Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-21 / 94. szám

68 Szombat, 1984. április 14., Találkozások A játékvezető A szakszervezet munkavédel. imi képviselői fejből fölsorol. ;iák. melyek a veszélyes foglalkozások. Listájukon nem szerepel a labdarúgó-játékvezető. Igaz. hajdanában nem is volt valami vészes. Évtizedekkel ezelőtt magam is beneveztem a kórusba; .Szemüveget a bírónak! Hencz. nem hallja!" — ennyivel elintéztük az ügyet. Említhetném a Hofi-paródiát, sót valahol azt is olvastam, hogy — állítólag Pefuban (?) — az elfogult szurkolók lelőttek egy futiballbírót. Egyet pedig, szintén arrafelé, a villám ütött agyon. Ne is folytassuk. Pádár I/ászlo. a Szegedi Ruhagyár kéezáruraktárának vezetője a hazai és nemzetközi „zöld gyepen" ugyancsak vezető, huszonkét fiatalembert dirigál. — Nem fél az ezerfejü Cé. zártó I? — Nem befolyásol mérkőzés alatt a közönség. Sőt, szeretem a telt házat — Kórusban emlegetik a „legközelebbi" rokonait! — Kikapcsolom magam. Csak a játék érdekel. A nemzetközi hírű játékvezető negyven évvel ezelőtt született Szentesen. Apja eredetileg fodrász volt, majd könyvelő lett Lacit a helyi gimnáziumba íratták, s a diákok gyakran jártak a szentesi állatkórházba gyakorlati foglalkozásokra. Nem tekinthető furcsának, hogy Pádár László állatorvosnak készült. De semmi 6em lett az álmokból. — Elvette az eszemet a sport — mondja mosolyogva. Játszott a Szentesi Kinizsiben, majd a Szegedi Dózsa következett. A tejüzemben kezdett dolgozni, lakatos és hegesztő szakmából szerzett bizonyítványt. A DÉGÁZ-nál szívesen alkalmazták, s mint sportolót is segítették. Később a szállításnál, majd a raktárban dolgozott. Főraktáros lett. — Végül is hogyan lesz egy mktív játékosból bíró? — Az apósom „fertőzött" meg, aki játékvezető volt. Becserkészett egy játékvezetői tanfolyamra. ami kar elvégeztem, még fociztam egy évet, azután futbsütoíró lettem. — Emlékszik-e az első mérkóaésre. amelyet vezetett? — A járási bajnokságban a Csa n ytelek—Fáibiánsebestyém meccset dirigáltam. Aztán végigjártam a bírói ranglétrát s 1975-ben lettem NB l-es játékvezető. — Ehhez kellett valamilyen •magasabb „iskola", vagy újabb tanfolyam ? — A játékvezetőnek minden mérkőzés vizsga. Különben évente kétszer esünk át szakmai felülvizsgálaton, s egyben fizikai kontrollon is. Nagyon sokat köszönhetek Pataki Sándornak és Zsolt Istvánnak. Két év múlva. 1977-be» lettem a FIFAkeret tagja. — S mikor kapta meg a FIFA-jelvényt? — Az 1979-es ifjúsági világbajnokságon Japánban. A két hétig tartó tornán vezettem a Japán—Mexikó mérkőzést, s háromszor „lengettem". Az NB I-ben 175 meccset vezettem. — Nemzetközi szerepléseiről mondjon valamit. — Harmincnyolc alkalommal szerepeltem külföldi mérkőzéseken, huszonnégyszer vezettem, s tizennégyszer partjelző voltam. — Melyek voltak a legemlékezetesebbek? — Szívesen emlékszem az Anglia—Skócia brit döntőre, s ami talán ritkaság, négyszer vezettem Albániában, egyszer az Ausztria elleni VB-selejtezőt, egy EB-selejtezőt és kétszer kuiximénkőzést. EB-döntőt. Palotaival (Olaszország—Spanyolország). BEK-döntőt ugyancsak Palotaival (Barcelona—Düsseldorf). Mennyi honoráriumot kap a játékvezető egy NB l-es, illetve egy nemzetközi mérkőzésért? Egy nemzetközi meccsért 150 svájci frank napidíjat, három napra utalnak. Az NB l-es mérkőzésekért eddig ötszázat adtak, most emelték föl nyolcszázra. plusz 190 forint utazási ívttnífj' (Nytriegyházara es vtszÉtvágytalan gyermekek sza ezer forint