Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-17 / 65. szám

12 Szombat, 1984. március 17.' Német megszállás Csongrád megyében A kezdetek Magyaroiszag 1944. március 19-i német megszállása napján Szegeden és a megye Duna—Tisza közötti területen is megjelentek a megszálló katonai erók. Ezek magasabb egysegei Szerbia (Pétervárad) felöl az újvidéki hidon keltek at a hajnali orakban. Itt at ország lerohanásáról mit sem sejtő magyar hidörseg golyószórótuzzel fogadta az átkelni szándékozo német erőket, amelyet páncélvonattal legázolták az ellenálló határvadasz őrséget. Az Újvidéket már napokkal előbb ellepő volksbundistak közreműködésével a stratégiai fontosságú város fontosabb pontjait megszállták. Ezt követően 5—6 katonai szerelvény kelt át az újvidéki Vi*iuti hídon és mintegy haroin hadosztálynyi erő az Újvidék—Szabadka útvonalon zömmel Budapest irányába haladt tovább. Ennek jobbszárnyát képezte a Szegedre bevonult kis létszámú seregcsoport. A szegedi V. kerületi katonai hadteetparancsnoksagot őt órakor riasztottuk a honvédelmi minisztériumból, közölték a megszállás tenvét, a csapatokat riadóztatták es a laktanyákban együtt tartották őket, nehogy a németekkel harcba keveredjenek. A hírt a hadtestparancsnokságon álta(anos megdöbbenés fogadta. A szegedi hadtestparancsnok, Platthy Pál altábornagy szűkebb körében ismert volt németellenes érzelmeiről. A riadóztatott csapatok részéről sokfele kérdés, különféle javaslat erkezett a hadtestparancsnokhoz. Volt olyan alakulat, amely elindult, hogy elfoglalja a Szeged város védelmére kijelölt állásait. Szentesen egy géppuskás szakasz a szentes—csongrádi híd tiszántúli hídfőjéhez kivonult és tüzelőállást foglalt, de fél nap után viszszavonult a laktanyába. Arra is javaslatok érkeztek, hogy a fegyverzetet ee a gépjárműveket elrejtsék. De felső parancs az ellenállásra nem érkezett —, pedig erre várt a hadtestparancsnok — így délelőtt kilenc óra tájt szétküldte tisztjeit, hogy a megérkező német csapatokkal a kapcsolatot vegyek fel. Délelőtt tíz óra körül Szeged fölött német vadászgépek jelentek meg és demonstrációé repülessel Makó Románia irányába távoztak. Az Újvidéken átkelt páncélvonat délután 15 óra körül Szabadkan át érkezett Szegedre. A kis létszámú német motorizált katonai egység megszallta a hidakat, a vasútállomásokat, a postát, a városházát és nehány középületet — ellenállással sehol sem találkoztak. A megszállást vegrehajtó nemet alakulat a Wehrmacht XXII. hegyi hadtest egyik leharcolt, gyenge hadosztálya volt, amely Szeged—Szabadka— Zombor—Baja vonaláig hajtotta végre akcióját. A Szegedre érkezett egységek parancsnoka osztrák-német főtiszt volt teleaggatva monarchia korabeli k. u. k. kitüntetésekkel, aki tört magyarsággal mentegetőzött. Ezt a német katonai erőt az akkor Bácskában levő un. békealakulatok is könnyen meg tudták volna állítani. A megszállást a Tisza vonaláig hajtották éégre, a folyó vonalában zárat építettek ki. A szegedi, algyői, és csongrádi hidakat egyegy század, a tápai, algyői és mindszenti kompátkelöhelyeket egy-egy szakasz zárta le. Több mint egy hétig semmilyen közlekedés nem volt. Március 27-től kezdve a vonatok kocsik és gyalogosok közlekedését engedélyezték, de szigorúan igazoltatlak okét, csomagjaikat megvizsgálták. Március 30-án a Tiszántúlra Ricsoy-Uhlarik Béla miniszteri osztályfőnököt összekötő kormánybiztossá nevezte ki a kormánv a Debrecenben működő német parancsnokság mellé. Ettől kezdve a német igényeket a polgári hatóságokkal ö hajtotta végre. Ennek „rendeződése" nyomán március 31-én a nemetek feloldották a zárat, a katonai egységek elvonultak. A gyenge harci értékű hadosztályt nem sokáig tudta nélkülözni a német hadvezetés, jelentős részét visszavezényelték Jugoszláviába a partizánok elleni harcra, a Dél-Alföldön és Szegeden csupán elszórt csapatrészek maradtak. A megszállással egyidőben mas német egységek ¡s berendezkedtek Szegeden, véglegesítették az ország német megszállásának rendszerét. Szeged a Kecskeméten működő Feldkommandatur 298. sz. német katonai közigazgatási parancsnoksághoz tartozott. A városban az Oi-tskommandatur I707. sz. parancsnoksága pnű_ ködótt. amely Csongrád megye Tiszán inneni területén is illetéke» volt, de Újszegeden már nem. Június 2-től a megszállási rendszert a Tiszántúlon is kiépítették, Debrecenben volt a Bet'ehlshabei Ostungarn (B- o. o.) parancsnoksága. Csongrád megye tiszántúli része, a Csanád—Arad—Torontál k. e. e. vármegye és Újszeged is a Hódmezővásárhelyen levő Ortskommandatur I726. sz. parancsnoksághoz tartozott. Az SS Biztonsági Rendőrség parancsnoksága, amely az elsők között érkezett Szegedre, a Boldogasszony sugárút (ma Április 4. útja) 17. sz. alatt rendezkedett be. Újszegeden az önálló SS parancsnokság június 2-án az Alsókikötő sor 10. sz. alatt helyezkedett el. A megszállásban fontos feladatot töltött be a német csendőrség (a Gestapo), amely az Erzsébet gimnáziumban (ma Tömörkény István gimnázium) a Gestapo bevetési kommandó 6. szakasza Újszegeden a Vakok Intézetében (Torontál ter 1. sz.) ugyancsak június 2-től rendezkedett be. Az SS parancsnokság és a Gestapo a félév során elsősorban megszállási feladatot látott el, együttes létszáma 150—180 fő között ingadozott, az SS parancsnokságon gazdasági szakemberek is dolgoztak. Március 19.—október 6 között a Német Véderő (Wehrmacht) szegedi Állomásparancsnoksága képviselte formálisan a német katonai erőt, amelyet „Hely. örségparancsnokság" néven is ismertek. Ez szorosan együttműködött a szegedi V. honvéd hadtestparancsnoksággal. Tiszántúl nagyobb városaiban április 20—25. körül jelentek meg német csapatok. Hódmezővásárhelyen nagyobb létszámban tartózkodtak megszálló erők. sőt Makón, Szentesen is SS és Gestapo kirendeltségek voltak. A félév során sajátosan alakult a megszálló német és a magyar katonaság viszonya Szegeden. Platthy Pál altábornagy hadtestparancsnok arra törekedett, hogy a magyar katonaság intaktságát megtartsa ás megtiltotta hogy a helyőrségek alakulatait karhatalmi szolgálatra igénybe vegyék. A németek sürgető követelésére április 15-én Horthy Miklós leváltatta Platthy Pált és előbb Molnár László vezérőrnagyot bízta meg a vezetéssel, majd május 29-én Kálmán Imre vezérőrnagyot nevezte ki a hadtest parancsnokává. Április 15-én az V. honvéd hadtest leventeparancsnokát is leváltották és előbb Bíró Zsigmond ezredest, majd Márkus István ezredest nevezték ki parancsnokká. Az új katonai vezetés már tökéletesen együttműködött a németekkel Április 21-én hadtestparancsnoki dicséreteket osztogattak az együttműködő tiszteknek, majd kísérletet tettek, hogy „normalizálják" a német katonasággal való kapcsolatot. Hangsúlyozták a legfőbb szövetségi hűséget — erről dagályos történelmi eszmefuttatások találhatók a napiparancsokban —. felhívták a figyelmet egymás megbecsülésére, ezért furcsa módon azt javasolták, hogy „ajánlatos előre tisztelegni és ne nézzék a katonai rangot 6em ebben." (!) A két hadsereg közötti súrlódások nyilván napirenden voltak, mert június—júliusban újabb napiparancsok