Délmagyarország, 1984. május (74. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-05 / 104. szám

Ö Szombat, 1984. május 5. Állják a versenyt a magyar élelmiszerek Beszélgetés dr. Papócsi László miniszterhelyettessel A megtermelt élelmiszer-gazdasági termékek egyharmadát expor­tálja az ország. Ezt azért teheti meg a népgazdaság, mert mindenek­előtt maradéktalanul kielégíti a hazai fogyasztók igényét. Kiegyen­súlyozott az ellátás, bőséges a kínálat a hazai piacon. A népgazda­ság mostani helyzetében egyik legfontosabb feladat a külgazdasági egyensúly megőrzése, s ez feltételezi az export bővítését. Hogyan tud a követelményeknek megfelelni a magyar mezőgazdaság? E kérdés­körről beszélgettünk dr. Papócsi László mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszterhelyettessel. — Közismert, hogy az élelmi­szer úgynevezett stratégiai cikk, tehát eladható a külpiacon. Ha­zánk területi elhelyezkedése kedvez a gabonatermelésnek, a gabona pedig közvetlenül és közvetve is az exportot szolgál­hatja. Milyen eredményeket ér­tünk el idáig, mik a tervek? Hogyan tudunk megfelelni köte­lezettségeinknek, miként javít­hatjuk a népgazdaság egyensúlyi helyzetét? — A mezőgazdaság exportjá­nak értéke 86 milliárd forint volt az elmúlt esztendőben. A termékek egyharmadát rubelért, kétharmadát konvertibilis devi­záért értékesítettük. A jelentős exporttal szemben viszonylago­san alacsony a mezőgazdaság importigénye, az értéke 43 mil­liárd forint. Az ágazat tehát je­lentősen hozzájárul az ország egyensúlyi helyzetének javításá­hoz. A tavalyi aszálykár miatt az idén nehezebb helyzetben van a mezőgazdaság az export teljesí­tésében. A nehézséget azonban nemcsak ez okozza. A nem ru­belelszámolású piacokon az el­múlt három esztendőben jelen­tősen csökkentek az árak, így azonos ellenértékért mind több terméket kell eladni. Az előre­jelzések szerint a közeljövőben számottevően nem javul ez a helyzet. Különösen a húsfélék ára rendkívül alacsony, pedig exportbevételeinknek jelentős hányadát e termékek adják. Mindezekből következik. hogy az idén csak a korábbi export szintjének megtartása lehet a cél. Ennek teljesítéséhez is fe­szített munkára lesz szükség. A termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, az élelmiszer­ipari és külkereskedelmi válla­latoknak együtt kell gondolkod­niuk. dolgozniuk ahhoz, hogy a tervezett értékű áru elhagyja az országot. Különösképpen ügyelünk a KGST-kötelezettségek teljesíté­sére. Rendkívül fontos az együtt­működés a szocialista országok­kal. hiszen hosszú távú. tervez­hető és biztonságos piacot je­lentenek a magyar termékeknek. — Az aszály miatt csökkent az exportálható áruk mennyi­sége. ugyanakkor az idei terv csaknem azonos a tavalyi tény­nyel. Ebből következik, hogy a második jélévben több árut kell a külpiacra szállítani. Ez min­denkitől nagyobb áldozatot, fe­gyelmezettebb munkát követel. Készek-e rá a termelők és a kereskedők? — Az aszály miatt vesztesé­geinket felmértük: eszerint ösz­szességében tavaly mintegy 15 százalékkal kevesebb gabona, valamint zöldség és gyümölcs termett az országban, mint két esztendeje. A belföldi ellátás nem szenvedhet' csorbát, tehát e termékekből valóba^ keveseb­bet tudunk értékesíteni. Másfe­löl az is igaz. hogy a takar­mánygabona