Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-14 / 164. szám

101 Szombat, 1984. július 14. A gyakorlat próbái K

ommurrtsta mivoltomban soha semmivel nem kellett annyit szembenézni, mint azzal a szemrehányással, hogy: ,/szépek, igazán szépek a maguk elvei, de nagyokat nyögnek a valóság próbái alatt"! S őszintén megmondom, ilyenkor mindenféle vitában kicsit dadogás lesz a szavam. Mert a társadalom vezérlő ideológiáját mindig az „adósságaival" akarják elszámoltatni az emberek. Még azok is, akik ezt az eszmerendszert sohasem szűrték át az elméjükön vagy a leikükön, de az ideológia türelmetlen szolgálói is. Annyiban megértem őket. hogy a társadalom mindig halovány rajzolata az elveknek, a mozgató ideológiának; a kettő sohasem takarhatja egymást, mint szabásminta a szövetet. Ahhoz olyan steril társadalmi közeg kellene, amelyben más ideológia nem munkál, nincsenek ellenhatások, tőle idegen taszító erők; s olyan emberek, akik mind egy szálig tökéletesen értik és élik azt az ideológiát. Ábrándnak is élhetetlen! Ezért bizony tudomásul kell venni: a szocializmus sem tudja mindig és mindenben fölmutatni azt a tiszta szép arcot, amelyet az elmélet rajzol róla. Ha gépek nyomtatnák a retusált rajzról készült klisét, vagy ha kémiai receptre pnenne a történelem sodra — talán ... jóllehet a technika is produkál selejtest. Csakhogy a társadalomban az elveknek úgy kell magukat kiküzdeniük! Maradisággal, ellenséges tempókkal, kétkedésekkel, türelmetlenséggel, s mindennel szemben! Évtizedeken és évszázadokon keresztül! Ideológiai életünk körül szeretnék kerülni egyet, s azért futok neki ilyen hosszadalmasan, mert ha az elején nem értjük meg egymást, nem tudunk egy gondolatosvényert haladni. Ma már azt mondjuk: társadalmunkat átjárta a tudományos szocializmus eszméje. uralkodó, meghatározó ideológia. Ennek alapján tervezzük társadalmunkat, belőle eredeztetjük politikánkat, erkölcsi normáinkat, vele szembesítjük a realitást — ami viszont gyakran visszabeszél neki. Nem az elmélet gyöngesége miatt! Hanem azért, mert egy-egy emberi elmében és lélekben is annyi minden meglakik egymás mellett. S nem az ideológia nagy tételeiben vannak különleges értelmezési eltérések, hanem a mindennapi jelenségek elvi megítélésében. Kezdem ott: véleményem szerint az ideológiai kérdések iránti érdeklődés és az eszmei érzékenység lanyhult bizonyos rétegekben, társadalmi csoportokban. A társadalom nagyobbik fele úgy van vele, mint mondjuk a latin nyelvvel, illik belőle tudni valamicskét. Ideológiai képviseletünket szívesen hagyjuk magasabb testületekre és az elmélet művelőire. Köznapi cselekvéseink elméleti, eszmei kontrolljára alig is gondolunk. Példákat? Ha lenne hely elég. csapatostul jönnének elő dolgok, sőt. folyamatok, amelyek azt mutatják: a kezdet kezdetén elmaradt az eszmei megfontolás. Rendelettel kellett kordába terelni a nyerő- és játékautomaták üzemeltetésének ügyét.. . Máig sincs rend a videokazetták frontján ... Milyen szellemiséget sugallanak bizonyos diszkóműsorok, az elektronika terjedésével szaporodó játékprogramok ... Ki figyel oda mindenféle hakniprogramok eszmei tartalmára ... Ki minősít filme" ket... Ki tesz ideológiai rendet a gazdálkodás mai sokszínűségében ...? Nem új fölismerés, hogy lazulnak az ideológiából eredő erkölcsi, etikai normák,- keverednek az értékrendek. Általában túlontúl nagy az ideológiai türelem olyan jelenségekkel szemben, amelyek fölmérhetően komoly szellemi károkat okoznák társadalmunknak. S még vitázó kedvünk sem elég friss. Leginkább csak akkor kezdünk foglalkozni kérdésekkel, ha már a húsunkban érezzük az ideológiai ellenség fogát. Ha a lábunkra lépnek, esetleg még mi mondj uk: pardon.,, Sokat töprengtem rajta, ugyan miért hagyjuk el magunkat annyira? Egy válaszom maradt: valami hamis vádtól tartózkodunk. Attól, hogyha ideológiailag „keményebbek" vagyunk, talán ránk sütik a „dogmatizmus" bélyegét. Hányszor éreztem már magam is, hogy „szólni kellene" ... Sehogyse kvadrál eszmerendszerünkkel (és mellékesen a történelmi igazsággal sem!), ha Horthy Miklós valamiféle familiáris színezetben kerül elénk, mint a szövetségesi hűség lovagja ... Nem szimpatikus az sem, ha világnézetünk kontúrjai elhomályosulnak például