Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-14 / 88. szám

t Moliére, erdélyiesen A

z első döbbenet, mikor még fel sem ment a függöny: a kolozsvári kolléga pajkos évődéssel kérdezi, tudom-e, kinek a helyén ülök? Évtizedeken át erről a székről nézett végig minden bemutatót a Szamos-parti. valamikori nyári színkörből átalakított teátrumban a huszadik századi Erdély egyik legnagyobb embere. Kós Károly. Akiről tudjuk. hogy igazi, csodálatos polihisztor volt. e nagyszerű, erősen kihalófélben levő emberfajta egyik utolsó reprezentánsa. S akit az erdélyi színjátszás éppúgy érdekelt, mint az irodalom, az építészet, vagv a képzőművészet. Már hosszú percek óta tart az előadás, amikor is azon kapom magam, hogv igencsak nehéz a nagyváradi színház vendégjátéka. Moliére Nők iskolájának mostani színpadi megjelenítésére koncentrálnom. Igen. mert az első döbbenetet követi a második: a színpadon a iól ismert komédiát látsszák ugyan, ismerősek a figurák, a cselekmény. Moliére jellegzetes, erőteljesen „túlfejlesztett" vonásokkal megraizolt hősei — de valami varázslat légáramlata jár ide-oda a zsúfolt színházteremben. Kutatnám: ugyan mi is lehet? Talán az. amit éppen Kós Károly transsziflvanizmusnak nevezett, Féja Géza meg úgy írt róla. amikor Tamási Áron családiánál járt látogatóban, hogv valamiféle különös, megszépítő áram cikázik a levegőben. Lehet, mindössze a korábbi irodalmi élmények teszik, de egészen egyedinek érzem azt az atmoszférát, ami különben valiami módon a világ minden színi előadásán érezhető. (A roszszakat is beleértve.) Lopva körülpillantok: feszülten figvelő arcok, feltűnően sok a fiatal. Nyoma sincs az itthon már-már megszokott pulóveres-farmeres megjelenésnek, a hírhedt Bánk bán-botrányt kiváltó viselkedésnek pláne. Rendkívül hálás, értő és fogékony közönség, amely mintha ősi áldozati ünnepre gyűlt volna össze ebben a takaros színházban. Tisztelgésre a hagyományok előtt. A

színházielenség okai feltehetően nagyrészt a múltban keresendők. Kolozsvárról azt is tudni illik, hogy 1792-ben itt alakult meg az első magyar nyelvű színtársulat. Hevesi Sándor úgv írja. hogy „a magyar színiátszást Kolozsvár teremtette meg «és Kassa nevelte föl — a magyar színi kultúrának ez a két Nándorfehérvára." Az erdélyi magyar színjátszás a későbbiekben is megtartotta a maga különálló, eredeti arculatát, és így igen saiátságosan magas színvonalát. Míg a millenniumi időkben a vidéki színházak nagv része megmaradt a fővárosi játékstílus utánzásánál, itt értékes, önálló munka folyt, olyan nagy nevek vezérletével, mint L. Kovács Gyula, Ditrói Mór és Janovics Jenő. Itt. a Házsongárdi temetőben nyugszik Szentgyörgyi István. Erdély legnagyobb színesze. Talán a múltbéli fénysugarak együttesen okozzák most. hogy a Farkas István által rendezett produkció részleteit is idővel figyelni kezdvén, előbb egyféle, átmenetinek mondható iátékmodort vélek fölfedezni a magyarországi, leainkább a kaposvári szinház bizonyos fokig úttörő jellegű stílusjegyeivel aposztrofálható felfogás és a konvencionálisabb, ha úgv tetszik (kicsit gonoszkodva ..madáchszinházasabb" stílus között Amikor a szünetben Páll Árpádot, az Űj Flet című lap színikritikusát erről kérdeáem. kissé hamiskás mosollyal tária szét a karját, olyasfélét (is) sugallva: hát. öregem, ti odaát biztosan jobban tud iátok ... Ami engem illet, csak