Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

Csütörtök. 1984. június 14. 5 lv ' i i1 ••••'.. • " * • , . ' y ár - V, .,>..* -V. *= Ű1 könyvtárépületet avatunk, képzelőtofővel és intuícióval megteremtett épületet. amelv nemcsak szerencsésen illeszkedne körnvezetébe. hanem gazdagítja, csinosítja és úira is alkotia azt. Tervezői méltók arra. hogy kifejezzük megbecsülésünket irántuk. Elismerés és köszönet illeti az építőipari vállalatot is. mindazokat az építőmunkásokat technikusokat, vezetőket, akik a tervezőasztalokon elgondolt úi épületet szorgos munkával megvalósították. A Somogvi-könyvtár úi hajlékának építészeti megoldásairól bizonyára sokszor fognak még eszmét cserélni. Most a benne működő kulturális intézményre és létrejöttének körülményeire szeretném ráirányítani a figvelmet. Mindenekelőtt azonban — szakítva a megmagvarázhatatían és méltatlan szokással, amely nagv műszaki, építészeti szobrászati, orvosi vagv agrotechnikai és más alkotások szerzőit is névtelenségben hagvia (miközben annyi ie'entéktelen névtől hangos a nyilvánosság) — most hadd köszönjük meg a Budapesti Várostervező Vállalat alkotóinak: Pomsár Jánosnak Péterfia Borbálának. Reinhard Ágnesnek és Horváth Lászlónak széo és hasznos művüket. Elgondolkoztató magának a könyvtár haavománvozóiának-alaoitóiának az egyénisége. életútja is. A múlt századi kanonok. a katolikus egvház papja. az 1840-es években lapszerkesztőként - nemegyszer visszahúzó nézeteket védelmezve lépett föl a progresszív eszmékkel szemben. De 1848-ban már ő fogalmazta a püspöki karnak a nemzethez intézett körlevelét emelv a forradalmi kormány támogatására szólított fel. Az egyház ideológiai érdekeinek szószólóia volt Somogyi Károly, de ellene volt például a pápai csalhatatlanság dogmáiának. Egész életében különféle egvházi szolgálatokat teljesített, de élete főművét, csaknem félszázezer kötetes könyvtárát. 1880-ban világi keretek közé helyezte hagyományozó levelében, kifeiezve óhaiát. hogv a könyvtár ..mint szegedi közkönyvtár, a művelődésnek s a társadalmi fejlődésnek egyik hathatós eszközéül szolgáljon". Mennyi ellentmondás egvetlen életben! Mennyi figyelmeztetés a ma embere számára. hogv az árnyalatok és az összefüggések teljes bonyolultságában értelmezzen és értékeljen múltat és jelent, embereket és korokat. Mindig magunkat szegénvítiük. ha leegyszerűsítve pillantunk korábbi időszakokra is. ha csupán napi elképzeléseink igazolásához keresünk példákat egykor bonyolult történelmi idők eseményeinek felidézésekor, megfosztjuk a jelent a megértés tanulságaitól. Nem ez a mai avatóünneo az alkalom arra hogv részletesen elemezzük a távolabbi és a közelebbi vagv éooen a félmúlt sematikus ábrázolásának divatiát. például a Horthv-korszak rózsaszínűvé váló átfestését, vagv az ötvenes évek eleiének — néhány negatív klisé ismételgetésével elintézettnek vélt — leegyszerűsítő, ellaposító bemutatásától. Az ilven úisematizmus veszélyes mind a nézőkre, mind az olvasókra, rpind oedig a társadalom kollektív emlékezetére tekintve. Ahhoz, hogv a történelemmel valóban szembe tudiunk nézni, kötelességünk látni az árnyalatokat, a mozgások bonvolult ellentmondásait, s közben a fejlődés lénvegét nem tehetjük záróielek közé. Az egykori pap alapítványát világiak gondozták évtizedeken át köztük a máig legismertebbek, de még nem értékük szerint becsült Tömörkény István és Móra Ferenc, majd birtokba vette a hatalmassá növekedett könyvtárat a fölszabadult ország a kultúrát szerető Szeged, amely most az örökségért meg a jelenért és a jövőért viselt felelősség