mennyisége elegen­dő az állattartáshoz. így az ál­lati termékek exportja nem csök­kenhet. Sőt. a tapasztalatok ép­pen ellen kezőek. az első negyed­évben mintegy 30 százalékkal növekedett a húsexport az elő­ző évihez képest. Ha a terveink valóra válnak, s a gabonater­més eléri az idén a 15 millió tonnát, a második félévben a tervezett gabonaexportot is tel­jesíthetjük. Átlagosan a termés 10 százalékát exportáljuk, s mert ez rövid időre korlátozódik, rendkívül ügyelni kell a szállí­tás szervezésére. — A jelzések szerint a fizető­képes piacokon növekszik a kí­nálat. Éleződik a verseny. A szigorúbb mezőnyben helyt tud. nak-e állni a magyar termékek? — Bírniuk kell a versenyt, hiszen a magyar élelmiszereknek jő hírük van a piacokon. Az azonban kétségtelen, hogy min­denütt egyre inkább a jobb árut keresik, azt fizetik meg. Ezért nincs más választás,- mint a ter­mék minőségének javítása, a csomagolás csinosítása. A minő­ség már jórészt eldől a terme­lőknél, tehát nekik is úgy kell ismerniük a piacot, mint a ke­reskedőknek. Ezért a gyors, pon­tos megbízható információt nem nélkülözhetik a mezőgazdasági nagyüzemek sem. A legjobb az lenne, ha maguk is közvetlenül megismernék a piacot. Ezt szol­gálja a termelői exportjog ki­bővítése. Az Eger—Mátravidéki Borkombinát például az elmúlt hetekben kapott önálló export­jogot a bor értékesítésére, s ön­állóan exportál a Debreceni Konzervgyár is. A termelők pia­ci kapcsolata azonban még nem általános, ezért rendkívül fontos, hogy a külpiacokon mozgó ke­reskedők szinte naprakészen tájékoztassák partnereiket. A gyors információ a feltétele an­nak, hogv váltani, alkalmazkod­ni tudjon a termelő. — A mezőgazdaság exportké­pességét. húzóerejét kevesen vi­tatjuk. De gyakran hallani azt is. hogy drágán termel az ága­zat. Milyen az élelmiszer-gazda­sági termékek exportjának gaz­daságossága? — A mezőgazdaságot a vilá­gon mindenütt támogatják. Az ipari termékek drágák, áruk gyorsan emelkedik, s ezt nem követik a mezőgazdasági termé­kek világpiaci árai. Ha a támo. gatásokkal együtt hasonlítjuk össze a termelés költségeit, a magyar mezőgazdaságnak nem kell szégyenkeznie. Persze föld­rajzi elhelyezkedésünk miatt néhány termék előállítása való­ban többe kerül, mint más or­szágokban. Brazíliában például olcsó a szója, nem ar olajka­zán. hanem a nap fűti a barom­fiólakat, tehát a baromfihús elő­állítása is nyilvánvalóan keve­sebbe kerül. Ezzel együtt is az a törekvés. hogy a termelési költségek mérséklődjenek, s erre a szabályozás ösztönzi is a gaz­daságokat. Sajnos, a népgazda­ság mostani helyzetében nem mindig törekedhetünk maximá­lis gazdaságosságra az export­nál. Jóllehet, a nem rubelelszá­molású piacokon a bevétel csak 35 százalékát adják a mezőgaz­dasági termékek, ugyanakkor az aktívumnak ennél jóval nagyobb arányát termelik ki. Ezért van kiemelkedő szerep>e a mezőgaz­dasági exportnak, még akkor is. ha a termékeinkért nem kapunk olyan árat, mint szeretnénk. Persze a fejlesztéseknél a két követelmenyt — a mennyiséget és a gazdaságosságot — mind­inkább egyszerre kell megvaló­sítani. — A mezőgazdasági termékek egyharmada a háztájiból szár­mazik. A munkaigényes ágaza­tokban ennél jóval 'nagyobb az arány. A sertések felét, a nyu­laknak csaknem száz százalékát