Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-30 / 152. szám

Stabilitás és változás M

inden társadalom szembetalálja magát azzal a dilemmával, amit a stabilitás vagy változás, a megőrzés vagv változtatás ellentétével lellemezhetünk. S minden társadalomnak megfelelő választ kell találnia arra a kihívásra. amit e dilemma tartalmaz. Vannak korszakok, amikor a társadalom a stabilitást, a tradíciók védelmét tekinti alapértéknek, s elutasítja a változtatást. a megújítás irányába mutató törekvéseket.' Korunkban viszont a társadalmi egyensúly fenntartása, a társadalmi fejlődés viszonylagos nyugalma nem a változtatás, a megújulás ellenében. hanem csak azon keresztül érhető el. Tehát a stabilitás vagv változás ellentéte helvett: stabilitás a változás révén és eredményeként, és megfordítva, változás a stabilitás megőrzésével és keretei között. E két érték összeegyeztetése természetesen nem könnvű. Csak akkor lehetséges, ha a társadalom rendelkezik azokkal a mechanizmusokkal, intézményekkel, amelyek képesek az értékeknek erre az egyeztetésére. Világosan jelentkezik ez a probléma a szocialista fejlődés történetében. A szocialista átalakulás Európa viszonylag fejletlenebb régióiában ment végbe. Ezért a szocialista fejlődés középponti kérdéseként jelentkezett az örökölt elmaradottság leküzdése. E folyamat jegyében alakult ki a szocialista gazdaság és politika intézményrendszere, az erőforrásokat, a döntési jogköröket központosító gazdasági és politikai mechanizmus. E mechanizmus működése történelmileg rövid időszak alatt iparosította a gazdaságot gyökeresen átrétegezte a társadalmat alapvető változásokat eredményezett az oktatás, a kultúra szférájában, jelentősen átalakította az emberek életmód iát A társadalmi változások felgyorsulásának természetes ára volt amelyet e változást megvalósító generációknak kellett teherként elviselniük. A szocialista társadalom központosító gazdasági és politikai mechanizmusainak jutott az a feladat hogy a társadalmi átalakulás adott formájából származó terheket, társadalmi feszültségeket közömbösítsék, s biztosítsák a változás állandóságát, stabilitását. A folyamat előrehaladásával azonban egyre nyilvánvalóbbá vált hogv a gvors. helyenként és időszakonként erőltetett ütemű társadalmi modernizálás állandósulása is csak történelmileg meghatározott ideig tartható fenn. A központosító és úiraelosztó gazdasági és politikai mechanizmusok által fenntartott gvors növekedés ugyanis beleütközik a saiát maga által felállított korlátokba. Gondoljunk csak arra. hogv a gszdarági mechanizmus centralizált formájában működő termelőegységek nem érdekeltek a termeié» tárgyj és emberi tényezőivel való takarélífts. ésszerű gazdálkodásban, s ezért anvag-. eszköz- és munkaerőéhségük szinte kielégíthetetlen. A termelés lárgvi ténvezői. a rendelkezésre álló munkaerőforrások ugyanakkor végesek. A pazarló erőforrás-felhasználáson alapuló növekedésnek ezért fizikai korlátai vannak. Az iparosítási folyamat fenntartására kialakult társadalmi intézményrendszer ugyanakkor nemcsak a gazdálkodás módiából adódó hiányokat, a növekedés korlátait termeli naponta úira. hanem a növekedés iránti szükségletet is. Az erőforrásokat, döntési jogköröket központosító gazdasági és politikai mechanizmus ezért a növekedési kényszer fenntartásával hívia életre e növekedés korlátait, a hiányokat, annak révén, hogv a hiányok jelentkezésére a növekedés gyorsításával válaszol, a növekedés gyorsítása pedig — éppen mert a gazdálkodás adott rendszere nem ösztönöz és nem kényszerít az erőforrások takarékos felhasználására — úiabb hiányokat eredményez. E központosító gazdasági és politikai intézményrendszer működése ezért sajátos ellentmondást eredménvez. A gazdaság extenzív növekedésének eredményeként ugvanis olvan feszültségeket hív életre, amelvek a társadalmi mechanizmusok megújításának szükségességére mutatnak rá. E feszültségeket azonban , a központosító mechanizmusok önmaguk megőrzésével, sőt hatáskörük kiterjesztésével próbálják feloldani. Akkor tehát, amikor az extenzív növekedés, iparosítás, társadalmi átalakulás forrásai fokozatosan kimerülnek. az az intézményrendszer, amely a fejlődésnek ezt a formáiét stabilizálja, elzárja az utat az úi. a társadalomfejlődés intenzív pályái irányában. s ezzel valójában a változással szemben teszi meg a stabilitást értékké. E

zt az ellentmondást kísérlik meg feloldani a szocialista társadalmak reformtörekvései. A különböző kísérletek lényegében egy iránvba mutatnak: keresik azt a gazdasági és politikai intézményrendszert, amelv az úi feltételeknek megfelelően a társadalmi változást nem önmaga megrögzítésével kívánja stabilizálni, hanem az állandó változás és változtatás igényét önmagával szemben is tartósítani kívánja: Más szóval: a szocialista társadalom további fejlődésének stabilizálására olvan társadalmi mechanizmusok kialakítását javasolja, amelyek a mechanizmusok rugalmas változását, átalakítását teszik elvvé. A társadalom olyan úi kihívásokkal találja magát szemben, amelvek állandó szükségletté teszik a gazdasági és politikai intézményrendszer alkalmazkodási, rugalmas megújulási és reformkészségének a kialakítását. A gazdasági és társadalmi fejlődés úi pályáinak. s az ehhez szükséges úi társadalmi feltételek megteremtésének a folyamata igen nehéz és bonyolult. De bizonyos, hogv az átmenet egyik döntő láncszeme a társadalmi, a politikai demokratizmus továbbfejlesztése. Hiszen a demokratizmus különböző mechanizmusai azok. amelvek a felszínre hozhatiák. ütköztethetik, versenyeztethetik a különböző társadalmi érdekeket, véleményeket, s ezzel kikristálvosíthatiák a társadalmi fejlődés lehetséges szocialista alternatíváit. ' ' ' A

különböző alternatívák keresése, tudatosítása pedig nemcsak egv állandóan megújulni képes társadalom kialakításának eszköze. hanem az állandó változás szükségességét felismerő, képességét magába építő, s önmagát ezen keresztül stabilizáló társadalom működésének elengedhetetlen feltétele. GEDEON PÉTER Lippai Tamás Beszélgetők A költészet és a béke u 95 A Román Szocialista Köztársaság írószövetsége júniusban nemzetközi találkozóra invitált két maavar költőt. amelven Európa minden részéből összegyülekeztünk. hogv szót váltsunk a költészet és a béke összefüggéseiről. Ezzel a címmel immár harmadízben rendeztek Romániában nemzetközi költőfesztivált. Bukarestben találkoztunk először a romániai írószövetség Calea Victoriei. azaz Győzelem úti székházában. amelv 1889-ben. csaknem száz esztendeje épült. Parancs Jánossal és a többi poétával felléptünk a királvi palota kistermében. Á királvi palota ma a romániai parlament székhelye, egyik szárnyában van az úgynevezett kisterem, ahol kulturális rendezvényeket tartanak. A huszonnégy külföldi költövendéa egy-egy verset mondott el anvanvelvén. aztán a színészek románul is tolmácsolták. Megnéztük Bukarestet. Nem olvan távoli város, hogv ne ismerné nagvon sok olvasónk: tágas utcák, állítólag az európai fővárosok) közül neki van a legtöbb zöldié. íáia. bokra. ami eléggé hihető is. kiváltképp, ha Budapestre gondolunk. Bukarest után a Fekete-tenger partja. Mangália következett, a romániai írószövetség alkotó- és pihenőháza. Itt zailott le az a tanácskozás. amiért összejöttünk: az eszmecsere a költészetről és a békéről. Keresve sem találhattak volna tágabb és időszerűbb tárgvat: akár írt. akár nem írt a török, a svéd. a francia, meg a többi költő a békéről, sejtjeiben mindenkévven foglalkoztatja — világnézetétől, társadalmi hovatartozásától függetlenül Aram Kisfaludi Stróbl Zsigmond centenáriuma János verse iutott eszembe. a Gondolatok a béke-kongresszus felől. Itthon elővettem. Jól emlékeztem rá: Arany János szkepticizmussal fogadta a múlt század végi béketanácskozást, az úi kor ..vessző-lovának" nevezi az örök béke. nyugalom keresését, mert ..Az frás. hol jegyezni kezd. Jegyez csak gyűlöletet". S végső szava: .,Hagyjátok a meddő vitát! Bölcs Isten az. ki rendel: Az ember tiszte, hogy legyen Békében. harcban ember." Sokféleképpen