Délmagyarország, 1984. február (74. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

MAGAZIN 82 Szombat, 1984. február 11. Találkozások A postás A

postás bácsit minöenlu.smeri. Ha nem csönget be la kasunk ajtaján, akkor az uteán köszöntjük egymást. A vele való kapcsolatunk sajátosan csaladias. Hol sürgető sietséggel és örömmel, hol meg szorongató erzésekkel, aggodalommal várjuk érkezését. Gyerekkoromban sok társammal együtt, irigységgel és csodálattal tekintettünk a nostasra. Ma már úgv hiszem, csuk az utóbbi lehet igaz. fiatat lakásom környékének postásat, nem ismerem. Annál regebben Hegyi Józsefet, aki a szerkesztőségbe is „becsönget." minden áldott nap. Ha rám villan a szeme, örülök, mivel tudom. hogv egy kis pénz áll a héJÍtoz. Mondtam neki a múltkor. hogv szeretnék vele beszélgetni. Otthonára invitált. Algvöre. Egyerreapkaja helyett bodorszőrú kucsmát tett a fejére. Az algyői busz gyorsan haladt ugyan, de közben is csevegtünk. Elmondta hogv Kiskunfélegyházán született, de még parányi gyetek korában Szegedre kerültek, öten voltak testvérek. Egv alsóvárosi ember házában béreltek lakást. Amikor elvégezte az állami elemi népiskolát, tanácstalanul figyelte társait kinek mi sikerül. Egyszer csak beköszöntött egy jó hír a háztulajdonos gyereke útján. ,.A postánál van fölvétel" — Hárman is futottunk Nem is állandó munkára kerestek fiatal gyerekeket. hanem csak a nyári seezonra. Vonal nagyjavításokat végeztek a posta műszakiak. Olyan gvüvőmenö munkások lettünk, mikor szólták, mentünk. Csak a fölszabadulás után vettek állandóra. — Mit csináltak « ovüvómenó fiatalok? — Cipeltük a vezetékeket huszonegy fillér volt az órabér, fél esr múlva egv rá egy esztendőre két fillér emelést kaptunk. Voltak érdekes napjaink.. Akkor vonalat kellett építeni a rádiónak helyszíni közvetítésekhez. Közvetítettek színházi előadásokat s emlékszem arra is. amikor a Fehér-tónál madárfütty került egyenes adásra. Leléptünk a buszról és sétáltunk a Boróka utca felé. Közben elmondta Hegyi József, hogv katona korában még filmezett 's. A honvédség adta a statisztériát a Föltámadott a tenger című film forgatásához. Doboz környékén így teltek napjai. A Boróka utca a legszélső a nébé-töltő és a Tisza töltés felőli háromszögben. Igazán takaros Hegyi Józsefek háza. szép az egész porta. Lugasszőlő. gyümölcsfák. az udvar sarkában baromfiéi. piros csőrű kacsák hápognak felénk. A verandán új gázkazán — Most „gázosftunk" — mondja a háziasszony — a konvektorokat a bojlert, a tűzhelyet már beszerelték. Eddig majd ötvenezer forint a kiadás. A szobában üljük körül az asztalt Az ablakon át a Tisza töltésre, az ártéri fákra látnt Nyugalom és derű árad a családfő és felesége arcáról. Pedig egy kis szomorúság is csönget néha. Kisebbik lányuk és annak férje Budapesten lakik, s nem igen utaznak a szülői házhoz. A szülők látogatják őket pesti otthonukban. Mind ketten vakon születtek. A nagyobb lányuk látása is csak minimális. Békés belenyugvással viselik a megváltozha tatlant. Saját termésű bort önt a poharakba. Koccintunk. Nézem a ké nyeLmesen. ízlésesen berendezett szobát A polcokon könyvek és virágok, kalitkában papagáj. a falon képek. A kombinált szekrény polcán ólomkristály pohárkéezlet. A háziasszonyt ajándékozták meg vele nvugdí.ibavonulása alkalmával. — Hogyan is lett levélhordó? — Véletlenül. Alig telt el néhány év a postánál, amikor balesel ért a vonalépítőknél és bekerültem a főpostara, hogy könynvefcb munkakört keresek magamnak. Több helyen is próbálkoztunk. Előbb kapus leltem, eligazító maid tisztviselő Az a iánlötí fölvételeket intéztem Nem tetszett sehogyan a négv fal között. Volt egv pártfogó ísmerőarVm amak panaszkodtam, hogv .nioroR nekem az iroda, s mt ttoSámv ba Lawananot