Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-06 / 55. szám

2 Kedd, 1984. március 6. A Varsói Szerződés tagállamainak javastata • Budapest (MTI) A Varsói Szerződés tagállamai közötti megállapodás alapján március 5-én a román külügyminisztérium a Bu­karestben nagy követseggel rendelkező NATO-tagállamok diplomáciai képviselőinek. Románia londoni, illetve brüsz­szcli nagykövetsége Izland, illetve I.uxemburg ottani nagy­követségének Emlékeztetőt adott át. Az Emlékeztető mel­léklete tartalmazza a Varsói Szerződésnek azt a javaslatát, hogy a két katonai-politikai szövetség tagállamai ne növel­jék. illetve csökkentsék katonai kiadásaikat. A javaslat szövege a következő: Javaslat a NATO tagállamainak katonai kiadások befagyasztásáról és csökkentéséről folytatandó tárgyalásokra A Bolgár Népköztársaság, e Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép­köztársaság, a Magyar Nép­köztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztár­saság és a Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövetsége mélységesen aggódik a fegy­verkezési verseny fokozódá­sa miatt, mert az rendkí­vül veszélyes következmé­nyekkel jár a nemzetközi békére és biztonságra. A Varsói Szerződés tagáilamai a fegyverkezési verseny meg­fékezéséért és a leszerelésért — különös tekintettel a nuk­leáris leszerelésre — lépnek fel. Amellett vannak, hogy olyan megállapodások jöjje­nek létre, amelyek az egyen­lőség, az egyenlő biztonság elvének szigorú betartása mellett a fegyveres erők és a fegyverzet tényleges csök­kentéséhez, az erőegyensúly­nak a legalacsonyabb szin­ten való biztosításához ve­zetnek. A fegyverkezési versenyt azok a nagymértékben • nö­vekvő katonai kiadások táp­lálják, amelyek — a külön­böző országok gazdasági fej­lettségétől függetlenül — egyre súlyosabb teherként nehezednek a népekre, las­sítják a gazdasági és a tár­sadalmi fejlődést. A kato­nai kiadások csökkentése — elsősorban az összes, nuk­leáris fegyverrel rendelke­ző állam, valamint más, ka­tonailag jelentős ország ré­széről — igen hatásos esz­köze lenne a fegyverkezési verseny megszüntetesének, a leszerelesnek. A felszabaduló anyagi eszközöket a társa­dalmi-gazdasági fejlesztés céljaira lehetne fordítani, így a fejlődő országok ilyen szükségleteire is. A nem­zetközi feszüitseg fokozódá­sának körülményei között különösen fontossá válnak a katonai kiadások befagyasz­tására és csökkentésére irá­nyuló intézkedések. Minden államnak, főleg a nagy katonai potenciállal rendelkező államoknak, erő­feszítéseket kell tenniük a katonai kiadások befagyasz­tására és csökkentésére. Kü­lönösen jelentősek lenné­nek ilyen intézkedések a Varsói Szerződés tagálla­mai, illetve a NATO-tagor­szágok részéről, hiszen ezek­re az országokra jut a vi­lág katonai kiadásainak nagy része. A Varsói Szerződés tagál­lamai a politikai tanácskozó testület prágai ülésén, 1983. január 5-én elfogadott poli­tikai nyilatkozatukban ja­vasolták, hogy a Varsói Szerződés tagállamai, illet­ve a NATO tagországai ha­ladéktalanul kezdjenek tár­gyalasokat a katonai kiadá­sok befagyasztásáról, és az azt követő, százalékos arány­ban vagy abszolút összegben kifejezett csökkentésükről. Ezt a felhívást megerősítet­ték és pontosították a Bol­gár Népköztársaság. a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, a Lengyel Népköz­társaság. a Magyar Nép­köztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, n Román Szocialista Köztársa­ság és a Szovjet Szocialista Köztársasagok Szövetsége párt- és állami vezetőinek 1983. június 28-án, Moszk­vában tartott találkozóján. Akkor ismét felhívással for­dultak a NATO-tagonszágok­hoz: haladéktalanul kezdje­nek közvetlen tárgyalásokat a katonai kiadások befa­gyasztásáról 1984. január 1-i hatállyal, és folytassanak megbeszéléseket annak ér­dekében, hogy a későbbiek­ben e kiadásoknak kölcsönös, gyakorlati csökkentésére vo­natkozó, konkrét intézke­déseket tartalmazó megálla­podásra jussanak. Továbbra is érvényesek a Varsói Szerződés tagállamai­nak együttesen vagy kü­lön-külön tett javaslatai a katonai kiadások befa­gyasztására és jelentős mér­tékű csökkentésére. A Varsói Szerződés tag­államai tárgyalási javasla­tuk megtételekor azzal szá­molnak. hogy a lehető leg­rövidebb időn belül konk­rét megállapodásokat érnek el a katonai kiadások be­fagyasztásában és azt követő csökkentésében. Az így fel­szabaduló eszközöket a gaz­A Varsói Szerződés tag­államai kifejezik készségü­ket: együtt a NATO tagor­szágaival kölcsönös erőfe­szítéseket tesznek azért, hogy mindkét fél számára elfogadható alapon olyan, realista megoldásokat ke­ressenek, amelyek lehetővé tennék a katonai kiadások befagyasztásával és csökken­tésével kapcsolatos kérdé­sek áttekintésekor felmerült nehézségek leküzdését. Fel­hívták a NATO tagállamait, hogy ugyanilyen szellemben tevékenykedjenek. A prágai és a moszkvai nyi­latkozat javaslatainak kiegé­szítéseképpen a Varsói Szer­ződés tagállamai a követke­ző lehetséges lépéseket ajánl­ják a katonai kiadások csök­kentésére : — Kölcsönös példa alap­ján a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai katonai költségvetéseinek kismérté­kű, jelképes, egyszeri csök­kentése úgy, hogy minden állam maga határozná meg a csökkentés összegét. Ezt követően ezen költségveté­sek befagyasztása bizonyos időre, például 3 évre. Ez a javaslat hivatott elősegíteni az áttérést a katonai költ­ségvetések további tárgyalá­sok útján történő, még ra­dikálisabb csökkentésére; — Első lépésként a Var­sói Szerződés és a NATO nukleáris fegyverrel rendel­kező tagállamai katonai költségvetéseinek egyidejű, előzetesen egyeztetett, kö­zös összeggel történő csök­kentése; az egyes országok­ra vonatkozó csökkentés konkrét összegét az egyezte­tett összegnek a bruttó nemzeti termék arányában történő felosztásával kell megállapítani; — A Varisói Szerződés és a NATO érintett tagállamai katonai költségvetéseinek dasági és szociális fejlődés olyan, konkrét leszerelési in­szükségleteinek kielégítésére lehetne fordítani, többek között a fejlődő országokban. A katonai kiadások csök­kentésének hozzá kell já­rulnia a fegyverkezési hajsza megszüntetéséhez és az át­téréshez a leszerelésre. A katonai kiadások befagyasz­tásáról és csökkentéséről ja­vasolt tárgyalások szerves részét kepeznék a fenti cél elérésére tett altalanos erő­feszi teseknek. tézkedésekhez kapcsolódó csökkentése, amelyek a le­szerelési tárgyalások során kerülhetnek kidolgozásra. A leszerelési tárgyalások min­den egyes résztvevője a meg­felelő megállapodás után megnevezné azt az összeget, amellyel csökkenti katonai költségvetését; — A katonai költségveté­sek felső határénak köl­csönösen egyeztetett meg­állapítása, a jelenlegieknel alacsonyabb szinteken. A Varsói Szerződés tag­államai készek tanulmá­nyozni más javaslatokat is a katonai kiadások befa­gyasztásával, és csökkenté­sével kapcsolatos intézke­désekről. A Varsói Szerződés tag­államai szerint a katonai ki­adások csökkentéséről szóló szerződéseket olyan módon kell végrehajtani, hogy min­den szerződő fél bizonyos legyen azok teljesítésében. A konkrét megállapodások elérésééit maximális erőfe­szítéseket kell tenni; érde­mi, konstruktív légkörű tár­gyalásokat folytatni; olyan intézkedéseket foganatosíta­ni, amelyek hozzájárulnak a tárgyalások előrehaladását szolgáló kedvező légkör ki­alakításához, ám tartózkod­ni kell olyan lépésektől, amelyek megnehezíthetik a tárgyalásokat. Pozitív szere­pet játszhatna a katonai ki­adásokat illető kölcsönös mértékletesség csakúgy, mint más, hasonló, a kölcsönössé­gen alapuló intézkedés., Az elképzelések szerint ezeket a tárgyalásokat a két szövetségi rendszer minden tagországának közvetlen részvételével bonyolítják le. A Varsói Szerződés tagálla­mai abból indulnak ki, hogy a tárgyalások mielőbb meg­kezdődnek. Javasolják elő­készítő konzultációk lebonyo­lítását ugyanolyan összeté­telben. szakértői szinten, hogy megegyezzenek a tár­gyalások céljaiban. idő­pontjában és helyében, va­lamint a részvétel szintjében és más kérdésekben. Az elő­készítő konzultációk idejét és helyét diplomáciai úton lehetne egyeztetni. A Varsói Szerződés tag­államai úgy vélik, hogy a ja­vasolt tárgyalások elősegí­tenék a politikai légkör ja­vulását Európában és a' Vi­lágon, megfelelnének a nem­zetközi helyzet folytonce romlása, a fegyverkezési ver­seny fokozódása miatt ag­gódó népek alapvető törek­véseinek. A Varsói Szerződés tagor­szágai bíznak abban, hogy e javaslatukra mielőbb po­zitív válasz érkezik. Szovjetunió Előzetes választási eredmények 0 Moszkva (MTI) Moszkvában hétfőn este előzetes választási ered­ményt tettek közzé. E sze­rint a vasárnap megtartott legfelsőbb tanácsi választá­sokon a szavazásra jogosul­tak 99.99 százaléka vett részt. A végleges eredményt a szerdai szovjet lapok köz­ük. Az előzetes adatok szerint 1449 választási körzetben történt meg a szavazás. Egy körzetben, a Kazah SZSZK dzsambuli választókörzeté­ben a képviselőjelölt hir­telen elhunyta miatt nem kerülhetett sor a szavazás­ra. Itt később pót választást tartanak. Az előzetes jelentésből ki­tűnik, hogy a szavazáson részt vettek 99,94 százaléka adta szavazatát a szövetségi tanács, 99,95 százaléka pedig a nemzetiségi tanács jelölt­jeire. A választási bizottság elő­zetes jelentése megállapítja: a legfelsőbb államhatalmi szerv képviselőinek megvá­lasztása meggyőzően bizo­nyította a kommunisták és pártonkivüliek megbontha­tatlan blokkjának győzel­mét. Egyhangú szavazásuk­kal a szovjet állampolgárok egyetértésüket és támogatá­sukat fejezték ki az SZKP és a szovjet állam bel- és külpolitikája iránt. A magyar-jugoszláv kapcsolatokról Déli szomszédunk, a Jugo- tölt be a fejlődés új lehető­szláv Szocialista Szövetségi ségeinek felkutatásában. Az Köztársaság és a Magyar, áruforgalom értéke 1960— Népköztársaság baráti kap- ÉH I csolatai a két nép érdekeit szolgálva a hatvanas évek elejétől mind szorosabbakká váltak. A két ország kommunista pártjának vezetői. Kádár János és a néhány éve el­hunyt Joszip Broz Tito ti­zennégyalkalommal találko­zott, s megbeszéléseiken ala­kultak ki a bapcsolatoknak azok az immár a gyakorlat­ban is kipróbált és jól be­vált alapelvei, amelyek ma is meghatározzák a két szomszédos szocialista or­szág együttműködését. A ma­gyar és a jugoszláv vezetés többször hangoztatta, hogy az államközi kontaktusokat a szuverenitás és a területi integritás, a függetlenség, az egyenjogúság, a belügyek­be való be nem avatkozás elveinek következetes tiszte­letben tartása jellemzi. Gazdasági kapcsolataink 1963-ban. a kormányközi gaz­dasági együttműködési bi­zottság megalakulását köve­tően élénkültek meg. A bi­zottság azóta is rendszeresen ülésezik, s fontos szerepet 1968 között évente 45—55 millió dollár volt, s 1973-tól — a konvertibilis elszámo­lásra való áttérés nyomán — a gazdasági kapcsolatok to­vább szélesedtek. Az 1971— 1975 közötti időszakban az áruforgalom értéke elélte az egymilliárd dollárt, s ez az összeg 1976—1980 között megduplázódott. Az elmúlt évben jelentő­sen fejlődöjt a kishatárfor­galom: a bevétel elérte a 125 millió dollárt, s rendszeres­sé vált az áruházak közvet­len választékcseréje is. A határ menti települések kö­zött közvetlenek a kapcsola­tok; hosszú ideje testvérvá­rosi szálak fűzik össze Sze­gedet Szabadkával, Báját Zomborral, Pécset Eszékkel és Szombathelyt Mariborral. Mindez azért is jelentőség­gel bír, mert a Magyar Nép­köztársaságban élő horvát, szerb, szlovén emberek, és a Jugoszláviában élő magyar nemzetiségűek fontos, előre­vivő szerepet játszanak a két ország közötti barátság erősítésében. Siklós János Zilahy Lajos utolsó évei 22. Bólint a szomszéd: — Mindig tudtam, hogy a tekintetes úr na­gyon okos. Most is a legkönnyebb végét válasz­tolta a dolognak: magyarul ír. Móricz Zsigmond 1942-ben gyakran feljött hozzám a Híd szerkesztőségébe. Lezökkent egy karosszékbe, hátradobta a homlokáról nagy szé­lű kalapjót. két kezét a térde közé vetve, nagy sárga botján nyugtatta, és köszönés helyett csak annyit mondott: No. kezdjed! Tudta ró­lam. hogy az Áfonya utcai nagy villámban fő­ként a németellenes diplomatákkal — elsősor­ban angolokkal és franciókkal — vacsorázga­tom, es tőlük tudom, mi történik a nagyvilág­ban. Zsiga szó nélkül végighallgatta suttogáso­mat, azutan felállt, és azt mondta: .Én az első világháború alatt tizenhat kilót fogytam. Ebbe bele fogok halni.' Szavának élt. 1942. szeptember 4-ének éjsza­káján. abban a két-három percben halt meg a János Szanatóriumban, amikor két nappal ké­sőbb az elsu, Magyarországra hullott óriás bom­ba földig rombolta Áfonya utcai villámat, a földszinti lakó két gyermekének és a francia nevelőnőnek halálát okozva. Csodálatos véletlen folytán feleségemmel és tizenegy éves fiammal én vidéken voltam. Kilenc nap múlva, szeptember 15-én jelent meg a Híd különszáma, mint önálló röpirat, ezzel a címmel: »Ami a romok alatt és ami a romok felett van.- Egyetlen, egesz oldalas fény­kép mutatta a kétholdas parkot a József-hegy legmagasabb pontján, a tizenhárom szobás, eme­letes villa szörnyű romhalmazát. Sem én. sem a felesegem. nem vagyunk babonásak. De ami­kor a városi rendelet azt követelte, hogy a vil­la főbejáratához vezető kapuhoz fel kell tennünk a tizenhármas házszámot — amely azelőtt az Áfonya u. 11/B számot viselte —. és az a tény, hogy amikor a villa építése 1929-ben elérte leg­magasabb pontját, tizenharmadikán, ősi kőmi­vesszokás szerint a pallér feltűzte a pántlikás fa­ágat. a földszinten hét és. az emeleten hat szo­bájával — tizenhárom szobából állott — tizen­három ablaka volt. és a villa pontosan tizenhá­rom évig élt. Pénteken éjszaka pusztult el. A babona csak azon a ponton mondott csütörtököt, hogy nem tizenharmadikán, hanem hatodikán omlott össze. A Híd rendkívüli kiadását százezer példány­ban nyomta az Athenaeum. Egyik példányát kicsempészték Amerikába. A villa romjainak fényképét a New York Times teljes nagyságá­ban közölte. A rendkívüli kiadás németellenes hangjáról is beszámolt a Monroe-elv magyar változatával, .Magyarország a magyaroké', és beszámolva vagvonlemondásomról. a New York Times akkori számában én voltam „A hét em­bere' (man of week). Mélységes lelki megrendülésünkben történt ez a vagyonlemondás. Dr. Markó István közjegyző fogalmazta meg ezt az okiratot, s ő figyel­meztetett arra. hogy a magyar ősjog értelmében egyetlen gyermekünket csak durva hálátlanság esetében (gvilkossági összeesküvés a szülők el­len) van iogunk kitagadni az örökségből. A ti­zenegy éves Zilahy Mihály nem foglalkozott gyilkossági összeesküvéssel a szülei ellen. A huszonöt holdas, nagy értékű gyümölcsös és szántóföld, raita úionnnn épült lakóházzal, és gazdasági épületekkel fölszerelt birtokon Zi­lahy Mihály tulajdonában maradt, amelynek kezelése és. haszonélvezete egyelőre a mi ke­zünkben volt. Ez volt a helyzet a Horthy-rezsim két utolsó évében. 1943-ban és 1944-ben. 1944 őszén az Eichmann Adolf-terror napiaiban Vantsa Sán­dor zongorahangoló álnév alatt szobi birtoko­mon nekem is föld alá kellett mennem, ahol aránvlag biztonságban éreztem magam. mert Gálfv Ernő szobi főszolgabíró, a csendőrség pa­rancsnoka. erősen németellenes érzelmű volt." * Zilahy levelét megszakítom. Hivatkozásait csak a Híd különkiadásának is­meretében lehet megérteni. Abban a hetilapban — amelynek tulajdonosa és 1940—1944 közötti főszerkesztője volt —. nyilvánosságra hozta vagyonlemondási elhatározását; alapítványlétesi­tési szándékát a paraszti tehetségek iskoláztatá­sára; „szegénységi fogadalma" is e hasábokon kapott indokolást. „Ami a romok alatt s ami a romok felett van" oly' annyira lefoglalta az egészet, hogy az utolsó oldalon lábjegyzetben kényszerült közölni: „A Híd október 1-én meg­jelenő rendes számát lapunk főmunkatársa, Mó­ricz Zsigmond emlékének szenteljük." Ezzel a szokatlanul bő terjedelemmel is jelezni kívánta, hogy rendkívüli eseményről tájékoztatja a köz­véleményt. A lap szövegéből csak azokat a részeket eme­lem ki. amelvekben vagyonlemondósűnak indo­kolásáról nyilatkozik. „A romok alatt" gyűjtő­cím vagyoni állapotára, a lemondás közokira­taira vonatkozó részeket és azoknak a körülmé­nyeknek az összegezését tartalmazza, hogyan ju­tott eddig Zilahy? '..A romok alatt Vagvonom e pillanatban és mai érttékben a következő tételekből áll. 1. Az Áfonya utcai, közel kétezer négyszög­öles telek, amelynek szerencsére csak egyik csücskét fú.ita el a bomba. Tekintve, hogy ez a telek nemcsak Budapest, hanem (külföldi bará­taim mondták így) u világ egvik legszebb pont­ja. a mai telekárak mellett, közművekkel ellát­va. kőkerítéssel és megmaradt részén befásítva. négyszögölenként körülbelül háromszáz pengőt ér. összesen tehát mintegy hatszázezer pengőt. 2. Külföldön futó munkáimnak elszámolás álatt levő tételei, amelyek azonban már a devi­zaengedélyek útján vannak, kisebb és nagyobb német, olasz, spanyol, portugál és svéd tétélek­ben mintegy hatvanezer pengőt jelentenek. 3. Ékszerek. Igazán nem dicsekedhetem azzal, hogy feleségemet ékszerekkel halmoztam el. De akad néhány aranytárgy és kedves drágakő kö­rülöttünk, amiknek értékét tízezer pengőre be­csülöm* Lehet, hogy most több vagy kevesebb, nem értek hozzá. _ ^Folytatjuk..)

Next

/
Thumbnails
Contents