Délmagyarország, 1984. február (74. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-12 / 36. szám

2 Vasárnap, 1984. február 12. lurij Andropovot gyászolja a világ (Folytatás az 1. oldalról.) keztet arra, hogy 1983. jú­liusában a két párt közötti magas szintű találkozó meg­mutatta: mennyire fontos­nak tartotta Jurij Andropov a Szovjetunió és Franciaor­szág közötti együttműködés fejlesztését. A szombati francia sajtó, akárcsak a rádió- és televí­ziós adások, központi témá­ja Jurij Andropov halála. A lapokban oldalakat tölte­nek meg az ezzel kapcsola­tos cikkek és kommentárok. A L'Humanité vezércikké­ben hangsúlyozza: belpoliti­kai téren Andropov tevé­kenységét elsősorban a re. formokra és megújhodásra irányuló törekvés jellemez­te. Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt fő­titkára vezetésével küldött­ség utazik Moszkvába. Jurij Andropov temetésére — kö­zölte pénteken este a párt sajtóirodája. Az olasz sajtó igen nagy terjedelemben, több oldalas beszámolókban, kommentá­rokban foglalkozik Jurij Andropov halálával. Egyön­tetű megállapítás a lapok­ban. hogy Andropov új ve­zetési stílust hozott, és ez nemcsak a külpolitikai kap­csolatokban. hanem belpoli­tikai téren is jelentkezett. A Vatikán lapja, az Os­servatora Romano megálla­pította : Andropov megvá­lasztásának első pillanatától kifejezésre juttatta, hogy javítani akarja a kelet— nyugati kapcsolatokat, és ez nagy reményeket keltett. A központi spanyol lapok szombaton Jurij Andropov gyászkeretes fényképével je­lentek meg. Az „A. B. C." száz oldalának egynegyedén ismerteti Andropov pályafu­tását. a szovjet párt, állam vezető szerveiben betöltött szerepét. A legnagyobb pél­dányszámú napilap, az El Pais szerkesztőségi cikkében Andropov békekezdeménye­zéseit. a nemzetközi fe­szültség csökkentése érdeké­ben kifeitett erőfeszítéseit helyezi előtérbe. Louis Van Geyt, a Belga Kommunista Pórt elnöke a párt nevében részvéttávira­tot küldött az SZKP KB­nak Jurij Andropov halálá­val kapcsolatban. Reagan amerikai elnök George Bush alelnököt kér­te fel arra. hogy az Egye­sült Államok hivatalos de­legációját vezesse Jurij Andropov szovjet államfő temetésén. A szovjet államfő halálá­nak híre az amerikai tele­víziós állomások péntek es­ti híradóiban nemcsak az el­ső helyet foglalta el. hanem gyakorlatilag a híradók leg­nagyobb részét ki is töltöt­te. Az amerikai kommentá­rok egyöntetűek voltak ány­nviban, hogy aláhúzták a szovjet—amerikai viszony kü'önleges fontosságát. II. Erzsébet brit uralko­dó és Margaret Thatcher kormányfő a Szovjetunió legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének kü'dött részvéttáv­iratában fejezte ki részvétét Jurij Andropov halála mi­att. Londonban szombaton dél­után bejelentették. hogy Margaret Thatcher minisz­terelnök — Sir Geoffrey Hotve külügyminiszter kísé­retében — részt vesz Jurij Andropov temetésén. A mostani hét végét a kormánvfő cheauers-í rezi­denciáján tölti, ahol vendé­gével — az ugyancsak az elhunvt szoviet vezető té­rnél.