Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-31 / 77. szám

24 Szombat, 1984. március 31.' Találkozások Az ezermester A szakmai listán ilyen minősítés nem szerepel. Azt azonban mindannyian tudjuk, hogy az életben vannak ezermesterek, olyan emberek, akik nagyon sok mindenhez értenek. Ilyen embernek ismertem meg Keresztenyi Ferencet, aki a szegedi muzeum asatalosműhelyeben dolgozik, önmagát most nyugalmazott asztalosnak titulálja. Ez igaz ia Viszont az ia igaz, hogy hét mesterségből szerzett bizonyítványt, s legalább háromszor annyit .művelt. minden érdekelt elismerésere. S ami még csodálatra méltóbb, Feri bácsi ki iencvenegy eves létére is oly fürgén dolgozik a műhelyben, hogy a fél éaszaradrtai fiatalabb kartársai megirigyelhetnék Tavaly a művelődésügyi minwzter dicséré oklevelet. küldött számára, elismervén hozzáértő és szorgalmas munkáját. Csak nagyon nehezen állt köt<3nek. hogy velem beszélgessen és „újságba kerüljön". Sarkonfordult a múzeum előtt, s bárhogy is siettem, nem értem utol • Széchenyi térig, ott meg eltűnt a tömegben. Később engedékenyebb lett, s meghívott a lakájaira. Iáhegve csöngettem be, a rém típusú ház második emeletén otthonába. Vékonyka, alacaony ember Keresztényi Ferenc. — Magnetofont nem hozott? — kérdezte, amikor elkezdtük a beszélgetést. Mondtam, hogy a régi technikával dolgozom, s a magnó különben is immúnis az érzelmi rezdülésekre. — Igaza van —•, Mytatta. majd huncutul rám nézett és kérdezett: — Hisz maga a számok halasában? Ugy értem, hogy vannak számok, amelyektől nem sza badul az ember. Engem kisértenek a hetes szamok. — Hétéves voltam, amikor Iskolába írattak, ketszer hét. amikor elmentem fűszeresinasnak, háromszor hét. amikor besoroztak. es negyszer hét, mikor viszHZ* jöttem az első világháborúból. Nem sorolom tovább, most tizenháromszor hétéves vagyok. — Érdekes és „szabályos" periódusok. De kedves Feri bácsi, menjünk vissza abból a sok hetesből az elejere, hogyan és hoi tettek gyermekevet" — Magyarkarúzsan «züleétern 1893 december 3-án. Apám ópeszmester vált Amikor fölszabadultam, mint fűszeres. nem kaptam a környéken állást, de távolabb sem, Budapesten »próbálkoztam, elszegődtem utcai perecérusnak. Keresni lehetett, de mindig féltem, nehogy ismerőesel találkozzam. Aztán egy barátom, akinek hentes volt az apja, lehívott Újvidékre, ott dolgoztam, amíg be nem soroztak. A 86-os gyalogezredhez hívtak be Szabadkára. Rövid kiképzés után a frontra vittek. Lemberg alatt combiövést kaptam, és orosz, fogságba kerültem. A szibériai táborban tizenkétezren voltunk, s tíz nap alatt háromnegyed részünket elvitte a tífusz. Tomszkban termésköveket rakodtunk, Murmanszkban nyáron vasutat építettünk, télen erdőt irtottunk. Fogság idején egy jó cimbora megtanított cipőfelsőrészt szabni és varrni, később kaptafakészítést is kitanultam. — Nehezen illik a JtadPielyzetbe". — Más világ volt akkor. Mondjam azt. hogy Tomszkban kaptafak<C*zítő üzletünk volt a barátommal, orosz tisztek jöttek hozzánk, hogy a feleségüknek cipőket gyártsunk. — Közben azokat a tiszteket elsöpörte a forradalom. _ Pontosan, sőt 1918-ban be ¡6 álltunk a vörösök hadseregebe, de nem sokáig tartott, visszajöttek a fehérek és csak rá egy esztendő múlva győztek újra a vörösök. Ok is megengedték