Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-21 / 94. szám

Nyolcvan méter rétes Lelkendezve irnám le a nevét, mert aki dolgos- két karjával dagasztotta össze magának az elismerést, megérdemli a lelkendeeést, de kérve kér, ne bántsam. A magyarázat csak ennyi: tisztességes parasztember attól fél, baj lehet ebből. Elkeresztelem tehát másnak, legyen a neve az írás végéig Rétes néni, Nekeresden is túl. Nincsen iparengedélye, és egyszer-egyszer rétest süt. Diósat, mákosat, meggyeset, túróst Akinek papírja nincsen, az minálunk kontár, aki viszont megkóstolja a rétest, elkezdi a mondókáját: ha nálunk minden mester ilyen kontár lenne! * Rétes bácsi dörmög magában: úgy hívják házakhoz a féleségét, mint régen a bábaasszonyt, csak valamivel előbb. Főzze a levest, süsse a rétest, én meg fejjem a tehenet egyedül, és kaparjam ki a spárgát a bakhát alól. Kell az ilyen dörmögés az egészséghez, jól is áll neki, mert harag nincsen benne. Ha jó lakodalom készülődik valahol, Rétes néninek mennie kell. Szegeden, a Nagyáruház éttermében is főzött egyszer. — Tessék csak elképzelni, ott minden új. Előbb magamhoz kellett térnem, csak azután kezdhettem el a főzést. Kérdezik az ottaniak, elfogadnám-e ezt a konyhát? El én, ha mindjárt adnák, akkor is! Azt mondják erre, ők is elfogadnának engem munkatársnak. Ha harmincéves volnék, haza se mennék, mindjárt beszegődnék. Ha egyszer látnák, hol szoktam én főzni, elmenne a kedvük tőle. Mentem egyszer az orvoshoz, azt mondja, olyanok a tüdőm csövei, mint a kormos kályhacső. Nem tehetek róla, a sok füst mind belém jön. Az a nagyon jó, hogy nem érek rá a bajommal foglalkozni. Vasárnap már ráérnék, de addig mindig elmúlik. * Volt olyan lakodalom is már, hogy keddtől szombatig nem feküdt le aludni, mert nem ért rá. Orvostanhallgatók is voltak a rokonságban, fényképezték elölről is, hátulról is, mert olyan embert még nem láttak, aki semmit nem alszik. Azt mondta nekik, ne engem csodáljatok meg, gyerekeim, inkább a szátok szélét nyaljátok meg, ha ízlik a föztöm. Mert, ha valaki elfelejti megnyalni, akkor én szedhetem a cókmókomat, és mehetek haza, de ha azt látom, hogy nagyokat nyeltek, a jövő héten is elmegyek még egy lakodalmat végigfőzni. Elkezdünk számolni. Háromnégy éve még megesett, hogy tizenöt kiló lisztből sütött egyetlen nap alatt rétest. Mennyi is lett belőle? Két levélből nyolcvan szál, négy levélből százhatvan, az összesen legalább nyolcvan méter. Könnyű, mint a pehely, aki beleharap, szétomlik a szájában. A szomszéd falvak téeszeibe, ha vendégek jönnek, mindjárt üzennek: gyújtsa be a kemencét, és süssön. Miniszternek is vittek már, biztosan ízlett neki, mert olyan szép csokrot küldött köszönetképpen, hogy két szép menyasszonynak is elég lett volna. Azt üzente, aki ilyen rétest tud sütni, az csak köszönetet érdemel. — Jön egyszer a párttitkár, hogy most nagyon vigyázzak, mert külföldieknek lesz. Nem emlékszem már rá, vagy svédeknek, vagy spanyoloknak. Mondom én neki, nem baj, ha jönnek. akkor is úgy sütöm, mintha a szomszédasszony kérné. A vendég válogathat a rétesből, ha tud egyáltalán választani, de én nem válogathatok a vevőim között. Ha svéd, ha spanyol, ha kocsis, ha miniszter, nekem mindegy. * Van a faluban egy nagy cukrászat, annak is a csodájára járnak. Ha arra megyünk, túrós lepényért mi is beugrunk, mert hét határban nincsen párja. Van tehát versenytárs, a javából. — Rétes néni! Nem piszkálják? — Dehogy piszkálnak! Ha jó rétest akarnak enni, ők is ide jönnek. Pedig ők aztán tudják, mi a jó, csak a meggymagosköpködős rétest ők se szeretik. Átüzennek, süssek nekik is, mert úgy megkívánták. — És