Délmagyarország, 1984. február (74. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-19 / 42. szám

(ySl&o VILÁG PRO LETÁRJ Al, EGYESÜLJETEK! /Civ ' : • ~ '0> : i 74. évfolyam 42. szám 1984. február 19., vasárnap Ara: 1,40 forint Megvívott M egébredt. Kinyújtotta kezét a takaró alatt, s kons­tatálta: fáznak az ujjbegyei. Felkattintotta az olva­sólámpát, a kattanást nem követte semmi. A szo­bában tovább gomolygott a sötétség. Kinézett a lakótelepi lakás ablakán, nem látott világos ablakot semerre. Mi tör­ténhetett? Azt a variációt, hogy a városrész valamennyi lakója elfelejtette kiegyenlíteni esedékes áram-, illetve fűtésszámláját, gyorsan elvetette. Valami komolyabb baj lehet, gondolta, s rögvest elővette a tartalékplédet az ágy­neműtartóból, hogy a gyereket betakarja vele. (1984. február 10-e volt. Szegeden tízezer lakásban nem égett a villany, nem adott meleget a radiátor. Ekkor­ra a hófúvások a legtöbb utat járhatatlanná tették. Há­rom nehéz nap következét! Krónikáját lapunkból is is­merhetik. És kora reggel megindult a telefoncsörgés az ellátó vállalatok ügyeletein. A szerelők, persze, már min­denütt dolgoztak. Csak jellemzésül: több mint kétszáz transzformátorhibát orvosoltak késő délutánig, amikorra a városban az energiaszolgáltatás helyreállt.) Nehéz helyzetekben tapasztalom, hosrv igaz a mondás: az információ értékesebb az aranynál. Olvasónk, aki reg­geli kálváriáját elmesélte, megnyugodott, amikor elmond­tuk neki, ne aggódjon: emberek százai dolgoznak azon, hogy ismét rendes kerékvágásba kerüljön az élet. Am ismerek máféle történeteket is a nehéz napok ide­jéből. Hadd ne írjam le annak a nevét, aki a hűtőszek­rényben tartott másfél kiló hús miatt aggódott, amikor csecsemők is dideeregtek még. (Azt üzentük neki: a húst vegye ki a frizsiderből, s helyezze el az erkélyen...) És hadd ne tegyem pellengérre azt a hisztérikus hangon te­lefonáló asszonyt sem. aki azon háborgott: imbolyogva állt be a busz a megállóba. Mondta, persze, a rendszámot is. Mi meg a magunkét mondtuk. Azt sem idézem ide. Óhatatlanul az jutott eszembe: elpuhultunk egy kicsit az elmúlt harminc esztendőben. Az ötvenes években né­hány szegedi házban volt csak központi fűtés: szenet hordtunk, salakoltunk, már akkor persze, ha volt szén. mert az sem volt mindig. Magam is lógtam a suliból, ^.szénszünet" címén. S azóta már komfortosabb világban élünk, s á világ komfortosságát természetesnek is tartjuk. Csak hát egvre jobban függünk a technikától. Az áramszol-. gáltatástól. a távvezetékektől, a trafóktól. És annyi árajn­átalakítót. amennyi az elmúlt hét végén ment tönkre, bi­zony. nem lehe percek alatt rendbe hozni. Azóta sem ér­tem. hogv néhány polgártársam miért nem volt képes ezt megérteni. Miért nem tudta, akarta fölfogni, hogv fontos­sági sorrend is létezik: először a távhőszolgáltatás és az alapvető élelmiszereket gyártó vállalatok energiaigényéről kell gondoskodni: ilyen helyzetben nem a világítás a leg­fontosabb. de még nem is az. hogy mindenütt zavartala­nul lehessen fogni a 8-as csatornán a tévé műsorát (Egyébként azt is megkísérelték rendbe hozni, de hiány­zott hozzá egy alkatrész...) „Megvalósította-e a technika valaha is az ember vá­gyait? — kérdezte Gábor Dénes. — Tökéletlenül. Mindig csak hozzávetőlegesen." A technikától igazából nem is nagyon várhatunk töb­bet Minden gép. berendezés elromolhat Aztán az elemek még ideig-óráig le is győzhetik az emberi technikát, mint most is történt. De a történetnek az az igazi tanulsága; az embert nem győzhetik le. Órák alatt