az üzletnyitást. Egy negyed marháért ket par cipőt készítettünk. Később Omszk ha került a magyar csoport. Nehéz búcsúm volt azért is, mert belem szeretett egy ózveevasszonv. s az is velem akart jönni. Mondtam neki, hoRy mostantól egyikünk balra, máik jobbra. Hazatértünk uegTermészet, környezet, ember — Hova haza? Hiszen széleseit az Osztrák—Magyar Monarchia, s szülővárosát, családját már nem Magyarországon találta. — A transzportunkat Bécsben eresztették szélnek, s mehetett mindenki a korábbi lakóhelyére, én Magvarkanizsára, amely Jugoszláviához tartozott. Fűszerüzletet akartam nyitni, de nem sikerült. Apámnak a cipész üzletben a húgom készítette a felsőrészeket, majd férjhez ment egy pékhez, s akkor látták, hogv perfekt feleőrószkészitő vagyok. Egy ideig azt csináltam. Közben a sógőromékat kiutasították Magyarországra, s ők Szegedre kerültek. Huszonötben rendes útlevéllel magam is Szegedre jöttem, majd kérelmeztem az állampolgárságot. Itt kitanultam a pékmester séget— Mit hozott az új mesterség? — Elég zűrzavaros volt a helyzetünk. Apám nagybeteg lett. eladta a kanizsai házát és ők is átjöttek. Közben a sógorom tönkrement, és Dunántúlra vándorolt péklegénynek. Magam a Szilléri sugárúton nyitottam pékséget Ott hosszú ideig rendben voltak a dolgaim, aztán jött á jegyesvilág, s nem tudtam elszámolni a lisztjeggyel. amiért kiutalást se kaptam. Valaki viszont említette, hogy Kanizsán van egy bérbe vehető pékség. Mivel Kanizsa újra Magyarországhoz tartozott, nekivágtunk. Két stráfkocsival költöztünk a régi szülőföldre. — Ott hogyan fogadták? — Sütöttem a kenyeret, ízlett mindenkinek. Mondogatták is, „nézzétek meg, milyen kenyeret süt a szegedi pék". Ez sem tartott sokáig. Negyvennégyben a pékség bérleti díját is fölemelték, nem bírtam megélni. Negyvenöt tavaszán elindultunk vissza Szegedre. Horgosnál mindent elvebtek tőlünk, csak a főtt sonkát hagyták meg. — Nem lehetett könnyű egy szál ruhában, s mindent újra kezdeni. Akkor már elmúlt ötvenéves. — Nem vott könnyű. Ballagtunk a Kálvária környékén, s láttuk, hogy az egyik ház ablakában ki van írva: „Éjjeli szállást adunk". Egy éjszakát ott töltöttünk, majd szereztünk mi is egy jó albérletet, de kiírtuk, hogy éjjeli szállást adunk. Beszélgetésünkbe Feri bácsi felesége is bekapcsolódott, és ittott kiigazította az elbeszélést „Egy ideig simlis sapkát varrt az uram, én meg árultam a piacokon. Később kárpitosmunkákat is vállalt". Visszaveszi a szót a családfő: — Sorolja föl, milyen mesterségekhez ért. — Fűszeres, cipőfelsőrész-készítés, pék, kaptafagyártó, asztalos, cipész, hegedű- ós gitárkészítés kárpitosság, szabó, villanyszerelés... redőnyjavítás, kilincs- és zárjavítás.. . — S mi a hosszú élet titka? — Szeretni kell a munkát, a nősülést nem kell elsietni, mellőzni a cigarettát, a bort csak mértékkel... kártyázni viszont szabad, s a bajtól soha nem kell megijedni, nem kell belőle tragédiái csinálni. Dolgozni pedig eddig" kell, amíg a szerszám ki nem esik az ember kezéből. — Jól erzi magát a múzeumnál? — Kiválóan, s várom a húszeves torzsgárdaságomat. További jó egészséget, Feri bácsi! * UAADAUH ISZVAN Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal öt esztendővel ezelőtt hét területi felügyelőségén hozott létre, közöttük a szegedi