Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-16 / 140. szám

12 Szombat, 1984. június lÉ.' Takáts Gyula Megfogni ezt Ellebben konyhám függönye. Fehér papírra néz. aki belépett... Szavát alig hallani, de ez a hang mintha tündöklene. Kórózsás kapu oszlopán az élő nyárderék aléltan, mint lélek forró kőszoborban zihál, maid üvegen, szobán lebben át. s a hűs vasalt lapon beszólnak hozzá, akik értik ... A fecskék éles kése fénylik Szárny-cikkanások meszelt falon. Megfogni ezt és mind köszönteni hogyan?... Verssel, nem várt vendégem! Borostyán ág kisért az égen s betűim mézga-könnyei. Előzetes egy meg nem írt cikksorozathoz „Ópusztaszer a mienk"... Szerelmi regény az ablakból Versek 7-» art István könyvéről — mely A boldogtalan sorsú Rudolf Aj trónörökös címet viseli — alighanem csak a szerző stílusaban illik megemlékezni. A Helikon gondozásában átlagborsos áron (63 forint) kiadott szemrevaló kötet alcíme: szerelmi rejgény. Nyilván a „termelj eladhatót!" szelleme is kisértett a szerkesztő szobájában, mikor e vonzó jelzős szerkezetet a cím alá biggyesztették de valami más is, talán éppen az olvasó tájékoztatásának igénye volt jelen a redakció döntő óráján. De mielőtt — Barttal szólva — eltévednénk a stilfordulatok labirintjében, beszéljünk a tárgyról! Az 1889-ik év ls csak olyannak Ígérkezett az Osztrák—Magyar Monarchia számára, mint az addigiak. Ha gazdasági probléma vetődött föl, egymásra mutogattak magyarok és osztrákok, a császár — mármint Jferencjóska" — régivágású katonatisztként kormaopozta a sír szélén egyensúlyozó birodalmat, különben az ujevi mulatságokat némi szünettel követte a farsangi bálozások ideje, s tán még Herr Tisza homlokán is kisimultak a redők, ha egy rengő szoknyára terelődött a figyelme. , „ . Persze, a bálozás mellett komoly államügyek is foglalkoztattak a császári' udvart. S míg szívesen megfeledkeztek volna a rebellis magyarok véderövitájáról, jobbadán a porosz—osztrák kapcsolatokat igyekeztek ápolni. No, nem a német érzelmesség jegyében, csak mert tudták, hogy a történelemkönyvek a századvéget a világ újrafelosztásának dicső programjával hozzák majd kapcsolatba. Nos, az idézett év januárjának utolsó napjaiban történt, hogy a császári pár es az udvar kimagasló politikusai a porosz nagykövettel kívánták elkölteni szerénynek csak alultáplált képzelettel nevezhető vacsorájukat. mikor Bécsbe bekocogott a hír: Rudolf trónörökös nem tud megjelenni az estebéden (ma munkavacsorának hívnánk). A magas étkező felek kicsit nehezebben gyűrhették le a falatokat, hát még. ha sejtették volna, Rudolf meghűléssel álcázott szökése milyen tragédiához vezet Nemsokára, január 30-án robbant a bomba — no nem az, amitől ez időtájt minden koronás fő rettegett, az anarchtetáké, hanem a sorsé —: a trónörököst egy bizonyos Maria Vétsere báró kisasszonnyal együtt holtan találták. S ami különösen kellemetlen a katolikus erkölcs egyenruhájába bújtatott császári udvar szamára: a hely, ahol a tetemekre találtak, egy vadászkastély hálószobája, annak is az ágya. Ezt a könyvet nem történészeknek kell forgatni — habár a maga nemében alapmű —, hanem azoknak, akik egy ironikus szerelmi regény kesernyés szirupjából némi történelmi ismeretet is magukba szeretnének szippantani. Ugyanis a tényanyag nem sok, de a körítés bóseges. * T~lár éve van már egy ablakom is, amin kinézhetek" — mondja h* Zelex Miklós, a Szegedről elszármazott költő második, Hid f című kötetének fülszövegében. S hogy mit lát, ha kinéz, pontosabban: hogyan lát, arról ad híreket, vázlatokat, ez a versgyűjtemény. Alighanem ez a legpontosabb kifejezés: kellő távolságtartással szemlélődik, tárgyától akkora rés választja el, mint a mikroszkópba tekintőt — többszörös lencséken át — a vizsgált anyagtól. A kutatóvizsgálóhoz hasonlatosan Zelei is objektív helyzetből szemlélődik, s ha alkalmanként szeretni kezdi tárgyát, akkor is egy szakmájába feledkező biológushoz hasonlít Azt mondtam föntebb: vázlatokat készít, s ezt a