Délmagyarország, 1984. február (74. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

I Szombat, 1984, február 11. Egy élet táguló körei Születésnapi beszélgetés Petri Gábor akadémikussal Tudomány, oktatás, közélet — a Szegedi Orvostudomány Egyetem kísérleti sebészeti intézete, az egyetem rektori teendői és a magas társadalmi megbízatások: egy élet táguló körei, amelyeknek középpontjában dr. Petri Gábor állami díjas akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár, a SZOTE rektora áll. 1914. február 6-án született, 70. születésnapja tiszteletére hazai és külföldi tudóstársak, tanítványok ünnepi tudományos ülésszakon köszöntötték e hét elején. Ezt az alkalmat használtuk fel, hogy fölidézzük a pálya legfontosabb állomásait, beszélgessünk egy elkötelezett tudós életének táguló köreiről. — Hogyan kezdődött, milyen őt vezetett a szegedi megtelepedésig? — Gyermekkori ábrándjaim Mteött a hajóskapitányi, geológu* és ú jságírói pálya éppúgy szerepelt. mint az orvosi. Ez utóbbihoz kötő gyermekkori, maid harozott vonzódás saját betegségeim étaényalapján alakult ki. Pécsett végeztem az egyetemet, már hallgatóként elméleti intézetben dolgoztam. Nehéz idők jártak akkoriban, s amikor megszereztem a diplomát, úgy határoztam. bogv fül-orr-gégész leszek. De aszt mondták, hogy ahhoz előbb sebészetet kell tanulni. így szerettem meg ezt a szakot, ottragadtam a ..közbülső lépésnél". Pesti kórházakban dolgoztam 1937-től 43-ie amíg be nem vonultam A felszabadulás után ismét fölébredt régi vágyam. szerettem volna visszakerülni az egyetemre. Mivel Pesten nem volt hely, úgy gondoltam. Szegeden vagv Debrecenben próbálok szerencsét Az első út ide vezetett, de közfben megbetegedtem, ígv aztán elmaradt a debreceni felderítő út. Ismét ..közbeeső állomáson" ragadtam. Bár néhány éve már szakorvos voltam. 1945. október 1-től a szegedi egyetem díjtalan gyakornoka lettem. Nemsokára fölgyorsult az előmenetelem, 1943 végén adjunktus. 1951-ben magántanár, 1951. december 1-től az akkor létesített sebészeti műtéttani tanszék tanszékvezető docense lettem, majd 1953-ban kineveztek egyetemi tanárrá. Jáki Gvulá professzor halála után 1958-bar. bíztak meg az 1 számú sebészeti klinika igazgatásával amelyet 22 évig láttam el. Harminchárom éve vagyok a kísérletes sebészeti intézet vezetője. — Miként jellemezné a sebé. szét fejlődési tendenciáját az elmúlt évtizedekben, s mi a szerepe c sebészeti jellegű kísérleti tevékenységnek? — A második világháború óta a sebészet forradalmi változásokon ment keresztül. Sok úi módszer terjedt el. Aki az utolsó negyven évben e pályán tevékenykedett. több változást megért mint az előző időben bármikor. A feilődés lényege, hogy sok olyan betegség, amelynek régebben nem volt valódi gyógymódja. ezután hozzáférhető lett a műtét számára. Ilyen új terület nyílt — bár gondolata már régebben felvetődött — például a szívsebeszet es a szervatúiwtes számára, óriási változást hozott az antibiotikumok bevezetése, történetesen a gümőkor gyógyításában. Bővültek a technikai lehetőségek, erősítették a fellendülést az elméleti tudományok felfedezései, melyeket hasznosítani lőhetett a mindennapi sebészeti gyakorlatban és nőtt egyúttal a sebészeti beavatkozások biztonsága. A kísérlet minden kutatás alapvető módszere. Ígv elválaszthatatlan a sebészi orvoslástól is. Nemcsak az ú.i műtétek kipróbálását jelenti állatokon, hanem olvan. az életielenségeket és változásokat kutató vizsgálatokat, melyek részben elviselhetővé teszik a műtétet. részben helyreigazítják azokat az élettani változásokat. melyeket maga a műtét okoz. Elválaszthatatlan része ez a sebészi gyógymódnak. tudománvos