a viszonzás? — Ha én is jót akarok enni, én is átmegyek hozzájuk. A túrós lepényért is, mert enni nagyon szeretem, de sütni nem, leginkább azonban a kalácsért. Mindig mondom nekik, nem értem, hogyan tudtok ilyen jó kalácsot sütni. Szent a béke tehát, a kölcsönös nagyrabecsülés jegyében. — Semmi baj nem volt még? — Dehogynem! Üzennek egyszer a tanácstól, hogy menjek, de azo'nnal. Igen jó emberek vannak ott, a rétest is szeretik, de csak ki kellett mondani nekik, hogy föl vagyok jelentve. Jól van, jól, én csak jól járok vele, ha nem kell sütnöm, de valamit nem értek : miért nem akkor szólt, amikor az ő lakodalmára rendelte? Elviszi, az egész násznép azt eszi, utána pedig följelent, hogy kontár vagyok? Ha csak ennyi tisztesség lenne bennem, nekem régen fölkopott volna az állam. — A folytatás? — Mondtam a tanácsnál, adjanak valami papirost, mert nem szeretem, ha ott áll valaki a hátam mögött Azt mondták, idős vagyok én már, amit egyedül sütni tudok, ahhoz nem kell papiros. Legjobb lenne összedönteni a kemencét, fájnak már a karjaim, de kinek mondjam meg először, hogy éntőlem lakodalmazhatnak, névnapolhatnak, ahogy akarnak, csak rám neszámítsanak. Ügy osztják be a lakodalmakat, ahogy én ráérek, nekik mondjam, hogy mától kezdve úriasszony leszek? Majd pihenhetek, ha már mozdulni se tudok. Mesélgetni kezd. Kijön az újasszony másnap, és sír. Kinek sírna, ha nem a szakács asszonynak? Sírjál bogaram, ha jól esik, csak sírjál, de el ne felejtsd, sok mindent ki kell még bírni ebben az életben. Ennél rosszabbat is. — Látja, nekünk családunk nincsen, aki fogta volna a kezünket, mégse hagytuk el egymást. Ügy kell igazítanunk az életünkön, ahogy tudunk, és úgy kell megbecsülnünk, ahogy van. Az egész világot el kell viselnünk, egymást meg ne bírjuk ki? * Folytatódik a mese, három hét kell ahhoz, hogy kiérjen a piacra, pedig minden csütörtökön elindul. Még föl se döccen a biciklire, már megállítják: ezt hogyan kell sütni, azt hogyan keverjük össze? Amíg beszél, szépen elmúlik a piac. Van állítólag a másik faluban is egy asszony, de senkinek nem árul el semmit. Rétes néni azt mondja, az ő tudománya akkor lesz érték, ha mindenki tudja csinálni. — Hozott hozzám egyszer egy asszony valami külföldi receptet, hogy próbáljam ki, mert neki nem sikerül. Kétszer sütöttem belőle, mert az első nekem se sikerült. Na, gondoltam, megmagyarosítom egy kicsit, mert így nem jó. Azóta már a cukrászdában is úgy sütik, ahogy én mutattam, de a receptekből nem tudok kifogyni. Hozza mindenki, hogy javítsam meg az övét is. Mondjam nekik, hogy most nem vagyok itthon? Nem akarnak ők semmi rosszat, inkább nagyon is a jót szeretik. Jön a minap is az egyik, néz, figyel, fölír mindent magának, aztán csak kiböki: nem tetszik félni, hogy egyszer lebukik? Attól, lányom, én nem félek már, de attól, hogy fölbukom egyszer, attól nagyon félek. A keresztfia cukrász akar lenni. Azt mondja, ő semmi mást nem csinál majd, csak rétest süt HORVÁTH DEZSŐ Árpás Károly Újra tücsökszó Ha hajnali fagytól dér üt is fűre, Es orgona-jégcsap ereszt koronáz, De ágakon ágas rügysereg duzzad, S vakondtúrással eke vas komáz. Ünnepre trilláz a rigónk is hetykén, Szilva, barack, birs havazni várnak — Hímes árok partján égi bojtár cselleng, A fák levelén már int a vasárnap ... Bényei/ózsef Pelenkák Szél játszik tarka tavasszal, fölkapja, s föllegre dobja. Darazsak táncába fullad április orgcnabokra. Hajnali havasesőben , tél pörög: visszaüzenget. Délben már korai barkák babák arcára peregnek. lépeget pöttömnyi idő, tipegve padba fogózik, s lengeti pelenka-tisztán április zöld lobogóit. NÉMETH JÓZSEF FESTMÉNYE Nem „vagy", hanem „és" /egyzetek o Munka és műveltség mczgalomról S

