Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-24 / 71. szám

Jókai Pusztaszeren Irodalmunk és közéletünk jelesei Anonymustól kezdve Váci Mihálvig valamennyien nemzeti szimbólumot láttak Pusztaszerben. igy Katona József, Vörösmarty Mihály, Ady Endre, a szegedi nagy irodalmi hármas, akár Erdei Ferenc is, hogy csak a legkiválóbbakat említsem. Irodalomtörténetünk eddig nem, vagy kevéssé (!?) tartotta nyilván nagy mesemondónk, Jókai Mór nevét Pusztaszerrel kapcsolatban. Járt-e Jókai Pusztaszeren, írt-e arról? Mindkét kérdésre igennel felelhetünk. Mint életrajzírói említik, Jókai 1842 őszétől 1844 júliusáig tanul Kecskeméten. Mint írja magáról: „Kecskemét tett emberré, itt lettem író." Itt ismerj meg többszöri „kirándulásai" alkalmával a Duna—Tisza közi magyar népéletet, a puszták világát Többek között eljut Szentesig is. Városunkhoz legközelebb, 1846han ér el, egy pusztaszeri kirándulása alkalmával Erről egyik, az Üstökös útja, c. elbeszéléséből értesülhetünk (A magyar élőidőkből c. kötetében). Az elbeszélés után zárójelben 1847. év áll: ^.. Egy éve múlt, hogy Pusztaszeren ttalék, Szent föld ez a magyarnak, mert itt mondatott ki legelőször, hogy nemzet vagyunk —, hogy e hazát anyánkká fogadjuk, itt választának honkereső apáink magyarok fejedelmét, itt imádtak először magyarok Istenét.'' Jókai a magyarság múltjának nagy férfiai közt első helyre állította Árpádot. Nimbusza alól annyira sem tudta magát fölszabadítani, hogy még „a jövő század uralkodójának'1 ne egy második Árpádot állítson — s ez megbocsátható műveiben megnyilvánuló hatalmas patriotizmusából. Árpádról így írt, mint „akinek nem egyedüli s nem legfőbb érdeme, hogy ez országot elfoglald, hanem az: hogy a meghódított népeket kibékíté ön nemzetével, hogy saját népét meg tudta jutalmazni, s^prszágát nem iparkodott határain túl növelni, hanem határain belül erősíiéle Jókai szóban forgó beszélvét még az 1848-i márciusi nagy napok előtt írta, amikor a csillagászok egy nagyszerű üstökös eljövetelét várták, amely minden 296-ik esztendőben egyszer megfordul a Nap körül. A költő egy nyári éjszakát töltött a csillagos ég alatt a pusztaszeri dombon« ahol a „pusztai kökörcsin tenyész", egy templom romjai előtt, mintegy végigálmodva az üstökös sok ezeréves pályáját, benne Magvarhon ezredéves történelmével ... Azután akárhányszor visszatért az üstökös, Magyarhon mindig haldokolt. A haza lángban állott egyik határától a másikig. Vér folyt a vizekben és nagyszámú holttetem fedte a mezőket Futott a férfi, sírt a nő, s futott maga a király is. .. Azután jött Mohács, ahol egyszerre húszezer hős lehelte ki a lelkét. Mindene sírban volt már a magyarnak, annyi szenvedés után eltűnhetett volna már a népek színpadáról, — de be kellett teljesülnie az átoknak, hogy nem dicső módon, harcmezőn, karddal a kezében essen el, hanem betegágya fenekén, népek csúfságára, önkezével ásott sírjába dőljön... S így találta Magyarhont az újabb csillagfutás. . Jaj az unokáknak, akiket apák bűne rontott meg ... A költő felébredve térdre omlott ... Á nap éppen akkor kelt föl a puszta túlsó végén, a távoli falvakban reggeli imára harangoztak, a Tisza vizéről a tárogató bús hangjait vitte feléje a szellő. Csak még ötven évig éljen ó.