hátországa és elméleti megalapozása. A sebészet mint tudomány, tulajdonképpen alkalmazott élettan, melv a modern fejlődéinek megfelelően a biokémiai szintig igyekszik lehatolni. — ön magyar rekorder. Már ami az egyetemi rektorságot illeti. Hiszen először 1958. és 62. között. azután 1975 óta napjainkig irányítja a Szegedi Orvostudományi Egyetem oktató, gyógyító és tudományos tevékenységét. Mint a korszerű orvosképzés reformjának egyik közreműködője, hogyan látja a tásadalom igényeit és az egyetem.ek lehetőségeit? — A magvar orvosképzés teoretikus megalapozása nemzetközileg is elismerésre méltó. Mindenki em,étért azzal, hogy a továbbiakban ,a kénzés gyakorlati oldalát szükséges javítani. Többféle feladatnak kell eleget tennünk az oktatás időtartama alatt hisz a hallgatók egy része később kutató, vagy specialista lesz. mégis az ország egészségügyének gerince a legszélesebb körű általános ismereteket igénylő általános gyakorló orvosi munka. Annak az orvosnak a fölkészítése. képzése az elsődleges cél, aki először találkozik a beteggel. s akihez az intézeti ápolást követően visszatér. Ezt a feladatot a naeyon speciált képzés nem elégítheti ki. Hosszú ideje inkább csak szavakban sikerült eleget tenni a fönti kívánalomnak, holott az egyetem elismerten legfontosabb feladata nem más mint alaposan képzett gyakorló orvosok oktatása. Ez nem áll ellentetben asszai a kivanalommal. hogy arra alkalmas hallgatóit elindítsa az egyetem a kutatói pályán és a már végzetteket specialistává képezze tovább. A mai fejlett egészségügyi szervezet széles apparátusa ellenére sem változott a beteg embernek az az igénye, hogy minél egyedibb módon foglalkozzanak bajával. Ehhez időre, a beteg helyzetébe való beleérző képességre van szükség, s bizonyos értelemben arra hogy a beteg az orvos munkájának ne csupán tárgya legven. hanem a lehetőségek határáig a beteg gondjait is magáévá tegye orvosa. A fejlődés mai színvonalán előtérbe kerülő feladat, hogy ne csupán az alkalmilag beteg emberrel törődjék, hanem a felgyógyult vagy még nem teljesen egészséges embert is gondozza, figyelemmel kísérje állapotát, sőt törekedjék a betegség megelőzésére. Az orvosképzés mai fő feladata, hogv ezt a folyamatot meggyorsítsa. Ezért szükséges, hogv az egyetem „nyitott" legyen, élő kapcsolatot alakítson ki az orvostársadalom széles körével. Ebben fontos és igen hasznos lépés volt az oktató kór házak és intézmények már működő rendszerének kialakítása. A jelenlegi tanrend lehetőséget nyújt rá, hoav a leendő orvosok megismerkedjenek a kórházi munka mellett a mentőszolgálat és a körzeti orvosi munka, valamint a közegészségügyi szolgálat tevékenységével is. A kezdő lépéseket megtettük; ez az út. ez az irány, amely a jövőt szolgálja. összegezve: az orvosképzésben is egészséges egyensúlyt kell teremteni az elmélet és a gyakorlat között. — Vajon mi vezeti a tudóst és oktatót a közélet szélesebb terepeire? Hisz nemcsak akadémikus és tisztségviselője az MTA-nak. de másfél évtizede tagja az országgyűlésnek és az Elnöki Tanácsnak is. — Az orvosi élet napi gondjai óhatatlanul felvetik a betegségek társadalmi vonatkozásait. Ösztönzik az orvost, hogy tevékenysége társadalmi szinten is érvényesüljön. s ha lehet, a hivatásából eredő feladatokat társadalmi méretekben is segítse megoldani. Nem tagadható ugyan, hogv két urat nehéz egyszerre szolgálni és mint annvi másban, itt is kívánatos a megfelelő arányok kialakítása. Hogv ki menynyit vállal, az nem kis mértékben az egyéni hajlandóságtól, de az alkalomtól is függ. Azzal számolni kell. hogv egyik sem megy áldozatok nélkül. Manapság. amikor mind fontosabb igény az