figyelmeztettek erre az előbbiek szellemében. Kanyó Ferenc (Folytatjuk.) RÁDIŰTELEH ÜDVÖZLŐ TÁVIRAT Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte dr. Paírick J. Hillery elnököt, Írország nemzeti ünnepe alkalmából. GÁSPÁR SÁNDOR HAZAÉRKEZETT DÁNIÁBÓL Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, aki a Holland Szakszervezeti Szövetség (FNV) meghívására március 12— 14. között Hollandiában, a Dán Szakszervezeti Szövetség (LO) meghívására március 15—16-án Dániában tett látogatást, pénteken hazaérkezett Budapestre. GLENN VISSZALÉPETT Jolin Glenn ohiói szenátor pénteki sajtóértekezletén bejelentette: nem folytatja kampányát az amerikai demokrata párt hivatalos elnökjelöltségének elnyeréséért. CUELLAR LEVELE Pérez de Cuellar ENSZfőtitkár levelet intézett a Biztonsági Tanács 15 tagállamához, valamint a jordániai, libanoni, szíriai és izraeli kormányhoz, és a PFSZ vezetőségéhez. Az ENSZ-főtitkár ebben javasolta, hogy a címzettek legkésőbb április 30-ig fejtsék ki véleményüket egy, a közel-keleti rendezéssel foglalkozó nemzetközi értekezlet összehívásának előkészítéséről. HAZAÉRKEZETT A BELÜGYMINISZTER Pénteken hazaérkezőt! ..a Horváth István belügyminiszter vezette magyar belügyi küldöttség, amely Szadun Saker Mahmud iraki belügyminiszter meghívására hivatalos látogatást tett az Iraki Köztársaságban. KlNAI—BRIT TÁRGYALÁSOK HONGKONGRÓL Pénteken Pekingben újabb tárgyalási forduló kezdődött Kína és Nagy-Britannia között Hongkong ügyében: a tavaly nyár óta tartó tárgyalási szakasznak ez a tizedik menete. KGST-együttműködéssel (2.) A mikroprocesszoroktól a robotokig Szinte észre sem vettük, s az évek múlásával apránként körülvesznek minket a mikroprocesszorok. Sokatmondó adat: a magyar népgazdaságban a hetvenes évek közepe óta több mint harmincszorosára nőtt a mikroprocesszorok felhasználása. E tendenciát felismerve hagyta jóvá a kormány még 1981-ben az elektronikai alkatrészek fejlesztését és gyártását előirányzó központi fejlesztési programot. Ennek értelmében a tervidőszak végére azt a célt jelölte meg a program, hogy bevezessék hazánkban az integrált áramkörök úgynevezett szeletgyártó technológiáját, s megszervezzék a nagybonyolultságú áramkörök gyártását. • • Noha ezeket az alkatrészeket a számitógépektől a különböző háztartási eszközökig igen széles körben lehet felhasználni, mégis idehaza éppúgy, mint a többi szocialista országban a mikroprocesszor gyártási programok elsősorban az ipari robotokhoz kapcsolódnak. Az ipari robotok, ezek a mikroprocesszorokkal irányított bonyolult masinák, bizton állíthatjuk, új korszakot nyitnak meg a gép és az ember kapcsolatában. Jelenleg a világban mintegy 20—25 ezer működik belőlük. Érthető tehát, hogy a KGST-országokban js felismerték az ipari robotok jelentőségét, s azt, hogy mind szélesebb körű alkalmazásuk fontos feltétele a népgazdaság előrehaladásának. Annál is inkább, mert a szakemberek úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a KGST-országok jelenlegi átlagos elmaradása a robottechnikában a vezető fejlett tőkés országokhoz képest mintegy egy évtizedre tehető. A robotok -nagyarányú, számos területen robbanásszerű terjedése vetette fel annak szükségességét is, hogy a KGST-országok e sokoldalú berendezések fejlesztésében, gyártásában, alkalmazásában szorosabb együttműködést alakítsanak ki. A Szovjetunió már az 1980— 85. népgazdasági tervek egyeztetésekor kezdeményezte a fejlesztések összehangolását. A KGST budapesti ülésszakán. 