Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

K DM TTMTTT^I Szombat, 1984. jűnias í. vv Találkozások A gyárigazgató Karsai László gépészxnérnök pályázat alapjan lett gyurigazgato. A hirdetést — országos lapokban tettek, közzé — magam is olvastam: a Minőségi Cipőgyár szegedi gyárának élére kerestek direktort. A kíváncsiság vezetett az új igazgatóhoz. Paiyafutasa alig különbözik a mai 45—50 évesek útjától. Egy szorgalmas, tanulni vágyó algyői gyerekből lett mérnök. — Nagyapam Hódmezővásárhelyen volt asztalosmester, apam ugyan kitanulta mellette azaszutlossagot, de soha nem vonzotta az ipar. a földet imadta. Algyöae nősült. Edesanyamek ttzenkeAen voltak testvérek, s így msndossze ket holdon tudtak iQzdalkodni a szüleim, majd a íntazabadulás utan kaptak még ot hoklak Később beléptek a te— Ont nem csábította a főtd—iitirlas, rnsmt édesapját? — Menő, viszont nagyon szerettem tanulni. Az altalános elwagrese után a tanáraim arra kértek a szüléiméit, hogy tanivlansartak tovább. A felsöipariba kerültem, de amikor befejeztem a másodikat, meghalt az édesanyám es nekem otthon kellett maradni, segíteni apámnak a gazdálkodásban. Amikor megszervezték a téeszt, akkor folytattam a tanulmányaimat, jeles <T*ximénrryel érettségiztem, s beiratkoztam a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára. Az utolsó évfolyam idejére a szegedi cipógyár havi batezax forintos ösztöndijat adott, amelynek csupán annyi kötél ezetteege volt rám, hogy egy éwig a gyárban dolgozom. Hatvanegyben szereztem meg a dipkxnamat és beleptem a szegedi gyárba. — A nehézipari, gépészeti pályáról a könnyűiparba-? — Egy rövidke időre magam is elgondolkodtam a dolgon, „suszter legyek mérnöki képzettséggel?*' Aztán megváltozott a veksnenyem. Az üzemfenntartás es az energetika területe tartomtt hozzam. Gépekkel, gépsorokkal kellett foglalkoznom. Hatvanba romban a szegedi cipőgyár beolvadt a Msno kebelebe és viszonylag nagyarányú fejlesztés kezdődött náhmk. Egyre nagyobb kedvvel láttam neki a munkának. Korszerű nemet gépek érkeztek, tűzők, matneazok, talpmegmunkáló automaták. A hazai gépipar is adott kiütő es felsőrészt készítő szabászgépeket. Később olasz gépeket vásárróltunk: talpmegrminkálokat, festőket, tűzőket, buktooló sorokat, szarvasalókat. Az olasz berendezések nagyon kitűnőek és viszonylag elfogadható áron lehetett hrvzó jntni. — Ez a beosztás már vafóban rtpóipaei terület, — mondom visszautalva a „suszter mesterségre". — Így Igaz; de a cipőgyártás igen összetett folyamat, gépésaeti ismeretek nélkül nem megy. Bár megjegyzem, hogy közben tenyleg cipész is lett belőlem, mert elvégeztem a cipőgyártó szakmunkás tanfolyamot és oklevelet szereztem e mesterségből iá. — Akkor beszélgessünk a cipőgyártásról. Milyen helyet foglal el a szegedi gyár a hazai ét a nemzetközi porondon? Mielőtt válaszolna, a falon fOg0Ő oklevelekre mutat. Egyik, a rmüt esztendőt értékelvén, az £lüaem címet bizonyítja. — Nem az én vezetésem alapján került hozzánk az elismerés, de viszont az egész gyári kollektíva munkáját dicséri. Kötélé/. is minket, s reméljük jövőre újból átvehetjük ezt a kitüntetést. Bár a feltételek nehezek, a , tőkés piac szigorú és kiszámíthatatlan. — Csak a tőkés ptec ily szigorú? Ügy tudom, hogy legnagyobb megrendelőik a szovjet kereskedők, s jut még termékeikből o belföldi üzletekbe is. A kiváló minőség, a divatos fazon nem általános követelméúy minden piacon? — A hajdani „osztályozásra" még,csak gondolni sem szabad. Nincs kivétel és .nincs különbMondjam azt, hogy a azovBelányi György Hieronymus Bosch: „... a világ sokféle voltáról" (részletek) jet