Délmagyarország, 1984. február (74. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-12 / 36. szám

3 Vasárnap, 1984. február 12. Küzdelem a hóval (Folytatás az 1, oldalról.) képet alkotniuk az illetékeBeknek, s várhatóan csak a szélvihar elülte után összesíthetik a bejelentéseket. Nagy károkat okoztak az időnként száz kilométeres széllökések a megyében millió négyzetméterre rúgó mezőgazdasági fóliasátrakban, -alagutakban. SzegedAlsóvároson, s a szomszédos Mihálytelken a gyengébben rögzített sátrakat vázastol elragadta a vihar. A terület egyik legnagyobb fóliás gazdaságában. a szentesi Termál és a felgyői tsz-ben különösen nagy károkat okozott a vihar. A déli órákban, amikor csökkent a szél ereje, mindenütt hozzáláttak a fóliakertészetek rendbehozatalához. A Szegedi Postaigazgatóság műszaki ügyeletéről Banga Sándor arról tájékoztatta lapunkat, hogy a hozzájuk tartozó területen a legsúlyosabb a helyzet a Békés megyei Battonyán és Mezőkovácsházán volt. Miután az áramellátás hoszszabb ideig szünetelt, a telefon-összeköttetést a helyi központok akkumulátora biztosította, ám a péntek éjszaka folyamán ez kimerült mindkét helyen, így a községek teljesen elszakadtak a külvilágtól. Szombaton délutánra sikerült az áramszolgáltatást helyreállítani, így a községeknek már van telefon-összeköttetésük is. A forgalmi ügyelet jelentése szerint az utak járhatatlansága a ludas abban, hogy tegnap délig Szegeden kívül csak Vásárhely, Algyő és Tápé lakossága kapott újságot Telefon-összeköttetés tegnap estig Csongrád megyében már csak Szikáncs. Gorzsa és Eperj essél nem volt Lényegesen javult, mondhatni megoldódott az élelmiszer-ellátás tegnap estig. A Csongrád megyei operatív bizottságtól a ttbra délután érkezett információkból vonhattuk le ezt a következtetést. A tejipar 310 ezer liter tejet (ez a szokottnál 10 százalékkal több!), a szegedi és a megyei sütőipar együttesen 3 ezer 351 mázsa kenyeret (5,2 százalékkal több!), a húsipar pedig a korábbi igényekkel azonos, 328 mázsa tőkehúst és húskészítményt szállított az üzletekbe. Szorosan ide tartozik, hogy a város három pontjáról (Szőregi út, repülőtér, falemezgyár) a korábban hóakadály miatt járhatatlan utakon honvédségi járműveket követve konvojban indulhatott el az élelmiszer-szállítmány, s mögötte a péntek éjszakára Szegeden maradt dolgozókat hazaszállító autóbuszok. Este 6 óráig minden községbe kijutott a tej és a kenyér. Tegnap este 6 órakor, a városi tanácsnál az operatív bizottság áttekintette az addig kialakult helyzetet, s megállapította, hogy a villamosenergia-ellátás, a fűtés és a vízszolgáltatás helyreállt, a felvonók közül mór csak kilenc nem működött: négynek a gépház kiszáradása után várható a „feltámadása". A közlekedési helyzetkép a bizottság megállapítása szerint kedvező volt, a szegedi, a tömegközlekedési utak hasznaihatók, de tovább kell javítani az utak állapotát A városi tanács nyomatékosan kéri a lakosságot, hogy saját lakókörnyezetükben maguk is segítsenek az utak takarításában. Ott is, ahol gép nem várható. Termelnek a kenyérgyárak, sütőüzemek, lesz elegendő kenyér. A szombaton beérkezett 410 mázsás kiskereskedelmi rendelés helyett tegnap estére már 460 mázsát szállítottak ki az üzletekbe, és még ma, vasárnap reggel is újabb 50 mázsa friss kenyér érkezik a boltokba. Ezekből jut hétfőre is. Emellett még 47 mázsa fél kilogrammos zsemleveknit is gyártottak, a hiányzó péksütemény pótlósára. Ahová kenyeret szállítanak, oda tejet is visznek. Szombat délután a péntek estére Szegeden elszállásolt 331 itt rekedt utas közül még több mint 60 vette igénybe a számukra biztosított szállást. Tejet, kenyeret árusító üzletek A lakosság ellátásának javítása érdekében a városi tanács vb kereskedelmi osztálya elrendelte több üzlet rendkívüli nvitvatartását. Ma. vasárnap reggel 8 órától 11 óráig friss kenyeret és tejet árusítanak a következő üzletekben: 16-os ABCáruház (Újszeged). 