szép tanúságaként úi épülethez juttatta a létesítményt. Más értelemben is van tanulsága, mondhatni szinte jelképes értelme a könyvtár történetének. Somogyi Csizmadia Károly a szegedi árvíz pusztításáról értesülve ajánlotta föl gyűjteményét közekönyvtári célra a városnak. Móra Ferenc szép emlékezése idézi fel Somogyinak az első, a fundáló, alapító tanácskozáson mondott szavait: ..Szegednek nemcsak gazdag városnak kell lenni, hanem művelt városnak is, mert az Alföld porából csak ezzel lehet európai magasságokba emelkedni. Liverpoolt a tíz, Hamburgot a tizenhat nagy könyvtára legalábbis annyira vitte előre, mint népe szorgalma. Szegednek kultúrát kell adni addig is, amíg egyetemet kap, s ez az én szándékom .... ezért ajánlom fel neki és rajta keresztül a hazámnak, amim van". Veszélyben volt a varos, hatalmas volt a pusztulás emberi életben, gazdaságban, kulturális értékekben. Ebben a súlyos helyzetben teljesedett ki az adományozó gondolata, fogant meg benne a jövő terve, a kultúra szegedi, ám országos érvényű hatásfejlesztésének programja. Aczél György: Kultúra és felelősség * • Elhangzott 1984. június 6-án a Somogyi-könyvtár és a Csongrád megyei Levéltár avatoünnepségcn. Nem hiszem, világnézetem alapján nem is hihetem azt, hogy csak a bajban, csak c valóságos vagy képleteser, értett árvízhelyzetben születhetnek nagy dolgok. A valóság talajáról az üres romantika világába vinne bennünket az ilyen nézet. A példa azonban azt mutatja, hogy az építés és a felemelkedés cselekvő akarata még oly nehéz, próbáztató helyzetben is utat törhet és a belenyugvással, kishitűséggel és közönnyel, netán cinizmussal szemben végül is igazolást kap. „Szükségből erényt!" — erre figyelmeztetnek ezel a nehéz időben jókor jött elhatározások. Az emberi közösségeket a kényszerek megértése és legyőzése juttatta előbbre. Megtanultuk, hogy nem szabad mesterségesen kiélezni a konfliktusokat, de ha jelentkeznek, akkor olyan megoldásokra kell szövetkeznünk, minden becsületes erővel, amely értelmes jövőbe vezet. Nem lehet közömbösen legyinteni! Nehéz helyzetekben még inkább vállalni kell a gondoskodás és a helytállás bátorságát. — Ezt követeli mindannyiunktól a társadalmi összefogás morálja, népünk életakarata. A bajban hajlamosak az emberek arra, hogy csak a fönnmaradáshoz, a meglévő eredmények görcsös megtartásához nélkülözhetetlen lépésre figyeljenek. Fontos erény a hétköznapok életösztönéből táplálkozó gyakorlatiasság, de — erre is emlékeztet Somogyi gesztusa — a társadalom gondjait fölvállaló jelese — ma már száz- és százezrek! — a bajban is a baj utáni helyzetre gondolva cselekszenek, úgy tervezik a jelenben a holnapot, hogy abból vezessen út a holnaputánba is. Ma nincs nálunk árvíz, földrengés, városnyi pusztulás. De vannak gazdasági nehézségeink, s ha nem is elsősorban természeti, de objektív, külső társadalmi, gazdasági kihívással kell szembenéznünk. A gazdasági próbatételek nem függetlenek az erős nemzetközi feszültségektől, attól, hogy az imperializmus fenyer gető lépéseket tesz, hogy szaporodjanak a háborús veszélygócok a világban. Valamennyien érzékeljük, hogy megtorpant az életszínvonal altalános és egyenletes emelkedése. Ezen csak úgy tudunk úrrá lenni, hogy az ország egészét sikerült gazdaságilag előbbre vinni. Fokozódó nyomás terheli a mindennapi életet s a kultúrát is. Reálértékekben számítva nem, vagy alig emelkedtek, helyenként még csökkentek is azok az összegek, amelyeket könyvtárépítésre és gyarapításra, a tudományos és kulturális műhelyek, szolgáltatások bővítésére fordíthatunk. Kétszer