székhelylyel dolgozó dél-alföldi felügyelőséget, melyhez Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye tartozik. Az országos jelentőségű védett területek nagyságrendje 32 ezer 206 hektár, e területen végzik es látják el a természetvédelmi kezelési, s ezen belül 3040 hektáron a gazdálkodási tevékenységüket. Csongrád megyében 24 ezer 426 hektár az országos jelentőségű, 51 hektár a megyei védettségű természetvédelmi terület. Ezen belül két tájvédelmi körzet és kilenc megyei érték felügyelete és védelme is hozzájuk tartozik. A felügyelőség szerteágazó munkájáról, az elmúlt évi eredményekről és nehézségekről beszélgettem Bartucz Emillel, az OKTH területi igazgatójával. — Milyen területekre terjed ki a dél-alföldi felügyelőség munkája? — Tevékenységünk fő irányait központi utasítások, jogszabályok határozzák meg. Három fontos területre koncentrálunk; a környezetvédelem ellenőrzésére és támogatására, a természet óvására, valamint a hatályban levő jogszabályok es rendelkezések alkalmazásának betartását kísérjük figyelemmel. — Melyek környezetvédelmi munkájuk sarkalatos problémái? — Lehetőségeinkhez mérten a jogszabályok között és az ésszerűség keretein belül igyekszünk támogatni és környezetkímélő lehetőségekhez hozzásegíteni a területünkön dolgozó vállalatokat, intézményeket. Szeretnénk minél hamarabb meggyőzni a legnagyobb szennyezőket a természet és környezetvédelem fontosságáról, megértetni, hogy a legfrissebb jogszabályok a termelők kötelességévé tették a környezetre veszélyes anyagok ártalmatlanítását. A tervszerű megelőzés szempontjaira építve igyekszünk munkánkat továbbfejleszteni, mely a növényi, állati és emberi táplálkozási lánc komplex védelmét szolgálva a másodlagos hulladékhasznosítást segíti. Az elmúlt évben szerettük volna felmérni a veszélyes hulladékot kibocsátó üzemek, vállalatok és szövetkezetek számát, a szenynyezés mennyiségét. Csongrád megyében például 718 címre — ipari üzemek, vállalatok, állami gazdaságok, téeszek, kisiparosok stb. — küldtünk kl bejelentő lapokat, s kértük az önkéntes bevallást. Az első dátumra, július 30-ra a címzetteknek mindössze 17 százaléka, a módosított határidőre, szeptember 30-ig is csak 47 százalékuk küldte vissza ezeket az íveket. Mindez arra enged következtetni, hogy sokan még mindig nem érzik magukra nézve kötelezőnek a jogszabályokat, szomorú a kép azért is, mert senki sem tudja, valójában hány üzem. vállalat vagy kisiparos termel veszélyes hulladékot, ezzel szennyezve az emberi környezetet, ráadásul nem tudjuk megtenni azokat a lépéseket sem. amelyek elősegítenék a lerakó- és ártalmatlanító regionális objektumok megépítését. — Gondolom, nemcsak ilyen szomorú statisztikák gyűlnek a felügyelőség irattárában. Kérem, szóljon az eredményekről is. — Környezetvédelmi tevékenységünk során több eredményes munkakapcsolatot alakítottunk ki. A Kont-akta Alkatrészgyár szentesi gyárával például közösen kidolgoztuk a galván eredetű, nehézfém tartalmú iszapok szűrésének optimális gazdasági és műszaki megoldását. A dél-alföldi olajbányászat és olajfelhasználás közös terméke az a nagy mennyiségű olajos hulladék, amely értékes mezőgazdasági területeket veszélyeztet. A földvédelem és környezetvédelem szempontjainak együttes figyelembevételével a gond