Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-16 / 140. szám

MAGAZIN 12 Szombat, 1984. június lÉ.' Találkozások A modelltervező Korábban beszélgettem egy szabómesterrel, aki átalakította m ismert szólást, s úgy fejezte ki magát, hogy madarat tolláról, embert ruhájáról... — Igaz ez? — kérdeztem An­rürko Károly ruhaipari tech­nikust. a Szegedi Ruházati Szö­vetkezet modelltervező jét_ — Talán, valamikor, régen iga­zabbnak tűnhetett, de manapság nem lehet az ember jellemére következtetni a ruházatából. Az mindenesetre feltűnik egy szak­embernek, hogy ki, milyen ruhá­ban jár, hogyan viseli, elegán­san, vagy slendriánul, illik-e az alkatához, korához és így to­vább S ha már szakemberrel talál­koztam, azt » megkérdeztem tűié, hogy nekem vajon milyen szmű szövetet, fazont ajánlana. Megtudtam, hogy szerénységem­nek szolid modellt képzel, rikítót nem. se színben, se fazonban. Péidaui megfelelne a barna bár­mely árnyalata, s az úgynevezett otaszos fazon, karcsúsított mo­dellje Ezt tudná elképzelni An­törko Károly. — Hogyan lett szabómester? — Érdekes indítéka volt pálya­választásomnak. Egy Debrecen kórnyéki tanyán laktunk, apám HUdműses volt, hatan voltunk testvérek, mind fhik. öt kilomé­terre jártunk iskolába. Nekem megfagyott a lábam, sokat szen­vedtem, állandóan viszketett. A szüleim úgy gondolták, hogy olyan foglalkozást kell találnom, amelyet zárt műhelyben lehet végezni, nem szükséges a sza­badban tartózkodnom. Így kerül­tem a debreceni Zombor Sándor mesterhez. Rendkívül jó mester volt embernek is kiváló. Amíg élt gyakran meglátogattam. Az inasokkal nem a cselédmnnkát végeztette, hanem a mesterséget tartotta elsőnek. Akiben volt igyekezet az a szabómesterség teljes skáláját elsajította magas színvonalon. Tisztelte az új ge­nerációt demokratikus, igazság­szeretó ember volt — Hogyan került Szegedre? — Ez is érdekes fordulat az életemben. Behívtak katonának, de Tapolcára. Később az ottani alakulatot ketté osztották. ' s egyik feléből jött létre a szegedi gyalogezred. Ebbe a társaságba osztottak engem is. Néhány évig tiszthelyettesként szolgáltam, idő­közben megnősültem, tápéi lányt vettem feleségül, aki a textilmű­vek ben dolgozott Amikor lesze­reltem, a Szegedi Divatszabó Vál­lalatnál helyezkedtem eL Két evig bírtam az ottani társaságot, a vezetéssel nem egyeztem, un­szimpatikusak voltunk egymás­nak. A szőrmében folytattam, nyolc esztendeig. Közben elvé­geztem a technikumot, s mint tizem technikus végeztem a mun­kámat — Az mit jelentett? — Az üzemtechnikus a szalag­szerű termelésben meghatározza a tennivalókat, ellenőrzi a gyár­tást — A szőrmében szűcsök, vagy szabók dolgoznak? — Inkább a szűcsöké a fő­szerep. Magam is állandó gond­ban voltam. Végül is szabómes­ternek, technikusnak éreztem in­kább magam. Elhatároztam, hogy megválók a szóimétól. Bekopog­tattam a ruházati szövetkezet­hez, próba, szerencse alapon. Ha jó, és kellek is. akkor megyek. Szívesen fogadtak. — Milyen beosztást kapott? — Üzemtechnikusként alkal­maztak. Érdekes volt, hiszen ke­vés volt a középfokú szakkép­zettségű ember. Lehetett alkotni, kipróbálhatta az ember, mit is tud. A beilleszkedés könnyen ment Sarkallt a szakmai becs­vágy. valami újat adni, valami eltérőt alkotni. Ezen a helyen a technológiát irányítottam és el­lenőriztem. — Akkoriban mit gyártottak a szövetkezetben? — Orkánkabátot, anorákot, ballonkabátot. Két év múlva át­helyeztek a Kölcsey utcai üzem­be. vezetőnek. Ott abbahagyták a női ruhák és pongyolák varrá­sát és áttértek a férfi ruházatra. Talán azért is helyeztek oda. — S kik tervezték a fazono­kat? Hogyan alakították a mo­Rába György — Hatvannyolcig az OKISZ Labor adta a modellt, de a szö­vetkezet ment a vevő után, anyag után. Hatvankilenctől tér­tünk át a saját tervezésre, ez időt és pénzt is hozott számunk­ra. A gazdasági helyzet is erre kényszerített bennünket. S kide­rült, meg tudjuk azt mi is csi­nálni, amit eddig másoktól vet­tünk át. A fönök jött hozzám, hogy új modellek