megalakultak azok a bizottságok, ame­lyek kézbe vették a munka szervezését; döntöttek a leg­fontosabb dolgokban, intézkedtek, hogv ne maradjon egyetlen, a városban rekedt ember fedél nélkül éjszakára, hogv másnapra a boltokban legyen kenyér és tej. És lett is. Villanyszerelök. pékek, katonák, gépkocsivezetők, vas­utasok, postások és sorolhatnám még, ki áldozatkészsé­gének köszönhetően, igen hamar konszolidálódott a hely­zet. Mint minden csatának, a hócsatának is vannak hősei tehát. Nem ft kevesen. Olyanok, akik huszonnégy órai munka után sem voltak hajlandók pihenőre térni. Volt, aki hatalmas hóbuckákon verekedte be magát a városba, mert úgy érezte, szükség van a munkájára. És nem is vártak köszönetet érte. Amidőn e sorokat kopogom, minden úgy van, mint régen. Aki megébred, felkattintja a lámpát, árad a fény a meleg lakásokban, minden út járható, mindenütt műkö­dik a telefon, és bármelyik csatornán fogható a tévé adása. A csodák három napig tartanak, a hócsata sem napi beszédtéma ma már. Azért mégsem volna jó, ha tel­jesen megfeledkeznénk ezekről a napokról. A tanul­ságok miatt. Hogy azokat a magatartásmintákat őrizzük meg. amelyeket áldozatkésznek, vagy akár hősiesnek is lehet titulálni. Elfelejteni X. úr kalandját a frizsiderével. X. asszony­ság hisztérikus szavait kell mihamarabb. Meg az összes, az övékéhez hasonló ügyet Felejtsük is el. Petri Ferenc Mók KI gondolná, hogy tavaly Szeged polgárai közel 140 millió forintot fizettek be a város kasszáiába. valami­lyen adó címén. Ebből az összegből három szép isko­lát. vagy öt óvodát is lehet­ne építeni. Nem kis pénzről van szó. ezért sem közöm­bös. hogv milyen az adófize­tési morál itt. a Tisza part­ián. Először erre a kérdésre kaptam választ dr. Bálind Sándortól, a Szeged városi adó- és illetékhivatal veze­tőjétől. — Az elmúlt években nö­vekedtek az adóterhek, de ennél sokkal nagyobb arány­ban emelkedtek a kintlevő adó- és illetékhátralékok. Sajnos, nemcsak a tavalyi tapasztalatok alapján mond­hatom, jobb is lehetne az adófizetési morál. — Hány ember kényte­len tudomásul venni az önök, pontosabban a hiva­tal létezését? — Szabályosan úgy fogal­mazhatok, mixxiegy 37 ezer szegedi polgárral állunk jog­szerű kapcsolatban. Ennyi adóalany van Szegeden. — Milyen foglalkozású­aki fizetik a legtöbb adót? Kérdezhetnék úgy is, mely szakmák a legjöve­delmezőbbek? — A pálmát, és az azzal járó X forintot az építőipar­ban dolgozó kisiparosok nyerik el. A jövedelmezősé­get természetesen a kereslet és kínálat aránya határozza meg. — Ha sok pénzt szeret­nék keresni, akkor mit ja­vasol, milyen szakmába menjek? Mondjuk, maszek kőművesnek? — Nézze, hivatalomnál fogva én erre vonatkozólag semmilyen tippet nem mond­hatok. — Jó, akkor árulja el, milyen kérdés foglalkoz­tatja ma az adózók széles táborát? — Ahány ház, annyi té­ma. Az idén kezdő kisipa­ros például azon gondolkoz­hat, miért nem tavaly kezd­te az ipart Mert ha tavaly nyitotta volna a szabóműhe­lyét valamelyik peremkerü­letben, akkor mint a külte­rületen élőknek, dolgozóknak adható adómentességet há­rom évig élvezhette volna. Mint köztudott, az általános jövedelemadó újraszabályo­zása megszüntette a kedvez­ményt. illetve, akik ezt már megkapták tavaly vagy ta­valyelőtt, azoktól három évig nem vehető el. — Ne haragudjon, de a január 1-től érvényed adó­rendelet nem is annyira köztudott, és nagyobb a füstje, mint a lángja. Leg­inkább a hátrányok ismer­tek. — A rendelkezések hatására kedvezőbben alakulnnk a lakosság adóterhei. — Az értelmiségiek pa­naszkodnak, hogy most több adót kell fizetniük. Az adó alapján a szellemi tevékenységet az állam fe­lülértékelte. — A szellemi foglalkozá­súak a 60 ezer—120 ezer fo­rintos adóköteles jövedelmi sávban ugyanakkora jövede­lemre több adót fizetnek, mint eddig. Nő az adója azoknak is. akiknek jövedel­me sok forrásból származik, s eddig a kisebb összegeket egyenként adóztatták. Annak érdekében azonban, hogy az írók. művészek és más értel­miségiek adóterhe lényegesen ne emelkedjen, emelték a be­vételre vetített — az abból levonható —, úgynevezett fik­tív rezsihányadok mértékét. A különbözet az adóalap, a kulcsnövekedést tehát az adóalap-csökkentéssel kom­penzálják. — Szegeden hány személyt érint az új adórendelke­zés? — Nem tízezrekről van szó. 4—4 ezer 500 polgár ér­dekelt a dologban. — Mi érvényes a ren­delkezésekből általában valamennyiünkre? — Megszüntették az eddi­gi. sok vitát kiváltó tevé­kenységek szerinti megkü­lönböztetést aminek az adó­mentességek és a kedvezmé­nyek esetében volt jelentő­ségük. A rendelet csak egyet­len progresszív kulcstábláza­tot tartalmaz. Általában ki­sebbek az adókulcsok, ma­gasabbra kerültek az adókö­teles jövedelemsávok. Az intézkedések a hatékonyabb, méltányosabb, de fegyelme­zettebb jövedelemszabályo­zást célozzák. Az érdekeltsé­get a termelésben a koráb­biakhoz képest jelentősen fokozzák. Az ár- és értékvi­szonyok változásának meg­felelően. széthúzták a jöve­delemsávokat csökkent az elvonás mértéke, és a leg­magasabb kulcs 75 száza­lékról 65 százalékra mérsék­lődött. — Hogyan állapítják ineg az adóalapot? — Akik közületeknek dol­goznak. azok már eleve adóval csökkentett összeget kapnak fizetségként Másik mód továbbra is a bevallás. Ez elsősorban kisiparosokra, kiskereskedőkre, a magán­praxist folytató orvosokra, és általában azokra vonat­kozik. akik magánembernek adiák bérbe valamilyen tu­lajdonukat. vagv magánki­adásban jelentetnek meg könyvet. — Miért szüntették meg a kezdő kisiparosok adó­mentességét? — A három évig adható adó­mentességnek egyik alapfel­tétele az volt. hogv a kisipa­ros olyan területen dolgoz­zan. ami ellátatlan. Ezt a módszert nagvon sok kritika érte. ugyanis az ellátatlansá­got az ipari, kereskedelmi, szakigazgatási szervek hatá­rozták meg. sokszor teljesen szubjektív alapon. Most már csak az idős kor és a mun­kaképesség-csökkenés alap­ián lehet az adómentességet kérni. — A jogszabályok mi­lyen helyzetet teremtettek az adóeltitkolással szem­ben? — Eddig adóeltitkolás esetén pótlólagos adó meg­fizetése mellett szabálysér­tési eljárást indítottak. A korábbi gyakorlatnak nem volt kellő visszatartó ereje. Aki január elsejétől titkolja el jövedelmét, az 20—50 százalék mértékig felemelt adót fizet. Ha például vala­ki „eldugott" tízezer forin­tot. akkor 12—15 ezer forin­tig kénytelen adózni. Nem kifizetődő a csalás. Halász Miklós Befejeződött a téli vásár Befejeződött a hagyomá­nyos téli vásár. A kedvez­ményes áruvásárlási akció tegnap ért véget. Naponta tolongtak február 5. és 18. között a pultoknál, hogy a legmegfelelőbb pulóvert vagy sálat, cipőt avagy fe­hérneműt vehessék meg 30 vagy 40 százalékkal olcsób­ban. Országosan majdnem kétmilliárd forint volt az en­gedményes termékek össze­ge, de darabszámban is több konfekcióáru és cipő került a vevők elé, mint az elmúlt év hasonló akcióján. Szegeden, a Centrum Áru­házban a tavalyi 22 millió forintos csökkentett árú ter­mékek helyett az idén ennél 772 ezer forinttal több áru került a pultokra. Az enged­mény 5 millió 870 ezer fo­rint volt, ami 170 ezerrel több az elmúlt évinél. Kü­lönösen a télikabátok, az ágyneműk, függönyök voltak kelendőek. A külön pénztár­pultok felállításával maxi­mális kényelmet biztosítot­tak a vevőknek a Centrum dolgozói. Megtudtuk, holnap­tól, február 20-tól március 3-ig műszaki vásáron kínál­nak — többek között ;— tás­kavarrógépet, magnetofont, rádiót, kazettákat, porszívót és háztartási kisgépeket. A Nagyáruházban főleg az összekötőszőnyegeket és a szőnyegpadlókat keresték, találták és vásárolták, de je­lentős a gyermektakarókból, a gyermek- és női kábátok­ból, a bébioverallokból, a csizmákból megvett áru­mennyiség is. A kedvezményes árukész­let több mint 60 százaléka talált gazdára, ami az áru­ház kollektívája előrelátását bizonyítja, mármint azt, hogy elegendő áruval várták a vásárlókat. Jellemző adat: a két hét alatt hárommillió forintnyi összeg maradt a vevők pénztárcájában. A Széchenyi téri Gála Ci­pőboltban 260—300 ezer fo­rintot takarítottak meg a ve­vők. Az egymilliós készlet­ből a bokacipők, a női csiz­mák és a bélelt gyermekci­pők voltak a legkeresetteb­bek. Gépipar Korszerű gépipar nélkül nem fejlődhet a népgazdaság egyetlen ágazata sem. — E megállapításban ebben ösz­szegezhetők azok a beszámo­lók és felszólalások, amelyek szombaton hangzottak el a most 35 éves Gépipari Tu­dományos Egyesület XIX. küldöttközgyűlésén. A ta­nácskozást az MSZMP XIII. kerületi bizottsága székházá­ban tartották, a közgyűlés elnökségében helyet foglalt Faclc Jenő, a MTESZ elnöke, valamint a politikai és tár­sadalmi szervek, az ipari tárca és az OMFB vezető munkatársai. Meleghegyi József főtitkár elnöki megnyitója után Ka­polyi László ipari -miniszter iparpolitikai kérdésekről, a gépipar legfontosabb felada­tairól beszélt Emlékeztetett arra, hogy a gépipar, amely az ipari ter­melés 25—26 százalékát ad­ja, valamennyi népgazdasági ág műszaki kultúrájának meghatározója, s rendszeres fejlődését — az iparirányítás mellett — a gépipari tudo­mányos egyesület is segíti formálni. A miniszter átte­kintette az elmúlt évtizedek iparpolitikáját, majd a jelen gondjairól szólt Tavaly pél­dául számottevően csökkent a gépipari export, és sajnos az idei vállalati tervek ösz­szegezésekor kiderült: azok mintegy 20 százalékkal alat­ta maradnak a kívánt ex­portszintnek. Kapolyi László szerint a konvertibilis ex­portárualap növelésén túl az importot helyettesítő termé­kek gyártása, is fokozandó, és nagyobb szerepet kell kapnia az úgynevezett hát­téripari korszerűsítési prog­ramoknak. A miniszter leszögezte: a gépiparnak aktív szerepet kell betöltenie a termelés hatékonyságának növelésé­ben, a külkereskedelmi egyensúly biztosításában. Harmincezer szívműtét Nyikolaj Amoszov több mint 40 esztendőt szentelt élethivatásának: a szívsebészetnek). Hosszú évek óta na­ponta bemegy a műtőbe, felölti a sebészöltözéket, a masz­kot, felhúzza a kesztyűt, kezébe veszi a szikét és harcba száll a betegség, a reménytelenség ellen. Ezekben az ösz­szecsapásokban nincsenek „döntetlenek", csak élet van, vagy halál. Mert Amoszov a legnehezebb eseteket vállal­ja, azokat, amelyeket még a kollégák is „reménytelen mű­téteknek" neveznek. Harmincezer szívműtétet végzeti Egész városnyi megmentett élet! Az orvostudomány, a közegészségügy fejlesztésében szerzett érdemeiért Nyiko­laj Amoszovot. az Ukrán Tudományos Akadémia tagját, a Szocialista Munka Hősét, Lenin-díjast 70. születésnap­ján az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntették ki. Képünkön: Nyikolaj Amoszov egy szívműtétes kisgyermek betegágyánál.

Next

/
Thumbnails
Contents