Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-24 / 71. szám

10 Szombat, 1984. március 77. Egy este a szegediek pesti baráti körében Cselekvő hűség Grafikák Suomi földjéről Szeged finn testvérvárosának, az Aura-folyó partján fekvő Turkunak grafikusai vendégeskednek Szegeden a Horváth Mihály utcai Képtárban. A turkui grafikusok műhelye tavaly ünnepelte megszületésének fél évszázados évfordulóját, s ebből az alkalomból jubileumi kiállítást rendeztek. Az anyag válogatását hozták el Szegedre, viszonzásképpen városunk képzőművészeinek nemrégiben lezajlott látogatására. Tizennyolc finn grafikusművész több mint félszáz alkotása reprezeltálja egy városhoz kötődő csi-port sokszínű tevékenységét, melynek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a jó részt 30-as generációhoz tartozó alkotók a legfrissebb divatirányzatok és kifejezésmódok áramába igyekeznek kapcsolódni. Igen színes a műfaji paletta, a fametszetektől a rézkarcokon át a szitanyomatokig terjed. A márciusi baráti találkozón, Budapesten ELŐZMÉNYEK. Még tavaly októberben szabadjára engedtem e lap hasábjain azt a véleményemet, hogy Szegeden ..valamiképpen nem úgy építjük kapcsolat- és viszonyrendszerünket az innen elszármazottakkal, miként elvárható lenne ... könyrtyedén elengedjük az elszármazók, a kiröppenök kezét... látom, érzem: kapaszkodnának is vissza az elmenők a város szoknyájába, keresnék az idekötő visszacsatoló vezetékeket — ám ennek intézményes lehetőségét egyáltalán, megfelelő alkalmait alig találják. . ." (DM, 1983. október 8.) Ritka eset az újságíró életében, hogy vízbe vetett kövének hullámait megtapasztalhatja. Válasz Budapestről jött. a karácsonyi számunkban olvashatták. Lőkös Zoltán adott életjelet a fővárosban működő szegediek baráti köréről. „Az hoz össze bennünket, hogy szeretjük Szegedet... Mi tagadás, nincs túl nagy tervszerűség ebben a »szervezkedésben« ... Jó ideje kap hangot, hogy eró.t.gy,esebb kötődés kellene' á mai Szegedhez..." Élő. eléven és friss mai kapcsolatot szeretnénk ugyanis ebben a sze." gedi baráti körben ... terveink egyike: jól esne. ha a kiröppentő fészek. Szeged meghívná egyszer ezt a társaságot mai városmutogatásra (koszt, kvártély nem a meghívókat terhelné). A legalkalmasabb dátumként október 11-ike kívánkozik, ajpelyre egyébként is már régóta készülgettünk odautazni..." A válaszcikk legszebb gondolatát hadd kanyarítsam még ide: ,.Nem az. . . a fó kérdés, hogy ki megy. ki marad a város falai között. Az a lényeg, hogy ki marad hű hozzá." (DM, 1983. december 24.) Ez a „kő" még erősebb hullámokat vetett. Meghívás is volt ugyanis Lőkös Zoltán cikkében. A baráti kör márciusi összejövetelére körükbe kérték-várták a fővárosban élő szegediek a város tanácselnökét. A társadalmi munkában szedett-nyomott egyszerű kis meghívó így hírelte a programot : „Szeretettel meghívjuk 1984. március 12-én du. 17.30 órára a Szegediek Baráti Köre találkozójára. Ö;szejövetelünk színhelye: Budapest VI.. Jókai tér 9. sz. (MEDOSZ-székház). Találkozónkon részt vesz és tá-' jékoztató előadást tart a város fejlődéséről, terveiről: Papp Gyulti. Szeged megyei város tanácselnöke." GYÜLEKEZŐ. Leginkább persze mi idegeskedtünk, ma is 6zegediek. Lesz vajon ..idejük" az