alapos hozzáértés és a szakszerűség, kerülni kell a közéleti dilettantizmust is. Nem közérdekű az. hogv akár a legjobb szándékból is. nem kielégítő tájékozottság birtokában olvasmibe avatkozzék az ember, amihez nem ért igazán A társadalmi összefüggések felismerése a legspecializáltabb szakember számára is fontos, ha ismereteit hasznosítani igyekszik a közösség javára. Ennek a kötelezettségnek a felismertetése és elfogadtatása a nevelés egyik legfőbb céjia — Az önök nemzedékét egy más társdalom nevelte a mostanitól különböző ideák és normák között nőttek föl. Mi volt az az iránytű, amely a szocializmusban helytállásra és feladatvállalásra inspirálta Önt? — Az alapvető emberi erkölcsi normák stabilak. évezredek alatt is igen keveset változtak Ezeknek a végső elveknek betartása a változások közepette is megbízható iránytűként szolgál* A társadalom szocialista átalakítása olyan alapvető közösségi és egyéni érdekek érvényesülését tűzte programként. amelyek összhangban vannak az emberiség és az egves ember alapvető vágyaival és szükségleteivel. Ezeket a célokat magunkévá lenni nem lehetett nehéz egyetlen emberségesen gondolkodó orvosnak sem. bárhonnan és bármikor indult is el. Az én nemzedékem olv sok bajt és nvomorultságot látott, hogv a változtatás vágyát, s az abban való aktív részvételt •mgától értetődő feladatának tekinthette és céljaival könnyen azonosulni tuunatott. TAN Dl LAJÁte Mogyorósi Erika Harcmodor i. Kába reggelek gyötrik lábadozó szenvedélyeinket; megcsúfolva éber éjszakákat. S bár levetkőztem minden titkot, zajosra vált a csend. Arcodra tenyerelt a szégven — röptében megrekedt a szó: karodban megfeszült az ölelés. Homlokodon a láz sortüzel: fájdalom-szikrái győznek. II. Térdre hull a bainok torreádor lidérces lombú fák tövén . .. Gazdagok és szegények V

alahol olvasom, hogy bizonyos cuccokhoz mások nemigen jutnak hozzá, „csak a gazdagok" (sic!), s nem is az áru megnevezése szúrja a szememet, hanem a leendő tulajdonosok ilyetén aposztrofálása, mitől a szocialista társadalom évtizedei alatt leszoktunk: gazdagok. Mármint arról szoktunk le, hogy nevükön nevezzük effajta csoportosítását az embereknek: gazdagok és szegények Pedig hát ma is vannak, legföljebb vagyoni állapotukat csomagoljuk szemérmes kategóriákba. Olyanokba, mint alacsonyabb jövedelmi viszonyok között élők, kiskeresetűek, kisnyugdíjasok, esetleg bérből, fizetésből élők — bár ez utóbbi skatulya nemileg mas. Tényleg hát: vannak gazdagok és vannak szegények? Elfeledett fogalmaink tápászkodnának elő a régmúlt lidérces álmokkal terhes, vissza sosem kívánt, velőtrázó igazságtalanságokkal, vérnősző ellentmondásokkal sűrű, fullasztóan vastag ködéből? Nem hiszem. Erre azért valószínűleg senki sem gondol. Tény viszont, hogy a lassan négy évtizedes álmokat, vágyakat a szocializmus közeli és gyors jövőképéről némiképp oszlatni látszik az élet, a nyers valóság türelempróbája. A társadalom alkalmazkodó képességére — ha tetszik, szebb szóval: intelligenciájára — napjainkban nagyobb szükségünk támad annál, semmint hogy régi jelszavak mormolásaval tamaszszunk feszes kételyeket eszmék és realitások ekvivalenciájában. Tulajdonképpen azt is mondhatnónk, a szocializmusnak egyéb, seregnyi jellemvonásából vált különösen érezhetővé most az átmeneti jelleg. pontosabban annak elhúzódása — éppen ezért bánunk óvatosabban a prognózissal, a mai világ politikai és gazdasági status quója nem kifejezetten kedvez bárminemű kockázatmentes jövöábrándnak. Illetőleg ábrándnak igen, de hát minden vágy annyit ér, amennyi tárgyilagos, józan indítékot tartalmaz. Vissza a földre tehát. Gazdagok és szegények? Ezerkilencszáznyolc