1982-ben pedig a tagországok kormányközi egyezményt írtak alá. amely a robotokat már korántsem egyszerűen csak gépipari termékként fogja fel és kezeli, hanem a robottechnika népgazdasági horizontú alkalmazását írja elő. Az elmúlt évek felmérő munkaja után mo6t alakulnak ki azok a területek, ahol a következő időszakban a KGST-országok együttműködhetnek egymással. Idehaza a munkamegosztásban való bekapcsolódásunk tisz<tázásának egyik feltétele volt, hogy különböző vállalati átszervezésekkel egyenesítsük ki a hazai robottechnikában itt-ott kusza vonalakat. Bázis a Szerszámgépipari Művek által koordinált vállalati együttes. E társulás tagjai elsősorban azok az elektronikai vállalatok, amelyek a korábbi években a különböző elektronikai irányító berendezések gyártásában — például a numerikus vezérlésű szerszámgépeknél — nagy tapasztalatot . szereztek. Olyan cégekről van szó, mint azEMG, a VILATI vagy az EVIG, hozzájuk pedig — mintegy háttérként — finommechanikai vállalatok csatlakoznak. • • Az Ipari Minisztérium szerint a robotok hazai széles körű elterjesztését korántsem lehet csupán a hazai gyártásra alapozni. A leihasználás felfuttatását elsősorban a KGST-országok sok- és kétoldalú együttműködésére kell építeni. Az egyik legutóbbi felmérés szerint a hazai vállalatok ebben a tervidőszakban kevés, s meglehetősen egyszerű robotokat kívánnak vásárolni. Nyilvánvaló azonban, hogy amint kibontakozik a szocialista országok együttműködése, megjelennek a piacon a szocialista országokban gyártott különböző robotok, tehát a jelenleginél lényegesen nagyobb lesz a kínálat, az alkalmazás is új lendületet vehet. Valamennyi szocialista ország tisztában van azzal, hogy az elektronika a világon mindenütt betört a termelésbe, s az is nyilvánvaló, hogy mindenki csak akkor őrizheti meg versenyképességét a piacon, ha maga is a gazdaságfejlesztés e korszerű útjait járja. K. Nyirö József Siklós János Zilahy Lajos utolsó évei 31. Az első emeleten az ablakrolók félig le voltak engedve, mert meleg nyári nap volt. A hűvös félhomályban Barulin egy negyven év körüli férfinek mutatott be. akinek a nevét ma sem tudom, bár elhadarta bemutatkozás közben. Barulin magunkra hagyott bennünket, s mi beszélgetni kezdtünk, természetesen az időjárásról. Hogy milyen most az idő Moszkvában, és milyen New Yorkban. Rövid percek múlva megnyílt a nagy ebédlő szárnyas ajtaja, és a fehér kötényes. fehér bóbitás szobalány a jól ismert "pazsalusztaszóval invitált bennünket asztalhoz. A hosszú asztal végén három személyre volt terítve. Én ültem a/, asztal végén, jobbra tőlem a szovjet diplomata és balra Barulin. Három nyelven döcögött a beszélgetés. Én Barulinnal németül, a szovjet vendeggel angolul, és ők az asztal felett anyanyelvükön, oroszul hadarták mondanivalójukat, amelyek egyáltalán nem hangzottak fontosnak vagy bizalmasnak. Az ebéd fejedelmi volt. Kecsegével kezdődött — amit dacára első és bőséges ebédemnek, nagyon élveztem. Azután csirke, édes tészta és gyümölcs következett. Amikor a szobalány a feketét is fölszolgálta a szovjet diplomata — aki fekete hajával és éles profiljával nem szláv típus volt — felém fordult. és kitűnő angolsággal, nagyon meleg, baráti hangon a következőket mondta: kérem, én azért jöttem Moszkvából, hogv magával beszélhessek. Tudomásom van róla, hogy a háború előtt eveket töltött New Yorkban és Hollywoodban. s a háború után ez volt az első amerikai útja. Amerikai utam nem lehetett titok előtte, hiszen a magyar útleveLet Rajk László belügyminisztertől kaptam, akit életemben sohasem láttam. személyesen nem