szónak abban az értelmében használom, mint ahogy a modern teológia is vázlatoknak tartja az apokaliptikus irodalmat. Zelei végül is apokalipszist ír, erről győz meg a kihívás nr. 80 vagy az anyakönyvi híreim. Ezek a kollektív apokalipszis versei. S ha a költő önmaga létrehozásakor folyamatosan verssé szervezi létét, akkor a költemény veresége — mint valóság és jövőkép — végül is a személyes apokalipszist jelenti: „menetrendet kellene írni". Szójátékai, nyelvi találmányai közül csak néhány: „avantgarde magamgarde", „szögesdrótbelövőpisztoly", „coitus inter pares" — példaként a szabadtól megszabadult ötletek jegyzéke című opusból. Zelei verseinek különleges ízt kölcsönöznek a széles pólusokat átfogó szóképek, elsősorban hasonlatai: „riadtan alszotok mint egy laktanya rádióberendezései", vak vaav. mint egy csillag a tányérsapkán". De a nagyobb költői figyelmet igénylő allegória is kifejező erőt sugároz, ha Zelei kezeügyébe kerül, ennek nagyon szép példája a lampion című vers: a cseppkőbarlangban szolgálati lampionnal nézelődő kicsi barlangászok a jelenség szintjén, s a mélyen, a lényegi szinten a képsor kibontása: egy cseppkőbarlang a cseppkövek befelé szivárgó szavaim egymásra kövesedve Metaforái is bizonyítják, Zelei ama ablakból szintetikus pillantásokat bocsát a világba: „túlérett dinnyék rianása", „sugárhajtású kocsma", „szeszkatapult". Zelei nyilvánvaló változása, fejlődése a négy éve megjelent Alapítólevélhez, viszonyítva a költő poétikai elveire is utaló, filozofikus mélységű, egyszerű kijelentéseiben mutatható ki. A vers- és önmeghatározás tömör, rideg formáira utalok: „a vers a szájnak az a része j amelyik kilátszik a tenyér alól", „én fejem égi másotok" Ez utóbbi így, névelő és póz nélkül... Kár, hogy a nyelvi lelemények között néhány fáradtnak, túlzottnak tűnik — ilyenkor az automatizmus győz a szemlélet fölött —, de így is értékes, értelmiségi, művészi felelősséggel megírt kötet ez, mely abban is szegedi vonatkozású, hogy a versek élén ez áll: JUia Mihálynak ajánlom ezt a könyvet." (Szépirodalmi. 1984.) DGUSZTUS IMRE A múlt év decemberében találkoztam vele először. Illetve csak a nevevei. A Szegedi Vurosszepító Egyesület megalakulását hírül adó tudósításban, a testület választmánya tagjainak felsorolásában egyike volt azoknak, akiket nevük alapján nem sikerült „hova tennem". Aztán valaki tudni vélte, hogy „brigádvezető valamelyik szolgáltató vállalatnál". Ezzel a régi emlékkel semmiféle összefüggésben sincs, hogy most kiderült: Vajda Jánost, a DÉGÁZ ötszörös Kiváló Brigádjának vezetőjét mégiscsak jól ismerem... Az Úpusztaszeri Nemzeti Törteneti Emlékparkba ugyanis nem csupán akkor megyek el, ha hivatalos dolgom akad ott, hanem egyéni kíváncsiságom ösztönzésére is. Elkísérem messziről lött barátaimat, de minden különösebb cél nélkül is elbóklászom az emlékparkba. S mindig találok valami új látnivalót. A skanzenben eggyel több házat, vagy a gépmúzeumban egy kisuvickolt régi gépet. S most már tudom, hogy mindegyiken ott van Valdáék keze nyoma. Ópusztaszer gyarapodásának szinte minden mozzanatából részt vállaltak. Jn persze elfogult vagyok ' — Ha jól emlékszem, a mi brigádunk először 1980-ban dolgozott társadalmi munkában Ópusztaszeren. S már a következő évben szocialista szerződésben rögzítettük együttműködésünk elveit a múzeummal. Mi azt vállaltuk, hogy... Nézze, mi szeretünk Idejárni. Ennek a helynek sajátos atmoszférája van. Először csak a ml brigádunk jött, aztán kedvet kaptak a többiek is. Ha most itt körülnéz. nem csak a dr. Hága Lászlóról elnevezett brigád tagjait látja, hanem a Kállai Éva, a Martos Flóra, a Március 8. az Üi Élet és a két Egyetértés brigád két autóbuszra való csapatát is. A bontott tégla olcsóbb, mint a gyártól vett. Aki spórolni akar, az előbbiből vásárol. Igenám, csakhogy a bontott tégláról le kell vakarni a rákötött maltert. Nem éppen szívderítő munka. Száll a por. rárakódik az izzadságtól fényes bőrre. A skanzent az ásatástői elválasztó