kellenek. Kér­deztem, ki tervezzen. Maga el­vállalná? — kérdezte. Megpró­bálhatom, mondtam, és elkezd­tem a mintakészítést. Egy ideig sok volt a munkám, hiszen az üzemvezetés mellett modelleztem. Majd Bors Győző átvette az üze­met és én csak a tervezéssel, a modellezéssel foglalkozhattam. — Mennyi modellt készítenek? — Eleinte csak keveset tervez­tünk, jelenleg évente négyszázat, amelynek jó, ha 20 százaléka megvalósuL Viszont tervezünk exportra is, s gyártmányainkkal elégedettek a vevők. — Mely országokban? — Nagyobbrészt Svájcba, ezen­kívül az NSZK-ba, Hollandiába, Belgiumba és Franciaországba jutnak el a szövetkezet konfek­ciói. A svájciak bérmunkáztat­nak velünk, mintát, fazont, szö­vetet hoznak. — Elegendő az itteni emberek szakértelme és a gépi, technikai fölszereltség? — Nagyjából igen. Olykor hi­ányzik egy kicsiny figyelem, amely könnyen a minőséget ront­ja. Nem mondom, elkelne néhány korszerűbb gép, de manapság melyik cégnek van erre devi­zája? — Honnan veszi a modellező az ötleteit? — Annak több forrása is akad. Az egyik nagyjából adott, ami­kor a vevő, a megrendelő hozza saját modelljét, vagy „kötelező" ötletét Aztán ott vannak a di­vatlapok, a tanulmányutak és a saját kútfő. — A nagyüzem konfekciója versenyképes a mesterek egyedi, vagy kisebb szériáival? — Is-is. Az az igazság, hogy a jót, a szépet az elegáns ruhát a kézi munkát megfizetik. Nem szabad az időt sajnálni, ha va­lamelyik fazon néhány órával több munkát igényel, az később bejön anyagilag. Ezért élnek meg a butikosok. — Itt, a szövetkezetben igen sok szőrmés árut készítenek. Ko­rábban azt mondta, nem a kar szűcs lenni. Végül is visszatért? — Lehet hogy kissé visszake­rültem a saját zsákutcámba, de jó kollégáim vannak, velük min­dent meg lehet beszélni. Persze a szőrmekollekció mégis a ki­sebb hányad. A bőrruha pedig nem szűcsmunka, hanem szabó­mestert igényel. — Mi o szép ebben a munka­körben? — Mondjak egy példát? Volt egy púpcs, féloldalas, hajlott hátú páciensem, akinek nem tud­tak egy tisztességes öltönyt varr­ni. Majd én csinálok egyet, aján­lottam, s ha nem tetszik, nem kell fizetnie érte. Küszködtem vele, az igaz, a feleségem már szidott. Jobb eleje, háta, bal ele­je, háta, mind különböző elkép­zelés és föladat volt. Sikerült, megdicsért az illető. Beszélgetésünk végén még egy­szer rámkérdezett. Miért keres­tem föl? „Nem vagyok jelentős személy, sem a cég hierarchiá­jában, sem más vonatkozásban." Lehet, de Ízlése, szakmai hozzá­értése végű] is „rajtunk csat­tan". S ha kavargatni akarom az elején citált mondást, folytatha­tom, hogy az ember ruháját sza­bojaról... vagy fordítva. GAZDAGH ISTVÁN Hadifogság In memóriám Róbert Desnas Pállott göncök tampona a számban alattam priccs szálkás tutaia . fogoly-nóták sodrának feszülve éjszakánként indulok haza Kérő kezek testvériségében dermedeznék bár megint kopott csajkát nvúitva órákon keresztül mint aki csoportképre fagyott Repülőgép árnya alatt hasmánt az árvaság végre összefűz számkivetett uiiak s ránk borul sátorlap a fedélzeti tűz Maid a menet tág harmonikája nem is térd két merev gólvaláb mozdul csak akiért vajon ért még Győzhetetlen erő hajt tovább Alkonyatkor vállat vállnak vetve a mennv aliát beh jó kémlelni igazítiék elveszett léptünket torkolattűz oásztorfénvei A szögesdrót vékonv jégvirága befutotta égboltozatunk csillagképek hullnak görögnek mi mozdulatlan ábrában lakunk Számláláskor mint vérfokon zászló megkövülünk lengnek rongyaink körülöttünk mások boldogsága mint virágok kooonváia ing Mint vándornak templom intő tomva szemem elől nem tűnsz fa-köoenv a világ ott ábrándiát lerakia minden álmom feléd terelem Hatvan éve. 1924. június 13-án született Rába Guörau költő, az Irodalomtudományi Intézet munkatársa. Költő és tudós ember, aki így irt: ..A versírás és a tanulmányírás egyaránt olyan szellemi állapot melynek nélkülözhetetlen moz­zanata a kérdezés, sőt: a faggatás. S e kettős fag­gatás .. . mindig termékeny, sohasem nyomasz­tó." Születésnapián e versének közlésével kö­szöntjük Raba Gvörguöt. A szovjet tudomány és kultúra magyarországi hajléka Itt rendezik meg a Csongrád megyei napok programját B udapesten, a Kossuth Lajos utca és a Sem­melweis utca sarkán impozáns épület áll. Több mint tíz esztendeje. 