kell hordanom. Másnap már a távirdába léphettem be. Előbb úgynevezett tanyai kézbesítő voltam. A Béke-telep, a Budapesti út. a Csongrádi sugárút .utáni székház és az ONCSA-telep lett a körzetem.. Biciklivel jártam. Hol a bicikli vitt engem, hol én kaptam a hónoim alá azt. mert a nagv sárban vagy a térdig érő hóban nem lehetett kerekezni. Közben elkalandozik az életútján, s mondja, hogy 1947-ben nősült. Felesége tősgyökeres gvevi családból származik. S attól kezdve Algyőről járt be a postára. előbb kerékpárral. maid később vonattal, mostanában pedig autóbusszal. Visszatérünk a postástáskához, amely olykor huszonöt kilót is nyom. — ötvenkettőben lettem levélkézíbesítő. Illetve eleinte még az újságokat is mi hordtuk szét Harminc éve csak leveleket és pénzt de más egyebet is kézbesítünk. — Mennyi ideje van ugyanabban a körzetben? — Harminc esztendeje a Belvárosban. az Arany János Utca és a Brüsszeli körút közötti területen. — Mindenkit ismerhet a környéken. — Vannak olyan nagymamák, akiket piciny lányka koruk óta ismerek. — Kik laknak arrafelé? — Vegyesen található mindenféle ember, vannak munkások, nvtigdíiasok, egyetemi tanárok, politikusok, kisiparosok. magányosok és nagycsaládosok. Általában közvetlenek hozzám, igyekszem én is közvetlen lenni. — Profán a kérdésem, a postás mindig kétszer csönget? — Előfordul, hogy kétszer, de lehet hogy háromszor is. Viszont soha nem erősen és nem hosszan. Igyekszem a pontosságra. mindig azonos időben csöngetek. Gyakran hallom az ajtó előtt, hogy a lakásban mondják csöngetésem után. megjött a postás bácsi. — Mindenki bácsizza? — Mindenki, a fiatal is. meg a nálam harminc évvel öregebb is. — Milyen ez a postás szakma, postás munka? — Nagyon szép, szerettem és ma is szeretem a postát. Sokan ugyan azt mondják, mi az a postásság. semmi, csak leadja a küldeményeket és kész. Ez nem igaz. akinek csak ennyi, az nem igazi postás. Foglalkozni kell az emberekkel. Ügy érzem néha. olyan vagyok, olvan az én munkám. mint a jó szabómesteré, aki méretre varria az öltönvöket, mindenkinek a karaktere és alk-ia szeint. néha rendelnek is tőlünk küldeményeket. Sok fiatal talán ezt nem érti. pedig nagyon SZÓD föladat és önálló az ember. Bizalmija vagyok a postának. de éppen olyan bizalmi ja a címzettnek is. — Milyenek az embsrek? — Egyik ilven. a másik olvan. Általában rendesek. A nyugó'jasok beosztóbbak. „borítékolnak", mindene elosztják, félre t< zik a pénzüket. — Sokain azt tmvnéWk. k >aa -a postás etvermt • kowuadáé. — Ez nem igaz. Ha megtisztelik. elfogadja, de higgye el én már utasítottam vissza borravalót. Egv kávét elfogadok esetleg. A kétezer körüli nyugdíjakból elég sok van. igaz. viszek 11 ezer forintot is nyugdíi címén. Egyezer húsz forintot adott egv asszony, amikor a fia katonai behívóját vittem. „Végre megszabadulok ettől a betyártól" — mondta. Most a felesége tölt egv pohárkával, s a borravalózásná] említi a „vatikáni valutát", hogv az isten fizesse meg a leggyakoribb — Vannak különleges kérések? — Általában a postával kapcsolatban kérdezgetnek. A külföldi küldemények föladását tudakolják, vámszabályokat, rákérdeznek néha. hogv mennyibe kerül egy levél valamelyik külországba. vagy panaszkodnak a telefonszámla miatt. — Ismeri a föladókat is? — Előfordulnak olyanok is. Ránéztem egv levélre és csak a föladó neve volt rajta, a címzetté nem. de tudtam. hogy az kinek szokott írni. Elvittem, s kértem, előttem bontsa föl. valóban neki jött-e. Eltaláltam. Van. aki rámszól postás bácsi már itt kellene lennie a levelemnek. a fiamtól. Mit mondhatok? Amit nem adtak föl az nehezen érkezik. — Hogyan élnek az emberek a maga körzetében? A postás végül is sok mindent lát. — Vannak, akik a kevesebből is, jobban élnek, mint mások a