a benzinköltség.) — Kész ráfizetés. — Ezt csak a sport iránti rajongásból lehet csinálni. — Ajándékot elfogadhat? — A nemzetközi mérkőzéseken a legminlmálisabbat, a hazaiakon semmit. — Hallani olykor, hogy a bírókat megkörnyékezik. — Lehetséges, magam is hallottam ilyesmikről. — A totóbotrányra gondol? — Nemcsak arra. Előfordultak más esetek Is, s nem alaptalan pletykák. Persze nehéz lenne bizonyítani. — önt is megkörnyékezték már? — Szerencsére nem. — S ha mégis megtörténne? — Visszautasítanám, és jelenteném az MLSZ-nek. — Az élvonalbeli játékosokat személyesen is ismeri? — Sokat ismerek közülük. Például Zámbó, Bene. Fazekas mindig elfogadta az ítéleteimet, «korrektek voltak, megértettek. Partnernek tartottak, ilyen volt a diósgyőri Salamon is. — A bíró is csak ember, tévedhet. Sőt! Olvassuk, halljuk. — Egészséges önkontroll segíthet eligazodni. A tisztes bírálatot elfogadom, ami ugyan utólagos, de nekem abban a má•+od percben kell döntenem. Külőrlbeh nem háragszom az újságírókra, körülbelül 90 százalékban megegyezik a véleményünk, 10 százalék a tévedésük. Velünk is így lehet, enynyit tévedünk. — Említsen egy kirívót. — Legutóbb a Ferencváros— Videoton (0-0) mérkőzésen egy törött sörösüveget dobtak a pályára. Arról nem is szólva, hogy előzően volt már ott atrocitás, és két mérkőzés megtartásától eltiltották az Üllői úti pályát. Megállítottam a játékot, és kértem a rendezőséget és a rendőrséget, hogy sorakozzanak föl a játéktér körül, és biztosítsák a nyugalmat, öt perc múlva folytattuk. — Mint játékvezető, milyen véleménnyel van a magyar fociról? — Ügy érzem, hogy lépéshátrányban vagyunk az európai profi futballal szemben. Elsősorban fizikailag maradunk le. — Mostanában nem lehet hallani Pádár Lászlóról. Mi az oka? — Beteg voltam. Decemberben visszérműtéten estem át, majd később újra megbetegedtem. Most már rendben vagyok, s úgy tervezem, hogy júniusban edzésbe állok, és őszre újra pályára lépek. A FI FA-keretben benne vagyok, remélem nem felejtkeznek meg rólam. — Hány országban járt? — Az európai országok közül csak Franciaországban és Spanyolországban nem voltain, ugyanakkor Japánban igen. — Ugyan mondja már meg; kapott-e egyszer is tapsot? — Előfordult ilyesmi is. külföldön többször, de megtapsoltak már idehaza is. Ez jólesett. — Kiből lesz jó bíró, aki valamikor futballozott is? — Aki játszott előzően. az minden bizonnyal előnyére válik, bár van ellenkező példa is. A két véglet: Palotai és Zsolt esete, s ki vitatná, hogy mindketten kiváló bírók voltak. — Meddig szeretné még a sípot fújni? — Ha az egészségem is úgy engedi, ötvenéves koromig, de ha közben úgy érezném, hogy nem megy. akkor leteszem a sípot. A bírónak ebben is helyesen kell döntenie. GAZDAGH ISTVÁN Különös ellentmondással találkozunk napjainkban a gyermekegészségügy terén. A hazai élelmiszer-ellátás ugyanis — mint ismeretes — megoldott, sőt ezen belül a gyermekélelmezés lényegében tudományosan irányított, mégis a gyakorló gyermekgyógyászok egyre többször találkoznak az étvágytalan gyermek mindennapos gondjával. Ezt különösen érdekessé teszi, hogy egyébként a gyermekek átlagos testhossza nálunk 6—8 százalékkal, testsúlyuk pedig 12—15 százalékkal nagyobb, mint az elődeiké. Hibás beidegződések — Mi tulajdonképpen az oka ennek a paradoxonnak? — ezt kérdeztük Szórády Istvántól, az orvostudományok doktorától, e kérdés kiváló szegedi szakértőiétől. — Rövid válasz az lehetne erre — mondotta —. hogy csupán a hibás beidegződés, tévhit. A tervszerű felvilágosító és egészségnevelő munka ellenére ugyanis máig él az a múlt negatív emlékeihez — a kenyérgondhoz, a háborúhoz — tapadó, azokat feledtetni szándékozó törekvés, hogy az új generáció jobb sorsa, kedvezőbb helyzete a bőségesebb. jobb táplálkozásban is megnyilvánuljon. A szülők — főkérjt az édesanyák, nagymamák — eszményképe kimondatlanul is a jól táplált, vagy éppen a kövér gyermek. Ehhez logikusan kapcsolódik aztán a gyermekkori soványságtól való félelem. és a gyermek testsúlyának, étvágyának, főleg pedig étvágytalanságának túlértékelése, misztifikálása. Az étvágytalan, sovány gyermek így válik a köztudatban valamiféle beteges alkat fenyegető jelképévé. Következésképpen, az étvágytalanság miatt orvoshoz kerülő gyermekek száma napjainkban nőttön nő. sőt ma már bizonyára eléri, sőt meghaladja az elhízottakét A kérdés tehát időszerű. — Mi tehát a teendő? — A gyermekkorban jelentkező valódi étvágytalanság kezelése orvosi feladat. Így helyesen teszik a szülők, ha huzamosabban mutatkozó esetben orvoshoz fordulnak, aki mindenekelőtt az okot állapítja meg. A kezelés egyébként komplex és nehéz teendőket igényel, csakis a gyógyszeres és a nem gyógyszeres eljárások együttes alkalmazása hozhat sikert. Az az alapelvünk, hogv a kezelés mindig a kiváltó okra irányuljon. Ez lehet az évszaktól függő. vagy egy-egy betegséget követő, egyszerű vashiány is a szervezetben, vagy vitaminhiány, netán bélfertőzés, valamint természetesen más idült, heveny. vagy lappangó betegség. Mindezeken gyógyszerekkel tud segíteni a szakember. A gyógyszeres kezelés azonban, bármily alapvető és fontos is. egymagában nem szokott, elegendő lenni. Szükséges hozzá a szülök, nagyszülők bizalma, segítő együttműködése. Rendszeresség, következetesség — Gyakorlatilag közelebbről mire gondol? — Meg keil érteniük a szülőknek, hogy gyermeküket elsősorban ne a terített asztal ételein keresztül szeressék, és a gyermekek viszontszeretetét se az étvágyán, a táplálkozási készségén mériék le. A evemnek evése ne legyen központi kérdés. Ugyanakkor ebben is rendet kell tartani. Rég bevált szabály, hogy naponta háromszori étkezés szükséges, négyszeri a kívánatos, ötszöri a megengedett. a többszöri pedig tilos. Az étkezés ideiét, helvét, összeállítását és időtartamát — ami ne legyen több fél óránál — a szülőknek kell meghatározniuk. Nem helyes, ha állandóan érdeklődik az anyuka, hogy mit kíván, mit akar (!) enni a gyereke. Ne faggassa erről, hanem titokban igyekezzék alkalmazkodni gyermeke ízléséhez (mert ízlése a gyermeknek is van), és elfelejtett, vagy új ételek beállításával teheti változatossá az étrendet. Díszítse az asztalt tarka abrosszal, a fogásokat tálalja Ízlésesen. Az étkezőhelyiség legyen barátságos, csendes. a hangulat derűs. Az adagok jobb. ha kicsik, mert inkább adjon kétszer az ételből, minthogy a tányéron maradjon. Édességet, vizet vagy más Italt közvetlenül az étkezés előtt és alatt ne kapjon a gyermek, különösen ne adjunk az étvágytalan gyermeknek szörpikét. cukrot, krémeket, ropit A teát viszont lehetőleg váltsa fel a tej. — Ismerünk szülőket, akik jutalmazzák, vagy büntetik ayermeküket. a szerint, hogy szépen eszik, vagy otthagyja az ételt. Erről mi a véleménye? — Mindkettő leghelvtelenebb. és csakis káros lehet. Ezzel még későbbi, felnőtt kori rendellenessegeket. rossz pszichikai magatartást is előidézhetnek. Éppúgy nagyon helytelen, ha az étvágytalan gyermeket a főétkezések között ínyenckedésre szoktattuk. cukorral, csokoládéval jutalmazzuk. Ehhez bizonv még a rokonságot, a pedagógust, de még a szomszédokat is meg kell nyerni. Tiltani kell a rágógumizást is. amely ugyancsak étvágvrontó. A pontosság és a rendszeresség az étkezés alapja, aminek a napirendben is meg kell nyilvánulnia. Az éiszakázás nyilvánvalóan tilos, viszont nagyon szükséges, hogv minél többet sétáiion az étvágytalan gyermek, járjon közös kirándulásokra. Makacsabb esetekben, legalább nyáron, környezetváltozásra is szüksége van. Különösen iót tesz. ha sokgyermekes családoknál, rokonoknál töltheti a vakációt. mert tapasztalataink szerint ez még a sokat emlegetett hegyi, magaslati levegőnél is előnvösebb változást hozhat az étvágy alakulásában. Lelki tényezők — Visszatérve a kiváltó okokra. Lehetségesnek tartja-e. hogy bizonyos szülői magatartások nemcsak a már étváautalan gyermek esetében lehetnek hátrányosak, hanem eleve kiválthatják az étvágytalanságot. és előidézik ezt a kóros tünetet? — Nagyon is! Minden olyan esetben, amikor az étvágytalanság nem betegséggel kapcsolatos, akkor a pszichikai, lelki tényezők játsszák többnyire a legdöntőbb szerepet. A serdülőkorban különös jelentősége van a gyermek lelki eredetű étvágytalanságában a család belső életének, konfliktusainak. a szülők egymás közti meg nem értésének. Ilyen körülmények között a serdülő még magányosabb. még tanácstalanabb, és a magábazárkózás velejárója az étvágytalanság. A rendezett életű családokban viszont gyakorta kétféle végletét tapasztaljuk a felnőttek — különösen a nagymamák, nagynénik — hibás viselkedésének. Kétségtelen jószándékból ugyanis annyira babusgatják a gyermeket. annyira a kedvébe akarnak járni, hogy Végül ügy érzi: szívességet tesz. ha eszik. Minél fcokább a kedvében járnak, minél inkább kiszolgálják (..egy falat anyukának, egv falat apukának"), annál jobban erősödni fog később a visszautasítás, sőt különleges óhajok benyújtása, netán követelőzés. Ez vezet oda. hogv például csak üvegből, csak pohárból, csak a nagymamától lesz hajlandó elfogadni valamit, vagy csak néhány, maga kiválasztott ételt eszik, és a helyzet kuszává, néha kritikussá válik. Végül már mindenütt jobban eszik, mint otthon. Ebből a helyzetből szokott átvezetni az út a másik hibás végletbe: a gyermek fenyegetésre eszik, félelmek közt. szinte büntetésből. Az evés ez esetben számára a legkellemetlenebb kötelesség. A gyermek félni kezd az evéstől, és ez a félelem oltia ki az étvágyát. Sok szeretettel — Mindezeken túl. milyen általános tanácsai érdemes megfogadnia minden szülőnek? — Mindénekelőtt azt — és ez nemcsak erre az esetre érvényes —. hogv a gyermek nem miniatűr felnőtt. Ezt a jól ismert szabályt az étvágytalan gyermeknél sem szabad figyelmen kívül hagyni. Főleg a nagyobb, az Iskoláskorú étvágytalan gyermeket a szülő és az orvos barátjává, mondhatnám, bizalmasává kell tenni. Orvos és szülő együttes, közös magatartásától függ az étvágytalanság megszüntetésére irányuló erőfeszítés sikere. Van azonban még valami azon felül, amit közösen nyúit orvos és a szülői ház. Tulajdonképpen ezen áll vagy bukik az egész étvágytalanság elleni küzdelem. Ez pedig a nagv példaképünk. Paracelsus által a gyógyító tudomány legmagasabb fokának tartott, a félelmet, a szorongást, a dacot, a közönyt feloldó szeretet. Nem az úgynevezett majomszeretet. amely többet árt. mint használ, hanem a belső kapcsolatokon alapuló, valódi értelmes szeretet. I,. Z. KOTSIS NAGT MARGIT RAJZA