Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-04 / 54. szám

74. évfolyam 54. szám 1981. március 4., vasárnap Ara: 1,40 forint Hitek és gyakorlat M

ostanában divat lett panaszkodni. Jó, rendben van, van is okunk rá. sokszor. Országos méretekben arra, hogy még mindig nemigen lábal ki válságából a világgazdaság, azaz: most sem könynyebb a helyzetünk, mint egy-két évvel ezelőtt Sőt! Aztán panaszkodunk mi. valamennyien, magánemberként, hogy kevesebből kell kijönnünk, mint korábban. Rendben van. ez összefügg az előzőekkel. És ez még csak nem is divat, inkább csak reakció. De panaszkodunk sok másért is. amiért talán nem kellene. Morgolódik a vásárló (illetve hát a vásárolni szándékozó) : már megint nem kapott gyermek-harisnyanadrágot. Otthon kávét, ketchupöt. alkatrészt ehhez vagy ahhoz, s ki tudja, mit még. És panaszkodik X vállalat igazgatója: pang a piac. itthon és külföldön. Évről évre csökken újabban a forgalmuk. És a tévében az ország nyilvánosságához fordul a tervező: gyermekbútorai dijat nvertek külföldön, volna vevő rá, itt is, ott is. dollárért is, csak éppen gyártó nem kerül a föld alól sem. És elsírja bánatát Y vállalat igazgatója: egy-két termékük olyannyira kelendő, hogy képtelenek belőle legalább feleannyit gyártani, amennyire vevő lenne. Hát ez borzalom! Hát. ha nem is borzalom, de legalábbis érthetetlen. Legalábbis számomra, és a panaszok egy része. Mert azt még csak értem, hogy jelenlegi helyzetünkben hiánycikk az. amihez külföldről kellene a drága alapanyagokat, dollárért beszerezni. Azt is megértem, hogy nem lehet mindig olyasmit kapni, amit éppen exportálni is tudunk, mert hát fizetőképességünk fönntartása mindenekelőtt való. És az is rendjén való, ha olyasmit nem kapok, amit megfelelő gépek, eszközök híján nem tudnak gyártani. Mert hát a gépeket is importálni kellene, beruházásra pedig ma igencsak vékonyan csordogál a pénz. Azt viszont már nehezen vagyok képes fölfogni, hogy amikor sok mindent hiába keresünk az üzletekben, olyasmit, amihez hazai és bőségesen rendelkezésre álló nyersanyag szükségeltetik. speciális gépek sem kellenek hozzá, exportra sem igen szállítunk nagy tételeket, miért nem gyártanak kellő mennyiségben. Miért, ha ugyanakkor ugyanazok a gyárak panaszkodnak sokszór: nincs piacuk, pang az üzlet. Tán az érdekeltséggel nincs minden rendben? Szabályozóinkkal? Lehetséges Legalábbis ezt látszik igazolni, hogy akkor is panaszkodnak igazgatók, ha nagyon veszik egy-egy terméküket. Ügy .látszik, ez sem .jó.' ebben sem igazán erdekeltek. A világ legnagyobb részén, ázt * hiszem, minden vállalatvezető hálál ad az égnek, hogy igazán kelendő valamilyen termékük. És örülne, hogy meglevő kapacitásait két, uram bocsá'. hárpm műszakban működtethetne, fejleszthetné, a biztos piac révén. A munkanélküliek közül, vagy netán nagyobb pénzért — ami bőven megérné — pedig bőségesen kapna embert is mindehhez. Hogv nálunk már alig akad. aki három műszakos munkarendre vállalkozna? És több bért sem fizethet egy vállalat, ha több munkára lenne szüksége, hiába van piaca. Hát. igen. De akkor is a jóra panaszkodik az. aki termékeinek kelendősége miatt kesereg. Még akkor is, ha ma sokszor legalább olyan kellemetlen a nagy kereslet egy-egy vállalatnak, mint a pangó piac. Mert azért változni fog a helyzet, változni fognak a szabályozók adta lehetőségek. Csak az a kérdés, változni, s eléggé gyorsan fognak-e változni az emberek? Szimpatikus volt a tervező, aki a tévében az Egyesült Államokban díjat nyert gyermekbútorainak sorsát panaszolta. Nincs rá gyártó — mondotta —, pedig külföldi vevők is érdeklődtek a bútor iránt. De hát az ipar elfogadhatatlan árajánlatot tett, s igazán nem gondolta komolyan, hogy belefog a dologba. Mondhatnám: micsoda vállalat, szövetkezet az olyan, amelyik nem örül egy jónak tűnő üzletnek. Hisz a tervező szavain