Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-30 / 101. szám

10 MAGAZIN Hétfő, 19S4. április 30: E/% St v t. Komputerdiagnosztika Légzésfunkciós vizsgálatok a gyermekklinikán r^KÉ i;;i.ii,n!iMuaiiifflf *"' « B? • EJT uj •••• Ji" í • * 1 %W • —fr "f illfiliÉiii! |i Hl • IBPi §§f -m ' * lllllt- ^Plllt i * ís & s beavatkozás fájdalommen tea V. Tamás: testsúlya 3« kilo­gramm. magassága 145 centimé­ter. Barna-kreol kisfiú. Az osz­tály jó tanulói közé sorolja ta­nító nénije, pajtásai a legked­vesebb cimborának tartiák. Rutinnal lép a vizsgálóasztal­ra, végigfekszik. Nem tiltakozik az átlátszó műanyagmaszk ellen, amely fejére buraként zárul. Lehunyja szemét. Koncentrál a vizsgalatra. A vizsgálat 10. per­cében kóros adatokra figyel­meztet a display, a nermálér­1 ékektől eltérő görbét formál a regisztráló készülék, a kattogó . automatikus írógép számokkal jelzi a rendellenesség fókáit T. Eszter: testsúlya 31 kfto­gramm, magassága 120 centi­méter. Vékonyka kislány. Már­már azt hitték kinövi asztmá­ját oly sokáig, egy évig volt pa­naszmentes. Egy váratlan roham figyelmeztette a szülőket, újból kell kezdeni a gyógyszerkúrát, újbóli vizsgálat szükséges. Ag­godalmuk beigazolódott. A lég­zésfunkciós kontroll második percében Eszter már köhögés­sel tiltakozik a trisztamminger ellen. A hagyományos vizsgála­ti módszerekkel más tünetet az orvos nem is észlelhetne. A lég­zésfunkciós eljárással azonban az enyhe asztmás roham múló tfinéteit percről perce nyomon követhetjük. Hogy a kislány jól van, az csupán látszat. Majd 20 esztendeje, hogy az Országos Gyógyszerészeti Intézet felkérésére megalakult a klini­kai farmakológiai — a gyógy­szerek klinikai kipróbáláséval foglalkozó — munkacsoport. Vezetője Ar. Murányi László professzor honosította meg a kompoterdiagnosztikát A vizs­gálati eredményeket korábban még a SZOTE Számítástechnikai intezetében értékelték a számí­tógépek. A munkacsoport mér­nök tagja — Ar. Szekeres István — dolgozta ki a diagnosztika on line (azonnali) rendszerét. Ha hűek kívánnánk lenni a gyó­gyítás tudományában használa­tos szakkifejezésekhez, mondhat­nánk: „magisztrális" automati­zált rendszert fejlesztett ld. Mint ahogyan a gyógyszerész a porokból, folyadékokból dolgo­zik, úgy a ma nyugdíjas mér­nök a különböző orvosi műsze­reket rokonította a rendszer agyával, a számítógépijei. Murá­nyi professzor nem érhette meg az immár három éve kitűnően működő rendszer áldásos ered­ményeit. A gyógyitó-kutató-oktató mun­kára hivatott intézet egésze két szakterületre specializálódott. Az anyagcsere-betegségek és a ke­ringési-légzőszervi megbetegedé­sek mind tökéletesebb gyógy­módjainak kidolgozásán fárado­zik. A klinikára felvett kis pá­ciensek mintegy 30 százaléka hirtelen lezajló, vagy hosszan tartó légúti megbetegedésben szenved. — „Már megint köhög a gye­rek" — e panasszal fordulnak a szülök legtöbbször a gyermek­orvoshoz. De. vajon miért ez a tünet a leggyakoribb? Or. Gyurkovits Kálmán. a gyermekklinika tudományos fő­munkatársa, a légzésfunkciós la­ocaatonuai yeaotónti — Statisztikák szerint, a szak­rendelőkben a betegek közel 50 százaléka valamilyen légúti pa­naszról, tünetről tesz említést. Rögtön hozzáteszem. ezeknek asak egy része könyvelhető el betegségnek. A tünetek, tünet­együttesek (láz, nehéz légzés, fájdalom, köhögés, orrváladéko­zás) és a betegség közti átmenet gyakran nehezíti a diagnózis megállapítását. A gyermekpopu­láció leggyakoribb panasza, tü­nete valóban a köhögés. Szinte számlálatlanul sok kiváltó oka lehet. Légutaink állandó harcra, védekezésre kényszerülnek az elkerülhetetlen külső hatások­kal szemben. Köhögési ingert váltanak ki a köd, a hideg, a különböző szerves, szervetlen anyagok, a vírusok, a baktériu­mok. a virágpor, egyes gyógy­szerek ... — Ezek szerint rendkívül ne­héz diagnosztizálni és a szük­séges terápiát megállapítani még egy jellegzetesnek mutat­kozó tünet esetében is. — Valóban igen körültekintő­en kell eljárni, minden egyes esetet önmagában vizsgálni. Ez