zükséges-e ismernie egy szövőnőnek az amerikai kamatlábpolitikát; kell-e tudni az esztergályosnak, hogy miért fogadtatta el III. Károly a Pragmatica Santció-t; muszáj-e felismerni a termelőszövetkezet állatgondozójának a klasszicizmus stílusjegyeit Ferenczy Károly szobrán; használ-e valamit a bolti eladónak, ha Radnóti Miklós 11 versrészletéből ki tudja választani mondjuk a Hispánia, Hispánia címűt? Van egy gyakran használt, szinte már közhelyszámba menő igazság, mely szerint művészetek nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Fokozottan érvényes ez, ha a művészetet egy tágabb fogalommal, a műveltséggel helyettesítjük be. Különösen fontos napjainkban, amikor a tudományos-technikai-műszaki fejlődés mind kvalifikáltabb munkásokra számít az élet minden területén. A csiszolt elmék, a kiművelt emberfők viszont nem kizárólagosan a mindennapi munkával kapcsolatos ismeretek birtokosai, hanem képesek eligazodni a világ dolgaiban, ismerik történelmi múltjukat, tudják, kik, s mikor teremtették azt a hatalmas kulturális és tudományos kincsestárat, amely megalapozta mai életünket, kiindulópontja és mozgatórugója fejlődésünknek. Volt olyan idő, nem is oly régen, amikor kizárólag a munka — majdhogynem az öncélú, teljesítményhajhászó, kizárólag menynyiségi mutatókat ostromló munkás — volt a társadalmi példakép. A sztahanovista, aki 2 ezer százalékra teljesítette a tervet, s persze alig mozdulhatott el az esztergagéptől. Mikor vett volna könyvet a kezébe, mikor ült volna be egy színház nézőterére, mikor sétálhatott volna családjával vagy barátaival egy múzeum termeiben? A „művelt" ember viszont kispolgárnak számított, a valóságtól elszakadt könyvmolynak, aki ha latin költőket olvasott, koncertre járt, vagy imádta a reneszánsz kultúrát, nem kapaszkodhatott föl a társadalmi elismertség első grádicsfokaira sem. A „vagy" minősített, azaz vagy munka, vagy műveltség. A társadalom fejlődésével a minőségi igények jutnak prímszerephez az utóbbi évtizedben. Ezzel együtt átrendeződik az emberi értékrend, mind több becsülete van a tisztességes, nagy szakértelmet igénylő minőségi munkának, s ugyanakkor egyre megbecsültebbek az olvasott, a művészetek felé nyitott, a tudományok iránt érdeklődő emberek. Munka és műveltség szép harmóniája látszik megvalósulónak — ha tendencia jelleggel, ha hosszú távra is. E

*' ppen tíz esztendeje ismerték fel a megyei művelődés irányítói, hogy ezt a tendenciát serkenteni, táplálni sajátos keretek között is lehet. Így hirdették meg először 1973— 1974-ben kísérleti jelleggel a volt szegedi járás mezőgazdasági és szakszövetkezeteiben a Munka és műveltség elnevezésű kulturális mozgalmat. Nem volt véletlen sem a hely, sem a forma, sem az időzítés. Hiányzott ugyanis a mezőgazdasági dolgozók körében a művelődés mozgósító, korszerű, egymásra épülő és folyamatos forma- és eszközrendszere. A mozgalom fölvállalta, hogy tudatosan igyekszik befolyásolni és irányítani a szocialista brigádok művelődését segítséget nyújt a folyamatos és tervszerű önműveléshez, megszervezi kapcsolataikat a közművelődési intézményekkel, valóságos tartalmat kínál a brigádok éves kulturális vállalásaihoz. Ebben a kísérleti esztendőben 74 brigád körülbelül 600 tagja dolgozott úgy, hogy a pozitív tapasztalatok ösztönzésére megyeivé szélesítették — bevonva az ipari üzemek brigádjait is — az akciót. Az első esztendőben — 1974—1975-ben — 206 szocialista brigád 2650 tagja vállalta a feladatok teljesítését, ebben az évben, az 1983—84-es időszakra 1153 kollektíva több mint 15 ezer