39-es Expre.sc ABC-áruház (Északi városrész). 122-es számú kenyérbolt (Baicsv-Zsilinszkv u.—Kígyó u. sarok). 60-as számú élelmiszerbolt (Szent István tér) l-es számú ABCáruház (Tarján. Víztorony tér). Ezeken kívül a DÍacok és a Marx téri piaccsarnok, valamint a vasárnap tej és kenyér árusítására egyébként is kijelölt vendéglátó egységek a szokásos rend szerint hoznak forgalomba tejet és kenveret. Emlékeztetőül ismertetjük ezeket is: Lila Akác étterem: Napsugár. Tarián. Expressz. Hóbiárt és Béke bisztrók: Somogyi és Széchenyi teiivók: Szent István téri süteménybolt: Csarnok. Pajtás. Búbos. Dóm és Szivárvány büfék: Ibolya. Muskátli. Kisdobos. Cuki. Hóvirág és Éva (Szőreg) presszók; Jófalatok boltia: 8 sz. Kertpresszó (Újszeged); 33 sz. presszó (Algvő). Tsz tejbolt Kiskundorozsma. Ön például mit kockáztat? Összeállításunk szerzői: Acs S. Sándor, Enyedi Zoltán, Igriczi Zsigmond, Pálfy Katalin, Somogyi Károlyné, Szabó Magdolna. TiAba.it luiz/.a, ember tolja — ha kevés a lóerő..; ELMENTÜNK éjszakai hóügyeletre Zajok: telefoncsörgés, CBvisítás. szélsüvítés. Az előbbiek a városi tanács építési osztálya összes termeiben, a hóügyeleten, az utóbbi az utcáról hallik. Jóleső érzéssel nyugtázom munkatársaim dicséretét: jelentem, a dél magyarosok segítettek a vállalatok második műszakjaiban dolgozókat tájékoztatni. hogy a környező községekben lakók keressenek szállást Szegeden, mert a • asznál hatatlan utak miatt em járnak a távolsági bur '.ok. Csupán Sándorfalvára, 'észkére és Vásárhelyre si' érült tíz után elvánszorogniuk a dugig telt kocsiknak. A rádió feszt kérdez: mi van a Marx téren? Hánv embernek kell még szállás? Mondják: minden rendben a pálvaudváron. Akik igényelték, azokat elvittük munkásszállásokra. egyik legfőbb gond a városban maradiakról való gondoskodás volt. A kíváncsiság és az ügyeletes terepjáró vitt a buszállomásra. A fedett váróteremben minden hely foglalt. Utasok bóbiskolnak egy óra táján. Furcsállottam: ez a minden rendben? Jutott volna nekik is hely, de ők nem kérték a menedékhelyet éjszakára — kaptam a felvilágosítást. Aha. értem. Vagy nem értem? Biztosan reménykedtek, fordulatban bíztak, hátha ..., talán ..., majd csak... — történik valami. Persze, történt valami, órákon át: megfeszített munkával birkóztak emberek és gépek a hóval — több-kevesebb sikerrel. Tovább csúsztunk, végig a Kossuth Lajos sugárúton, egészen az SZVSE sportszállójáig. Megbizonyosodni jöttem arról, igaz-e. hogy nincs fűtés, és emiatt az oda küldött embereket a, KSZV Béke utcai leánykollégiumába kp'latt átvinni? A hír igaz volt. Noteszomba hevenyészetten jegyzett élményem idézem. ..A radiátor hideg, villany nincs, ember sincs. Ügy éreztem, jó itt élni, nem kell krimihőstől félni (azt hiszem, féltem). Nem ajánlom nőknek a sétát, vaksötét a folyosó, elején nyitott, ajtó. végén zárólánc csörren. Az emeleten senki, szobaajtók zárva. Skót kastélyi kísértetiesség." Leánykollégium. Kérem, itt vannak ... igen, igen, most jöttek a busszal az SZVSE-pályáról. Mindenki jó helyen van, ha kell, van még öt ágyunk — nyugtatott a szállásadó. Azok is gazdára találtak: négy kimerült buszsofőr és egy 15 éves kisfiú személyében. Hajnal, elmúlt 4 óra. Útközben hazafelé kenyereskocsi kínál elsőbbséget. A taxis rápislant lámpájával, s neki mondja, de én hallom: menjen csak. a kenyér a legfontosabb... — ács — A műszaki fejlesztéstől a káderpolitikáig minden vezetői döntésnek van kockázata. Ha valamilyen vállalkozásba kezdünk, az az alapkérdés, hogyan hozzuk összhangba a piaci igényeket, és azt, amire vállalatunk képes. Termékeink fele házgyári lakás, sorozattermék, a bevétel másik fele azonban egyedi munkákból jön össze, amelyeknél a műszaki ráérzésnek, szakmai tudásnak óriási szerepe van. Az anyagellátás és a munkaerőmozgás minden munkánknál kockázatot jelent —r Ezért húzódnak el az átadások? — A több éves átfutás fokozott rizikóval jár. Megígértem például, hogy a múlt év végére átadjuk a levéltárat. Nem