többől. Intimitásokat nem mondok. ne is várion tőlem senki. Az igazi nostás olyan mint a pap. a bíró és az orvos együttvéve. megőrzi magának azt. amit látott, vagy hallott. — S hogyan él a postás? —Köszönöm, megvagyunk. A fizetésem négyezer és a ruhaoénz. Itthon a kertben is megterem némi konyhára való. szőlő. gyümölcs, s tartunk jószágokat. hizlalunk disznót. Gyakran összejön a család, mi is elutazunk az én testvéreimhez. A feleségem rokonsága is népes, sorra járjuk egymást, főzünk egy jó paprikást, borozgatunk és beszélgetünk. — S milyenek az ifjú postások? — Ezt; a pályát én telies felelősséggel merem ajánlani a fiataloknak. Csak nem szabad félvállról venni a postás munk it. meg lehet ezt szeretni. mint ahogyan minket is megszeretnek. Egy kissé nehéz a postástáska, de arra is gondolnunk kell hogv sokan alig várnak bennünket.. Karácsonykor, húsvétkor, újévkor két táska is kevés. — Ügy tudom két év múlva nyugdíjba megy. Mi lesz utána? — Ennyi év után elfárad az ember lába. jólesik a pihenés. Maid a kertben, a ház körül elszöszmötölök. délutánonként bóbiskolok egy keveset. Azt viszont előre tudom, hogy az embereket és a munkámat sajnálni fogom. GAZDAGH ISTVÁN Cselényi István Gábor Benned otthonod benned tér haza te vagv szobád rejtett zug: hol meghúzódhat éjszaka te vagy virágod illata az anyag benned álmodik eljut egészen álmodig belőled hajlik ki az ég ho] nincs már benned szakadék Tanár úrnak tisztelettel jelentem... ...az osztály létszáma 16 fő, csak Kiss Oszkár hiányzik!. íí Vajon miért hiányzik? Honnan is tudhatná az osztályfőnök, dr. Virányi Elemér, hogy a Baross Gábor reáliskolában, a hatodik osztályban azért üres a legutolsó padban egy hely. mert nevezett diák még csak mo6t száll fel Szombathelyen a vonatra. Az a Bánátból Szegedre került diákfiú, aki mo6t nyáron pénz nélkül utazta be fél Európát, s ennél a bravúrjánál még nagyobbon is töri a fejét, miszerint, ha sikerülne, a jövő évben odaállni másik tanára, dr. Ernyei Jenő elé, útleírását tartalmazó könyvéve] kezében: — Engedje meg, tanár úr, hogy tisztelettel fölajánljam mo6t megjelent könyvemet... Ami igaz: Kiss Oszkár barátunk esetében azt a szót, hogy „csavargó" — csak díszítő jelzőként használhattuk, ö csak a külföldi utazásnak azt a módszerét vette igénybe, amit mi akkor „trempolás"-nak neveztünk, ez pedig nem volt azonós azzal, amit ma „autóstop"-nak tekintünk. Jelenthette az ingyen utazáson kívül az esetleges vendégül látást, az ezzel járó támogatást az arra érdemes utazó fiatal számára. Nem beszélve arról, hogy ehhez bizonyos rátermettségre is szükség lehetett, ami viszont Oszkár barátunkból nem hiányzott. Oszkár tanulni vágyását nem elégítették ki az iskola könyvei, reális gondolkodása a valóság világába vonzotta őt, látni, utazni, tapasztalni akart. Az utazás ebben az időben (1936-ot Irtunk akkor) már nálunk is modern jelenséggé kezdett válni. Nyári szünidőben százával rakták meg hátizsákjukat fiatalok, hogy aztán gyalog, kerékpáron, vonattal, hajóval, akár csónakkal vágjanak neki az ismeretlennek. A cél elsősorban az volt, megismerjék saját hazájukat, annak tájait, lakosait, különféle kultúráját, viszonyait. Oszkár lendülettel vetette bele magát a világba, s már kezdetben olyan tapasztalatokkal állt elő, amelyekkel bennünket is magával ragadott. Sokan voltunk már akkor Szegeden is olyanok, akiknek az elhanyagolt magyar falu. a mindenektől elhagyott parasztság keltette fel érdeklődését, hajlamot érezve annak ősi értékei „fölfedezésére", hamisítatlan erényeik értékelésére. Egyszóval a magyar vidék „lelkéhez férkőzni, ezen túlmenően, külföldet járva, egyedül, vagy csoportosan, tapasztalatokat gyűjtve hozzájárulni valamilyen módon a jövő társadalmának előkészítéséhez Így jött létre