Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 74; évfolyam 80. szám 1984. április 4.J szerda Ara: 1,80 forint MSZMP SZEGED VÁROSI BIZO T T S Á G Á N A K LAPJA Hz eszme történelmi útja L

egelőször is leteszek lélekből egy koszorút április 4-én kétszázexernyi csillagos katonának, akinek végső nyughelye lett ez a tenyérnyi ország. Elestek értünk, fiatalon, ki a debreceni páncélos csatában, ki a főváros ostromában, ki a dunántúli dombokon. A Don vagy az Angara mellől jöttek, azzal a hittel, hogy megtörik a világ leglealjasodottabb hatalmát, s ménnek vissza, a gyárba, a földre, az egyetemre. Dolgoznak. tanulnak majd. s házat építenek és gyerekeket nevelnek. Ügy 1984 körül pedig majd nyugdíjba mennek, unokákat hintáztatnak a térdükön. és szabad idejükben virágot nemesítenek, méhészkednek, gyümölcsfát metszenek. Másodjára leteszek egy koszorút több százezernyi magyarnak, akiket ostoba és gyilkos parancsra elvezényeltek fagyhalálba, krematóriumba. sortűzbe, akiket golyó terített le vagy bomba temetett be, partizánvadászok, tábori csendőrök, terrorlegények pusztítottak el. Közben pedig elgondolkozom: kinek is beszélek most, a felszabadulás ünnepén ebben a vezércikkben?. Igazából csak az ötvenen túliak tudják már személyes tapasztalásból, mi is volt az, hogy is volt az 1945. április 4-én. Ök is gyermekfejjel élték meg. aligha tudhatták, mi dübörög a történelem méhében. Hatvan felé kell már járnia annak, aki a felnőtt ember ítélőképességével élte meg ezt a történelmi dátumot. Vagyis történelem ez már "a javából, akár visszafelé számolunk a mából, akár előre 45-ből. S főképnen az. ha onnan nézegetjük, mi történt attól és azóta. Az idősebbek így mondják: kilábaltunk a cselédsorból, a vak nyomorból, a feudális méltóságok emberszégvenítő. garázda hatalmából, földet kaptunk. gazdáivá váltunk a gyárnak, lett munkánk, kenverünk. fölálltunk a politikai görnvedésből. s végül hatalomba emelkedtünk. Független, szabad országgá váltunk. És mikor ezt mondják, a szó áttüzesedik a szájukban, mert személyesen élték meg a történelmi sorsfordulót. A középgenerációbeli? Még emlékszik a melasz ízére, még látott gyermekszemmel romokat, még egv nagy felvonulás emléke is felvillan. ..Földet vissza nem adunk!" — igen, ezt harsogták. Öt kollégiumba vitték tanulni. de hazamenve suttogást hallott padlássöprésről, erőszakos agitátorokról. ötvenhat áramai megrázták. Nem tudta, mi történik. Otthon várta ki az égzengést. Tanulmányait befejezte, a politika kezdett ínyére lenni, ma kát gyereke van, háza, kocsija, s kapaszkodik, hogy ne kelljen lemondania a családjának semmiről, amit megszokott. Felszólal gyűlésen, javasol. bírál, ösztönöz, szervez. S nem nagyon érti a 25—30 éveseket, akik ... Akik „unják" az öregek meséit az aratósztrájkról, a csendőrterrorról, a melaszról. de már a padlássöprésről és a személyi kultuszról is. Tudják a történelmi utat, tisztelik érte a felszabadítókat. s azokat., akik kiküzdötték' az új históriát. De ők. már abba születtek. amit szocializmusnak hívunk, amiről a klasszikusok azt mondják, hogy... Ök tanulni, dolgozni, gyarapodni akarnak. lakás kell. állás, jobb kezdő fizetés, több demokrácia, bátrabb vállalkozókedv, merészebb differenciálás, több hely a nap alatt. Hát azért szocializmus!... Vállalnak többet is, igen. van hozzá erejük tehetségük: gyerünk, félre a tutvimutyisággal. az óvatoskodással, a ro6sz beidegződésekkel! Mi az, hogy nem lehet!?... Oktatjuk, csitítjuk. csiszoljuk egymást. mint mindig az együttélő nemzedékek, s így járjuk közös történelmi utunkat, meljmek új minősége 39 éve formálódik, a dolgozó, küzdő emberhez igazodva. Egyformán kell az emlék, a tapasztalat, a lendület, amit