bizonyos elővezetésekben a szocialista nemzeti egység egyébként tiszteletre méltó kategóriájában. Egyszer tanúja voltam annak, hogy leintettek valakit, mert osztályérdekek, osztályszempontok alapján közelített egy témához . .. Különös nézetek, s még inkább különös magatartásformák emelkednek a szocialista demokratizmus előtt is. Kezd gyakorivá válni az az ítélkezés. hogy „ha igazat adnak nekem, akkor van demokrácia — ha nem, akkor nincs!" • Rengeteg adóssága halmozódott föl ilyen értelemben a mi ideológiánk szószólóinak, propagandistáinak. oktatóinak és művelőinek. Különösen, mióta a gazdasági élet szervezése, egyensúlyban tartása annyi energiát Jeköt. De egészen régi törlesztenivalónk is éppen elég akad. A szocializmusról alkotott kép például meglehetősen statikus még ma is. Kicsit romantikus, kicsit meseszínű. Sokan azt gondolják róla (régi szemináriumok emlékekén* talán), hogy megy az magától is. Hiszen alig volt célzás a szocialista építés küzdő jellegére. Az ellentmondások fogadására és feloldására szóló képességeinket még épphogy csak megmozgattuk. Történelmünk egyes szakaszaihoz is sokféle a közelítés. Hányan és hányan szuggerálják nekünk, hogy a szocialista építés első hazai évtizede valami velejéig bűnös korszak volt. S nem elegendő- az ideológiai aktivitásunk ezekkel az eszmei ficamokkal szemben. Egy kiadós pártbeli eszmecserén számos indítékot hallottam még ezeken felül is arra, hogy a dolgok, jelenségek, folyamatok ideológiai elemzésében igenis következetesebbnek, frissebbnek s egyúttal hangosabbnak is kell lennünk. Legfontosabb talán annak megértetése, hogy a marxi— lenini elmélet nem csupán a nagy társadalmi témák megközelítésének kulcsa és elrendezésének eszmei háttere, hanem a kisebb dolgoknak is egyedül tudományos és logikus rendező elve. Abból vezetjük le erkölcsünket, etikánkat, annak szelleme kell,, hogy áthassa magatartásrendszerünket. Az ehhez vezető egész úton — oktatás, nevelés, képzés, munka — nem hagyhatjuk el. Vannak, akik úgy magyarázzák: a tudományos szocializmus propagandistái bizonyára azért „halkabbak" mostanában, mert ez az elmélet nem tud megfelelő választ adni a mai világ kérdéseire. Tűi azon. hogy ez az eszme alkalmas igazán a világ és a társadalom mai kérdéseinek progresszív megközelítésére, hogy csak ez a világnézet kínál értelmes alternatívát, a történelem vagy valamely világhelyzet vagv bármely társadalom elemzésének marxista módszere történetileg bizonyítottan bevált. Századunk egyfolytában nem te6z mást, mint a tudományos szocializmust Igazolja. Éppen a tőle való eltérések okoztak időnként és helyenként politikai zavarokat. De ne ménjünk máshová. A mi hazai politikánk nem attól és azóta emelkedett-e az itthoni és a nemzetközi elismerés polcára, hogy a párt megtisztította a dogmatikus meg a revizionista ferdítésektől? Valamelyik nyugati politikus minősítette úgy a magyar politikát, mint követhetőt. logikust és kiszámíthatót. Ugyan miben volna a követhetősége, logikája és kiszámíthatósága, ha nem elméleti megalapozásában? Ez az elmélet pedig mindenki számára hozzáférhető. Könnyű volt akkor ideológiai csatákat nyerni — mondja egy másik ellenkezés —, amikor minden hullámhosszról minden hangszóró csak a miénket fújta. Most ajtó-ablak nyitva, most meg kinek van ideje és energiája arra. hogy szüntelen ideológiai csatában álljon minden beáramló hóborttal, divattal, kóbor eszmével? Ilyen értelemben, bizony nehezebb ma. Azért is, mert közben az ideológia is fejlődik. Viszont ostobaság és rest-> ség lenne arra gondolni, hogy a világnézetek háborúját úgyis megnyerjük, tehát a kis ideológiai csaták nem lehetnek túl fontosak. Ideológiában nincs visszavonulás^ nincs térátengedés. nincs fegyverszünet. Türelmetlenek vagyunk a szocializmus hibáival, gyöngeségeivel szemben, számonkérjük a társadalomépítés elveinek szigorúbb érvényesülését. Fölpanaszolunk olyan társadalmi jelenségeket, mint a szerzés elhatalmasodása, az erkölcsi tartás megingásai, az antidemokratikus magatartás... Pedig bizony mindez ellen van nekünk hatékony ideológiánk! A társadalom erősebb eszmei tartása esetén mennyivel kisebb az esélye bármely társadalomellenes próbái*: kozásnak, akár anyagi, akár szellemi .életünkben. "Hányszor föltesszük a kezünket: „A törvény nem tiltja, rendelet nem ellenzi." Miért ne lenne sok mindennek a megfékezésére és t megállítására elegendő ok az, hogy társadalmunk erkölcse, lelkiismerete. eszmerendszere nem Szívbeli? Ennek még a törvénynél is nagyobb kell. hogy legyen az ereje, mert bizony a törvényt is ez diktálja. Mindezzel együtt, éppen ideológiai tanulmányaimból tudom magam is, hogy az eszmei türelmetlenség milyen kártékony. Nemcsak a társadalom eszmeállapotán múlnak anyagi dolgai — anyagi állapotai is hatással vannak eszmei arculatára. De azt is megjegyzem, hogy az eszmei azonosulás anyagi erővé válik a társadalomban. Magyarabban mondva: a társadalmi cél megvalósulása arányos azzal, hogy vezérlő elvei milyen intenzitással épülnek be a közgondolkodásba, és a hétköznapi magatartásba. Ha tehát sok a mai gondunk, bajunk, nehézségünk. azzal csak tetéznénk, ha ritkábban, halkabban és szemérmesebben beszélnénk ideológiai természetű dolgainkról. Mert ha időnként elvek nyögnek is a gyakorlat próbái alatt, azért nem az eszme hibás. SZ. SIMON ISTVÁN Pablo Neruda * Enek Minden dalom a népeké volt teneer-közelben írtam őket. a népek s a tenger között éltem, akár egv titkos őrszem, ki harcukat védelmezi, telve zengéssel s szeretettel: mert én vagvok a hangos ember, a reménv tanűságtevőie agvonmészárolt századomban. Az emberiség cinkosa, lemészárolt testvéreimmeL Elvtől egyig győzni akartunk. Partizánok százada volt ez. pártoké és pártosoké. A világ bezárult előttünk, s mindennap többet veszítettünk az annyira várt győzelemből. Minden dagálykor szerelemmel árasztottuk el ezt a földet, telezsúfoltuk emberekkel, hogv iobban már nem is lehetne, és aztán iöttek messziről, hogv mindüket megkaparintsák. Szomorú ez a szomorúság. Ezért kell róla énekelnem. Még nincs késő. 1970. E Harminc évi alkonyat, mi hátravan még. lyDgv kövesse a hosszú nappalt, maid kirobban, mint az ért magházak a csöndben. Virág, vagv tűz. mit tudom én? — de valami maid kicsírázik, felnő s lüktetni kezd közöttünk: egv űi világ szeretetét kell ráhagynunk az eliövőkre. Somlyó Györav fordítása ••Nyolcvan éve, 1904 júlins 12-én született Pablo Neruda, Nobeldíjas költő Á kalapcsere r

örtént egyszer, hogy egy elegáns férfi betért a Bécs belvárosában levő „Divatos női kalapok" nevű üzletbe. — Kényes ügyben fordulok önhöz, asszonyom — szólt a tulajdonosnőhöz. — Megbízhatom önben? — Hát persze! Szolgálatára állunk. — Akkor mindjárt a tárgyra térek. Ma délután eljövök egy hölgyismerősömmel, és felajánlom neki, hogy válassza ki a legdrágább kalapot. De nem volna lehetséges ... hogy az el. adónők egy száz schillinges ka. lapért ezret kérjenek?... Én gavallér leszek, megveszem a ka. lapot, és ezer schillinget fizetek érte. Holnap pedig újra eljövök, és visszakapom a különbözetet. — Értem, uram. minden rendben lesz — mosolygott a tulajdonosnő. Katona Judit Ünnep előtt Szoknyámra üli. a fűre. és vesd magad hanvatt. szél hord sebes szívünkre selymes fénykazlakat Áldott a föld. Virulva hordozza magzatát nvakán esők gvöngvlánca. erdőhaián achát Erős ölében érik eleven testű lét. ég kereszteli szőke kenvérfia feiét. Délután minden úgy történt, ahogyan a vevő kitervelte. Az eladónök kifogástalanul játszották a szerepüket. Másnap délelőtt a férfi eljött a kilencszáz schillingért. — Attól tartok, elszomorító hírt kell közölnöm — mondta ' sóhajtva a tulajdonosnő. — Az imént járt itt a hölgyismerőse, és arra kért. cseréljem ki azt a kalapot, amelyért ön tegnap ezret fizetett, négy darab kétszázötven schillingesre... Azok ugyanis jobban tetszenek neki... Én pedig nem tudtam ne. met mondani. Hiába, arany szí. vem van! G. BEPT (Fordította: Gellért György) Az 1002. éjszaka jzeregy éjszakán mondta a [4 meséket Seherezáde cz urának. Most már szere, tett volna a maga kedve szerint élni. Am leszállt az ezer. kettedik éjszaka, és a férje újból kérlelte: — Mondj nekem még egy mesét/ Ügy gyorsabban telik az éjszaka, hamarább eljön a haj. nal... — Micsoda? Hajnal?! — sistergett Seherezáde. — Ne fe. lejtsd el, hogy már házasok vagyunk, szívem,! Neked mennyei dolgod van, semmit sem kell csinálnod, de én a reggeli műszakba megyek. Oltsd el a villanyt l DONKA RAJNOVA (Zahemszky László fordítása)