érkeztek meg ajtók, fűtőberendezési alkatrészek. Mintha egy ruháról már csak a gomb hiányoznék. Gomb nélkül azonban nem veszik meg a kabátot, nem kapja meg a pénzét a szabó. — A részszámlákat kifizetik. — Tíz százalékom Visszatartanak, ez több, mint a mi hasznunk egy-egy építkezésen. Ha az évi 3 milliárdos bevételünk csupa részszámlákból jönne össze, még vastagon ráfizetnénk. Nem szórakozásból csináljuk mi ezt sem a vállalatnak, sern személy szerint nekem nem érdekem, hogy elhúzódjon a munkák befejezése. Ha azt mondjuk, senki sem hibás, még mindig benne vagyok a pácban: nem kaptam meg a nyereségemet Az időtényező rendkívül fontos: megváltozhatnak a szabályozók, az árak, elvándorolhatnak a munkások. 1 ; ("irt — Muszáj 3—4 évig dolgozgatni egy beruházáson? — A DÉLÉP főleg nagy munkák, új lakótelepek, új gyárak és mezőgazdasági üzemek építését végzi. Ezek természetesen több éves átfutású munkák. A lakótelepek építése például ütemekre van bontva, és az 1000— 2000 körüli lakásszámot másfél-két évi átfutással meg tudjuk építeni. A gyárak, mezőgazdasági, vagy egyéb beruházások tovább is eltartanak. Ezenkívül minden épületnek van egy technológiai folyamata, amit nem lehet lerövidíteni. A hosszú átfutásnak esetenként az is az oka, hogy több munkát kell megindítani, mint amennyit a vállalat kapacitása lehetővé tesz, mert ez volt a beruházó igénye és a társadalmi környezet elvárása. A beruházások átfutási idejét akkor lehetne csökkenteni, ha megtehetném, hogy annyit vállalok, amer.ynyit akarok. De úgy is elérhető a határidő, a műszakilag szükséges technológiai folyamatok rövidítése, ha drágábban vállalkozunk, nagyobb nyereségtartalommal. Jelenleg ez a munkák összetétele: 5 százalék szabadáras, 95 százalék kötött árrendszerü. De ezeknek a munkáknak csak 20—25 százalékát vállalom saját elhatározásból, a 75—80 százalékát pedig nem utasíthatom vissza. — Miért? — Mert megvalósulásukhoz fontos társadalompolitikai érdekek fűződnek. Ila például külső ráhatásokra el kell vállalnom valamit, pár év múlva, a befejezés előtt már bírálatként kapom az esetenkénti határidő-módosítási kérést: te vállaltad, akkor csináljad. — Miért nincs még mindig verseny a kivitelezők között? — Jelenleg még hatnak a régi szokások a beruházó, tervező, kivitelező kapcsolatában és a beruházási folyamat bonyolításában, de megindult egy új vállalkozási forma, a versenytárgyalásos rendszer. A VI. ötéves tervben még mindig a régi mechanizmus. érvényes ÜL Sípos Mihály (a DÉLÉP vezérigazgatója). Életkora: 56 év. Iskolai végzettsége: Műszaki Egyetem, MSZMP Pártfőiskola Szakképzettsége: Építészmérnök Milyen beosztásokat töltött be: Pályakezdetkor tervezőirodában technikus, tervező, majd osztályvezető. A CSOMITERV alapítója, mint igazgató. Mióta dolgozik jelenlegi beosztásában?: 1964. eibruár 1-től Mondjuk, egy új városrész építéséhez legalább 3 évelőkészítő munkára van szükség, a városrendezési terv, a beépítési terv, a beruházási program elkészítésétől a kiviteli tervek megvalósulásáig, valamint az ezzel párhuzamos igazgatási és szanálási folyamatok lebonyolításáig. A beruházási programok többsége konkrét kivitelezőre készül. Itt már szükségesek a kivitelezővel történő egyeztetések. Egészen régen volt olyan szokás, hogy elkészültek a tervek, de nem találtak kivitelezőt. Most azonban nem is készülnek el a dokumentációk addig, míg a kivitelező nem nyilatkozik, vagy alá nem írta, hogy vállalja a munkát. — Vagyis a kivitelező már a tervezés során érvényesítheti a saját szempontjait. Erre mondják eayes tervezők, hogy a „kivitelezők rémuralma". — Bizonyos szerkezeti egyeztetésre valóban szükség van már a tervezés folyamán, de ez nem jelent rémuralmat A verseny a kivitelezők között akkor lenne valódi, ha a beruházók gyakrabban alkalmaznák a versenytárgyalásos rendszerben történő vállalkozásba adást. — A magyar épitövállalatok megpróbálkoztak exporttal. Mi a különbség a hazai és a külföldi