s az illető témák elis­mert szakértőit felkérni: tájékoztassák a pedagógus­társadalom itt megjelent képviselőit. Ezeken a hasá­bokon. szintén hagyományo­san. általában, a szakértőket kérjük mi is, közérdeklődés­re számot tartó mondaniva­lóikról hadd tájékozódjon olvasóközönségünk. Ezúttal mégis a hallgatóikat keres­tük meg, s kérdeztük: mi hasznát látják a nyári egye­temnek? S milyen a peda­gógusélet — általában, es most, a szegedi továbbkép­zés ideje alatt? Dr. Kovács László és Szon­di Enikő Mátészalkáról ér­keztek. Házastársak. A férj szakmunkásképző intézetben magyart és történelmet ta­nít, a szegedi bölcsészkaron végzett, és itt szerzett 2 éve doktori címet. A feleség tör­ténelem—ének szakos álta­lános iskolai tanár, az idén márciustól tanulmányi fel­ügyelő. — Először veszünk részt a nyári egyetem előadásain — mondja. — Amikor el­határoztuk, hogy jövünk, kicsit tartottam attól: ugyan­azt halljuk, mint éven át, vitákat a pedagógia szerin­tem amúgy is túl sokszor és gyakorlati haszon nélkül vitatott kérdéseiről. Kelle­mesen csalódtam, amikor megismertem a témákat, örültem, amint kiderült az is. kik az előadók. A peda­gógusok többségének sem ideje, sem elég penze, sem elég erős szándéka nincs, hogy követni tudja a szel­lemi élet fejleményeit A férjem például olvasta Pacii Zsigmond Pal már megje­lent tanulmányát, melynek nagyjából az volt a témája, amiről itt is beszélt. De én nem olvastam, pedig szin­tén történelem szakos va­gyok. Szegeden koncentrál­tan, ugyanakkor élmenysze­rűbben kapunk információ­kat, s ez nagy segitseg — Miért? Mi van akkor, ha a pedagógus nem kiséri — mondjuk a hazafisaggal, a nepesedésproblemaval, a mikroelektronikává! kapcso­latos, „divatos" vitakat. me­lyekről a nyári egyetemen is szó van? — Tulajdonképpen semmi — veszi át a szót dr. Ko­vács László. — A fizetésün­ket tényleg nem azért kap­juk, hogy tájékozottak, mű­veltek vagyunk, naprakész információkkal rendelke­zünk. De ez nincs így jól. A gyerekek, főleg a közép­iskolások valóban összeha­sonlítják amit az iskolában hallanak és amit mindennap látnak. tapasztalnak. Ha nem igyekszünk szót érteni velük a naponta felfedezett ellentmondások ügyében, el­veszítjük a hitelünket. — De akkor is kapnak fizetést... Harmadik beszélgetőpart­nerem, Oláh Sándor, a ma­kói Kun Bela általános is­kola igazgatóhelyettese ezen a ponton nem tudta magá­ban tartani a szót: — A pedagógus csak ak. kor érdemli meg. hogy így nevezzék, ha hittel, lelke­sen, lelkiismeretesen dolgo­zik. Pénzt? Ki lehet egészí­teni a bigecsben. — Mi az a btgecs? — Hát ,a kiskert. Makón így mondjuk. Szerintem azért kell a nyári egyetem, és minden hasonló tovább­képzés, mert valóban nincs idónk máskor töltekezni. A tanárok nagy resze a szak. májával nem összefüggő munkát kénytelen vállalni, hogy megéljen. Én ezt nem ítélhetem el. Csak azt mon­dom: amikor viszont az is­kolában van. szívvel dolgoz­zon. A mi iskolánk jó hírű. De hogy ilyen, amögött oda­adó, önfeláldozó életek ren­geteg munkája van. — Miért legyen a tanito, a tanár folyvást önfeláldozó? A hegesztő, a mérnök elég, ha tudja a mesterségét. — Ügy tűnik, a mi szak­mánkat mindenki jobban tudja. Valóban különleges a pedagógus státusza, hi­szen nagyon szem előtt van. amit csinál, mindenkit árinl és érdekel. Mégis irritál hogy naponta beleszólhat a munkámba — akárki. Talán a presztízsünk hiánya báto­rít erre — gondolkodik han­gosan Kovácsné. — Meg kellene végre csi­nálni, hogy a jó és a kevés­bé jó, netán az alkalmatlan pedagógusok között legali­záljuk, érvényesítsük a kü­lönbségeket. Az egészségte­len egyenlősdi helyett kifu­tási lehetőséget kellene adni a tehetségeseknek, biztosí­tani a szakmán belüli hely­es helyzetváltoztatást. A műveltség, a kreativitás ér­tékéről beszélünk a gyere­keknek, miközben magunk annál rosszabb élethelyzetbe kerülünk, minél többet törő­dünk a műveltségünkkel. Az én gyerekem, akrnek nincs Hi-Fi tornya, de igyek­szem a szellemi értékek tiszteletéből mutatni neki példát, sírva jön haza. mert a padtársa megint új ruhát kapott, meg epret eszik már­ciusban. Ez a 22-es csapdája — tárja szet a kezet a böl­csészdoktor Végül abban mm adnék: a nyári egyetem mégis azok ­nak a pedagógusoknak jo, hasznos, értékes, akik min­den ellenkező késztetéssel dacolva müveit, tájékozott emberkent szeretik becsülni — magukat. Amolyan „űri" passzióból. • A nyári egyetem pénteki előadásnapján Hercegh Géza egyetemi tanár az emberi­ség létproblémájáról, a há­ború és béke kérdéséiről tartott előadást, Nyers Rezsó, az MTA Közgazdaságtudo­mányi Intézet tudományos tanácsadója pedig A magyar gazdaság jelene és jövöje címmel. Ma, szombaton sze­gedi előadókat hallgatnak a resztvevők: dr. Koncz János, a megyei pártbizottság tit­kára .4 pedagógus szerepe az iskola és a valóság Izapz csolatában — dr. Székely Sándor, a városi pártbizott­ság titkára A modem tech­nika és az ember címmel fejti ki gondolatait. S. E. Holnap nyílik Szegeden a XXIV. nyári tárlat Huszonnegyedik alkalommal rendezik meg ebben az évben a Szegedi Nyári Tárlatot. A mostani országos se­regszemlére mintegy 400 mű érkezett, ebből a zsűri alkotó 187 munka iát találta bemutatásra érdemesnek, öt ­vennyolc festő 73 képe. 29 szobrász 60 plasztika ia és erm?. 33 grafikus 46 lapja és 5 iparművész. B kerámiája, illetve tűzzománcképe várja vasárnaptól a képzőművészet iránt érdeklődőket. A Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihálv utcai Kép­tárában délelőtt 11 órakor dr. Pusztai Gabriella, a Kép­ző- és Iparművészeti I.ektorátus igazgatója mond meemvitó beszédet. Ekkor adják át a tárlat díjait és munkajutal­mait

Next

/
Thumbnails
Contents