beszéltek a költészetről és a békéről. Legtöbben a régi mondást idézték: ha békét akarsz, készüli a háborúra: idézték, s értelmezték. s váltották át saiát gondolatukra. Például imígven: ha békét akarsz, készüli a békére! Pacifizmus — mondta rá valaki később a magánbeszélgetésekben. s bizonyára igaza is volt. mert szép. szén a szófordulat, ám a valóság keményebb. Voltak optimisták, akik hisznek a költészet ereiében a békét illetően, s voltak kételkedők (tegvük hozzá mindiárt: korántsem pesszimisták!). akik úgv vélik, hogv a költészet tehet ugvan az emberiségért. ám lehetőségei korántsem korlátlanok. Az azonban mindenki szavából kisütött, hogy a költészet — az emberiséa — létérdeke a béke. Nem vitatkoztunk, csupán elmondtuk a magunk véleményét — toleranciával, türelemmel figyelve mindenkit, másodszor pedig — mint már annyiszor — kiderült hogv a költészet nem lehet más. csak humanista, békepárti. s mindig termékeny, sohasem meddő, úira meg úira a költészet eme lényegéről szóink GYŐRI LASZLÚ Száz éve. 1884. július 1-én Alsórajkán született. Ady. Maillol, Picasso kortársaként. Magyar szobrász lett. magvar szobrász maradt, de forrása a nagyvilág tágas szellemi környezete. Stróbl Alaios mesteriskoláién tanult, s hozzá hasonlóan lett a maavar köztéri szobrászat irányadó léptéke. Felkészültségét bizonyítja a reneszánsz eszközöket használó Dávidia. 1911-ből és a Finálé egvik emlékezetes kisbronzszobra. Egyenletessége, bősége pazar sorozatokat eredményezett éppen a kimagasló formai tudás révén, melv másokat, egész generációkat sarkallt az elérhető optimumra. Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászi tevékenysége mellett korosztályokat nevelt a Képzőművészeti Főiskolán. Kezdetben festett is. de igazi közege a szob• rászat lett. Kezdeményezései sokszor folytatást ielentettek. így 1912-es Kukoricamorzsolóia. Aranv János balladáia és Hollósv Simon festménve nvomán halad. mint ahogv 1913-ban mintázott Tavasza, rodini örökség. 1913-as Görgey-portréia mintha felmentést adna az árulás vádia alól. Arcmásai lélektani igazságokat hordoznak, nemcsak az anatómia pontos, hanem a szellemiség is hiánytalan ábrázolásában. Ez az oka a világhírének, mely elsősorban a Bernard Shaw-portréhoz kapcsolódik. A nagv angol író a fogalmazást illetően Kisfaludi Stróbl Zsigmond módszereit Pheidiasz és Praxitelesz eszközeihez hasonlítia. és a továbbiakban ígv ír: „Jött egy úi szobrász, akinek a nevét soha nem hallottam: a maavar Stróbl, ö mindent megtalált, ami a többinél hiányzott, és egyébként éppen olyan igaz. mint Boáin a fizikai típus megalkotásában. Az én jobb és bal profilomban megtalálta a filozófust és a komédiást." Ez a teliesség jellemzi minden arcmását és köztéri szobrát, ez az értéke, üzenete, melyet örökségül hátrahagyott. A szorgaA* mat. a munkát, a minőséget. IX a tárgyszerű hiánytalanság tükröződik nemcsak a 1919-es Íjászban. az 1952-es Ózdi hengerészben. Sommerset Maugham. Székelyhidv Ágoston. Vencell Béla portréjában, hanem a Kossuth- és a Felszabadulási Emlékműben Budapesten, mely maradandóvá tette Kisfaludi Stróbl Zsigmond pálváiát. azt az életművet, melynek múzeumát Zalaegerszegen avatták fel. s melyet az egész világon, hazánktól Moszkváig. Londonig. Djakartáig. tisztelnek, becsülnek. L. M. Hunyadi István Dömösi ceruzavázlat Mielőtt elköszönnék tőletek, lássam reitek-völgveid. habzó patakjaid s az olvadó-szemű kamaszt, ki én lehettem, velem kószált apám is. aprózva kurta lépteit, a fák haiában piros-aranv kaláris. Itt állt a, templom, ótorony. fahíd a szárazérrel, balkézt a Vadálló Kövek, hinhéd leszakadóban, odább a Rám-patak zuhog, a szirtfal összehailik. hol mordul csörtetése. emlékszel, apám. a tompa dobverésre mellünk alatt, amíg büszkén dobbant a láb? Ki tudná melyikünk volt e robajlásban vidámabb? Ránk permet esőzött, terítve könnyű fátylat, lehet-e nálunk boldogabb szegény? Fiú botorkál síria felé. az apa halhatatlan, magánya sem riasztja, kis ielre vár. füleL ha szólítom, megintcsak útra kel.