is meg kell gondolniuk a kormányzati, tanácsi szerveknek, a vállalatoknak és szövetkezeteknek, még az egyéneknek is, mikor és mire adják a pénzüket. Gyakran igen nehéz gondok, mérlegelések közt lehet csak föloldani a jogos szükségletek kielégítése és az egyensúlyi követelmények teljesítése közötti feszültségeket. Ilven helvzetben akadnak olvanok is, nem is kevesen, akiken erőt vesz a kultúra sorsa fölött érzett aggodalom. Ez még érthető. Arra viszont nem lehet mentség, ha az értékteremtés, az emberek szellemi emelkedésének szolgálata, tehát a cselekvés helyett hangzik fel a „minden hiába" üres keserűsége. Fel kell tenni a kérdést: lehet-e a próbára tevő időben, szorító viszonyok között is emberibb, iobb közérzettel élni? Lehet! Van értelme a küzdésnek és .a bizakodásnak? Meggyőződésünk hogv van. Hisz ahogvan Széchenvi mondta: életmeleget nem az ábrándok adnak hanem a cselekvési tehetség. S nálunk ma v .n ilyen tehetség, az élet minden területén. Az emberi sokféleség, nézetek, érdekek. ízlések sokfélesége találkozhat össze ebben a cselekvési tehetségben. ekkéDDen alkotva egységet. De felelősen csak akkor- szólhatunk a sokféleség egységéről, ha világosan kimondiuk. hogv ennek a mai egységnek döntő kritériuma a szocializmus építése, a nemzet felvirágoztatása, az emberi értékek őrzése és továbbfejlesztése, a béke biztosítása. Vannak, s mind többen már. akik szembeszegülnek a nehézségekkel, kollektívák és cselekvő egyéniségek, akik nem tűrik, hogv a körülmények kényszere elhatalmasodjék: úrrá akarnak lenni a kedvezőtlen adottságokon, kedvezővé, minket szolgálóvá akariák változtatni azokat. A nádudvari úi művelődési ház és közéleti fórum, a bábolnai színházterem, a szegedi úi könyvtárépület, a terveink szerint felépülő űi Nemzeti Színház ielképei lehetnek s lesznek is a szorító ielenben a jövőért értelmesen küzdő akaratnak. Ebben az évtizedben egyébként ennek a megyének a falvaiban is harminc művelődési létesítményt építenek föl. A kultúra ügvéért megmozdultak a helvi társadalmi erők is., E tartalékok mind bővebben tárulnak föl. A társadalmi munkavállalalás adatai ellentmondanak minden olvan elképzelésnek, amelv szerint az embereket csak legközvetlenebb érdekei alapján lehet ösztönözni. E tartalékok ésszerűbb felhasználása a szocialista társadalomépítő munka szerves része. Lehetőség. amellvel nem szabad visszaélni, de amellyel élni kell mert erre a közösségnek és az egyénnek egyaránt szüksége van. Mindig fölvethető valóban, hogy egy művelődési intézmény helyett nem kellene-e üzemcsarnokot vagv lakásokat építeni. A mérlegelés persze mindig nehéz, de föl kell figyelnünk arra a ielenségre. hogv az utóbbi években éDPen azok a vállalatok. szövetkezetek építettek vagy támogattak kulturális létesítményeket. amelyek — nyilván e tényezőket is bekapcsolva a haitóerők közé — gazdaságilag is naev teljesítményt értek el. és a gyorsan változó környezetben is hosszú távú stratégiában gondolkoztak, gondolkoznak. Valóságtisztelő politikánk alapján támogatjuk a fantáziával alkotó kezdeményezőket. A valóság nem a mozdulatlan adottságok világa. Olyan ellentmondások, küzdelmek színtere, ahol a iövő különböző lehetőségeit hordozó emberek, csoportok. gondolatok vannak leien és küzdenek egymással. Meg kell tanulnunk jobban harcolni egvmásért. közös iövőnkért A valóság tisztelete nem ielenti a fönnállónak mindenestül való elfogadását, szentesítését. • Az élet lehetőségeit megértve. azokat nekünk kell megvalósítani, a valóság iobbítása. úi lehetőségek megteremtése érdekében. Nincs szükségünk