azt tudom, hogy vagy három esztendeje láttam — éppen a kaposváriak előadásában, a boglárlellei szabadtéri színpadon — a Nők iskoláját, ám ez az interpretáció egészen más. Az Arnolphe-ot alakító. Magvarországon is jól ismert és méltán népszerű Varga Vilmos hol szinte „népszínművesen" széles gesztusokkal csetlik-botlik. s jár pórul szíve ifjú hölgye (Fábián Enikő) körül forgolódván, hol pedig meglepő módon megkeseredett, már-már intellektuálisan „cinizált" formában adja elő elméleteit a fiatal vetélytársnak (Szentmiklósi József). Aki különben vadonatúj edzőcipőben és dzsekiben feszít, miközben a hölgyek ruhája stilizáltán korabeli, bár kicsit mintha az itteni népviseletre utaló elemeket is jelezne. Általában olykor (nem is ritkán) mintha Tamási Áron Énekes madaranak hangneme seilene elő a klasszikus moliére-i menüettmuzsika alól — vagv csak a Kós Károly egykori helyén. ígv egv életre megtisztelten ülő vendégnek tűnik így? Szó mi szó: nem tudom, van-e mai napság tisztán körvonalazható, valóban erdélyiesen karakteres, „transszilván" színház. A rendkívüli igényességű művészi színvonalhoz mindenesetre kétség sem férhet. S míg úgy látszik. a magyar kultúra fö hangsúlyai errefelé mostanában az évtizedeken át óriási teljesítményekre képes irodalomról mintha szép lassan áttevődnének a képzőművészet területeire — a színház ..szinten" marad. F

enti, nagyon is vázlatos benyomások persze jószerével is legföljebb ha jelzéseknek foghatók föl. Impresszióknak egyetlen mai erdélyi magyar színtársulat produkciója láttán. amelyben e sorok íróiának Kolozsvárott volt része. Kolozsvárott. a magvar nyelvű színjátszás bölcsőjénél. Ahol. ha az ember a ió öreg Moliére-t is netán erdélyiesen véli megszólalni, legalábbis érthető. DOMONKOS LÁSZLÓ Kertész Ferenc, közlekedéskultúránk művelője r-io Találkozások Az erdőmérnök Szakmákról beszélgetvén mondta egyik csevegő, hogy legjobb az erdészeknek: távol vannak a paneirengetegtól, a városi zajtól, benzingőztől, vállukon a puska, sétálnak az árnyas erdőben, epékéit őzgerincet, nyúlpaprikást, fácánlevest esznek, „éhomra" pedig kortyintanak a laposüvegből. Valóban idillikus állapotnak tűnhet. Gósi Ernő erdőmérnököt viszont éppen a városi zajban, egy szűk irodában leltem meg Szegeden, a MÉM Erdőfelügyelősegenek székházában. — Hogy érzi magát egv erdőmérnök ebben m hivatali szobabon? — Szerencséje van, hogy ttt Walt, ugyanis nagyon keveset ülök az íróasztal mellett Munkám zömét az erdőkben járva yegzgm. Terveinkhez ismerni keli m erdőt mindent éppen olyan részletesen, mint annak az erdesznek, aki évtizedek óta Járja a területét. A falon Magyarország térképe. Az erdőket rajzolták rá. A szobát elöntik a kisebb térképek, a sándorfalvi, az ásotthalmi erdők világát ábrázolja a számomra ismeretlen műszaki leírás és a színezés. Nem is firtatom, az erdómérnök inkább érdekel. Hogyan lesz egy mokány fiatalemberből erdőmérnök, akinek apja, de a nagyapja is kőműves volt anyja pedig textilmunkás, — Mosonszentmi kioson születtem, arra is vannak erdők, a szántóföldek talaja pedig olyan kitűnő, hogy nem is kell gondolkodni, mit termeljenek benne. Anyám mondta, ha én is kőműves leszek, letöri a kezemet. Arra panaszkodott hogy az építők csak nyáron dolgoznak. Az a mondás járta a kőműves feleségek kőzött, hogy a férjük „nyáron edes. télen nyüves". Beírattak a közgazdasági