vannégyben, nálunk? Egy termelőüzem belső átszervezésre szánja el magát, s mint' ilyenkor tanácsos, adminisztrációs állományát építi le. Az úgynevezett fölös munkaerőkészlelnek kinálatlistát függeszt ki a portán, itt látom, az ajánlatok egyik tételénél, a munkahely megnevezése mellett, hogy „feltétel: öt év gyakorlat, fizetés 1700—2200 forint". Merengésre késztető szimptómák. A körülmények laza fölmérése után, mondjuk, a következőkre gondolhatok. Nyilván fiatal nőről van szó. akinek szeme egyáltalán fönnakadhat efféle rubrikánál, tegyük föl. egyedülálló (máskülönben a férje tartana el inkább), nem kimondottan csinos vagy rafinált, mert ellenkező esetben ilyen ajánlatot legföljebb férfitől fogadhat el, egy vagy két estére, tisztán. Ennek a klinikai esetnék lakása nincs (hacsak nem örökölt, ám. ha már örökölt egyszer, megint más az ábra), szüleivel él vagy albérletben. így a lakbér, fűtés, világítás, miegyéb költségeire szerényen számítva lejön 800 — abból az 1600-ból. amit kézhéz kap fizetés gyanánt. Marad tehát egy Bartókja vagy két Adyja, választhat. Ugye ne részletezzem, ebből élni képtelenség. Valószínűleg egyeb . foglalatosságok után kell néznie, de hát akkor is, mennyit kereshet hozzá? A dupláját? És akkor mi van? Ez a médium (mert nem lehet valóságos személy) jelentené itt és most a szegény ember prototípusát. Ök kérnek reggelente a boltban három deka parizert vagy nyoic deka tepertőt, s lesik árgus szemmel a mérleget, nehogy többet számlázzanak, nem futná. M

ás. Barátom csiklandoz, tartsak vele a szeanszra. „olyan kártyacsatát te nem látsz". S valóban, fiatal emberek keverik az ördög bibliáját, százforintos és ötszázas alapon, egy-egy parti során előfordul, hogy 50 ezer cserél gazdát. Pár értelmiségi kibicel sápadtan, beülni nem mer, csak sóhajtozik hozzá. Itt ülnének a gazdagok? Mégcsak azt sem mondhatnám. Állandó társaságban, folyamatos játékkal a pénz körbejár — ámbátor, ha valaki megengedheti magának, hogy akárcsak átmenetileg elveszítse egy kocsi árát vagy garzonlakás beugróját, akkor nála tartaléknak kell lenni, különben nem merne kockáztatni ekkora suskát. Tőlük fölfelé kezdődnek a gazdagok. Tulajdonképpen foglalkozások szerint is ideírhatnám. Tanulj fiam, mert ökör lesz belőled — biztatta a néhai tanító sok-sok rakoncatlan nebulóját. Ma aligha tenné jó szívvel. A kontraszelekció tudniillik már az iskolában elkezdődik, Az okosabbra tanul tovább, szolidan fizetett érteimiségi lesz, a gyengébbek pedig hamarabb munkába állnak, s ha ügyesek, gyorsan megszimatolják, mi a dörgés, megtalálják számításaikat. Legalábbis az anyagiakban. Irigyelni senki se irigyelheti, ki látástól vakulásig kétkezi munkával hajszolja magát — legföljebb a lehetőségeit, amire szellemi pályákon kevesebb sansza támad. Mindenki a piacról él. és sajnos, ez. a piac egyre drágább. A hozzáférhetőség vág újmódi rendet a társadalomban, mert aki teli szatyrokkal járja a boltokq.1. bizonyos szituációkban hajlamos különbnek érezni magát. A dörzsölt szaki mellényzsebből kifizeti a csóringer értelmiségit. S a társadalmi érték megbillent egyensúlya kusza, könnyen elértelmezhető nyomokat rajzol a tudati szférába. N

em szeretem hát hallani, gazdagok és szegények, bárha tudván tudom is. létező állapotokat takar. Kinek-kinek a végzett munkájához mért anyagi képességeiről essék szó inkább. Mert abból adódnak hasznos tanulságok, belőle profitálhatnak mindazok, akik helyzetükkel elégedetlenek, másra, többre vágynak. Rajtuk (is) múlik tudniillik, miként ismerik föl lehetőségeiket egyéni ambíciójuk társadalmilag hasznosabb és elismertebb kibontakoztatására. aaáOXLÁNYl JSSVAK