öncsalásra. A reális helyzettudat ebben az adott helyzetben reálisan benne reilő távlatok mind pontosabb tudatát is kell hogv jelentse. Enélkül nem lehet és nem is volna érdemes alkotásról, cselekvésről beszélni. Ma az ország fejlődése döntően azon múlik, hoev sikerül-e megragadnunk az egvént. és rajtuk keresztül a társadalom kisebb, közepes és nagvobb közösségei számára kínálkozó lehetőségeket. Ahhoz hogv ma a válaszutakon nyíló új perspektívákat megragadhassuk, arra van szükség, hogy továbbra is „történelmi készenlétben" és cselekvőképességben éljen és dolgozzék a párt a néppel. Hogy még érzékenyebbek legvünk a ió dolgokra, és készek a rosszak kiiktatására. Mert ió és rossz ma társadalmunkban egyszerre van jelen. E munkával tudjuk csak tovább bővíteni a kezdeményezések körét, a mozgás lehetőségét. A pártnak, mint a társadalmi mozgások gazdag és eleven ismeretével rendelkező, egységesen cselekvőképes erőnek integrálnia és vezetnie kell a szocialista feilődés iránvába mutató valamennyi erőt. szolgálva ezzel a munkásosztály, a szocialista nemzetköziség a béke érdekét. Enélkül a maevar néo esélytelenül nézne szembe a 20. század végének kihívásával. A nemzetközi versenyben egész szocialista társadalmunk kulturáltsága alkotóés értékteremtő képessége méretik meg. Tudiuk. hogv ma sok függ a gazdasági hatékonyságtól, de azt is hogv a gazdálkodás nemcsak gazdasági kérdés. Gyakran az a látszat, mintha egyoldalúan összpontosítanánk a gazdasági kérdésekre. Igen. koncentrálunk, de a szocializmusban a termelés sohasem öncélúan a termelésért. hanem az értelmes és kulturált é!et anvagi megalapozásáért folvik. És fordítva: az értelmes és kulturált élet a legszélesebb alaoia a gazdálkodási hatékonyság növelésének. Szocializmusban nincs tartósan megalapozott' gazdasági emelkedés szellemi és erkölcsi, kulturális gazdagodás nélkül. És nem létezik olvan szocializmus. amelv csak az anvagi gazdaság mércéiével mérhetné feilődését. Félreértés ne essék, ma az egv főre iutó nemzeti jövedelem. a gazdaságos termelés és kiegyensúlyozott fogyasztás a gazdaság egészének növekedési üteme joggal áll figyelmünk előterében: dinamikusabb gazdasági növekedésre van szükségünk társadalmi céljaink eléréséhez. „A szocializmus állása" azonban — bármilyen konkrét helyzetben — változatlanul az „egy főre jutó értelmes élet" mértékével mérhető. Ebben pedig a kultúrának semmi mással nem pótolható szerepe van. Sokan úgy vélték, hogv lehanyatlott a nyomtatott betű, a művészet korszaka. Madáchnal is fölsejlik, hogy a művészet „emberkezek pazarlott műve"-ként el fog enyészni. A Gutenberg-galakszisnak azonban nincs vége, és — ez személyes meggyőződésem — nem is lesz soha. Bizonyos, hogy a könyv előállításának, használatának formái, módjai nagy változások előtt állnak még. de az Írott szó a gondolat közlésének pótolhatatlan eszköze marad. Gondolatra, írott művészetre pedig a huszadik század végén, a huszonegyedik század küszöbén is igen nagy szükség van. Mit várnak a mai olvasók a könyvektől? Értelmes, felszabadító szórakozást? Azt is. A szellemi játék lehetőségeit? Azt is. A szépséget? Igen, a szépséget is. Hogy tanítsanak — jót s jól — a jövőre fölkészítő iskolákban? Természetes elvárás ez is. És segítsenek a könyvek mai dolgainkban is: szakismeretek elsajátításában, a tájékozódásban, a kertművelésben, a gyermek nevelésében, az új lakás berendezésében. Mindez jogo6 és szükséges. De az 'igényes olvasó a könyvtől szellemi orientálást is várna, világnézeti megerősitést, az erkölcsi értékek védelmét gyorsan változó, nem mindig