technikumba, de nekem nem tetszett akkor, se a tanulás, se a szakma. Otthagytam. Elmentem a textiliparba. — Az erdőveti ellenkező irántiba mdult — Így igaz. de elmondanám, hogy gyerekkoromban sok időmet az erdőben tóttottem. Volt a sngorságunkban egy erdész, aki gróf Weigheim Pál birtokán dolgozott. Nagy haverságban voltam a fiával, állandóan náluk játszottam, velük jártam. Ott sok szakkönyvet olvasgattam: az erdészetről. a vadgazdálkodásról, s már az is megfogott. S azt is megemlítem, hogy apám szeretett horgászni, vele is gyakran jártuk a természetet Az öreg erdész meg nem is egyszer meglegyezte a fiának és nekem: „Ti tesztek az utódaim.'' — S mi lett a Uxttlgyárral? — Ma már hihetetlen az esetem, de három hónap alatt lettem szakmunkás. Akkor hat hónap volt a képzés, de engem a még „gyorsítottabb*» átképzésre osztottak. Piszkei Erzsébet sztahanovista mellett dolgoztam. Kitűnően kezeltem a szövőgépet. Ahg telt el néhány hónap, már művezetői tanfolyamra irányítottak. Ezertílencszázötvenegy tavaszán munka közben hívattak a gyár személyzeti osztályára, és közölték, hogy szakérettségire jelöltek, és reggel nyolcra igent, vagy nemet kell mondanom. — A győri Révai Miklós Gimnáziumban volt a fölvételi. Egy ismerős tanár vizsgáztatott. „Te, Ernő, eddig se szeretted a zártságot, mi akars? lenni?" Erdész, válaszoltam határozottan. „Rendben van." Szeptemberben már a sátoraljaújhelyi kollégiumban folytattam. Jó életem volt, 125 forint ösztöndíjat kaptunk, jóelhelvezést. élelmet és tanszereket Nyáron megkerestem a ruhára valót, ötvenkettő őszén beiratkoztam a soproni egyetemre. — A soproni egyetemnek igen jó híre volt, magas követelményeket támasztottak a hallgatóik elé. Bírta az iramot? — Valóban nagyhírű egyetem volt, Közép-Európa egyik legrégibb tanintézetei közé számitott, es a legsokoldalúbb képzést adták a jónevü tanárok. Amire egy erdész szakembernek szüksége lehetett az életben, a gyakorlatban, azt mind tanították. A hegyi drótkötélpálya és a völgyzarógát építésétől a csemeték neveléséig, a fák kitermelésétől a feldolgozásig. Mivel szerettem és könnyen 16 tanultam. mar az ele ső félévben 4,6-os átlagot értem el, és ötvenhét tavaszán kaptam diplomát. — ÜQV tudom, hogy ötvenhatban, az ellenforradalom idején a soproni egyetem hallgatóinak zöme, tanáraikkal együtt elhagyta az országot és átment Ausztriába. Hogy történt ez? — Annyi igaz belőle, hogy valóban sokan elmentek, a tanári karnak is majd a fele. élén az igazgatóval. Én is velük mentem, de nem velük jöttem haza, hanem sokkal előbb. Salzburgban kazánfűtői munkát adtak. Hallgattuk a budapesti rádiót, a fölhívásokat is, hogy térjünk vissza, nem lesz semmi bántódásunk, folytassuk a tanulmányainkat Visszakanyarodik az elbeszélésében Gösi Ernő. Még sátoraljaújhelyi diák korában ismerkedett meg leendő feleségével, aki a közgazdasági technikum hallgatója volt. Ötvenötben feleségül vette, s együtt voltak Ausztriában is azon az őszön. S az ifjú asszony kisbabát várt — Fölkerestük a bécsi magyar követséget, ahol szívesen fogadtak. Papírokért a rendőrségre kellett menni. Ott nagy tömeg volt, sok disszidens. Minket előre engedtek. Zajongtak S sorállók, miért a kivétel. Hazatérők — mondta a portás. „Pfuj! Kommunisták." Nagy nehezen kiállították az igazolásokat, de az ottani rendőrség megjegyezte, soha többé menedékjogot nem kaphatunk. Gondoltam