átsütött a hit: ez a bútor nagyon nagy siker lehetne. Bizonyság rá a díj és az érdeklődés. Csakhogy . . . Aki ennvire hisz elképzeléseinek sikerében. miért nem próbál többet tenni azért, hogy azok valóra is váljanak? Miért nem próbál tőkét szerezni? Téeszmelléküzemágat. kisüzemet, vállalkozást. Jd tudja, mit még — szervezni, vagv leánvyállalatot összehozni. Mert ha jól tudom. Edisontól Kruppig, vagy Puskás Tivadarig. Nobeltől Béliig, vagy Stephensonig a föltalálok nemcsak műszaki zsenik, hanem kiváló szervezők, vállalkozók is voltak. Ha nem lettek volna azok, ki tudja, ötletükből mikor lett volna telefon, acél, vegyi áru vagv gőzmozdony. Vaion mi lett volna. ha Ford csak kitalálja a T-modellt és a sorozatgyártást, és házalni kezd vele. ahelyett, hogy bízva ötleteiben, belevágott a dologba? Nem tudom. T

udom, értelmetlen föltenni a „mi lett volna, ha..." kérdést. De azt hiszem, éppen ideje föltennünk a „mi lesz. ha..." kérdését. Mi lesiz. ha mi, emberek, nem változunk időben? Ha a munkás úgv érzi. neki már nem kell újabb szakmát tanulnia? Ha a mérnök belevész műszaki észjárásába, és nem hajlandó közgazd^szi és kereskedőfeijel gondolkodni — és viszont? Mi lesz. ha az ötletét mindenki magára hagyja, ha nem hajlandó valóra váltánán munkálkodni, ha önmaga nem is próbálja meg ellenőrizni a gyakorlatban, hogv gyártható-e, hogy elfogadható áron egyáltalán előállítható-e? Mert szép dolog a hit, önmagunkban. De hiteinknek csak a gyakorlat szolgálhat megmérettetésül, a szellemi ötletet csakis a praxis válthatja át anyagi erővé, tőkévé. haszonná, jobb boldogulássá. Meggyőződéseink | ereje is itt méretik meg hát igazán. ' • -1 Szávay István Dúskálnak aranyban, ezüstben, könnyű nekik 11 milliós nyereséget elérniük, gondolná az ember, olvasva a szegedi ÓrásÉkszerész és Könnyűfém Szövetkezet tavalyi mérlegeredményét. Ki hinné, hogy még importhelyettesítéssel is foglalkoznak. Használt tört aranyból — ami csereakció révén kerül hozzájuk — új ékszereket készítenek. Nagy László felvételei 1981-től az Óra-Ékszer Kereskedelmi Vállalat üzletei árusítják ma.id a szövetkezet termékeit, három megyében, Csongrádban. Békésben és Bács-Kiskunban találkozhatnak velük a vásárlók. 1983-ban 110 kilogramm színaranyat dolgoztak föl az ügyes kezű ékszerkészítők. Jó hír volt az ott dolgozóknak, hogy elkészült az új nemesfém-előkészítő műhelyük. Javuló eredmények a takarmányozásban Az állattenyésztésben javult a fajlagos takarmányfelhasználás, ami a következetesebb szakmai munkán túl a rendszeres hatósági ellenőrzéseknek és az azokat követő intézkedéseknek is köszönhető. Az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézetben így összegezték a múlt évi vizsgálatok tapasztalatait: tavaly 1982-höz képest 2—2.5 százalékkal javult a nagyüzemekben az abrak- és fehérjetakarmány-felhasználás. Egy évvel ezelőtt új szervezeti formában kezdte meg működését az intézet, amely tervezéssel, szervezéssel és szakmai teendők végzésével már nem foglalkozik, ellenben a minősítő és ellenőrző tevékenységgel annál inkább. Az ipari takarmányok hatósági ellenőrzése során, kb. 2 ezer vizsgálattal több mint 700 000 tonna importból származó növényi és álLati fehérjetakarmányt ellenőriztek. Több esetben állapítottak meg minőségi hibát. s adataik alapján az illetékes külkereskedelmi vállalat, az Agrimpex kártérítést kért és kapott a szállítóktól. A visszatérítés értéke méghaladta az 50 millió forintot. A hazai fehérjetakarmányok előállítását 370 esetben a helyszínen ellenőrizték, több mint ezer mintát vettek. A vizsgálatok alapján több mint 200 esetben értékcsökkentéssel hozták forgalomba a takarmányt, ily módon a termelők olcsóbban jutottak hozzá az alacsonj'abb tápértékű anyagokhoz. A keveréktakarmány gyártását és forgalmazását szintén vizsgálták az ellenőrök, azért, hogy az állattenyésztők valóban