-sere tartó — George Bush amerikai alelnökkel tárgyal. Ar londoni kommen tárok Margaret Thatcher utazását azért tartják jelen­tós feileménvnek. mert a miniszterelnök 1982 telén, a néhai L eonuid Brezsnyev temetésén nem jelent meg: Francis Pym akkori külügy­minisztert küldte el masn helvett. Most azonban — mutatnak rá — látnivalóan fontosnak tartta. hogv m»» ragadia a szomorú alkalom kínálta lehetőséget; a sze­Hazaérkezett Athénból a magyar békemozgalom küldöttsége A Szovjetunióban országszerte megrendülten értesültek az SZKP KB főtitkárának halálhíréről. Képünkön: a bakui háztartási és szellőzőgyár dolgozói tisztelegnek Jurij Andropov emléke előt' mélyes kapcsolat felvételét a szovjet vezetéssel. Margaret Thatchert egyéb­ként ellenzéke határozottan sürgette ennek a lehetőség­nek a megragadására. Denis Healey. a Munkáspárt veze­tő külügyi szóvivője azt nyilatkozta a televízióban, hogy egy moszkvai út „ter­mészetes folytatása lenne a budapestinek". Nakaszone Jaszuhiro ja­pán miniszterelnök Nyikolaj Tyihonov szovjet kormány­főnek küldött táviratában fejezte kl mély részvétét Jurij Andropov elhunyta al­kalmából. Olof Palme svéd minisz­terelnök kedden utazik Moszkvába Jurij Andropov temetésére — közölte szom­baton a svéd kormány szó­vivője. Ugyanezen forrás szerint Palme kijelentelte. hogy a temetésen való meg­jelenése magától értetődik, mivel Svédország stabil kapcsolatokat kíván fenntar­tani a Szovjetunióval. Kenyában négynapos hi­vatalos nemzeti gyászt ren­deltek el. s félárbocra eresz­tették a nemzeti zászlókat Jurij Andropov halála mi­att. Dániel Arap Moi elnök részvéttáviratot küldött a szovjet vezetőknek. Kenyát Elijah Mwangale külügymi­niszter képviseli a temeté­sen. Turgut özal török minisz­terelnök és Kenan Evren államfő részvéttáviratot kül­dött Moszkvába Jurij And­ropov halála miatt. Teme­tésén Turgut özal képvise­li Törökországot. Indonéziát Mochtar Kusu­maatmadja külügyminiszter képviseli Jurij Andropov temetésén — jelentették in­donéz hírforrások. Brazíliában háromnapos nemzeti avászt rendeltek el, Ecuadorban pedig három napra félárbocra eresztik a nemzeti lobogókat Jurij Andropov halála miatt. Gus Hall. az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártjá­nak főtitkára a béke ki­emelkedő harcosónak nevez­te Jurij Andropovot Kenneth Kaunda zambiai köztársasági elnök a szovjet vezetőknek küldött táviratá­ban hangsúlyozta, hogy Af­rika népei a szabadságuk és függetlenségük érdekében kifejtett lankadatlan fárado­zásáért örökre megőrzik Ju­rij Andropov emlékét. # Budapest (MTI) Szombaton hazaérkezett Athénból a magyar béke­mozgalom küldöttsége, amely Péter Jánosnak, az ország­gyűlés alelnökének vezetésé­vel részt vett a görög fővá­rosban megrendezett nem­zetközi békeértekezleten. A megérkezést követően Péter János elmondta, hogy az athéni konferenciát az egyik új, görög békemozga­lom hívta össze, a találko­zón hatvannégy nemzeti b#­keszervezet képviselői vettek részt. A konferencia fő je­lentősége abban összegezhe­tő, hogy a különböző moz­galmak képviselői kifejthet­ték véleményüket és kihang­súlyozhatták szándékukat: a jövőben tovább folytatják munkájukat, mert szükség van arra, hogy mind a kor­mányok, mind a társadal­mak, a mozgalmak tevé­kenysége összehangoltabb le­gyen a béke érdekében. LESZÁLLT A CHALLENGER Szerencsésen földet ért a floridai Kennedy űrközpont Cape Canaveral-i támasz­pontján a Challenger ameri­kai űrrepülőgép. A leszállás az előzetes terveknek meg­felelően, helyi idő szerint 7 óra 16 perckor (közép-euró­pai idő szerint 12 óra 16 perckor) történt meg. Ér­dekessége, hogy a többször felhasználható űrrepülőgé­pekkel folytatott kísérlet­programsorozat keretében most először érkezett vissza az űrrepülőgép a Cape Ca­naveral-i támaszpontra, oda, ahonnan elindították. MITTERRAND— MUBARAK ESZMECSERE Mitterrand elnök szomba­ton másfél órás megbeszé­lést folytatott Hoszni Mu­barak egyiptomi elnökkel, aki ezt követően Washing­tonba utazott tovább. A megbeszélésen, mint Muba­rak az újságíróknak kije­lentette, arról