meglehetősen időigényes mun­ka. De, .hol van erre lehetőség? Ha megnézi a szakrendelők be­tegforgalmi naplóját..., egy-egy járvány idején a várókat... Ám az sem tagadiható — s egy­részt éppen az előbbiekkel ma­gyarázható —, hogy óvatos az orvosi gyakorlatúink. Túlságosan kötődik az antimikrobás terápi­ás szemlélethez. Az antibioti­kumra még mindig úgy tekin­tünk, mint a kizárólag leghatá­sosabb gyógyszerre: 1978-ban például 33 tonnát fogyasztott az ország csak penicillinből. — Hol a helye a légzésfunk­ciós laboratóriumnak a gyer­mekpulmonológiai betegellátás rendjében? — Integrált része, „végállo­más" jelleggel veszünk részt benne. Nem nélkülözhető az alapellátás a szakrendelők, va­lamint a szakgondozók és a kórházak gondozó- és gyógvító munkája. A mi dolgunk a diag­nózis pontosítása, a betegek gyógyszeres kezelésének beállí­tása ós ellenőrzése. Ki kell tér­jek a gyógyszerekkel történő klinikai vizsgálatok megítélésé­re. Sokan ..kísérletezésnek" te­kintik. Ez a szemlélet igen nagy tájékozatlanságra vall. ugyanis gyógyszerpróbáink során inkább a gyermekeket vizsgáljuk, hogy a számukra ismeretlen gyógy­szert hogyan bírják, a terápiás válasz jobb-e — rendszerint jobb — az addig hagyományo­san alkalmazott gyógyszereknél. A gyógyszereket mielőtt mi kéz­hez kapjuk, természetesen elő­zőleg számos kísérleti és farma­kológiai próbáknak vetik alá. — Mi a légzésfunkciós vizs­gálat lényege? — Ingerlő aerosolködöt ára­moltatunk a légutakba, orron keresztül. Műszereinkkel az idő függvényében tudjuk mérni a kóros elváltozás mértékét. Egészséges ember az Ilyen ter­helésre sem köhögéssel, sem a légzésfunkció romlásával nem reagál. Eljárásunkkal megálla­pítható tehát, hogy a vizsgált személynek van-e légzészavara, ha igen. akkor milyen fokú és milyen típusú, valamint van-e hajlama a légzőszervi betegsé­gekre, s végül hogy milyen gyógyszer segíthet. — Hogyan foglalná össze a laboratóriumi gépek működési mechanizmusát? — Rendkívül leegyszerűsítve: a gázelemző készülék, a kap­nográf és a légzés térfogatát, sebességét vizsgáló műszer, a pneumotachográf összeköttetés­ben áll a megfelelő programmal ellátott számítógéppel. Az „vá­laszol", értékeli a kapott jele­ket, amelyekről mi, a folyama­tos adatjelző eszközök — a display, a regisztráló készülék, az írógép — által értesülünk. Nagy erénye rendszerünknek, hogy az * értékelési módszerek változtathatók. — Az olvasó számára nem közömbös a kérdés: mekkora a laboratórium kapacitása meny­nyit bírnak a gépek, s nem utol­sósorban önök? — imént már említettem, az alapellátásban részt vevő szak­rendelőikön. gondozókon, kórhá­zakon múlik, hogy a leginkább rászoruló gyerekek kerülnek-e hozzánk. Időről időre egyeztet­jük a kivizsgálás szempontjait, és így, elmondhatom, munkánk hatásfoka egyre javul. Előzetes konzíliumra lehetőség van a pulmonológiai szakgondozók am­buláns rendelésén, ily módon megyénk minden krónikus tü­dőbeteg gyermekének lehetővé tudjuk tenni a korszerű vizsgá­latot. A légzésfunkciós vizsgála­tokat mi a komplex klinikai te­vékenységünk részeként végez­MAG EDIT Tandori Dezső Lovak a parton Lovak. Nézd. jönnek a régi árterületről; egy nem tudott világ fájdalma dobrokol. (Vladimir Beekman) Az a régi árterület, zsombékosán napkorong rőtie. melvbe merre-honnan fő-és-sörénv hailik át. a csábító mezőség melv pipitértelen borong még de iószag csiklandozza már a lovak orrlikát: és az árnvas facsoport is. a ködből bontakozó, víztisztán feldörömbölő szelek, zúdulásaik. és a füves alkonvat. mit visszhangossá üt a 16. nyugtalanság nyugovása, itt van mind. s nincsenek itt: csak a vers fellüktetése, e tűnő és szüntelen, félrehaíló ritmusából szempárok néznek felém, tekintetek egv világból, ahol nem vagyok jelen, csak tudom, hogv nem hagv el. nem — angyal s ló. lény s tünemény. Adósok és hitelezők „Mi hajlandók vagyunk a nad­rágszíj meghúzására, csak az a baj, hogy már túl sok az olyan mexikói, akinek nincs szíja, amit szorosabbra húzhatna" — jelen­tette ki Mexikó pénzügyminisz­tere