kiserdő tövében az első júniusi szombat igazi kánikulai verőfényében seregnyi asszony ül csákánnyal, védőkesztyűvel, fürdőruhában. Azért akad köztük egy-két férfi is — „a példamutatás végett"... Gyerekek futkároznak az árnyékban. Ahol egyébként legalább 30 fok van. Szakad róluk a víz. — Ezt a munkát megfizetni aligha lehetne — súgja oda az ezúttal baráti látogatásra, egy kézfogásra érkező, de aztán a közös, munka utáni szalonndsütésre is ottmaradó múzeumigazgató. — Ebből a téglából lesz majd a tápéi szatócsüzlet és a pékműhely épülete. Aki nem tudja, nem látja, el sem tudja képzelni, mi munka rejlik amögött, hogy újabb. s újabb házakkal bővül az emlékparkbeli skanzen. Ha nem volnának DÉGÁZ-os, MÁV-os olajipari segítőtársak, bármikor ugrásra, segítésre készek, kitudja, mikorra készülne el a szélmalom, a közigazgatástörténeti gyűjteményt bemutató tömörkényi községháza és századfordulós postahivatal ópusztaszer! hasonmása! — Én persze elfogult vagyok, de úgy érzem, Ópusztaszer megérdemli a különmunkát, a szabad szombatokat. Négy év alatt igencsak elértük már társadalmi munkánkkal az egymillió forintnyi értéket. Fele-fele — Tudja, micsoda érzés azt hallani, hogy a hátam mögött megszólal egy látogató: nicsak, ez tavaly még nem volt lefestve! És csak én tudom, hogy azt ml csináltuk. Akármerre megyünk itt az emlékparkban, pontosan meg tudjuk mondani, hogy ezt vagy azt a pb-töltőüzemiek. vagv a vállalati központ adminisztrátorai rendezgették-e el. Az augusztus 20-i munkás-paraszt találkozókon mi adjuk a rendészeti szolgálatot. Itthon vagyunk, a házigazda vigyáz a rendre, tisztaságra .. . — Egy hónapra előre meghirdetjük a társadalmi munkát. Jön, aki tud. Gyerekkel, az előző este megfőzött ebéd tudatában. Beszallhat a vállalati buszba a férj, a feleség is. nem igaz? S mindig jut arra időnk, hogy a munka végeztével körbe járjuk az emlékparkot, megnézzük az újabb szerzeményeket, a múzeumiak segédletével persze, ók így viszonozzák a brigádoknak a segítséget. — Annak ideién elhatároztuk, társadalmi munkánk felét a városnak, felét a vállalatnak ajánljuk föl. Nem mindenki vette ezt jó néven, talán szívesebben látták volna, ha szabad erőnket mindet helyben használtuk volna föl. Tudja, mit mondok én erre? ópusztaszer a mienk. Meg azt. hogy a mi csapatunk Ópusztaszer nélkül is megkapta volna a Kiváló címet. Nem a kitüntetésre kacsingatank mi... Egyébként se tehetnénk. Az a tapasztalatom, hop,v az effajta munkának nincs méltó hálája. Pedig sokszor egy kézfogásnak, egv oklevélnek ls lehetne mozgósító erele. lelkesítő hatása. És ingven volna! A napokban a brigádmozgalomról tanácskoztunk. Hallom ám. hogy a géemkázás tönkreteszi a lelkesedést. Ugyan, mondja már meg, itt volnánk mi. ha íe.v volna? Én is géemkázhatnék ahelyett, hogy itt pucolom a tialát. A legszebb köszönet — Nehogy felreértse. Nem magam miatt mondom én, hogy az ilyen lelkes csapat megérdemelné a nagyobb figyelmet. És az emlékpark ügyét is jobban a szívünkön kéne viselnünk! Itt van Szegedtől egy ugrásra. Gyereknek, felnőttnek egyformán megérné, hogy körbejárja. De hát sokan azt sem tudják, mit hagynak ki! Miért nem mutatják be maguk ie egy sorozatban mind azt, ami már elkészült? Kedvcsináló lehetne. És ontja az ötleteket tovább. Hogv miként a városszépítő egyesületnek ők maguk két kommunista műszakjuk bevételét ajánlottak föl, amiből aztán az első meghívókat nyomatták, a postaköltséget fedezték, ugyanúgy talán az emlékpark bővítésére is volna lehetőség. Valahogy meg kéne mozgatni a lappangó erőket — mondja Vajda János, és búcsúzóul elmeséli „a legszebb köszönet" című történetét. A varosszépitők választmányának tagjaként ötleteiről, elképzeléseiről, a testület programjáról öntötte ki lelkét a népfront egyik vezetőjének. A maga szenvedélyes, szókimondó stílusában. „És akkor hangzott el az a pár szó, aminél én eddig a szívemnek kedvesebbet nem hallottam. Hogy szegedibb vagyok a szegedinél." Mert zalai. Eredetileg. PALFY KATALIN