elszármazottaknak, hogy kiröppentő fészkükre pazaroljanak egy estét? Csupa elfoglalt ember: van közöttük pártmunkás, filmrendező, rendőrtiszt, színész, újságíró, orvos, szobrász, közgazdász, legfelső bírósági elnök, színpadi szerző, diplomata, dramaturg ... De nem tartott sokáig a töprengés, mert máris jöttek. Sok+sok ismerős arc... A nvolcvanhét éves Donászy Kálmán tűnik föl legelőbb hatalmas szivarjával Egy verseskönyvvel ajándékoz meg bennünket. A cime is stílusos: Kései szüret... Takács Tibor író csak azért szaladt föl, hogy megmondja, halaszthatatlan dolog szólítja el ezen az estén .. . Mészáros Dezső szobrászművész Visegrádról buszozott be ... Szilbereky Jenő, Esztergályos Ferenc. Csöke József, Bakos Géza, Vetró György, Kovács Attila. Komócsin Klára. Simonovits Edit, Hollós Ervin, Forgách István ... És sorban a volt újságíró kollégák: Faragó Jenő. Siklós János, Ökrös László, Csontos Magda, Németh Ferenc ... Gera Zoltán, a színész, akit hatvanadik születésnapja közelségében sorra meggratulálunk ... Egy darabig győzöm memóriával, aztán feladom. Már vagyunk vagy nyolcvanan ... százan? S mindjobban szétoszlik a figyelem. Egymásnak is örülnek, hiszen ott fönn néha évekig sem találkoznak egymással. Aztán egyszer csak Telkes Györgyöt pillantom meg. Észre veszi, hogy nagyon nézem (Hát ő?!) — s megmagyarázza: „Én mindig itt vagyok ... Minden találkozóra feljövök, hogy régi barátaimmal, elvtársaimmal . öszszejöhessek .. ." Ilyen baráti, bensőséges indíttatással fohászkodunk hát neki az estnek, amelynek elején még az a szorongás dolgozott bennünk, hogy ugyan eljönnek-e — s tíz perc alatt oda jutottunk: vajon elférünk-e a nagy tanácskozóteremben ... MINDENT TUDNI ... Hogy a tanácselnök „készült" — tanú vagyok rá. Azt bogozgattuk itthon: mi érdekelhetné leginkább az elszármazottakat? Meg hogy mit tudnak rólunk? Vigyünk térképét, diafilmeket, dokumentumokat? Általános ismertetés lenne célszerűbb vagy inkább néhánv csomópont? A tanácselnök összeházasította a két lehetséges elvárást, s úgy gondolkodott: kevesebb beszéd — több kérdés. Igaza lett. Majdnem azt mondhatnám: valóságos szegedi várospolitikai fórum alakult ki a következő órákban. Igen. órákban! Mert a fél hatkor kezdett találkozót kilenc órakor is csak „berekeszteni" lehetett — abbahagyni alig. A kérdések pedig ... Természetes összefüggésben voltak azzal, hogy ki mikor járt itt; volt-e ideje 6étálni. vagy csak ügyei vezényelték vissza a szülővárosba; vannak-e rokonai Szegeden... Azt mondhatnám rájuk: éhes érdeklődés jellemezte őket. Némelyik kérdésben vélemény. De hogy mennyi szeretet! A kérdések minden „rendetlensége" olyan volt. mint mikor egymástól sokáig távollevő rokonok összefutnak. Hogy például: Mi lesz az öreg Hungáriával? Van-e remény arra, hogy a Dóm tér visszanyeri eredeti képét, s valamilyen modern technikai megoldással gyorsan szerelhető nézőteret építenek rá? Szegedet a paprika tette a térképre — hogyan virágzik ma ez a mezőgazdasági kultúra? És a, színház! Épül, igen, de lesznek-e majd olyan szellemi energiái, s egyéniségei, akik ide gyökeresednek ugyan, ám messze tudnak sugározni? Hogyan készül Szeged a felszabadulás 40. évfordulójára? Hát a testvérvárosi kapcsolatok? S persze, hogy fölfakadnak