az úgynevezett davosi fóru­mon, amely a legnagyobb érdek­lődéssel kísért gazdasági eszme­cserék egyike. A svájci fürdőhe­lyen szervezett értekezleten ja­nuárban elhangzott kijelentés jól tükrözi a fejlődő országok helyzetét. A pénzügyi bizonyta­lanságok korábban sem voltak ismeretlenek az ülésszak részt­vevői előtt, hiszen esztendők óta, értekezletről értekezletre . törek­szenek a pénzügyi problémák megvitatására és a megoldások keresésére. KINEK A ROVÁSÁRA? Mind­eközben — ha igazi megoldás még nem is született — az évek múlásával más színezetet kapnak a korábbi álláspontok. Az Egye­sült Államok bankjai például an­nak idején nyakló nélküli hitele­zésekkel vádolták nyugat-euró­pai partnereiket, a lengyel adós­ságterhek növekedése és az át­ütemezési kérelmek miatt. Mi­után később Mexikó, majd több más latin-amerikai ország is rá­kényszerült a hitelek átütemezé­sére (s ezek már az USA bank­jait érintették), megszelídültek az egykori vádak. A megértőbb állásponthoz két­ségtelenül hozzá járult~az is, hogy a nyugat-európai pénzügyi szak­embereknek ugyancsak volt mit tengerentúli társaik szemére vet­ni. Az eladósodási gondok egyik eredője ugyanis az volt, hogy a második olajárrobbanás (1979—80) után a fejlett tőkésországok (úgy is, mint hitelezők) az infláció el­leni harcot tartották elsőrangú feladatnak. Ennek érdekében megálljt parancsoltak az állami kiadásoknak, és a visszafogott beruházások a kamatok Hőként a dollárkamatok) emelkedéséhez vezettek. Ennek viszont egyenes következménye volt az adós or­szágok helyzetének szédületes romlása. A szakemberek szerint ugyanis a kamatlábak minden 1 százalékos emelése mintegy 4 milliárd dollárral növeli az olaj­jal nem rendelkező országok adósságterheft. EGYMÁSRA UTALTAN. Az év eleji adatok szerint a fejlődő és a KGST-országok adósságállomá­nya mintegy 830 milliárd dol­lárra rúg. Az óriásinak tűnő sum­ma egyes pénzügyi körök szerint nem vésztjŐ6ló nagyságú, ha a fejlett országok évi produktumá­hoz viszonyítjuk. Az összeg ugyanis mindössze 10 százaléka a fejlett ipari államok nemzeti össztermékének (GNP), ami azt je­lenti, hogy ha az adósságállo­mány egy esztendő alatt 10 szá­zalékkal nőne, finanszírozásához elegendő lenne a GNP 1 száza­léka. Nagy figyelmet érdemel az adósságállomány megoszlása is. A kelet-európai államok adóssá­ga 1983 végén körülbelül 60 mil­liárd dollár volt — a fejlődőké ennek a tízszeresét is meghalad­ta. Az utóbbi esztendők egyéb­ként is azt igazolják, hogy a szo­cialista országok — relatíve — kedvezőbb helyzetben vannak. Nekik ugyanis az 1981. évi 73 milliárd dollár adósságból 13 milliárdot sikerült lefaragniuk. Mindez azonban az országok bel­gazdaságán is nyomot hagyott. A kölcsöncsökkentés ára változó: le kellett mondani a magánkiadások és a beruházások növeléséről, sót: olykor túl drágának, költséges­nek bizonyult a törlesztéshez nélkülözhetetlen export Az adósságok ledolgozását ne­hezíti a fejlett országok gazda­ságát jellemző protekcionista lég­kör. Hiszen lehetetlen visszafizet­ni a tartozásokat, ha a fejlett ipari államokban vám- és más gazdasági sorompók nehezítik az adósok áruinak bejutását. / MEGŐRIZNI A FIZETŐKÉ­PESSÉGET. Az adósságok helyes kezeléséhez nemzetközi összefo­gásra van szükség. E tekintetben is egymásrautaltak a hitelezők és az adósok. Egy-egy bank megte­hetné (és ezzel jól is járna), ha mérsékelné hitelezési tevékeny­ségét, amennyiben túlzottan koc­kázatosnak, veszélyeztetettnek látja az összes törlesztést. Az azonban kétségkívül csődhöz ve­zetne, ha valamennyi bank ezt a gyakorlatot vallaná helyes út­nak. Ez a — gazdasági, társa­dalmi katasztrófához vezethető. — csapda csak úgy kerülhető el, hangsúlyozták márciusban Bécs­ben egy nemzetközi pénzügyi konferencián, ha a bankok most nem elsősorban a hitelállomá­nyuk visszaszerzésén munkál­kodnak. Ehelyett a többiek kö­zött arra kell ügyelniük, hogy adósaik rendesen fizessék a ka­matokat, ami kétségtelen jele íizefeőkéDnEégüknek. WLM .

Next

/
Thumbnails
Contents