vállalkozások között? — Külföldön minden versenytárgyalás alapján megy. A megrendelő közli az épület funkcióját, saját igényszintjét, amit a rendelkezésre álló pénz határoz meg. Külföldön nincs anyaghiány, devizakorlátozás. Akinek pénze van, az mindent megkaphat, kínálati piac van. Más kérdés, hogy akinek nincs pénze, az nem építtet. Nem úgy, mint itthon, hogy belevágnak a beruházásba, s a költség felét utólag kell öszszekéregetni. Vagy az anyagellátás: 1984-re 29 ezer négyzetméter ablaküveget rendeltünk. Visszaigazoltak 9 ezret. Beszéltem az igazgatóval, szóban megígérte, hogy minket soron kívül kielégít. Remélem, hogy így lesz. Da ha mégis csak annyit kapok, amit papíron vállaltak? Azt én nem mondhatom, hogy nincsenek meg a feltételek, nem vállalom,;; g. lgj kásépítést. Külföldön mondhatnám. Tavaly 600 lakáshoz nem igazolták vissza a nyílászárókat. Ezeknek a szállítóknak egyszerűen nincs szerződéskötési kényszerük. Mi viszont szerződéses kényszerben vagyunk. — Itt nem érvényesíthető a politikai nyomás eszköze? — A politikai nyomás területileg tagolt. Ami érvényesül Csongrád megyében, az alig hat, mondjuk, Budapesten, a kilencedik kerületbein. Külföldön van anyag, eszköz, munkaerő. Ha mégsem sikerül, az az én hozzá nem értésemen múlik csak: nem tudom megszervezni a munkát. — A magyar építőipar mégsem ért el jelentős külföldi sikereket. Egyesek szerint azért, mert külföldön nem lehet eladni azt a munkát, amit itthon kénytelen elfogadni a beruházó. — Külön kell választani a Közel-Keleten és a fejlett kapitalista országokban levő helyzetet. A Közel-Keletre a magyar építők eleve dekonjunktúrában mentek k1 a piacra. Itt a tőkések is inkább ráfizettek, csak a piacon maradhassanak. Mi még az övékénél is alacsonyabb áron tudtunk volna bemenni a piacra. Ráadásul hurcoltunk egy csomó hazai feltételt: a hitelkamatok,-!', az anyagellátást, a hazai munkaerőt Ha kinn veszek föl koreai, pakisztáni vagy palesztin munkásokat azok sokkal olcsóbb munkaerők, mint a magyar. Ezenkívül nem igényelnek szociális ellátást sem. Amikor az első nagyértékű beruházásokat aláírták, mindezt még nem látták előre. De mi nem vállalkoztunk a harmadik világban ráfizetéssel. NyugatEurópában más a helyzet, ott mi még versenyképesek vagyunk, ott ugyanis a munkaerő drágább, mint a miénk. És ott racionálisan vállalkozhatunk. Mint mondtam, minden anyag kapható. És ugyanaz a magyar munkás, a kinti környezet és követelmények hatására, kétszer annyit termel, mint itthon. Más az ipar szervezettsége. — Ki ítéli meg az ön munkáját? — A szakminiszter és a megyei párt-végrehajtóbizottság. Meg azok, akik még befolyásolják a megítélést: az újságíróktól a vállalati dolgozókig. Egy vezető nem tud sokáig vezetni, ha a vállalati kollektíva nem ért vei j egyet. Engem nem zseníroz, az sem, ha a vállalati szakszervezeti bizalmi testület évente nyíltan minősít. — A hazai vállalatoknak a növekedéshez fűződik érdekük. A vezetők gyakran úgy érzik: a vállalat én vagyok. A vállalat növekedése presztízsük, hatalmuk növekedését is jelenti. — Nézze, én nagyon szeretem a munkámat. Nagy dolognak tartom, hogy hétezer ember kenyere függ a munkától, Nem a vezetők találták ki a folytonos növekedési kényszert. Az volt sz elvárás. Arra volt az agyunk beprogramozva. Még most is él ez. Ha az országos iparban csökkenést terveznek, mi legalább szinten tartást. A megyében is ezt várják tőlünk. Ezért próbálkozunk az exporttal, azért megyünk Budapestre. A tőkés is fejlődni akar, ez nemcsak hazai jelenség. Én is azt tartom, aki megáll a fejlődésben, az lemarad. Nincs viszszaút: a csökkentés legfeljebb átmeneti taktika lehet, cél semmiképpen. Hisz akkor hol állunk meg? Mi marad végül? Mi lehet az ember természetes célja, kívánsága ebben a székben? Hogy a tervezett eredményt mindig hozni tudjuk, vállalatunk hírneve, patinája növekedjék, a dolgozók jövedelme gyarapodjon, és megelégedett emberekkel dolgozhassak. Tanács frtván