megoldására szolgáltató jelleggel tevékenykedő gazdasági társulás létrehozására alakított ki felügyelőségünk kapcsolatot a Hosszúhegyi Állami Gazdasággal és a Bács-Kiskun megyei kommunális szolgáltató vállalattal, akik a svéd PAJAB-szisztéma alapján kívánják hasznosítani ezt a módszert a sovány homokos talajokon. Az országrész nagy kincse a geotermikus energia. A hasznosítási programra létrehozott munkacsoportban vizsgáljuk a termálvíz káros kémiai, fizikai. biológiai és környezetre ható terhelési effek-' tusait. Mi kezdeményezésünkre átmeneti tároló ki-' alakításában vállalt részt a FŰTÖBER csongrádigyára, hasonló probléma gyors felszámolásában segítettük a szentesi baromfifeldolgozó vállalatot. — Ügy vélem, a természet óvása, a védett táj: és élővilág háborítatlan őrzése a természetvédelem kiemelkedő feladata. Mit tesznek ennek érdekében? — A dél-alföldi táj természetföldrajzi adottságainál fogva elsősorban madártani szempontból kiemelkedően értékes terület Intézményes védelemmel biztosítjuk a legfontosabb költőterületeket és madárvonulási gyülekezőhelyeket Az UNESCO természetvédelmi törzskönyvébe — mint európai jelentőségű madárvonulási gyülekezőhely — négy területünket jegyezték be. Közel nyolcezer hektárunk szerepel a Ramsari-egyezményben, a nemzetközi vadvizek jegyzékében. Ebből adódóan különös gondot fordítunk a védett területek ökológiai viszonyainak feltárására, az itt folyó kutatómunkára. A természetvédelem sohasem lehet öncélú, így fokozatosan törekszünk arra, hogy területeinket mind többen megismerhessék. Elsősorban a Fehér-tó erre kijelölt részét, az Öpusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot, a mártélyi és szabadkigyósi tájvédelmi körzetet nyitottuk meg az idegenforgalom számára. — Nyilván csak úgy végezhetik felelősségteljes munkájukat, ha megfelelő partnerekre találnak. — Ez így van. önmagukban kevesek vagyunk e szeles körű feladatok megoldására. Eredményességünk és hatékonyságunk alapvető feltétele a kapcsolattartás. A felügyeleti, a párt-, állami és társadalmi szervekkel meglevő együttműködés mellett kutatási tevékenységünk szorosan kapcsolódik többek között a Szegedi Akadémiai Bizottság szakbizottságainak munkájához. Kiemelt feladatunknak tekintjük az ismeretterjesztő-népszerűsítő munkát, ezért fontosnak tartjuk együttműködésünket a TIT-tel. az MTESZ-szsl. a Hazafias Népfront es a múzeumok szervezeteivel. Jelentősnek ítéljük a társadalmi természetvédelmi szolgálat megszervezesét és szervezett működtetését, s a jövőben tovább kívánjuk erősíteni és hatékonyabbá tenni sz.éles körű kapcsolatainkat, ezzel is hozzájárulni a természettel és a környezettel megromlott viszonyunk javításához. TANDI LAJOS Dallos Jenő karikatúrái DaTlos Jenő grafikusművész, a Ludas Matyi munkatársa egész tevékenységét a természetvédelem, a környezetszenynyezés elleni harc és az elembertelenedéssel szembeni küzdelem szolgálatába állította. Határozott, következetes és si. keres művészi program. Figyelemfelhívónk, megdöbbentőek és elgondolkodásra késztetóek a valóság ellentmondásos jelenségeit föltérképező. ötletgazdag rajzai. összeállításunkban szereplő három karikatúrájának címe: Szemétkosár, Füstjelek. Uniform. •+;« Sic'- lj : t • i*;n!|! ••' ni rb ill J&slwi'í i.ry iíi" ;: it- K