beszéltem vele. — Tudomásom van arról is, hogy fontos személyekkel találkozott Ameikában. Nem lehet titok ön előtt, hogy a Szovjetuniót elsősorban az amerikai atomkérdés érdekli. Megérintette a karomat, és a következőket mondta, nagyon udvariasan és barátságosan: ha ez a kérdés önnek bármi oknál fogva kényes, akkor felejtse el, és beszélgessünk másról. — A kérdés nekem egyáltalán nem kényes — feleltem —. mert Albert Einstein drámai levele az összes amerikai lapokban megjelent. A politikusok közül csak Henry Edgár Wallaceszal, az Egyesült Államok 1941—1945 közötti alelnökével beszéltem, a R^public szerkesztőségében. De beszélgetésünk során egyetlen szó sem esett az amerikai atombombáról. Wallace-t csak Európa óriási kukoricaövezete érdekelte, mert apja már a múlt században kezdte a kukoricafajták nemesítését, ö volt az Egyesült Államok első alelnöke, aki szenátor korában Magyarországon is megjelent, és néhány napot töltött Bábolnán. Elragadtatással beszélt nemcsak a magyar lótenyésztésről, de a bábolnai mezőgazdasági kísérletek fejlődéséről és a magyar kukoricafajtákról is. A tiszteletére adott banketten természetesen cigány húzta fülébe a magyar nótákat. Meg is tanult néhány magyar szót. sőt jó hallása révén el is dúdolta a legszebb nótákat, melyekre emlékezett, persze, nem egészen tökéletes magyarsággal. "Marosvisze follva csendesen, bomyu a vállámra kedvesem.Fontosabb volt chicagói találkozásom Szilárd Leóval, akinek Einsteinhez intézett levele ma már az amerikai történelem egyik legfontosabb fejezete. Családunk házi orvosa, dr. Szilárd Bertalan, akinek lakása és rendelője a mai Móricz Zsigmond körtéren volt. hasonlított is unokaöccséhez. Leoihoz. aki a Chicagói Egyelem professzora volt. Meghívott ebédre az egyetem nagy, nyilvános éttermebe. Hamarosan megebédeltünk egy magyar származású chicagói barátjával. de Szilárd Leó egy árva szót sem beszélt magvarul. (Nem volt ott. Amerikában egyetlen zsddó származású magyar sem. akine.c hozzátartozóit, rokonait, ismerőseit Szálasi és Eichmann Adolf szörnyű uralma alatt ezer és ezer számra ne marsoltattak volna a novemberi fekete napokban; fiatalokat és öregeket, férfiakat és asszonyokat a német gázkamrák gyűjtőhelyei felé, s akik kidőltek a sorból, azokat rögtön agyonlőtték. Ezt a halálmarsot én részletesen megírtam a The Angry Angel, »A dühödt angyal- című regényemben.) "Az én nevem kicsi- — írta Szilárd Leó híres levelében Einsteinnek, de a te neved nagyon nagy. Neked kell megírni Roosevelt elnöknek, hogy meg kell kezdenünk az atombomba gyártását. amelynek lehetőségéhez eljutottunk. Mindezt részletesen eimondtam ebéd után moszkvai vendégünknek, miközben semmiféle alkoholt nem ittunk, csak néhány korty hideg spriccert, a szomjúság ellen. Pedig már órák óta beszélgettünk. Ebéd után sétára indultunk hármasban Szilárd Leóval a Chikagói Egyetem óriási kampuszán. ahol nem is ezer, de tízezernyi egyetemi hallgató, az amerikai ifjúság színe-java sétálgatott. de inkább futkosott. Majd Szilárd Leó megállt, és a főbejáratnál egy jelentéktelen külsejű, kis. földszintes házra mutatott. "Ennek a kis háznak a pincéjében tartottuk Enrico Fermivel azt az urániumanyagot, amely már robbanékony volt, de nem tudtuk, hogy ha majd robbanni fog. nem lesz-e láncrobbanás (chain reaction). ami azt jelentette, hogy nemcsak a Chicagói Egyetem, és nemcsak az egész Chicago, de talán az egész földgolyó a láncrobbanás áldozata lesz.- (Az olasz származású Fermi az atomkutatás egyik legnagyobb alakja volt.) ' IFolvtatiuk.) -