tanácskoztak, „hogyan lehetne előmozdíta­ni a közel-keleti globális rendezést". Ennek során szó volt arról a közös francia— egyiptomi határozati javas­latról, amelyet a két ország 1982 júliusában terjesztett a Biztonsági Tanács elé. HADGYAKORLAT Egyperces néma vigyázz­állással adóztak Jurij And­ropov, az SZKP KB főtit­kára. a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnöke emléké­nek a szovjet, a csehszlovák és a magyar katonák azon a díszszemlén, amelyet a cseh­szlovák néphadsereg, a szov­jet hadsereg és a magyar néphadsereg csehszlovákiai téli hadgyakorlatán részt ve­vő egységek szombaton tar­tottak. Ezen részt vett és beszédet mondott Martin Dzúr hadseregtábornok, csehszlovák nemzetvédelmi miniszter. A többi között hangsúlyozta, hogy a közös hadgyakorlat a résztvevő egységek katonáinak magas fokú politikai szilárdságáról, szakmai felkészültségéről és fegyelméről tanúskodott. PALME COSTA RICÁBAN Olof Palme svéd minise terelnök pénteken közép­amerikai körútjának utolsó állomásóra, Costa Ricába ér­kezett, ahonnan szombaton este hazaindul Stockholrnba. San Jóséban tartott sajtéér­tekezletén a svéd kormány­fő megismételte, hogy Svéd­ország támogatta a nicara­guai Sandinista Nemzeti Felszabadítási Frontot a So­moza-diktatúra megdöntésé­ért folyó harcában és azóta is segíti az ország újjáépí­tését. Siklós János Zilahy Lajos utolsó évei 5. A trilógia első és harmadik kötetét angolul írta. A családregény angolul, spanyolul, szerb­horvátul jelent meg, és Zilahy angolból fordí­totta vissza magyarra az első és a harmadik kötetet. Igényességére utalni e fordítások ürü­gyén helyén való. Zilahy nem sokat törődött az idegen nyelven megjelent műveinek stílusával, nyelvezetével, azért, mert bármilyen idegen nyelven jelenik meg egy könyve, arról az volt a véleménye, hogy „az már nem én vagyok". A visszafordításnál viszont minden mondatra, szóra vigyázott. „Ha otthon bemutatkozom, minden a' helyén legyen" — tisztázta odafigyelő magatartását. A Dukay család újvidéki kiadásá­nak fülszövegében ez olvasható: „Hosszú évek Utón — írta nemrég — most fogok újra meg­jelenni magyarul. Felelősséget érzek minden magyar szóért — amit most végzek, több min! fordítás: a magyar olvasónak többet és itt-ott kevesebbet kell mondanom, mint az amerikai és más idegen nyelvű olvasónak " Alkalmam volt beszélgetni akkori belgrádi nagykövetünkkel, Tóth Elekkel, akitói Zilahy ottani tartózkodása felől érdeklődtem. Tóth jól ismerte az öreg írót, gyakran találkozott vele, hazatérési szándéka is szóbakerült, de meglehetősen bizonytalan volt elhatározásaiban, pedig ragaszkodott a hazájához. Előfordult, hogy Újvidékről elment a röszkei átkelőhelyig, ott leszállt az autóbuszról és a határ mentén néze­lődött. a túlsó oldalt figyelte, holott a kukoricás itt sem más, mint odaát, a szántó-vető. mezőn serénykedő ember mind egyforma. Járt már Magyarországon, kért és kapott ví­zumot a követségtől. Egyszer társasutazáson, a Putnik szervezesében, valahol Szekszárd körül kóborolt, másszor meg Szegedre utazott, ahol filmkészitési ügyben tárgyalt. Zilahvban az is megfordult, hogy letelepszik Újvidékén, fölveszi a jugoszláv állampolgárságot és a Vajdaságban fog élni a magyarok között. Újvidék mellett a Dunán van egy úgynevezett „sziget", afféle sze­rény nyaralóhely, vállalatok építettek oda közös hétvégi üdülésre alkalmas helyiségeket alkal­mazottaik részére. Zilahy többször megfordult a szigeten, és ezeknek a víkendeknek a hatására gondolta el, hogy vesz majd egy olyan úszóhá­zat a Dunára, amelyet