„ hogy a nemzet lerója egy ezredév vétkét, csak Ötven évig éljen még a nemzet úgy, hogy kiérdemelje a halhatatlanságot S addig dolgozni... fáradni... ez legyen az igazi magyar imádság ...! Az ezredéves ünnep végre is elérkezett Mostan már épűl-szépül a pusztaszeri nemzeti park. S nemsokára gyönyörködhet már a késő ivadék a Feszty-körképben is — melynek eszméje egy kicsit az Övé is — talán futja még egy emléktábla erejéig Jókai Mórnak is ... CSONGOR GYÖZÖ Farsangnak ideje Miska bácsi — anyám öregebbik öccse — vezette kifelé a lovakat az istálló küszöbén kezünkbe adta a kötőféket. — Vigyázzatok, mer hetek óta nem láttak zablát. Engedjétök, rftonnyenek. ameddig kedvük tartja! Miska bácsi régtől fogva ígérgeti, farsang vasárnapjan elvihetjük Bálinttal a lovait jártatni. Bálint a másik unokaöccse. Szemerkél az eső, én a Fannin ülök, neki kiscsikója van. Bálint a szürkén. Bódi korcsmájából már hallik a cigányzene, a táncteremben az öreg Bakró muzsikál a bandájával, láttuk, ahogy szekéren hozták őket a vasútállomásról. Büszkén lovagolunk a sárban, fiatalok, öregek megnéznek bennünket, mindenki az utcán van, estére lesz a nagy farsangi jelmezbál, szépségkirálynő-választással. Valamennyien — bejáró diákok — D. Amálka kegyeiben reménykedünk, de vajon ki lesz a győztes? Kit fog végül is a ma esti bálban kegyeibe fogadni Amálka? Délután három óra. vágtatunk, kocogtatunk, galoppozunk az rrtcákban. Lámpalázas vagyok, évek óta nincsen már lovunk, nem szoktam hozzá a lovakhoz. Bálint biztosabban ül a szürkén, megmegiramodik. aíig tudok a nyomában maradni. Erőlködöm, térdeimmel szorítom a Fanni kicsontosodott gerincét. nehogy egy óvatlan pillanatban lepottyanjak. Nemsokára zsibbadás áll a lábaimba, intek Bálintnak, menjünk hazafelé. Miska bácsi háza előtt lányok jönnek a gyalogúton, lecövekelnek, nézik, amint a párolgó lovakkal megállunk a nagykapu előtt. Odaszólunk hetykén a lányoknak: — Nyissátok már ki, lányok a nagykaput! — kedveskedve teszszük hozzá: — Majd megtáncoltatunk inkább benneteket a balban! Remélem, estére találkozunk! Egy közülük belép, nyitja a nagykapu reteszét Ebben a pillanatban aztán váratlan dolgok történnek. Az udváron a kiscsikó meghallotta az anyja prüszkölését, nyerített vágtatott a kinyíló nagykapuhoz. Fanni, az anya ideges lett a nyerítésre, hirtelen két lábra állt, aztán egyszerűen kiugrott alólam! Elegánsan lepottyantam a földre, éppen a sikoltozó lányok lábaihoz. Ilyen szégyent farsang vasárnapján! S ami a legfőbb baj. nem tudok lábra állni, megütöttem a bokámat! Azért valamiképpen elbicegek az istállóig, Bálinttal bekötjük a lovakat. Fanni mellé odakötjük a kiscsikót. Miska bácsi érkezik, mosolyogva ragja apró, vörösesbarna bajuszát. — Nc, öcsém — a szemei huncutul nevetnek —, hogy teceett a lovaglás? Sziszegek, tapogatom a bokámat, nem válaszolok, indulok Bálinttal a kapu felé. — Viszontlátásra! Köszönjük a lovakat! Sántikálva érkezem a bálba, kívül maradok az ivóban, állni is alig Judok a lábaimon. Hallgatom bentről a báli forgatag zajongósát, néhányán kijönnek, sajnálkoznak, aztán tódulnak befelé amint a tánc újra elkezdődik. Nyolc óra után hazaindulok, rosszktdvűen, dagadt bokával, szomorú befejezéseként a s/épen induló napnak. Így estem ki az Amálka kegyeiért folyó kü+delemből, mielőtt az még elkezdődött volna. Az á.*n, majdnem elfelejtettem! Amálkát még akkor délután megkér*e egy deszki fiú. később összeházasodtak, gyerekeik mületfcefc, minden bizonnyal ma is élnek, ha meg nem haltak. MOLNÁR GYÖRGY Csanády ¡ónos Rokkafonái Cseréptál. fakanál melence. daeasztóteknő. eörbeböere. porcelántányér. disznőölőkés. életlen balta. koDotttenverű kalapács. szakaisztó-véka. gyúródeszka, sodrófa. négv lábon álló bádogtűzhelv. fával fűlt kályha. száiával a kemence befele néz a kónvhába. dunyha-párna magasra rakva. öreg huzattal betakarva, hímes azért a széle. s a Biblia az almárium deszkáján rojtosra olvasva. Subái Pál Mint álruhás herceg Mint álruhás herceg, úgy iárok én a