egyenletesen újrarendeződő életünkben. Itt pedig — még ilyen ünnepi alkalommal is — ki kell mondani: sok az adósságunk: hisz nincs feldolgozva jószerivel még a magvar parasztság útia sem. amelyen járva a szocializmus egy emberöltőnyi ideje alatt évszázados elmaradottságától megszabadulva van- immár jele® a történelemben. És kevés és hézagos az, amit a magyar munkásosztály múltjáról és közelmúltjáról tudunk. Még az is adósságszámba megy, ha az írástudók nem segítenek kideríteni, mitől válik sikeressé egy-egy nehéz vállalkozás. Nem idillre van szükségünk, hanem a huszadik század végén az emberi cselekvés itt nyíló lehetőségeinek markáns fölmutatására. Annak tudatában, hogy az ember méltó az alkotásra, a harcra. Enélkül a kritika is kicsorbul, hisz mi értelme van a bírálatnak ott, ahol az ember „esélytelen". Az irodalom, a művészet az ember nélkülözhetetlen szükségletévé lett; állandóan azzal szembesít, hogv mivé lehetünk, hogy mivé tehetjük magunkat. Segíthet — ha csakugyan művészet. Hát segítsen is! Az élet teljessége, a történelnji fejlődés lehetőségei felől kérdezzen rá adott valóságunkra! Igv is vigven közelebb ezekhez a lehetőségekhez! Valóban, a művészet „az élet kritikája" és az igazi művészet szigorú kritikus. De sosem lehet könyörtelen az embqr esélyeit illetően. Úgy szóljon tehát az életről, hogy e fenyegetett világában óvja, őrizze az embert. Az olvasás legtöbbször magányos időtöltés. Valójában mélyen kollektív cselekvés. Hiszen az olvasó a könyvbeli világ lakója; térben, időben közeli és távoli gondolatok, eszmék beavatottjává válik. Elmúlt korokra, jövendő lehetőségekre tekinthet, és más sorsok átélése révén könnyebben, legyőzheti egyéni létezésének korlátait. Újra és újra meg kell tanulni olvasni, és a műveket újraolvasni is. A könyvek — Babits szavával — segíthetnek eszmélést keresni az élet bozótos, nehezen áthatolható Robinson-szigetén. Ma már rangos szellemi táplálékot kínálhat a televízió, a vizuális kultúra számos új eszköze is. Ezek azonban nem szabad, hogy a könyvet kiszorító versenytársakká váljanak. Legyenek az olvasás igényét is fölkeltő partnerek. Nem vagyunk elégedettek az olvasás, a könyvterjesztés, a könyvtárhasználat mai állapotával. Szűkösség, szervezetlenség. maradiság is akadályoz a továbblépésben. Nagyok, számunkra elfogadhatatlanok a kultúra fogyasztásában mutatkozó egyenlőtlenségek is. De történelmi eredményként tartjuk számon, hogy az orszá;, gazdasági-társadalmi fejlődésével együtt a szocializmussal kibontakozott kulturális forradalom során a magyar nép nemcsak megtanult olvasni, de állandó társául is fogadta a könyveket. A szocializmus eszméje és eszménye tette lehetővé, hogy népünk korlátozás nélkül vehesse birtokba az emberiség fölhalmozott igazi kultúráját. A szocialista eszmék hegemóniája minőségi fordulatot jelentett a magyar szellemi életben, hiszen a marxizmussal nemcsak a huszadik, hanem a huszonegyedik század elmélete és módszere vált meghatározó ideológiává nálunk is. És ezt a szellemi kiterjedést, ezt a terjedési lehetőséget óvni fogjuk a jövőben is. Sokan kérdezik manapság: mit hoz a jövő? A jövő nem hoz semmit magától, mi hozzuk a jövőt. Jövőt hozó ember volt Somogyi Károly, amikor könyvtárat alapított a köz számára. A jövőt készítik elő az üzemek munkásai. technikusai. mérnökei, a mezőgazdasági dolgozói. az iskolák pedagógusai. a tudományos intézetek kutatói, a művészek, minden alkotó ember. Ehhez a mában a holnapot és holnaputáni építő munkához kívánok valamennyiüknek jó kedvet, merész képzelőerőt, eredményes cselekvést.