az előírásnak megfelelő anyagokhoz jussanak, és ne okozzon gondot az etetésnél az esetleg kisebb tápanyag- vagy energiatartalom. A szigorú ellenőrzések nyomán javult a takarmányok minősége, és így a termelői: nagyobb biztonsággal etethették az állományt. Váncsa Í6SIÖ Technológiák a födémcserében egyiptomi látogatása Szombaton hazaérkezett az Egyiptomi Arab Köztársaságból Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, aki Jusszef Vali Miraz egyiptomi mezőgazdasági és élelmezési miniszter meghívására, szakemberek kíséretében tartózkodott az észak-afrikai országban. Váncsa Jenőt fogadta Hoszni Mubarak köztársasági elnök. A magvar miniszter táravalt az öntözési, a beruházási és a tervezési miniszterrel is. Meglátogatott több kutatóintézetet és olvan mezőgazdasági üzemet, amelvet magvar vállalatok létesítettek, s előadást tartott a mansurai egyetem mezőgazdasági karán. A megbeszélések eredményeit jegyzőkönyvben rögzítették. Megállapították, hogv a két ország között mindenekelőtt a gabonatermelés, az édesvízi halászat, az öntözés, a talajjavítás, az agrárfelsőoktatás és a tudományos kutatás területén mélvíthető el á' mezőgazdasági és ' élelmiszeripari együttműködés. Ha egy régi épületnél elengedhetetlenül szükséges a födémcsere, jönnek az építők és körülállványozzák a házat. Nemegyszer az újraépítéshez nélkülözhetetlen anyagokat az úttesten és a járdán tudják csak tárolni. A • szakemberek az állványozás os technika még több hátrányát tudják sorolni. Az állványzat és az épület között bontási hézagot hagynak. Ezért ugyanaz a szerkezet gyakran nem alkalmas a bontásra és az építésre is. Az átszerelés nem kevés munkát és nem kis költséget jelent. Az állványok gátoliák a gépesítést, lassítják az új födém építését A hagyományos módszer egyszerre nagyon sok építőanyag tárolását igényli. Több éve létezik egy olyan technológia, amelynek alkalmazásakor a födémcseréhez nem szükséges állványzatot építeni. Ez a megoldás a CSOMIÉP szakembereinek találmánya. Az első változat szerint az épület belsejében építenek lel egy bontózsaluzalot. Ect egy hidraulikus berendezésekkel olyan magasságba emelik, ahonnan ' elvégezhető a bontás. A régi födémből csak néhány acélgerenda marad. A zsaluzatot tovább emelik, és ez a szerkezet lesz az építés segédeszköze is. A munkák elvégzése után a zsaluzat visszaereszthető, szétbontható. másutt ismét felszerelhető. Az új technológia kikísérletezése és sikeres alkalmazása után a feltalálók nem pihentek babérjaikon. A találmánynak egyre újabb és mind gazdaságosabb változatait készítették el. A következő megoldás szerint előbb a teljes épületben, felfelé haladva elvégzik minden szinten a födémek bontását. Majd amikor lefelé engedik a zsaluzatot, sorra építik az új födémeket. A harmadik megoldási módnál már külön zsalukészleteit sem használnak. Az épület tetőzete alatt közvetlenül vasbetonból (vagyis födémből) elkészítik a munkaszintet Lefelé haladva bontják a régi paclióittUA. Az előre elkészített födémet mindig közvetlenül az éppen építendő új épületelem alá engedik, és a betonozást ennek segítségével végzik el. Az először elkészült vasbetonszerkezetet a legalsó szinten építik be. Ez a változat 20—25 százalékkal olcsóbb a hagyományos, állványozásos megoldásnál. A helyszíni munkaigény az új módszernél 50—60 százalékkal kevesebb. A legújabb változat szerint a legalsó szinten készítik el az első vasbeton elemet. Majd olyan magasságba emelik, ahol a következő szint bontásának munkáját segítheti. Aztán beépítik az éppen lerombolt födém helyére, rajta pedig új szerkezetet öntenek. K,serieteket kezdtek egy olyan megoldási móddal is. amikor valamennyi födémet a legalsó szinten készítenék el. A CSOMIÉP szakemberei által kidolgozott technológiánál több fajta emelőgép alkalmazható. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!