földön, itt. Oly révetegen, tétován, mint aki álmodik. Mint holdkóros a háztetőn, csipásan álmosan, de aki áll a mély fölött, s le nem zuhan. Nem is tudom, mi tart. mi óv. mi véd meg engem itt. szálában hordja életem, mint macska kölykeit. ,. Talán ha fölriadnék hirtelen, a rhély magához rántana, de ígv fehér ruhában és gyanútlanul megyek tova. Csak bólintok, hogy így van e2. öröktől fogva létezem, s hogy vállamra pillézik hajam, már észre sem veszem. Tavaly awgusztos végén óriási tömegek tapsoltak a városligeti Király-dombon Szörényi—Bródi. rockoperáiának. az István, a királynak. Filmnek tervezték, szabadtérin ringatták bölcsőjét, lemez készült zenei anyagából, s e nyáron újjászületik a szegedi dóm színpadán. Nemrégiben itt járt Bródy János, több klubban adott; önálló műsort „Két tű?" között kérdeztem a műről, történelemszemléletről, nemzedékének kérdéseiről, a szegedi készülődésről. — Baráti társaságunkban, elsősorban a Szörényi testvérekkel, lassan húszéves örök téma. hogy kik is vagyuftk tulajoomképpeu, hogyan lehetünk egyszerre magyarok és európaiak, milyen stafétabotot kaptunk ós vehettünk át az előttünk járóktól, s jól sáfárkodtunk-e az örökséggel? Gyakrah vitatkoztunk arról, hogv történelmünk útelágazásainál jól döntöttek-e, «kiknek a választás lehetősége megadatott, melyek voltak azok az objektív és szubjektív indítékok, melvek motiválták elhatározásaikat. Történelmünk sok hősének jelentett külső és belső konfliktust a dörntés kényszere. Hogy miért pont Szent Istvánra esett választásunk, amikor a realizálás lehetősége megcsillant előttünk? Az ő élete népünk történelmének első olyan pillanata. Olyan döntéshelyzete és konfliktusa, feszáltac-ge és origója, ami meghatározta a mag.varsag egész létét, kontinuitását. Olyan kérdéseket vetett fel, amelyre a választ máig keressük. — Muzsikusok, nem történeszek. Zenészek, akik immár nem rövid pálya alatt bebizonyították, nemcsak zenei felkészültségüket, és hovatartozásukat, de társadalmi érzékenységüket és a történelem iránti fogékonyságukat is. Az István, a király abba a nemzetközi vonulatba csatlakozik, amelynek'képviselői nagyobb formátumú gondolati és formai egységekben fontos kérdésekről igyekeznek szólili a legkorszerűbb nyelven és eszközökkel. — Van is bizonyos látszólagos ellentmondás abban, hogy ezeréves történelmi mélységekbe ástunk le, hogy az általunk lehető légkor»zerúbbnek vélt zenei nyelven szóljunk erről a mai közönségnek. Alapvető elképzelésünk volt, hogy a lehető leghitelesebben, a történeti forrásokat tisztelve közelítsünk a témához. Ezért is konzultáltunk oly sokat Gvörffy György professzorral, e . téma eavik kiemelkedő kutatójával, ezért társultunk Boldizsár Miklóssal, aki Istvánról Ezredforduló címmel drámát írt. s ezért olvasunk el minden fellelhető tudományos irodalmat és művészeti feldolgozást. Gvörffv professzor fölkutatott tényanyaga és értelmezése sajátos, és számunkra nagyon szimpatikus megvilágításba helyezte István és Koppány drámai küzdelmét. Ez a mű alkalmat adott arra, hogv összekapcsoljuk a történelem egy pillanatát a mai világból eredő kifejezőeszközeinkkel, egy adott kor szemüvegén át. és sajátos műf .j" módszerekkel értékeljünk ezeréves eseményeket. A saját etotunket, tapasztalatainKét „tűz" között kat. művészi ambícióinkat, ideológiánkat is szerettük volna szintetizálni ebben a rockoperában. — A művészetek története folyamán vannak olyan sűrűsödési pontok, amikor az altalában egymással párhuzamosan, vagy széttartóan fejlődő művészeti ágak keresik a kapcsolatokat, a múzsák testvérisége valamiféle új szintézist sejtet. Ennek jegyeit