nosztalgiák! Egyegy sóhajtás a Kossuth Lajos sugárút madárcseresznye fáiért... a nagykörúti akácokért, a lovaglóútért... KI azért emlékszik rájuk, mert a nagyapja ültette, ki azért, mert szép séták emlékei társulnak hozzájuk ... Senki sem sietett é^ senki nem rosszalta a kérdések egyikét sem, még ha tudván tudta is esetleg a választ, mert gyakrabban fordul erre a szekere rúdja. És érezni, lehetett az örömet, az elégedettséget afölött, hogy úgymond Szeged „hivatalosan" tisztelte meg egykori polgárait kapcsolatteremtő készségével! és az érdeklődő kérdésekre adott autentikus válaszokkal. Csak a „záróra" vetett véget a kellemes estének. De roszszul is mondom! Dehogy vetett véget. Itt, ezen az estén éppen elkezdődött valami... Már bizonyos. hogy ez a baráti kör Szegedre tart, itt akar velünk lenni a város felszabadulási ünnepén. Már bizonyos, hogy hasonló érdeklődéssel várja baráti találkozókra a szegediek más képviselőit is. Már bizonyos hogy tartalmas, szép estéket tölthetünk majd együtt az elszármazottakkal a fölnevelő fészekből kiröppentekkel Kétirányú forgalom indult meg a városszeretet, a szülőföldhöz való ragaszkodás és a mai lokálpatriotizmus szélesedő útján. TOVÁBB GONDOLVA . . . Igen kiadós beszélgetések is elfértek ennek a pesti szegedi napnak a programjában. Nincs ugyan hivatalos vezetősége ennek a baráti körnek, de tudnivaló, hogy azért vannak, akik „mozgatják" és „szervezik". A szervező bizottság (Ambrus Géza. Dáni János. Keresztes István, Pikler Tamás, Simonovits Imréné. Vetró György. Lőkös Zoltán) tagjai közül ezúttal Lőkös Zoltánnal lehetett kiadósabban szót váltani. Töle tudtam meg. hogy a fővárosban élő szegediek baráti köre egyelőre még inkább a régi ifjúsági mozgalom (MADISZ) kovácsoló ereiéből jött össze, tehát eredendően afféle közös szegedi mozgalmi élmény a kovásza, de már folyik egy nagy „leltározás": a Szegedről Pestre származottak teljesebb számbavétele. az invitálás szándékával Sok név és cím jött össze első nekifutásra is, s legközelebb már jóval több meghívót fognak majd nyomtatni. Mert benső. szívbéli ügyük Szeged. Ha tehát L. Z. cikkét idézem befejezésül — bizonyára érthető: „Szeseden volt és van mit megbecsülni. És megbecsültetni. Mindezeknek az előmozdítása jelenti az ivazi, az értelmes, a nem tartalmatlanul nosztalgiázó hűséget. A város előrevivő értékeinek felkarolásában rejlik a cselekvő hűség. Erre van szükség. és erre van lehetőség is. Bárhol éljünk." Tudom, hogy Szeged ezt a cselekvő hűsécet megbecsüli. Többet is merek mondani: nagyra becsüli! SZ. SIMON ISTVÁN Donászy Kálmán | ÓCL (VfZIÓ HÁBORÚ UTÁN) Sötét felhőkből kioldva lobban villámok közt a zűrzavar. Toronv remeg, s a gyárkéményen pokolkénes nagv füst csavar. Az utca unta nyűgös zaját és úi dalt dobott most' fel amit kórusban vissaazeng a házsor és megindul rá a keramit. A részeg reklámoszlon táncol s ordítani kezd a sok plakát. . A házak közt forró szél viháncol s benyomta mindnek clfol elkelt Véres szemek villognak és fogakban kész 3 harapás És sújtásra lendül a palotákra most egy roppant vaskalapács. A föld alól tetőkre villan s kúszik a fürge lángnarancs. s a téren óriásra nő ki. mint roppant rém. a lámpavas. LEHTOVAARA VEIKKO: SAMPPALINNA KOSLEK A KEIJO: DIVERTIMENTO