Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-27 / 149. szám

2 Szerda, 1984. június 20. Június 1-7. között Szegeden Nemzetközi pszschsléglai tanácskozás Á „Kultúrközi kommunikáció kreatív megközelítései" címmel munkaértekezletet rendez a Kultúrközi Kommunikáció Központja elnevezésű nemzetközi szervezet és a Magyar Pszichológiai Társaság (MPT) július 1—7. között Szegeden, az Ifjúsági Házban — erről tájékoztatták hétfőn az újságírókat az értekezlet szervezői Budapesten, az MPT-nél. Mint azt Klein Sándor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanúra. a szervező bizottság elnöke elmondotta: a tanácskozásra — amelyet eddig minden esztendőben más és más tőkés országokban rendeztek meg. s most első ízben tartanak szocialista országban — az előzetes jelzések szerint 21 ország küldi el képviselőit. A tanácskozásra mintegy száz résztvevőt várnak a tőkés országokból, ötvenet a szocialista országokból és százan vesznek részt Magyarországról. A munkaértekezletnek nincsenek előre meghatározott programjai, előadói: a résztvevők maguk fogják eldönteni, milyen tevékenységi formákat szerveznek, mit vitatnak meg. A szervező bizottság elnöke elmondotta: a most ugyancsak hazánkba érkező Carl Rogers, a nemzetközi hírű amerikai pszichológus a negyvenes években kezdte kidolgozni az akkor „nemirányított pszichoterápiának" elnevezett módszerét. I Ez a hagyományos pszichoterápiás eljárásokkal szemben a betegbe vetette bizalmát: hitt abban, hogy bizonyos feltételek meglete esetén maga a páciens képes arra, hogy „meggyógyítsa, önmagát. A személyközpontú megközelítés ma az egyik legnépszerűbb pszichiátriaipszichológiai-pedagógiai irányzat a világon. A munkaértekezlet — amelynek célja az emberek közötti kapcsolatteremtés elősegítésének, megkönnyítésének kutatása — éppen ennek a módszernek az elsajátítására ad lehetőséget a résztvevőknek. Audiovizuális eszközükről Az oktatófilmek, videoprogramok és más audiovizuális oktatási anyagok nemzetközi cseréjéről UNESCO-tanácskozás kezdődött k.eid.en Euaapesten, az Országos Oktatástechnikai Központ szervezésében. Az Országos Pedagógiai Intézetben sorra kerülő kétnapos tanácskozáson bolgár, lengyel, magyar, osztrák és NSZK-beli szakmai intézetek vezetői egyeztetik ezeknek az oktatási anyagoknak a cseréjét országaik között. Megvitatják oktatófilmek és videoprogramok közös gyártásának lehetőségeit. Műszergazdálkodási gyógyszerellátás, munkakörülmények ülést tartott tegnap, kedden Szegeden az Egészségiig yi Dolgozók Szakszervezete Csongrád megyei bizottsága dr. Tóth Károly egyetemi tanár elnökletével. A résztvevők megvitatták dr. Rózsa József megyei főorvosnak az egészségügy műszerellátottságáról, a műszergazdálkodásról készített előterjesztését, majd a gyógyszerellátásról, a gyógyszertárakban és a szociális gondozás területén dolgozók élet- és munkakörülményeiről szóló beszámolókhoz fűzték hozzá a fölszólalók saját véleményüket, tapasztalataikat. A kérdésekre dr. Rózsa József, dr. Péter Szilveszter, megyei főgyógyszerész, Rákos Gyula, a gyógyszertári központ igazgatója és Kovács Pálné, a központ szb-titkára válaszolt. Új titkár a megyei TI T-n él A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei elnöksége tegnap, kedden délután ülést tartott