magamban, az legyen a legnagyobb bajom. Sikeresen hazatértünk, és februárban megszületett a fiam. — Hogyan került az alföldi tájra? — Az egyetemen kifüggesztették a leendő munkahelyek jegyzékét. Ásotthalom és Mindszent jöhetett szóba. Egyik társam, aki különben ásotthalmi volt, nem akart hazamenni prófétának, a mindszenti állá6t vállalta. En írtam az ásotthalmi igazgatónak, hogy tud-e lakást adni. Válaszolt, hogy lakást és illetményföldet is biztosít. — Mügén föladatokat látott el az erdészetben? — Kiváló főnököm volt Borsi Ferenc. Ráültetett a motorjára és három napig jártuk az 5—6 ezer hektáros erdőterületet. Bár térképről jól ismertem, de kell a helyszíni tapasztalat. Az erdészetben is kétféle főbb munkaterület van: az erdőművelés és a fagazdálkodás. A magtermeltetés, csemetetermelés, -nevelés, erdősítés, erdőápolás, erdővédelem. En a fahasználati vonalat vittem. — Milyen ják vannak errefelé? — Zömmel akác, nyár és fenyő. Az akácfát a bányák, a mezőgazdaság, szőlészetek és majorságok használják szerfaként. A nyárt papírgyárak, asztalosüzemek, gyufagyárak. Ásotthalom után a sándorfalvi erdészet következett, majd a jelenlegi munkakör. 1968-ban szervezték a MÉM Erdőrendezőségét, és hívtak. Kecsegtető volt, hogy lakást adtak és a feleségemnek képzettségének megfelelő állást. — Mit csinál egy erdőmérnök ebben a hivatalban? — Ozemtervezést például. Ügyelünk arra is, hogy a vállalatok érdeke és a népgazdasági érdek ne kerüljön messzire egymástól — Ez megtörténhet? — Elképzelhető, hogy egy harmincéves fenyőállományt kitermelnek. mert éppen jó a piaci ára a rúdfának. De a hatvanéves fenyőből fűrészáru lehet, ami népgazdasági erdekból sokkal fontosabb. — Ha szabad ideje engedi, hova jár kirándulni? Erdőbe? — Nem, hanem a hétvégi kertembe. ahol szőlőt és gyümölcsfákat nevelek, erdei fenyők és akácok helyett. GAZDAGH ISTVÁN Nemrégiben — március 22-én — múlt 100 éve. hogy Kertész Ferenc gépészmérnök, a hazai közlekedéskultúra jeles alkotója Szegeden született, sokgyermekes tisztviselő családból. Gimnáziumi tanulmányait az itteni piaristáknál végezte. majd érettségije után a budapesti műegyetemre iratkozott be. és ott szerzett diplomát 1906-ban. Oklevelének megszerzését követően visszalőtt szülővárosába. hogv gyakorlati munkában is jártasságot szerezzen. így került a Fálffy-féle gépgyárba. ahol előbb lakatosként, majd gépszerkesztőként dolgozott. Innen került Rejtő Sándor (1853—1928) akadémikus. műegyetemi tanár mellé tanársegédi állásba. E korabeli rangos iskolában tovább mélyítette gépszerkesztői és műszerszerkesztői felkészültségét. Ezután került a villamosvasúthoz. ahol 36 évig egyfolytában dolgozott, és BESZKÁRT-igazgatóként ment nyugdíjba. még a második világháború alatt. Nyugdíjazás után JS dolgozott, és 51 évig tartó'munután ment végleg nyugdíjba. • Műszaki alkotói munkássága a villamosvasútnál kezdődött. Tervei szerint készültek 1912-ben a BESZKÁRT hóseprőgépei. és igen jelentős mértékben vett részt a korszerű motoros iárművek gazdaságos kialakításában. ö alkalmazta először a lánc helvett a fogaskerék-meghajtást. Ezek a szerkezetek több mint hat évtizedet működtek. A kocsik és a meghajtás után a felsővezetéket vette sorra. és tervei szerint készült el a világon elsőnek a pesti villamosvonalak vas felsővezetéke amelynek áramvesztesége nem nagyobb mint rézvezetéké. E munkájával. 