Szegeden a „Daru"-nak nevezett kör, többnyire bölcsészhallgatókból és felsős diákokból. Mindenkit szívesen fogadtunk maguk közé, aki már részt vett egy önálló utazáson (akár itthon, akár külföldön), vagy csak tervbevett valami ehhez hasonlót. Darvaknak neveztük magunkat, akik évente „kirepülnek" a fészekből. Útközben „darutanyákon" pihennek meg, amilyeneket afféle megszervezendő diákszállóknak képzeltünk el, a külföldi munkásfiatalok ún. „herberg"-jei mintájára. Tervbevettük évente, valahol az ország közepén „szerre" gyűlni, hogy megbeszéljük utazásainkat, közös terveinket. Terveztünk magunknak kék inget is, jelvényt is, három stilizált repülő madárral... Mindez a sok elképzelésünk azonban nem valósulhatott meg, pedig már támogatást is kaptunk volna a Délvidéki Aero Club részéről; működhettünk volna, mint annak a „touring szakosztálya". A darvak méla kurrogását megzavarták a tornyosuló sötét felhők. A társaságot szétzavarta a második világháború vihara ... Fél évszázados emlékeim közt keresgélve, nevekre is akadok, kiknek viselői legnagyobbrészt már nincsenek életben. Szász Károly, Vízi Albert, Kálmán László, vagy az élők közül Farkas Ernő, Schulter Vilmos, Korek József, Kovai Lőrinc, hogy csak néhányat említsek. De jóval többen voltunk. Pártolóink, száma elérte a 30-at is. A túlélők közül kétségtelenül Oszkár vitte legtöbbre. A minap találkozhattunk vele a képernyőn. Vitray előtt ült és beszélt. Arról, mi is történt vele azóta, mióta nem láthattuk egymást. Hogyan csinálta meg karrierjét Olaszországból, Dél-Amerikán. Ausztrálián, Hongkongon keresztül, újra Olaszországig. Volt sofőr, kertész, építési vállalkozó, cipőgyáros, szerzetes egy kínai buddhista kolostorban. Tsin-Sanban, amatőr antropológus. Gyakorolta a jógát, vegetáriánus életet élt, békeszózatokát tartott stb., stb. Most, mint angol állampolgár, a Comoi-tó partján él villájában családjával, övé a több mint kétszáz éves műemlékkastély, a Villa Pa.ssalacctua is, ahol Vincenzo Bellim a „Norma" és ,La Sonnambula" című operáit ihlette. Egy könyvvel tette híressé magát, melynek címe- Der Anfang war das Ende (A kezdet volt a vég), melyben kifejtette elméletét (!?), mely szerint, az ember a kannibalizmus szintjéről indult el. Emberszabású elődei az agyvelő fogyasztásával gyorsították fel intelligenciájuk fejlődését. Arról is beszélt Oszkár, a könyv szerint, most. már Oscar Kiss Maerth, hogy a nosztalgia hozza őt haza mostanában, gyakorta. Az iden lesz 70 éves. Ez az életkor pedig megengedhet már magának némi kis visszatekintő elérzékenyülést. Kedves Oszkár! Tudjuk, a rövid beszélgetés Vitrayval nem térhetett ki szegedi kapcsolataidra. Mi tudjuk, nem feledkeztél meg egykori barátaidról sem, mint e sorok írójáról sem, akinek talán élete egyik legnagyszerűbb élménye volt az a több mint egyhónapos vendégeskedés olaszországi otthonodban, amikor gyönyörű keleti gyűjteményedet is megtekintette. (Bizonyára annak sem iesz akadálya, hogy a nagyszámú muzeális tárgyból egy-két darabot a Móra Ferenc Múzeumnak is juttatsz majd, ha legközelebb megint ellátogatsz abba a városba, ahonnan mint darumadár egykor kirepültél) Szükségesnek tartottam kiegészítésül ennyit elmondani a saját „Kezdet' -edről, amely elismerésre méltó, szerény munka volt, s ha értéke elveszhet a nagy egészben, ami magasra emelkedett pályád mögött van. mégis a mi városinkhoz fűződik, a rui mt ttunkhoz, a mi fiatalságunkhoz. Legutóbbi levelezőlapodból arról értesülök, hogy lakókocsiddal a Szaharát akarod keresztül szelni, egy autóki-ravan élén. Ebből látom, az igazi „csavargó vér" még nem veszett ki belőled. Kívánjuk, térj vissza epen, egészségesen. Ezt kívánom Neked úgyis mint az egykori csavargó rend fővezérének, alvezéred: CSONGOR GYJFCÜÖ