ísy össze tudunk adni; ezek kísérnek bennünket új évtizedekre. A szocializmus fölragyogtatta igazi arcát mindegyikünknek. Rájöhettünk hogv nem a csodák társadalma, de az egyetlen emberhez méltó formációi. Minden emberi szépségünk ebben bontakozhat ki igazán: békeszeretetünk, nemzeti önbecsülésünk. kommunista hitvallásunk. alkotókészségünk. humanitásunk, nemzetköziségünk. Ne zavarjon meg bennünket, hogy a szocialista építés folyamatában vannak nehezebb évek is (voltak talán könnyedek?). Történelmi ívben látszik meg a dolgok természetes menete és nagyszerűsége. Tegyük a szívünkre a kezünket: a legmerészebb társadalmi álmodozók Ünnepi megemlékezés Szegeden vagy a társadalmi fejlődés menetét tudománnyal tapogatók mertek volna-e olyan merész prognózist adni a felszabadulás körül. amelyben a mi mai társadalmi valóságunk elférne? írásba adhatta volna valaki akkor a társadalmi vívmányok megvalósult sorát? Mondhatta volna, hogy ez a világrendszer, amelybe tartozunk. ilyen eséllyel tudja képviselni az emberiség békeakaratát? Volt valaha a történelemben másik győztes, aki ilyen önzetlenül támogató barát, és ilven igaz szövetséges lett? Ez az eszme történelmi útja. S ezen már nem fog rágalom sem kishitűség, sem föllazítási taktika, sem átkozódás. Ez immár a létező szocializmus, saját történelmi hátterével, amire viszont azért is kell emlékeztetni, mert Európa szegény országai nyertek rá lehetőséget. A mi esetünkben a hárommillió koldus országa ... Lehet, köznapokon nem jön elő ez a gondolatmenet, gondokba gabalyodunk. ki sem látszunk belőlük. Igv ünnepen viszont vissza kell nézni a történelem bugyraiba, amelvekhől testvéri segítséggel kikiizdöttük magunkat, s a verették letörlése után ió felnézni a messzibb csúcsokra is. ahová • törekszünk! Koszorúink. amelveket így április 4-én léle'-ben és Va'óságosan üpnené'vesen elheh'eziink hálából azoknak s'riain és emlékművein. akik ehhez a történelmi úthoz segítettek bennünket s az emlékezésnek azok a virágai me Íveket a közülünk való. ártatlan és tehetetlen áldozatoknak neveltünk. a szocializmus eszméiének törtéreimi útját is dekorálják. Azt az utat amit a sorompó lerontása óta magunk jártunk be. ú?v hogv minden méteréért megküzdöttünk. Sz. Simon István Hazánk felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából ünnepséget rendeztek Szegeden. a Zenés Színházban az MSZMP Szeged városi bizottsága. Szeged megyei város tanácsa, a Hazafias Népfront városi bizottsáea és a Magvar—Szoviet Baráti Társaság Szeged városi tagcsoportjai. Az únneptég elnökségébe meghívták a társadalmi és tömers/er vezetek. a fegyveres testületek, az üzemek. intézménvek dolgozóinak képviselőit. Ott volt dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a megvei pártbizottság első titkára: Szabó Sándor, a megvei tanács elnöke: Török József, a városi pártbizottság első titkára: Papp Gyula, a városi tanács elnöke: Kókai János és Mátyás Mária, a forradalmi munkásmozgalom veterániai: dr. Petri Gábor. dr. Rusz Márk. Tóth Edit. Szeged országgyűlési képviselői: az üzemek. termelőszövetkezetek intézmények képviseletében: Cseh László né (textilművek). Tóth Jánosné (sandorfalvi ruházati szövetkezet). K. Tóth István (bordányi szakszövetkezet), dr. Seres Márta (domaszéki szakszövetkezett. Solti Antal (Volán). Szabó Lajosné (konzervgyár). Molnár Rudolfné (ruhagyár). Kohajda Lajos (gumigyár). Gera Ferencné (fodrászszövetkezet). Szabó István (szegedi sütőipar): Kristó Gyula, a JATE rektora: Kovács Sándor, az SZMT titkára: dr. Barna Sándor. a megvei rendőr-főkapitányság vezetője: Koczkás Ferenc, a munkásőrség megyei parancsnoka: Lábodi László honvéd alezredes: dr. Bódi György, a KISZ megvei bizottságának első titkára: Molnár Sándor, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára: Kiss Éva. a Radnóti gimnázium KISZ-szervezetének titkára; dr. Valkusz Pálné. a Széchenyi István gimnázium és szakközépiskola igazgatóhelyettese. Ugyancsak az elnökségben foglaltak helvet a felszabadulási ünnep vendégei: a szoviet hadsereg képviselői és a Román Kommunista Párt Temes megyei küldöttségének vezetője. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után dr. Miiller Józsefné, a városi tanács . elnökhelyettese köszöntötte az ünnepség vendégeit és közönségét, maid Oláh Miklós, a városi pártbizottság titkára mondott beszédet. A megemlékezést az Internacionálé zárta. Az ünnepség második részében a Szegedi Nemzeti Színház művészei adtak műsort. Oláh Miklós beszéde A magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepe, hazánk felszabadulásának 39. évfordulója megünneplésére gyűltünk ma össze. Ebben az ünnepi órában emlékezünk arra, hogy 1945-ben április 4-én új lap nyílt a magyar nép történetében: népünk visszanyerte a nemzeti függetlenségét és kitárult előtte a, fejlődés. a társadalmi felszabadulás lehetősége. Közel négy évtizede a Szovjetunió Vörös Hadseregének katonái jöttek el hozzánk. s áldozatos harcok-, ban űzték ki hazánk földjéről népünk leigázóit, a megszálló fasiszta erőket és nyilas csatlósaikat. Mély, és soha el nem múló hálát érzünk a szovjet nép iránt. Soha nem feledjük: felszabadítónk a Szovjetunió! Kegyelettel emlékezünk más országok azon fiaira. akik életüket áldozva, a fasizmus elleni küzdelemben közvetlenül, vagy közvetve hozzájárultak országunk felszabadításához — mondotta bevezetőben az ünnepség szónoka, majd így folytatta: — A második világháború. a szövetségesek harca a fasizmus ellen a népek felszabadító háborújává vált. Azért válhatott azzá, mert a fasizmus elleni világméretű küzdelemben a Szovjetunió töltötte be a vezető szerepet és a fő terheket is a Szovjetunió viselte. Az egyes országokban egész népek keltek harcra a kommunisták vezetésével az ellenállást mozgalmakban, és többnyire sikéres volt az antifasiszta népfront kialakítása is. A tömegek harcának célja a fasizmus megsemmisítésén kívül mindenhol a nemzeti függetlenség és a társadalmi szabadság, valamint a szilárd, tartós béke megteremtése volt. Mindenki előtt ismert, hogv az ország amúgy is fejletlen iparának harmada megsemmisült. az épületek rombadőltek. az emberek éheztek. Az akkor kilencmillió lakosságú Magyarország állampolgárai közül félmillió ember pusztult el. A Szovjetunió a magyar népet felszabadította, és az első nagyhatalom volt a magyar nép történelmében, amely a mi kis országunkat, népünket egyenjogúként kezelte, barátságába fogadia. majd szövetségesként szerződést kötött vele. A barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés az egyenlőség és a kölcsönösség alapján dokumentálta az egyre szélesedő együttműködést. Ezt gazdasági, külkereskedelmi mutatókkal is szemléltetni szokták, de mi jól tudjuk, hogy a barátság nem számtani művelet, hanem világnézeti, elvi-politikai és érzelmi kérdés. Ma Magyarországon az emberek döntő többségének természetes létállapota a magyar—szovjet barátság, ami azt is jelenti, hogy a mai világ viharaiban nem vagyunk egyedül. Négy évtizedes felődés történelmi tapasztalata: egy kicsiny nép — kommunista pártja vezetésével — történelmileg rövid idő alatt átalakította országát. Olyan körülmények között alakította át. amikor meg kellett oldani az újjászületés és fejlődés feladatait. Az előrehaladás alapját — a régi társadalmi viszonyok. a földbirtokszerkezet és a magántulajdon eltakarítása alapján -j- mindenek(Folytatás a 2 oldalon.) Az ünnepség elnöksége