ide-oda lehet vontatni és tavasztól őszig a vízen él, halászgat, olvas és ír. Ezek a fölvillanó ötletek azonban nem vol­tak megalapozottak. Már évekkel korábban — nemcsak a szegedi színházban tervezett Zilahy-darab bemutatása kapcsán — többször is kapott üzenetet kultu­rális és politikai köröktől, hogy térjen haza és telepedjen le saját hazájában. Szinte érthetet­len volt a magatartása, csak ideig-óráig moz­dult el a magyarság köréből, szállodai szobá­ban lakott, jobbára konzervdobozokból étke­zett, reggelire egy csésze teát ivott, alig köl­tött magára. Két-három váltás fehérneműjét bőröndjében hurcolta, vele utazott mindenüvé ro­zoga, régi írógépe. Szerződéseket kötött minden­felé. pénzét filmekre költötte, telefonált a világ különböző tájaira. Naponta tájékoztatta fele­ségét. aki New Yorkban, élt. kiadókkal pörle­kedett Madridban, Rómában filmügyekben viaskodott, a belgrádi kiadókkal elszámolási dolgait rendezte. Budapesten a régiek közül keresett valakit, idegeskedett. Folyton szerve­zett. intézkedett egy újvidéki szállodából, ahová húsz esztendővel azelőtt betoppant. Ki érti ezt? Ennyi volt az előzetes tájékozódás eredmé­nye. Ezek után került sor első személyes be­szélgetésünkre. Vacsora a Park Szállóban Egy hűvös novemberi estén az újvidéki Park Szállóban Bogdánfi Sándor kalauzolásá­val találkoztam Zilahyval. Vegyes érzelmekkel mentem oda. Ez az ember világméretekben tá­jékozódik, negyven esztendeje forog európai közegben, a hazai történelmet ismeri, mint a tenyerét, a Horthy-koi-szakot úgy élte meg, hogy abban tényezőként szerepelt, s én még akkor jóformán alig néztem széjjel a vilag­ban. valószínű, a történelemről Í6 vékonyabb ismeretekkel rendelkeztem, a harmincas évek­ben még gyerek voltam. Ezek az érzékelhető különbségek némiképpen idegesítettek, viszont hajtott a megismerkedés vágya. A bejárattal szemben levő hallban egy mély fotelben ült Zilahy. Meglátta Bogdánfit, kicsit körülményesen talpra állt, lassú járással elénk jött és kezet nyújtott. — Te vagy a Népszava főszerkesztője? — Én. — Ismertem az elődödet. Jó barátságban voltam Szakasits Árpáddal. — Álljunk meg egy pillanatra. Szakasits nem egyszerűen az elődöm, a magyar közélet jelen­tós alakja volt, én inkább afféle közkatona vagyok. — Jó, hat akkor legyél közkatona. Kezdeti bizonytalanságom enyhült e közvet­lenség nyomán. Előttem állt egy alacsony ter­metű, fehér hajú ember szemüvegben, baráz­dás homlokkal, mély arcredőkkel, sötét ruhá­ban, barna ingben, fölismerhetetlen színű nyakkendőben. Ez hát a legendás Zilahy — néztem rá szót­lanul. — Hogy vannak az írók? Dolgoznak a szer­kesztőségben? — kérdezte. — Dolgoznak, bár jobbára az Irodalmi Alap­nál érdekeltek. — És jókat írnak? ->- Vegyesen. Hol jókat, hol nem jókat. — Ez mindig így volt. de hogy mi a jó és mi a rossz, azt a közönség bírálja el. — Meg a kritika. — A kritikát nem szabad komolyan venni, egvéni vagv valamilyen érdekszövetségi véle­mény. semmi több. de a publikum, az olvasó az már valódi ítélőbíró. De ha író vagy. magadra és ne a közvéleményre, meg a kritikára figyelj. Én komolyan vettem Herczeg Ferenc vélemé­nyét. amelyet a fiatal írók konferenciáján mon­dott: „Ha az író a közönséget keresi, elveszíti önmagát, ha önmagát keresi, megtalálja a kö­zönséget." Magamban azt gondoltam, én ugyan nem va­gvok irodalomtörténész, de Zilahy megtalálta önmagát és a közönséget is. Azt nem tudom, hogv először melyikre bukkant, de mindig ke­resett. népszerű író volt. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents