Délmagyarország, 1984. február (74. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-04 / 29. szám

29 Szombat, 1984. február 4. Tanmese a királyfiról, aki helyett mást fenekeltek el A máskor oly mellékes Körülmények egyszer csak fontossá válnak. Erősen gondolkodnom kell. hogv meg tudjam mondani, mikor írtuk meg egv-egy eseményről szóló tudósításban a résztvevők. a nézők-hallgatók számát. Talán csak „sátoros" ünnepeinken és sportversenyeken, mérkőzéseken szokásos ez. Most mégis kikívánkozik belőlem. s mindiárt bevezetőül: száznál többen szánták rá elmúlt hétfő estéjüket, hogy Szeged építészetéről szegedi építészek társaságában beszélgessenek. A kezdeményezés a múzeum közművelődési osztályáé, s az ötlet is. hogy a nemrégiben megalakult városszépítő egyesület háromszáz tagjának címezik a meghívókat. Senki sem tudta megmondani előre, hánvan fogadiák el a szíves invitálást, Utólag bevallhatjuk: a hírverésnek ez a formája a vártnál nagyobb eredményt hozott. Olv sokat beszélünk manapság az emberek érdektelenségéről, begubózásáról, seregnyi korábbi rendezvény visszhangtalanságáról. fásultságról és laikus értetlenségről. hogv mindezek cáfolata mellett sem mehetünk el szó nélkül. Lám. egy táborba hozható a kőműves és az egyetemi tanár. az adminisztrátor és a festőművész. a színházi rendező és a tanácsi előadó. Ugye. mégis van annak értelme, hogy közös dolgainkról beszéljünk! Ezúttal arról a városról, amelyben élünk. Amelynek változásáért, fejlődéséért kinek-kinek megvan az egyéni felelőssége, s amelynek alakulásáért kollektív szemrehányást vaav elismerést kapunk majd mégis az utánunk következő nemzedékektől. Éfevénf felelősség . . . Hói kezdődik. s hol végződik az építészé, a városnegyed nagyságú lakótelep, a háztömbfelújítás, a gvár. az iskola, a lakások tervezőjéé? Elkülöníthető-e egyáltalán azoknak a felelősségétől, akik a tervezői megbízást előkészítik, döntéseikkel befolvásoliók. pénzükkel. igénveik bejelentésével konkretizálják. technológiai adottságaikkal formába öntik az elképzeléseiket? Ügv tűnik, nem mindig az arra rászolgálón csattan az ostor... Emlékeznek, ugye: a királyi udvarokban az ifjú trónörökössel egvütt nevelkedett mindig egv szegényebb sorsú, de általában jobb képességű gyerek is. Aztán, ha a királyfi nem tudta a leckét, azt a másik fiút fenekelték el! Tanmese ez persze. ideülő. Régóta mondják — először csak egvmásnak. ma már nyíltabb fórumokon is — az építészek: a közvélemény hailik rá. hogv öszszekeverie munkájukat a döntéselőkészítő. a megbízó a beruházó. a leendő használó dolgával. Az átlagember úgv íTéli. a szerencsétlen helvki jelölésért, a lecsupaszított homlokzatért. a szűkre méretezett konvháért. a keskenv lakótelepi útért egvesegvedül a tervezőnek tehet szemrehányást. Hogv valójában kit illetne meg. arról nem illik beszélni. A Nem illik beszélni róla. hogv nem X. tervező ötlete volt panefko'légiumot zsúfolni bele Rerrich Béla Dóm téri építészeti eavüttesében? Nem ildomos közhírré tenni, hogv nem Y. városrendező titkos álma valósul meg. amikor a hídfőkörnvéket sablonházakkal ültetjük körül? Miért a szemérem, mely nem szól ilyenkor anzdasáai kényszerről, menrendelöi kényelmességről, kivitelezői mattról, netán — mert ilyen is van — józan megfontolásról. érvek és érdekek előzetes ütköztetéséről, a döntés-elökészttő folyamat szigorú rosté iáról? Miért ne lehetne nyíltan szólni e kérdések hátteréről, mikor igénv is van rá. alkalmas fórumok egész sora is rendelkezésre áll? Nem szektuk meg talán, hogv beavatottak lehetünk? Nem tanultuk még meg. miként válhatunk hozzáértővé? Közéleti demokratizmusunk