kereskedők legalább olyan minőséget várnak, mint bármely tőkés cég. Legfeljebb az a különbség. hogy sevró helyett boxbörből kérik a cipőket. A minőségből semmit sem engednek, megbízottjuk hetente eljön a gyárba, s már gyártás közben is „bogarászik". Az idén, próbaképoen. kértek 10 ezer pár. sevrobol készült cipőt — Milyen bőrből könnyebb cipőt készíteni? — A modellje válogatia. nem az a fő kérdés, hogy cipőt gyártunk, hanem az, hogy milyet. A tőkés olyan cipőt kér, amelybem nagy az élőmunka aránya, úgy nézzen ki. mintha kézi munka volna. A vitrinből kiemel egy „Innocence" márkanévvel ellátott cipellőt Mint a pille. A talp olasz gyártmány, poliuretánból préselik, a finom kis bőrszalagok olasz, vagy spanyol eredetűek, a fazon olasz és magyar koprodukció. Az amerikai „Innocence" (Bostonban ven a székhely) kereskedelmi hálózat a megrendelő. Beszélgettünk erről a cégről. A cioőáruházuk nyolcemeletes, sőt van egy alagsor is. Ott a „kosaras" árukat találja a vevő, centes, egy-két dolláros topogókat vásárolhat Ezután jönnek az igazi cipők, emeletenként 10—20 dollár az ugrás, legfölül már 200 doüárba kerül egy női cipő, exktazíuak. egyediek. Akinek kevés a pénze, nem is kell fölfelé fáradni.i. — Melyik szántén találhatók meg a szegedi cipők? — Ügy hajlottam, hogy a harmadik emeletnél kezdik kirakni. Abbahagytuk a szakmai kérdéseket s visszakanyarodtunk az igazgatói kinevezéshez, a pályázathoz. Megkérdeztem, hogy milyen visszhangot váltott ki a szegedi gyárban, hogy pályázatot tettek közzé és nem a szokásos „káderfejlesztést", utódlást alkalmazták. Megtudtam, hogy vegyes érzelmekkel fogadták a hírt Sokan mondogatták, nem szabad kívülről igazgatót hozni, hiszem a belső és tapasztalt munkatársak között te akadnak alkalmasak erre a posztra. S aki jobban ismeri a gyárat, az többet is kihoz belőle, mint egy ismeretlen. — Tudja-e. hogy hányan nyújtottak be pályázatot? — Pontosan nem tudom, állítólag hatan. A pályázók között volt közgazdász, cipőipari szakember, mérnök, de úgy hallottam, hogy még egy újságíró is pályázott Magam azért pályáztam, mert erre buzdítottak vezető beosztású kollégáim. — önt ki és hogyan értesítette a kinevezésről? — Mielőtt döntöttek volna, a vállalat személyzeti igazgatója ftt iárt a gyárban és úgv tudom, igen alapos és körültekintő információkat gyűjtött Később üzenetet kaptam, hogy a vezérigazgató szeretne velem beszélni. Akkor még nem tudtam semmit. ö mondta, hogy mindent összegeztek, s a bizottság úgy döntött, hogy engem javasolnak az igazgatói beosztásra. így történt Az igazgató egyszerű és szerény ember. Algyőn lakik régi házukban, felesége a helybeli óvoda vezetője. Nagylánya már dolgozik, fia középiskolás. Karsai László mindennap kora reggé] autóbusszal jár munkahelyére. hét óra előtt a gyárban található és a több mint ötszáz cipőgyári dolgozó közül személy szerint is ismer legalább háromszazat. GAZDAGH ISTVÁN valaki itt nagvon elaludt a feie azért odalátszik örökre tán s bár olv' használt cikk azt álmodia hogv van arra út alattunk bár éDO összesúgnak talán maguk sem hiszik * legven bárki a földre úgv rak akár ha lennél hisz' itt az mi való az is csak látszat s ez téged engem éDDÚgv áthat s nem tudni ki-ki mért van mért nincs hát iobb ha most kérlek ó érints meg át néev és fél századon megpihennék kicsit a válladon aztán cserélünk maid esetleg (reitély hogv ez kivel esett meg) * hová lépnénk mi innen át ha már úgv meg vaevünk festve s te vársz csak vársz még ott kinti hát senki senki nem ereszt be s olykor bizony arcodra lénnek de nézz fö] ó nézd e kék falat mielőtt még kihűlünk végleg a képünk örökre megmarad hát várom várom csak az estét legyen hűvös itt-ott kérlek hoev megszáradton rait' a festék s hiányomhoz visszatérlek hát a személv közben hová habogó ég s to to to vá vaev tán inkább ti t' ti vé vaih' a múltad mondd archív-é s ha szólsz akkor meg ki szólal s ki hallgat közben mögötte mintha legalább örökre egv lenne ő mind a szóval — s közöttük akkor hogvan merre kell a forma de idő kell-e hogv festett másunk még visszafut négv és fél század áll odakint Szobrász és a költő S