tagja vágott neki újabb és újabb ismeretek megszerzésének. ' Érdemes ezen a 10 éves évfordulón visszapillantani az akciósorozat tematikai gazdagodására, változására is. Olyan átfogó és fontos témakörök minden esztendőben jelen voltak, mint az aktuális politikai, társadalmi és gazdasági ismeretek, a szakmai továbbképzés és a különböző művészeti ágakkal való foglalkozás. Évről évre érzékenyen próbáltak reagálni társadalmi életünk jelentősebb eseményeire, helyet kaptak a programokban az alapműveltség kiegészítését, felfrissítését és megújítását célzó témakörök, a szakmai ismeretek körében foglalkoztak üzem- és szakmatörténettel, munkavédelemmel, szövetkezetpolitikával, munkahelyi demokrácia kérdéseivel, megismerkedtek megyénk művészeti életével, s jeles évfordulókhoz kapcsolódva olyan kimagasló személyiségek életművéhez kerültek közelebb, mint Bartók Béla, Kodály Zoltán, József Attila, Juhász Gyula. Nem került perifériára a játék, az egyéni képességek kibontakoztatása, a kreativitás sem. H

árom esztendeje újabb fejezet kezdődött a Munka és műveltség-mozgalom történetében, öt esztendőre szóló egymásra épülő tematikát állítottak össze, s ebbe a középtávú programba benevezett brigádok párhuzamosan, az összefüggések és kapcsolatok felismerésével követhetik nyomon hazánk történelmét és művelődéstörténetét. Azok a brigádok, melyek tagjai állandó résztvevői a mozgalomnak, nemcsak egy korszerű történelemszemlélet birtokába juthatnak, de művelődés- és művészettörténeti áttekintést is kaphatnak. Ebben az évben például a magyar história 1699 és 1825 közötti szakaszát ismerhették meg, benne a Rákóczi szabadságharc eseményeivel, Mária Terézia és II. József uralkodásával, a magyar jakobinus mozgalommal. Művelődéstörténet témakörében a magyarországi barokk és klasszicista stilustörekvésekkel. a legfontosabb építészeti, képzőművészeti, irodalmi, zenei jelenségekkel és személyiségekkel ismerkedhettek meg. Az évfordulók jegyében pedig Radnóti Miklós és Balázs Béla munkássága jelenthetett tartalmas búvárkodást. A

10 év során természetesen voltak viták a mozgalom körül. Akadtak olyanok, akik megszüntetése mellett kardoskodtak, olyanok is, akik állandóan megreformálásán munkálkodtak. Megfogalmazták, hogy egy ilyen nagy tömegeket mozgató akcióhoz nincs megfelelő szervezési bázis, az embereknek I egyre kevesebb idejük jut a felkészülésre, néhány helyen pusztán statisztikajavító szerepe van. Ellenérvek is születtek természetesen, s ezeknek legfontosabbika, hogy évről évre emelkedik a benevezettek száma. A brigádok nagy többsége várja az újabb akciókat, számít erre a művelődési formára, beépítik kulturális vállalásaikba, s jó néhány helyen e mozgalom ösztönzi, felfűzi a munkahelyek kulturális törekvéseit. Már sok brigád fölismerte: a kollektív felkészülés, a közös munka és szórakozás, a csoportos verseny hozzájárult ahhoz, hogy a brigádtagok jobban megismerjék egymást, életüket, képességeiket, segítőkészségüket A tudásvágy, a folyamatos önképzés értékeket hordozó tartalommá válva beépül mindennapi tevékenységükbe. S akiket ezek a/ érvek sem győztek meg a mozgalom életképességéről, azok sajnál- I hatják, hogy nem vettek részt a területi elődöntőkön, vagy az elmúlt szombaton rendezett megyei írásbeli döntőn, ahol 32 csapat 186 tagja igazán magas színvonalú versenyen tett tanúbizonyságot felkészüléséről. A legjobb 8 kollektíva a május 5-én rendezendő megyei szóbeli döntőbe került, ahol eldöntik, hogy munka és műveltség dolgában kiké a babér?! Persze, csak jelképesen. hisz ebből a babérkoszorúból ebben az évben több mint 15 ezer brigádtagnak jutott TANDI LAJOS