1973. november 9­én szögezték ki ajtajára: a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza. A csodálatosan felújított palota mél­tó hajléka a világ egyik legjelentősebb országa ma­gvarországi otthonának. Nincs olvan nap hogy ne érkezne a Szovjetunióból hír. mely a tudomány és technika úiabb és úiabb eredményeiről számol be. a telexgépek szinte állandóan kopogják a kultúra, a művészet, a művelődés úiabb és úiabb esemé­nyeit. sikereit A szovjet tudomány és kultúra meghatározóvá vált az utóbbi évtizedekben földün­kön. Gondoliunk csak az űrhajózásra, az atomku­tatásra. az orvosok gyógvítómunkáiára. a BAM építkezéseire a szibériai szűzföldek feltörésére, a hatalmas erőművekre, és sorolhatnánk. De mind­emellett fölidézhetjük a Moszkvai Nagyszínház vi­lághírű operistáit és táncosait, a köztársaságok né­pi együtteseit, a filmművészet nemzetközi rangú alkotásait, a muzsika nagyköveteit, és a hatalmas ország pompázatos természeti kincseit. Mindez az elmúlt tíz esztendőben méltó otthonra talált a bu­dapesti Belváros e szép épületében, a márvány lépcsőházak, tágas termek, kiállitócsarnokok. klub­szobák. vetítőhelyiségek miliőjében. N éhány számadat, melv összegezi az évtized történetét Az elegáns palotában fél ma­gyarországnvi. mintegy 5 millió látogató fordult meg. Az épületben és az ország különböző részein tartott rendezvények száma meghaladta a tízezret, a filmbemutatóké 8 ezer fölött jár. Még akkor nem szóltunk a nyelvtanfolyamokról, baráti összelőve telek bői. Mindebből kitűnik, aki betér a sú­lyos tölgyfaaitón. otthon érezheti magát. Elsősor­ban azért, mert a Szoviet Tudomány és Kultúra Házában figyelmes vendégszeretettel, színvonalas programokkal, elegáns külsőségek között fogadiák a látogatót Bemutatták már a Szovjetunió több tagköztársasága képzőművészeinek alkotásait. az iparművészet sajátos termékeit. Láthattak az ér­deklődők litván grafikákat, lett fémműves munká­kat. üzbég festményeket orosz szőtteseket, hogv csak néhányat emeliünk ki a hosszú sorból. S ha a vendégkönyvet lapozgatjuk, kiderül, hogv járt e falak között Grigoríi Csuhraj filmrendező Jevge­nyii Nyeszterenko operaénekes. Róbert Rozsgyeszt­venszkii költő. Csingiz Aítmatov író. Viktor Ku­bászov űrhajós. S zámos magvar társadalmi szerv és egyesület épített ki gyümölcsöző kapcsolatot a Szov­iet Tudomány és Kultúra Házával. Az együttműködés igen szoros a Hazafias Népfronttal, a KISZ-szel. a Magyar—Szoviet Baráti Társaság­gal. Most is különleges eseményre készülnek. Fel­szabadulásunk közelgő 40. évfordulója alkalmából ez év októberében az Odessza terület és Csongrád meave közötti testvérmegyei kapcsolatok keretében barátsáai napokat rendeznek a fekete-tenger-parti városban. Ezt megelőzően a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában bemutatkozik Csongrád megye. számot ad arról miként készül a vendégeskedésre. A július 19-tól 21-ig tartó program során kiállítá­sokon mutatiák be a megve politikai, gazdasági és kulturális életének fejlődését repzerentáló fotókat, az itteni múzeumokban őrzött kortársalkotásokat. gyerekrajzokat, kisplasztikákat, fafaragásokat, ba­tikokat és az e táion termelt mezőgazdasági ter­mékeket és élelmiszer-ipari árukat. A rendezvé­nyek során föllépnek a megve művészeti együttesei, operaénekesei, muzsikusai, színművészei, népi tán­cosai. Találkozókat, baráti beszélgetéseket szervez­nek — egyszóval, készülnek az októberi odesszai barátsági napokra. A Szovjet Tudomány és Kultúra Háza. ez a reprezentatív belvárosi palota ad tehát haj­lékot Csongrád megye küldötteinek a jövő hét közepén. Bizonyára, érdeklődést keltő program­mal. tanulságos bemutatókkal, a barátság szálait erősítő rendezvényekkel.

Next

/
Thumbnails
Contents