záz évvel ezelőtt — 1884. junius 8-án — Szegeden született ée itt nevelkedett Petri Lajos (1884—1963) szobrászművész, akinek emlékére a teljesség igénye nélkül szeretnők érzékeltetni Juhász Gyulához fűződő barátságát és gazdag életművének vázlatos keretében felidézni azt a hagyatéki kiállítását, melyet a Budapesten élt idős mester halála után négy hónappal — 1963 decemberében — a Móra Ferenc Múzeum képtárában nagy érdeklődést keltve rendeztek meg. Helyi szűkebb köztudatunkban ugyanis Petri neve akként ismertebb, hogy panteonunk számára ő készített domborművet Korányi Frigyesről. hazai orvostudományunk jelességérőL Méginkább azonban a Boros József emlékművéről, melynek általa formált női aktja (1925), emberöltő óta a Kossuth L. sugárúti I. sz. Korház előtt díszlik. • A fiatal Pwtri (Pick) Lajos anyja kívánságara előbb jogot vegzett (1907) s azután lepett .szobra« zi pályára. Voltaképpen a külföldi múzeumokban látott remekművek ösztönözték erre az elhatározasra. Teles Ede keze alatt tanult. aki az átérzés oszmtesege és a megcstnálas tísztasaga'' hitvallást oltotta belé maradandóan. 1909 augusztusában fogott hozzá — volt helyi piarista gimnáziumi társának — a barátjává lett Juhász Gyulának a portréjához, mely azonban a modellülést egy hónapnál tovább nem bíró költő betegeskedése miatt félben maradt. Petri szerint Juhász .. búcsúzás nélkül Nagyváradra utazott, ahol tanított és a tanéve kezdődött. Annát akarta még ott találni, ki szeptember elsején társulatával már Debrecenben játszott. Engesztelésül irta későbben ..." A torzóm című versét (1910) Juhász Gyula, melyet ő így „fejezett" be: .. ,S a távoli, magányos néma másom / A messzeségből néha rámmered; / Milyen lehet most, ö milyen lehet? / A művész nem fejezte be s ha látom, / Hogy életművem tengő szenvedés. / Érzem, hogy az a torzó mily egész! E költemény belekerült abba a katalógusba is, mely Petri Laios 1960-ban a Nemzeti Szalonban rendezett gyűjteményes kiállításának tájékoztatója volt, s a művész rövid önéletrajzát is tartalmazta. ,„ .. A szobor ma is megvan — mondotta annak idején a közben elhunyt mester —, de értéktelenné váltan, mert a márvány elfeketedett és a kontúrokat nem tükrözi. Ennek a szobornak is megvan a maga szimbolikus balsorsa." Petri Lajos 1909 őszétől több mint tíz évei! át Brüsszelben tartózkodott. Szobrászata a belga plasztika értékes tanulságai alapján egyre érettebbé vált. A külföldi tárlatokon díjakat nyert Petri Lajos emléke KAROLYI LAJOS PORTRÉJA Startoló c. bronzszobrának (1910) egyik példánya a Madridi Városi Múzeumba, a másik pedig — egyéb későbbi alkotásaival — a Magyar Nemzeti Galériába került. Petri 1922-ben hazatért és Budapesten telepedett le- Itt portrékkal és aktokkal mutatkozott be az Ernst Múzeumban akkor (1922) rendezett első önálló tárlatán. Üjabb jelentős egyéni rendezvénye 1925-ben Bécsben volt. A húszas években a Műcsarnok kiállításain szerepelt, s a Bánat című szobrával' (1929) a Céh-beliek aranyérmét nyerte el. Egy év múlva pedig a Csók című márványművét díjazták a párizsi világkiállításon. Kuriózumként hozzuk fel, hogy ekkortájt két Diák-ot tervezett a Dóm téri zenélő óra számára. Petri Lajos köztéri alkotásai közül legjelentősebb a Bástya sétánvon levő klasszicizáló lovasszobra (Erdélyi 2-es huszárok emlékműve. 