1925-től kezdődően évente egymillió forintnyi pengőt takarítottak meg. A főváros vízi útjainak hasznosítása érdekében, a kikötés meggyorsítására elektromágneses kikötőberendezést alakított ki. Ez abból állt. hogy a hajó mindkét oldalán egv-egy 30 cm átmérőjű lapos elektromágnest helyezett. két ferde kötélre vagv láncra függesztve. A kikötő pontonoldalára pedig pár méter hosszú vaslemezt erősített feL Amint a hajó a pontont 20 cmre megközelítette, a hajóvezető áramot vezetett a mágnesbe, így a lemez tapad, és ennek következtében a kikötés gyorsan megtörténhetett. Ez az eljárás lényegében azonos a kötélkikötéssel, de a hajónak közben még némi sebessége lenne, úgy a mágnes a lemezen csúszik, és fékező hatást fejt ki, mint a villamosvasúti mágneses sínfék. A kikötés energiafogyasztása egészen jelentéktelen. ö tervezte az első magyar dízelmotort, és nagynevű professzorai: Bánki és Simanek szakmailag is javasolták mielőbbi elterjesztését. Kertész Ferenc elevátoros kézi kútszerkezetet is előállított, egyszerű megoldással, üzembiztosan és olcsón. Ez a kútszerkezet nagyszemű Gáli-lánc, amelynél a láncszemek oldalára erősítette az oldalcsészéket. A szerkezet nagy előnyére szolgált, hogy a csészék ritkításával vagy sűrítésévei a vízmennyiség minden mélységre és minden hajtóerőre be volt állítható. Az első rohamcsónakmotorokat is Kertész szerkesztette, amelyeket aztán a Kovácstestvérek fejlesztettek tovább. Ezek a motorok még Brazília és Kína hatalmas vizeire is eljutottak. * Sok más tevékenysége közül kiemelkedik a zónaidö-számitás nemzetközi reformjának terve, amelyet sok ország elfogadott. Ismeretes, hogy a zónaidő-számítás hatályba lépese előtt nagy nehézségek jelentkeztek a nemzetközi közlekedésben, mert nemcsak minden országban másként jártak az órák, de nagyobb országok határain belül is többféleképpen mérték az időt, ós ez a közönség tájékozódását nagyon nehezítette. Javaslata szerint a zónaidők elnevezést meg kell szüntetni, és helyette azokat számozni kell. Franciaország, Belgium és Hollandia az elsők között elfogadta e reformot, mi még ma sem. A javaslat az egész világra megoldaná a ma is következetlenül alkalmazott nyári és téli időszámítást, 111. annak rendszertelenségét. A javaslat tehát nem más, mint az országok térjenek át az állandó nyári időszámításra. * Kertész Ferenc a balesetmentes közlekedés tudományos elméletének is megalapozója. E kérdéskörben az emberi szem tulajdonságait, az optikai csalódást, valamint következményeit továbbá a színdinamikai hatást vizsgálta. Bírálta a korabeli közvilágítási helyzetet, és a mélysugárzó lámpák alkalmazását tartotta jónak. Ne a lámpatestek adjanak erősebb fényt, hanem a járművek. Ezt azóta rendszerint alkalmazzák is. Kezdeményezésére kezdték a villamoskocsikat sárgára festeni, de ez ma már természetes is. Az úttestek világos színnel történő felfestését is 5 kezdeményezte. Szerkesztett korszerű kocsicsapágyat, amely a BESZKÁRTnál hosszú évtizedekig futott, sőt a MÁV is alkalmazta, majd Svájcban is bevezették elgondolásának változatát. Budapesten, 1965. április 23-án halt meg. Munkássága, a műszaki-tudományos haladás érdekében kifejtett sokrétű tevékenysége mindenképpen érdemessé teszi öt, hogy születésének centenáriuma alkalmából tisztelettel és elismeréssel emlékezzünk rá. BÁTYAI JJüsü Szombat, 1984. április 14