Szegeden. A felszabadulásunk 40. évfordulója megünneplésének közművelődési feladatairól dr. Koncz János, a megvei pártbizottsáe titkára szólt, hangsúlyozva, a megvei eseményeknek az ország történelmi sorsfordulóiához való illesztését, a rendezvényeit tervezésének átgondolását. A megyei szervezet elnökségének, ülésén a TIT országos vezetősége nevében dr. Vasváry Artúr főtitkárhelyettes TIT aranykoszorús emlékplakettet adott át eredményes munkájáért a József Attila Tudományegyetem idegennyelvi lektorátusa, valamint a csanádpalotai nagyközségi TJT-szervezet képviselőjének. Húszan személyre szóló elismerésben részesültek, a TIT elismerő oklevelét vehették át. A főtitkárhelyettes ezt követően bejelentette: a TIT megvei titkára. Molnár Zoltán. 40 éves közszolgálat után nyugállományba vonul. Megköszönte hosszú időn át végzett eredményes munkáját, 1967 óta megyei titkárként kifejtett sikeres tevékenységét, majd felolvasta a társulat országos elnökének köszöntő levelét. A megyei párt- és tanácsi szervek elismerését dr. Koncz János tolmácsolta. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend'arany fokozata kitüntetést, adományozta Molnár Zoltánnak. A kitüntetést a TIT főtitkárhelyettese nyújtotta át a nyugállományba vonuló megyei titkárnak, aki a megyei és az országos elnökség munkájában a továbbiakban is részt vesz. A TIT megvei szervezetének titkári posztiára Vántus Istvánnét. a megvei pártbizottság politikai munkatársát javasolta Szabó G. László, a TIT megvei alelnöke, a megvei tanács elnökhelyettese. A társulat megvei elnöksége a javaslatot egyhangúan elfogadta, a jelöltet kooptálta az elnökség és az ügyvezető elnökség tagjává. és július 1-től megválasztotta a megvei szervezet titkárának. Ami mozdítható... Június 7-én délelőtt az.újs/.egedi Alsó Kikötő sor 5-ös számú tízemeletes házban csak néhány lakásban nézték a délelőtti filmet a tévében. Tizenegy óra után néhány perccel kifényesedett a képernyő, a beszédhangot recsegés váltotta fel. A lakék először a -szentesi adó meghibásodásának vélték a jelenséget. Aztán a készülékükben keresték a hibát. Többen a SZELKAT hívták. Végül kiderült, hogy valaki ebben az időpontban vágta le kombinált fogóval a központi antennáról a TAV 2001 5-ös erősítőt. Hogy ezt a műszert mire lehet felhasználni a központi antennákon kívül? Csak találgatni lehet. Eddig csak a szegedi háztetőkről körülbelül húszat loptak el. Értéke hatezer-kilencszáz forint, no és a szerelési költség. Ennyi az IKV kára ebben az esetben. Június 13-án az Északi városrész 125-ös épületének második emeletén és Rókuson a 104-es épület hatodik emeletén észlelték a szerelök, hogy a vészvilágítóból az akkumulátort szerelte ki saját célra valaki. Ki tudja, a városban hány kaputelefonból hiányoznak a mozdítható alkatrészek. Mondják, az eltűnt kukák számából érzékelhető, ha néhány frissen portalanított utcát bekapcsolnak a szemétszállításba. Ennek az is az oka, hogy kereskedelmi egységekben mostanában csak ritkán lehetett szemetes edényeket vásárolni. Veszett már el az idén lépcsőházból hatkilós poroltókészülék, nem is egy. Többek véleménye szerint hobbihoz, szórakozáshoz úgy a legolcsóbb az áram, ha a közös világítás kapcsolóiból építenek ki egy csatlakozót. Frre a felfedezésre nemcsak magánszemélyek jutottak. Nemrégiben a Belvárosban működő testedző munkaközösségnek utólag közel huszonháromezer forintos áramszámlát kellett kifizetni az IKV-nak hasonló ok miatt. Szintén az Ingatlankezelő Vállalattól származó információ, hogy az utóbbi időben növekszik az önkényes lakásfoglalások száma. Egyegy iiyoa eset után nemes-k a ítJtört ajtót kell helyreál; lítani, hanem általában u megrongált berendezéseket is. Ereket és a hasonló esetekei. könnyű lenne csupán az egyre nehezedő gazdasági körülményekkel magyarázni. De az elvitt, elemelt, lecibált tárgyaknak nem mindegyike hasznosul a magánlakások ajtaján belül. Sajnos sok embernek a rongálás egyszerűen szórakozás. Mert mi haszna lehet valakinek abból, ha a lift szekrényeool kiszereli a csavarokat, és a felszabadult fémpántot megsodorja? Az emelet jelző lámpák fedől^mezét kipattintja vagy kiégeti, a kicsi égőket kicsavarja vagy kitöri. A bejárati ajtó kilincsét az új felszerelése után órákon belül kilencven fokkal elfordítja. A minap fülöncsíptem egy tíz-tizenkét éves srácot, amint a lépcsőházi levélszekrényekről a névfelírásokat vakargatta le. Megkérdeztem: miért csinálta? A válasz: „Csak". Mit tehet ilyenkor az ember? Csak csóválja a fejéi ... B. I. Zöldség ügyek Ritka forint, sűrű fillér Csiszár István neve fogalom a zöldségkereskedelemben. Márkanév, amelyhez a domaszéki Szőlőfürt Szakszövetkezet neve is nozzákapcsolodott az elmúlt 12 esztendő során. Kezdeményezésük. munkájuk, azért érdemes a közfigyelemre, mert olyasmit csinálnak, amit nagyon kevesen a hazai zöldségkereskedelemben: kereskedő létükre a termelők és a fogyasztók érdekeit is szem előtt tartiák. Csiszár Istvánnal és dr. Kalló Antai kereskedelmi főágazat-vezetővtl a mai zöldségügyekröl beszélgettünk. Kiszolgáltatottság — A domaszéki szakszövetkezetben 1972-ben kezdődött meg a háztáji felvásárlás. Erre épült a kertészkedés, a fóliázás, ez jelentette a többé-kevésbé biztos felvevő piacot, öt-hat évig csak a Zöldértre épült a felvásárlás; kiszolgáltuk az igényeit, és kiszolgáltatottak voltunk neki. Nem szólhattunk bele az árba. dömping esetén nem vásárolták föl az árut. úgy alakították az ütemezését, hogy az árunk egv része megromlott a termelőnél. Volt idő, amikor megyei tanácsi rendeletre minden fogyasztható zöldséget át kellett venni. Akkor meg az árakat nyomták olyan alacsonyra, hogy a termelő inkább föletette a tehénnek mert nem érte meg neki az átvevőhelyig elhozni. Az első osztályú szerződött karalábé darabja 20 fillér volt, a nem szerződötté 15 fillér. A megyei Zöldértek egymástól vették az árut, számtalan lépcső épült a termelő és a fogyasztó közé, s mindegyik rátette a maga árrését az árura. Az itteni telep is • korszerűtlen volt, mindent kézzel rakodtunk, nem volt betonút, kicsi a fészer. Ez a kiszolgáltatottság mégis arra kénszeritett bennünket. hogy lépjünk — amit tudunk. Esti felvásárlás — A Zöldért sofőrjeinél, akik jöttek az áruért, ott volt a diszpozíció, hová, mennyiért viszik a zöldséget. Megpróbáltunk közvetlen kapcsolatot teremteni ezekkel a cégekkel. Kezdetben magunk utaztunk minden egyes szállítmánnyal, nem ismertük a partnereket, valahogyan oldani kellett a bizalmatlanságot. Akkoriban naponta két felvásárlás volt Domaszéken: a reggel megvett portéka ment a Zöldértnek. amit este átvettünk., az reggelre ott volt a megrendelőnél. Mindig ragaszkodtunk ahhoz, hogy pontosak legyünk, és olyan minőségű árut vigyünk, amilyenben megállapodtunk. Ha hiány volt. kocsiba ültünk, fölhaitoltuk az árut. A szakszövetkezet anyagi áldozatokat hozott ezért a telepért: targoncákat szerzett be. megépült a nagy szín, telexgépet kaptunk.Ezen az esti felvásárláson, is mindig korrektek voltunk: megköveteltük a kiváló minőséget, de a Zöldért-limitnél mindig magasabb árat, adtunk. Szűkebb árréssel dolgoztunk, a haszon egy részét visszaáramoltattuk a termelésbe. Ma is csak 5— 10 .százalékos az árrésünk. Ez fedezi a szállítás költségeit. és az esetleges minőségi problémákat. — A Zöldért és a kiskereskedők 40—50, néha száz százaléknál is magasabb árrést alkalmaznak. Önök hogyan jönnek ki ilyen kevésből? — Nincsenek indokolatlan költségeink Nincs számottevő veszteség az árun, mert rendkívül rövid idő alatt kerül a termelőtől a fogyasztóig. Az állam a zöldségtermelés után dotálja a szakszövetkezetet, tehát nem jótékonyságból tartjuk ilyen alacsonyan az árrést. A kereskedők hasznáról — Termelő voltam és vagyok — vallja Csiszár István —, és mindig nagyon idegesített, hogy olyanok kezében marad meg a nagy pénz, akik nem dolgoznak meg érte. Mindig azon vagyunk. hogy a termelő a reális piaci árat kapja meg a portékájáért. A zöldségüzletben egvedül a termelő vállal ma kockázatot. A termelő a kiindulópontja a folyamatnak : ha ő nem termel, akkor nincs semmi, megáll az egész verkli. — Gyakran mohdják: Nyugaton a kereskedelemnek legalább százszázalékos az árrése, s ez ott természetes. Miért nem tartja természetesnek nálunk is? — Mert ott kockáztat a kereskedő, nálunk pedig nem. Ott. ha fonnyad, romlik az áru, rohamosan zuhan az ára. ezt fedezni kell, a nagy árrés. Nálunk, ha elfonnyad. nem vesznek újat, míg el nem fogy, ahelyett, hogy leszállítanák az árát. Forrongás van a zöldséggyümölcs kereskedelemben, nincs a piacon olyan erő, amelyik az árakat alakítani tudná. Ma a kereskedők többsége a ritka forint, és nem a sűrű fillér híve. Pesten vannak boltvezetők, akik jattot kapnak a kupecektől, hogy ne ^^arojj^nak mástól árut. így semmi érdekük nem fűződik hozzá, hogy lefelé vigyék az árakat, a fogyasztó pedig fizet, ha bír, ha nem, akkor nem eszik zöldséget. A termelőnél közbetn érik az áru. halmozódik, és kénytelen bagóért odaadni például Szegeden, a Kis-Bosnyákon. Egyszerűen: nem tartom, igazságos dolognak, hogy a kereskedő 20—30 forintot keressen egy kiló paradicsomon — többet, mint a termelő, aki befektet, hónapokig dolgozik vele. Dr. Kálló Antal meséli, még kezdő korában megbeszélte telefonon az egyik Bosnyák téri kereskedővel, hogy átveszi az összes Domaszéken fölvásánflt sárgarépát. Megbeszélték az árat, két nap múlva ott volt a Bosnyákon húszezer csomó répa. Közölte a kereskedő, hogy nem kell, végül a felét átvette, rögtön át is rakták egy másik cég teherautójára, de már dupla áron, a másik felét pedig csak bizományba vette meg, egy forintért fizette ki csomóját. Negyvenezer forint volt a tanulópénze a főágazat-vezetőnek. „Kimajnsolják ni — Szoktunk vásárolni a Marx téren, a nagybani piacon, amit Kis-Bosnyáknak becéznek. 48 forint volt Pesten a paradicsom, látták a kiskereskedők, hogy itt nagy a fölhozatal, összebeszéltek, hogy egyik sem ad többet érte 28-nál. Ez gyakori jelenség: mikor több az áru, szabályosan kimajmolják a termelöt. S nem hiszem, hogy mind engedélyes kiskereskedők, hiszen, akinek saját vagy szerződéses üzlete van, az csak annyit vesz, amennyit maga el tud adni, nem 20—30 rekesszel. Szóltam a termelőknek, hogy ha nem kel el jobban, este 35-ért kihozhatják Domaszékre. Ezzel •kivettünk a kezükből 60— 80 rekesszel, nem tudták le- . törni az árakat. Részben mi határozzuk meg a Kis-Bosnyák árait, mert mi vagyunk ott a legnagyobb felvásárlók. A szakszövetkezetünk nagykereskedelmi jogot kért és kapott. Szeretnénk megakadályozni, hogy a környéken megtermelt rengeteg és gyönyörű áru nevetséges árakon seftelök, üzérkedők kezébe kerüljön. Ezt az állapotot adminisztratív eszközökkel megszüntetni képtelenség. A szerencselovagokat csak úgy lehet kiszorítani a piacról, ha megteremtjük a tisztességes konkurrencia feltételeit. Ehhez össze kell fogni mindazoknak, akiknek érdekükben áll, hogy megszűnjön a mostani zűrzavar, amelyben a termelő aránytalanul keveset kap a munkájáért, a fogyasztó drágán vásárol, s vannak ma már olyan rétegek, amelyek egyszerűen képtelenek megfizetni a fölspanolt árakat. Ki miben segíthetne? Helyzetelemzés eddig is volt, olyan azonban nemigen akadt, aki cselekedni is hajlandó lenne. A kereskedelem a szocialista gazdaságban jól bevált, kevés munkával nagy jövedelmet biztosító hiányra játszik, s nem érdeke, hogy olcsóbb árut tömegben forgalmazzon. A domaszékieknek most van két konkrét javaslatuk, olyan, amely nekik is érdekük, ugyanakkor hozzásegít, hogy a termelő és a fogyasztók érdeke is érvényesüljön. Ezekhez az erejűk, szakértelmük is megvan: a környező községekből. Röszkéről, Mórahalomról. Bordányból is mind többen hordják hozzájuk az árut. Ugyanezekből a községekből viszik a Kis-Bosnyákra is a zöldséget, gyümölcsöt. A seftelők letörik az árakat, a Szeged környéki kistermelők munkáján gazdagszanak. Csiszár István nagy álma, hogy a domaszéki gazdaság a termelők érdekében folyamatos árszabályozó szerepet töltsön be. Ehhez állandó felvásárlóhelyet kellene létesíteniük a piacon, ahol mérleg, rakodóterület állna rendelkezésükre. A városi tanács illetékes osztálya — ha törődik a Szeged környéki termelók érdekeivel — találhatna , megoldást, hogy ezt megkapják a domaszékiek. A másik javaslat kifejezetten a városi lakosság érdekeit szolgálná. Nagy gyárak, sok száz embert foglalkoztató üzemek vannak Szegeden. Mióta növekednek az árak, egyre többen vásárolnak be télre, vagy befőzni. Domaszékröl közvetlenül az üzemi árudákba szállítanának zöldséget, gyümölcsöt, garantáltan friss és jó minőségű portékát. Befőzni barackot, paradicsomot, bármi mást, ha legalább egy kisteherautóra való árut igényelnének. Az áruda rátehetné a maga 20 százalékos árrését, a szakszövetkezet kijön 5 százalékból, a dolgozóknak rendkívül előnyös lehetne. Ügy gondoljuk, a szervezésben segíthetnének a vállalati szakszervezeti bizottságok, vagy, ha fantáziát látnak a kezdeményezésben, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának képviselői is. E súlyos feszültségeket rejtő ügyben ugyanis lépni kellent — minél előbb. T. L