1935). Utaltunk arra, hogy képtárunkban 1963 végén hoztuk létre Petri Lajos szegedi kiállítását, mellyel az alkotásaival jelképesen „hazatérni akaró" idős mester kívánságának tettünk eleget. Az általa 6ajnos meg nem érhetett, s így hagyatéki tárlattá vált bemutató gazdag anyaga híven tükrözte a művész kivételes emberábrázoló tehetségét, írókat, festőket, muzsikusokat s másokat megjelenítő arcmásait változatossá tette az egyén sajátos karakterének kifejezése. így többek közül példának említhetjük az aszketikus életű szegedi festő, Károlyi Lajos sötét tömbű fejszobrát (1915), Kodály Zoltán elmélyült arcú bronzoortréját. (1927) és Tersánszky Józsi Jenő élceket tükröző profiljának gipszmását (1950). Figurális alkotásait szemlélve azt tapasztalhattuk, hogy ezek bár ellentétesen zárt nyugalmat vagy ritmikus mozgást fejeznek ki. mégis egyként keltettek bennünk magas esztétikai és erkölcsi ecseteket Ezek sorából a Púrdózó lány (1909) és a Táncoló nő (1914) című bronzalkotásait említjük meg. Utóbbi kecses művét a Nemzeti Galéria XX. századi festészet és szobrászat című kiállításán helyezték eL A későbbi dolgai közé tartozó Pályaépitők című kompozíciója (1952) a munka pátoszát sugallta. A szóban forgó — ió két évtizeddel ezelőtti — szegedi Petritárlatot értékesen egészítették ki azok a — vitrinekben elhelyezett — külföldi es hazai kiállítási beszámolók. kritikák, melvek a mester munkásságát méltatták, s ezzel mintegy halála előtt ismerték el szobrászaténak sajátos értékeit. A dokumentumok között Petri Lajos írásaiból is kaptunk ízelítőt. Ezek műelenvzesekkel és plasztikai szakkérdésekkel foglalkoztak. Müvészetés irodalomtörténeti szempontból figyelmet keltő volt az a néhány dedikáció- és fotóemlék. melyek Juhász Gyula es Petri barátságával kapcsolatosak. Egy fakósárga érettségi tablón láthattuk őket, mint végzős diáktaTsakat. Bemutatták. a költő 1909-ben kelt sorait melyet az ót mintázó művészhez írt. valamint Petri Lajosnak küldött versesköteteinek dedikációit. Vitrinbe került — többek között — Juhasz Milyen volt szőkesege... kezdetű híres kői temenyenek (1912) francia nyelvű fordítasa, melyet méltató cikk kiseretevel Petri jelentetett meg 1958-ban, a Le Musée du Soirban. Kettejük érzékeny vonzódását az a Juhász Gyula-portré sugározta talán leginkább, melyet egykori barátiára visszagondolva a korosodó mester a költőt 1947-ben emlékezetből mintázta meg. E remek arcmás egyik patinázott ginszpéldánvát ma a Móra Ferenc Múzeum őrzi. A

centenáris emiékeretű Petri Lajos már hetvenhat éves volt, amikor régi barátja, Juhász Gyula egyik szép versére utalva — 1960-ban — ezt írta: „...1904 vagy 1905 nyarán volt, hogy éjszakai beszélgetésen, a Tisza partján, Segantini-rői meséltem neki. En húszéves fiatalságom lelkesedésével elolvastam mindent, amit addig írtak róla és megismertem minden alkotását. Rajongtam érte. és Juhász Guula csodálatosan at tudta venni minden lelkesedésemet. pedia Segantini-képet soha nem is látott. Aztán megírta gyönyörű versét, az Ezek enyémek... (1910) címűt, melyben arról ír. mi is fáj neki e keserű világból, ha mögötte majd az élet rozsdás aranykapuja bezárul." Juhász e költeményének utolsó előtti szakasza így hangzik: . . Egy kép. A Segantini esti tája. i A fáradt vándor, ki fölnéz az égre. / Hol hunyó nap van és a ködök vára ' S lelkében örök vágyak m esszeseoc!—. SZLLESI ZOLTÁN