véltem felfedezni az István, a királyban is. — Maga a rockopera műfaja sokféle lehetőséget kínál. A Városliget fáinak természetes- díszletében igyekeztünk megteremteni a zene. a tánc, a színház és sokféle látványelem együttes natását, Ugyanakkor gondolnuns kellett, arra, hogy ezek az előadások egy majdani film alapelemei is, s hogy a zenei anyag lemezen megjelenik. De maga a zene is három forrásból táplálkozik. Leventének egészen különleges érzéke van a középkori gregorián dallamok újraidézéséhez — ezek a részek képviselték István érzéseit és gondolatait. A keménv rock érzésünk szerint rokonitható az ősmagyarok ösztönös életerejéhez, hatalmas indulataihoz. A. magyar népzenei örökség pedig a krónikamondók nyelvén, a lantosok módszereivel igyekezett összekötni az eseményeket. továbblendíteni a cselekményt. — Hogyan fogadták a Szegedi Szabadtéri Játékokra való meghívást? — Az első spontán reakciónk aiz volt: nem! A tavalyi siker oiy sok részlet szercncses összejátszásából született, hogv azt gondoltuk, ez megismételhetetlen. Szerencsénk volt a helyszínnel, a szereplőválogatással, a felvételekkel, még az időjárással is. Az életben ez kétszer nem fordulhat elő. Abban is biztos vagyok, hogy ez a sajátos és öntörvényű rendszer egy más közegben, egv alapvetően eltérő környezetben nehezebben, vagy csak véráldozato(k árán valósulhat meg. Ugyanakkor tisztában vagyunk a szegedi Játékok hagyományaival, a körülötte zajló vitákkal is természetesen. Levente nevében is mondhatom, hogy végül is az győzött meg bennünket, hogy minden egyes vállalkozás hozhat új eredményeket, megszívlelendő tapasztalatokat, visszhangozhat az eddigiektől eltérő hangsúlyokat. A szegedi vállalkozás nagy és nehéz teher, a felfokozott érdeklődéssel szembenézni különös felelősség. — Milyen a kritikai fogadtatás? A bírálatok szinkronban vannak-e a közönség mindent elsöprő elismeresével? — Ügy gondolom, az óriási közönségsiker és a nagyon hízelgő kritikai fogadtatás túlnőtt a produkción. Mintha valami érzelmi hiánygazdálkodás szélcsendjébe robbant volna bele az István, a király a maga korszerű nyelven szóló, identitástudatot sugalló történelmi modelljével. B mint minden hiánygazdálkodásra épülő közegben, a hiánycikkekkel manipulálni lehet. így eshetett meg. hogy az István, a király „nagyobbat szólt"' a kelleténél, s ebben az erőteljes effektusban csak bizonyos, s nem mindig az általunk elvárt hangok erősödtek föl. A közönség is és a kritika is a jelenségre íigyelt. s kevesebbet foglalkozott a művel, annak elemzésével. Nem hiszünk egyik végletnek sem, bizonyára túlzás az a kritikusi vélekedés, hogy áz István, a király közvetlenül Katona József Bánk bánja és Madách Tragédiája után következik, de azt az ítészt sem megalapozott élmény inspirálta, aki egyszerűen tűzijátéknak, show-nak, és giccsparádénak minősítette á darabok A rocktól soha sem vöit idegen a látványosság, a világ legjobb zenekarai is egyre inkább építeneK a hatáselemekre. a fényeffektusokra. a jelmezekre, a gomolygó füstre stb. Valószínű, hogy egv kószínházban erőtel iesebb lehet s gondolati hatás, egy hanglemez tökéletesebb zenei élményben részesít, az elektronikus képernyő gazdagabb látványt kínál, es nagyobb érzelmet kavarh&t egy politikai demonstráció. De így, együtt, ahogy azt mi elképzeltük, és megvalósítottuk, ritkán kapcsolódnak össze a hatások. Nem is beszélve arról, hogv mi. szándékunk szerint a középkori misztériumiáték úiraélesy é-.ére törekedtünk. Bízunk abban. hogv Szegeden már higgadtabban és körültekintőbben értékelik a müvet., s talán kiderül, valójaban mit is alkottunk. TAWTH LAJOS