háztájiban tartiák. de a zöldség­és gyümölcsféléknek is több mint fele a kiskertekben terem. Milyen hatása van ennek az exportra? — E termékeknek csak egy része megy közvetlenül export­ra, de az árualapot növelik, te­hát feltétlenül szükség van rá­juk. A háztáji termelés fenn­tartása, bővítése érdeke a nép­gazdaságnak. Ezért nem csök­kent a támogatása, megőrizzük a termelés biztonságát is. Sok­szor bebizonyosodott, hogy a háztáji akkor virul, ha azok, akik csinálják, érdekeltek a ter­melésben. Az export bővítése is a termelői érdekeltség javítását indokolja. FARKAS JÓZSEF ! m^mm J jí.Mr TAPP GYÖRGY RAJZA Radnóti Miklós Huszonnyolc év Erőszakos, rút kisded voltam én. ikret szülő anyácska. — gyilkosod! öcsémet halva szülted-é. vagv élt öt percet, nem tudom, de ott a vér és iaigatás között úgv emelltak föl a fény felé. akár egv győztes, kis vadállatot, ki megmutatta már. hogv mennyit ér: mögötte két halott. Mögöttem két halott, előttem a világ, olv mélvről nőttem én. mint a haramiák: olv árván nőttem én. a mélységből ide. a pendülő, kemény szabadság tágas és széles tetőire. Miiven mélv volt gyerekkorom, s milyen hűvös. Hívó szavad helvett kígvó szisszent felém iátékaim kis útain. ha este lett s párnáimon vért láttam én. , a gyermeket elrémítő. nagv. hófehér pehely helyett. Mi Íven mélv volt gyermekkorom, s miiven magos az ifjúság! A két halál me<»ért.e-é? — káltottam a kép felé. melv ott sütött szobám falán. Huszonnyolc éves voltál akkor, a kéDen huszonöt talán, ünneoélves ifiú nő. komolykodó tűnődő. Huszonnvolc éves voltál akkor, most ugvanannvi lettem én. huszonnvolc éve. hosv halott vagy. anyácska! véres szökevény! Anvácska. véres áldozat, a férfikorba nőttem én. erősen tűz a nao. vakít, lepke kezeddel ints felém, hoav ió van ígv. hosv te tudod, s hogv nem hiába élek én. • 1937 Pákolitz István Mezei András Anyám Mintha a tér görbületében anyám még fölém hajolna. súlvának édes tömege sajog idegbe, húsba, csontba. mintha felettem ö maga. testesülő sűrű sötét; énistenem- jóistenem, ilyen alacsony lett az ég! Ilven magos a rémület között. — hogy láttam, s látom öt. A rémület palánkjai. A létentúli háztetőik rétegen a rétegek. Nincs jelentés, csupán a kép. ahogy a levált fogalmak ahoev a kezdet és a vég. a nem-tudat, nem észlelés felé a létből kibontva föltarthatatlan, mint a fény. árnyékáról levált vitorla! Deák Mór Morze Ez a tűzrőlpattant csuoaélet kismama szüntelenül figyeli-dédelgeti magzata sűrű moccanásait és szívhang-morze-jeleit: bársonvpuha fészkét odahagyni készül a Jövevény — fölcserélve álomhajlékát a ress-rideg kinti világgal — hogv kiállhassa a Hét Próbát miként írva vagyon felőle Könyörgés édesanyámnak Menj el Apuhoz, és küldjetek nekem sárga mackót! De nagyot. mert kifosztott álmaimban sok-sok hely van: a jobb kezében képeslap legyen, amit aláirtatok mind a ketten, a balban pedig egv másik, hogy nem hazudtatok. Hallod. Anyám? A lányom sokat sír. talán tudja, hogy nem volf sárga mackóm — vagv volt. csak a kezében nem tartott semmit. vagv tartott: csak aoám helvett is te írtad alá. Hát menj el Apuhoz, és küldietak nekem sárga mackót! Feketén gyémántozik egv gombszem: legyen, ki magát belecsiszoija könnyek nélkül — s ne érjék tetten — — —

Next

/
Thumbnails
Contents