elbírná már. hogv őszintébben, s szélesebb rétegek bevonásával vitassuk meg mindennapi gondjainkat. (Bizonysán rá a múzeumbéli párbeszéd a városszépítők és az építészek között!) Csak látszólag távoli tőlünk a történet, melv most nagyon idekívánkozik: 1978-ban az építőművészek szövetségében előadást tartott egv kanadai tervező. Arról panaszkodott, ideiének felét viszi el közéleti tevékenysége. Neki ugyanis terve előnyeiről meg kell gvőznie pénzügvi megbízóit. s mindazokat. akik a megbízók megbízói. Az adófizető. a jelöltiükre szavazó állampolgárokat. S a megválasztottakat, akik a bizalomra érdekképviselettel felelnek. Egyébként a hétfőn estére meghívott építészek között egv sem volt. aki kérette volna magát. ..Szükséaünk van a közvélemény seaitséqére" — mondta egyikük. Alighanem mindannyiuk nevében. Ez legalábbis rossz közérzetet seitet. Részlet a hétfői beszélgetésből: „Az építészet Magyarországon elvesztette a hitelét. Nem most. Néhány évtizeddel ezelőtt. Ennek a hitelnek a visszaszerzése rendkívül nehéz. Ma méa sem az építtető, sem a .mecénás' nem fogja föl azokat a vészjeleket, amelyeket pedig már megfogalmaztak az építészek. Példa: viszonvlaa ayorsan. magas komfortfokozattal építünk, nagy tömegben. kis• alapterületű lakásokat. Ám lassan el fog múlni az az idö. amikor a averekek mindenképpen el akarják hagyni a szülői házat. Ám a több generációs családok életteréül ezek a lakótelepek alkalmatlanok lesznek. ha nem találunk ayors megoldást a kis lakások összenyitására." És mi még mindig a régi lakástípusokat variáljuk. , Azt hinné az ember, hogv a magánerős és az állami lakásépítés arányának megváltoztatása építészeti kultúránknak csak hasznára válhat. A megrendelő igénveihez, életmódiához alkalmazkodóbb a családi együttlétet iobban szolgáló lakásokból épül maid több. Ám mindeddig inkább csak a mintaként használható állami építkezés kopírozása érzékelhető. legfeljebb két lépcsővel többet kér a megrendelő, vagv fehér csempe helvett tükörcsempét. szögletes aitókivágás helyett divatos boltívet. Részlet a beszélgetésből: „Pedig a magántervezés képes lenne rá. hoav a beteo nagymamától a zongorázó kislányia. minden családtaanak megfelelő életteret alakítson ki. Azok a házak az igazán sikerültek, melyek éoítésztervezőie és megrendelője mindvéain partnerként vesz részt a hárénítő társasjátékban, s ehhez tisztes, a munkájára igényes kivitelezőt is talál." Ritka az ilyen szerencsés találkozás. Szerencsés találkozásnak lehettek tanúi a hétfő esti beszélgetés résztvevői. Szeged építészetének számos, sajátosan csak minálunk megmutatkozó és legalább annvi. országszerte általánosan tapasztalható vonásáról is szó esett. Ízelítőül hadd idézzünk fel egv ilven részletet. Először a választ arra a kérdésre. miért van az. hogv sokaknak nem tetsző épületek terveit is elfogadják a megrendelők. „Az építészet abban is hasonlít a zenéhez, hoav a harmóniára, illetve a kontraszthatásra törekvés jellemzi. Nagy építészeknél e két vonás olykor eav épületen belül is megtalálható. Sok füaa attól, hogy az építészre miként hat a közvélemény. Hosszú évtizedekre visszatekintve itt. Szegeden. azt ta-:asztalju'.z. hogy a városban alkotó építészek inkább az összhangra, harmóniára törekszenek. mía a nem Szegeden élő. s a szakmában ugyanolyan rangosnak számító építészek sokkal bátrabban engedik meg maauknak a kontraszthatások érvényesülését. Ezt egyébként elmondhattuk Rerrich Bélára is. akinek dóm környéki épületegyüttese nem nagyon tetszett a kortárs városlakóknak — legalábbis a korabeli sajtó szerint. Múltba tekintő építészet volt a Rerriché. a nála fiatalabb építészaeneráció már a Bauhaust tartotta az egyetlen üdvözítő stílusnak. Ez a kettősséa mutatkozik meg napjainkban is a Dóm téren: az orvostudományi egyetem biológiai intézete és más eszközökkel ugyan, de az oktatási épület is az illeszkedés mellett voksol, a könyvtár tervezője pedig — meanyervén a pályázatot — a különbözőségre szavazott. Eayébként a kész üveg- és klinkerfelület láttán a korábban ideaenkedőktöl is azt halljuk ma már. nem biztos, hoav igazuk volt... Efféle esztétikai ingerre szüksége van minden városnak." „Felvetette itt ma valaki, hogy mi van az építészek fejében? Az van-e. amit mi objektiválódva házak, épületek formájában látunk . . . Azt hiszem, a kérdésfeltevést az építészet iránti felfokozott érdeklődés, a tájékozottság iránti iaény magyarázza, s hogy ezt az igényt nem mindig tudjuk kielégíteni, illetve a felnövekvő generációk sorra nem képesek a befogadásra. Vizuális kultúra, környezeti kultúra, építészeti kultúra ügyében időnként be-benyújtjuk a számlát, a számonkérés azonban nem pótolja magát a nevelést, az oktatást. Az első lévés talán az lehetne, ha végigkísérnénk egy-egy építési folyamatot a döntés-előkészítéstől a birtokba vételig. Közben sok-sok ismeretet tudnánk átadni — talán épp az újságok hasábjain —. hogy aki aztán véleményt mond. értőként kapjon szót. Az építészetet segítő kritikát legfeljebb csak hiányolhatjuk. amia építészeti ismereteink ilu szegényesek. És ki tanítson bennünket, ha nem a legjobban hozzáértő, az építész?"... - , - iNftlmiktti .mai. .,Üdvözlendő a kezdeményezési a találkozó a városszépítő városlakók és a városépítő tervezők között. S öröm. hogy Szegeden is van már szervezetünk. Ám szomorúan olvastam a Délmagyarban. hogy eayetlen itt élő képzőművész se került be az egyesület választmányába. Talán azért, mert nem működünk eléggé együtt?" Mindenesetre* a múzeum dísztermében több szegedi képzőművész mondta el véleményét. Valamiféle együttműködésnek tekinthető már ez is ... A beszélgetésben többször elhangzott az ..építészeti kulturáltság" kifejezés. Amelyre, úgy tűnik. mindaddig csak vágyakozni fogunk, amíg iskolai rajzoktatásunk egvre inkább a perifériára szorul, a középiskolai művészettörténeti órák. jól. rosszul letudott, kipipált „foglalkozások" lesznek, amíg egv átlagos felnőtt nem tud eligazodni egy egyszerű tervrajzon, s nincs a hazai építészetnek szakszerű, értő kritikája ... Beleértve a magunk, az írott sajtó felelősségét is. e gondolatkört alighanem szükségszerű lesz mielőbb tovább tágítani. Csak vázlatos felsorolásra is alig futia már. olv sok izgalmas kérdés hangzott el a beszélgetésben — egvebek között az öröklött városszerkezet mai követvo+ménveiről. kertkultúránk láfható romlásáról, a magvar sajátosságok építészeti tükrözésének lehető- és lehetetlenségéről. S ahogv az már ilvenkor lenni szokott. nyilván sokakban csak később fogalmazódnak meg az elmondásra érdemes gondolatok. A lépcsőházban, hazafelé menet, otthon, maid legközelebb. A városszépítő egyesület tagjainak első — s tulajdonképpen nem hivatalos — találkozója nyilván ezért is zárult a hasonló randevúk ígéretével. A párbeszéd folytatódik. A Magvar Építőművészek Szövetségének szegedi csoporttitkára javasolta: azokat az úi létesítményeket. amelvek mostanában valósulnak meg. és ezért még .bele lehet beszélni" a folyamatba, a Városszépítő érdeklődőknek bemutatnák a közeljövőben. Lapunk munkatársai is ott lesznek, még ha efféle szabálytalan tudósítást adnak is. mint most... FÁLFY KATALIN Dallos Jenő rajzai AZ ÉPÍTÉSZET FEJLŐDÉSE TERMÉSZETVÉDELEM />!! BBQŰEBB IQBI IBBI KI A ZÖLDBE