Délmagyarország, 1984. január (74. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-21 / 17. szám

T enpyerl Gyula sajátos egyénisége a mai / j magyar karikatúraművészetnek. Napjaink politikai életének alakítóit, a nemsetközi élet személyiségeit rajzolja szívós következetességgel. egyénileg kimunkált technikával. Panteonjában a televízióból, újságoldalakról és hírekből föl ismert politikusok arcvonásait keresi. de nem a naturalizmus hűségével, hanem mz irónia, a szatíra és a groteszk rajzra váltott fegyverével Legsikerültebb portrékarikatúráin égy torzítja el a jellemző arcvonásokat, úgy emeli ki a hangsúlyokat, s úgy alkalmazza az attriJmtumokat. hogy nem csupán az ember ismerhető fel. hanem az általa képviselt politika is. Görbetükrében a legjellemzőbb elemek és motivumok kerülnek előtérbe, s ezáltal a karikaturista véleményt is mond. együttgondolkodásra és állásfoglalásra is késztet. Nem könnyű megközelíteni a művész „emlékcsarnokának" szereplőit. Rajzai három forrásból táplálkoznak: a személyiség politika iránti érzékenységéből, a karikírozó véleménynyilvánításból és a biztos — a pointilisták örökségén nevelkedett — rajzi, technikai felkészülésből. AZ ÖRÖKIFJÚ F. MITTERRAND SZENT-GYÖRGYI ALBERT Az idő — Egyes reformelképzelések szerint fel kellene oldani a szorgalmi és a vizsgaidőszak szigorú elkülönültségét — mondja dx. Serfőző Lajos, tanszékvezető egyetemi tanár, a József Attila Tudományegyelem Bölcsészettudományi Karának dékánja. — Egyetértek azzal, hogy a mostaninál intenzívebbé kellene válnia a tanárképzésnek. át kellene alakítani az elméleti és gyakorlati órák megszokott rendjét. A modulrendszer híve vagyok, mindenképpen több teret adnék az egyéni teljesítményeknek. Nem ragaszkodnék a merev tantárgyfölosztáshoz. Viszont bizonyos, hogy a kétszakos képzésben lehetetlenség oldani a szorgalmi és vizsgaidőszak merevségét. Márpedig a középiskolák nem egyszakos tanárokat igényelnek. — önmagaban igen jól hangzik, ha a hallgatók nagyobb önállósága, szabadabb időgazdálkodása mellett voksolunk. Elméletileg a szorgalmi idŐ6zak meghoszszabbodásával alkalmuk nyílik az elmélyülésre, sajátos érdeklődésük kielégítésére. Tudni kell azonban, hogy ezekkel a lehetőségekkel pillanatnyilag csak a legjobb képességű kevesek tudnak élni. A tinmeg a könnyebb ellenállás irányába megy. a szabad időt másra használja. Ezért kei! az oktatók és hallgatók folyamatos kapcsolatának olyan rendszere, amely a munkára való szigorú kényszerítés eszközeit is tartalmazza. Kellenek a vizsgák is, a különböző tartalmú, célú és ténmajú számonkérések. Jó lerme persze, be a különféle célok és tonnák nem mosódnának úgy össze, mint most. Nem lehet egy szigorlaton olyan kérdést föltenni. mint egy kollokviumon. És nem szabad kiiktatni az egy-egy témát teljességében. áttekintően kérő, szóbeli és írásbeli formákat. A tesztelés elsorvasztja a kifejezés készségét, a tudás átadásának képességét Pedig mi más az innen kikerülő tanárok feladata? — Ebben az évben tesznek államvizsgái; azok a leendő orvosok, akik már a korszerűsített képzésben vettek részt, elsőéves koruktól. A magyar orvosképzés történetében először kötik államvizsgához a diplomát — magyarázza dr. Földes Vilmos tanszékvezető egyetemi tanár, orvoskari dékán. — Bizony elszenvedte ez az évfolyam az újdonságokkal örökkön járó összes nehézségeket. Az idő különösen nagy probléma nálunk. Köztudomású, hogy az orvosképzés ideje a leghosszabb, 6 ezer 600 óra. A korszerűsítók tudták, ezt pem lehet növelni, hiszen optimális esetben is 24 évesek a végzősök. A tudományok fejlődésével viszont megnőtt az elsajátítandó tananyag mennyisége. Számos új tantárgy van, a "Képzési idő túlzsúfolt. A mi egyetemünkön olyanok az épületviszonyok, hogy lehetetlenség korrekt módon kiképezni ilyen tömegű hallgatóságot. Az ellentmondások oldásaként kialakították az oktató kórházak rendszerei. a szegedi intézménytől most három megyébe. 13 kórházba járnak gyakorlatra a medikusok. Megtört a féléves oktatás hagyománya is, úgynevezett trimeszter szerveződött, vagyis két félév közé ékelődött a vidéki gyakorlat ideje. Következésképpen: rövidebb a vizsgaidőszak. A „reformnemzedék", egyúttal az intézményi KISZ-bizottsáq. vagyis az egész hallgatóság képviselői, szigorló orvosok: Gyöngyösi Mariann: — Két héttel rövidebb idő alatt, több tantárgyból kell vizsgáznunk. Az eredmények a felsőbb évfolyamokban javultak a reform előttiekhez képest. A harmadévben volt a legrosszabb atlag, de ez a legnehezebb év. Kétségtelenül nagyobb a hajtás, de meg lehet csinatoi. Ai soha semutirt Vizsgaidőszak Magyar Értelmező Kézi. szótár: Az az időszak, amikor a vizsgák folynak. Egyéb meghatározások: Examinátorok tündöklése, deákok bukása. A szemeszternek az a szakasza, amikor a szabadidő-aktivitás ugrásszerűen megnövekszik. Vonalas imák korszeka: „add uram. hogy görbe legyen!" A kényelem ideje: csak ülni kell. Szekatúra. Stress-stúdium. Örökzöld: kínai vendég jön az orvosegyetemre. a fogadáshoz valakinek meg kell tanulni a nyelvet. Megkérdezik a professzort, két év elég lesz, mondja. Mennek az adjunktus úrhoz, fél év kell neki. Rohannak a hallgatóhoz: „Nyelvkönyv van? Szótár van? Hat nap." Való igaz, az idő fontos szereplő. Kinek túl kevés, kinek túl sok. Ráadásul éppen most van az az idő, amikor a felsőoktatás korszerűsítése elkezdődött, s szándék szerint fcdyamatosnak és tervszerűnek Ígérkezik. Ezért — félretéve a vicceket és a vizsgák körül fölszaporodott közhelyeket — próbáltunk utánajárni: miként befolyásolják a különféle reformok, s a távlati fejlesztési elképzelések — a vizsgaidőszakot? Pontosabban: a vizsgázás rendjét. az időt. a struktúrát, a tartalmat az oktatók és a hallgatók mentalitását, egymáshoz való viszonyát. Haladunk-e a valódi értékek felé? Van-e ösztönző erő a minőségre törekvőknek? Megméretik-e, s milyennek találtatik a holnapi értelmiségi a vizsgák sorozatában ? Vagy egyszerűen: megy tovább a kerék, mechanikusan. hagyományosan? nem használhatja az elvégzett hét-három évét az elhelyezkedésnél ez egyenlő a nullával Vagyis kénytelen nagyon tanulni. Pávó Imre, a KISZ-bizottság titkára: — Az új tantárgyak — mint etika, szociológia, pszichológia, általános orvostan — bevezetésének csak formális jelentőségét látjuk. Az igazság az, hogy az orvosi etikát a betegágy mellett, az oktatók magatartása, példája révén lehet elsajátítani, s nem úgy. hogy egy napig ülök egy jegyzeten. (Beletörődtek persze, pár kollokviummal több, vagy kevesebb... Lásd a kínai vendégről szóló anekdotát...) A tartalom Dr. Lengyel Zsolt, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettese, tanszékvezető főiskolai docens: — Tudomásom szerint az orosz szakos tanárok 20—30 százaléka hiányzik az Iskolákból. Képzelje magát a helyembe: igényei, a szakmai tisztesség alapján meg kellene buktatni egy hallgatót. Nagyon jól tudja viszont, ha ez nem kap diplomát, képesítés nélküli áfl a helyére. — Szegény ember vízzel főz — bölcselkedik némi keserűséggel dr. Halász Tibor főiskolai docens, főigazgató-helyettes: — Ismert, hogy az idén pótfelvételit kellett hirdetnünk egyes reál szakokon. Mindenkit fölveszünk, aki jelentkezik, és van remény rá, hogy a főiskolai évek alatt fejlődni fog ... Aztán jön a vizsgaidőszak. A múltkor 12-ből hatot kellett megbuktatnom; el tudja képzelni, milyen szörnyű lelkiállapotba kerültem? De hát húsz éve oktatok itt fizikát, nagyon, tudom, hogy a mostani ötösök még tíz évvel ezelőtt is csak kettesek vagy hármasok lettek volna. Van egy határ: a mai elégséges az a minimális szint, mely alatt már nem lehet diplomát adni. Ha valaki vagy valami erre kényszerítene, kérném a munkakönyvem, inert a gyerekek szellemi megrontásához nem asszisztálok. Elek József, a főiskola tanulmányi osztályának vezetője, statisztikákat hoz: — Föi kell figyelnünk az érdekes ellentmondásra, mely abban áll. hogy elégedetlenek vagyunk a tanárképzés színvonalával, a tanulmányi átlagok viszont évről évre javulnak. Ha a számokat nézzük, azt kell mondanunk: egyre jobban dolgozunk, oktatók és hallgatók. Az igazság azonban, sajnos, a következő: a jó képességűek is egyre alább adják, hiszen, ha a kettes devalválódik, a jeles mögött sem maiad a cégi munka és tudás. Az oktatók HberaTizrmisa pedig nemegyszer szükség, társadalmi megfontolások vannak mögötte. Dr. Szalag István egyetemi docens, a JATE ttk-dékánhelyettese: — A tartalmi problémákat, az oktatás minőségének javítását. az értelmiségképzést az egyes intézményeken belül, össztársadalmi figyelem és segítség nélkül nem lehet, megoldani. Az általunk kék füzetnek becézett kiadvány tartalma, a fejlesztési elképzelések jó része irreális. A fellegekben járunk. ha azt képzeljük, hogv nálunk már „A tanítvány nem bögre, amelyet meg kell töltenünk, hanem fáklya. amelyet lángra kell lobbantanunk." Bár így lenne. de. sajnos, még igenis töltögetünk. Ügy tetszik, az egyetemi olló teljesen szétnyílt, akadémikusok rakosgatják a tudományelemeket a középiskolákba való fejekbe. Minthogy a természettudományi karon viszonylag objektívek a mérési lehetőségek. a felvett tanárszakosoknak csak a fele jut el a diplomáig. S nem azért, mert itt honosak a vérengző vizsgáztatók. Az érdekeltség — A természettudományi karon 3,51-es átlag fölött jár a tanulmányi ösztöndíj, a bölcsészkaron 4-es alatt nem adnak. Az ösztöndíj nemigen ösztönöz munkára, a tudásvágy nem mindenkinek sajátja, marad a kényszerítés. A tanulási kedv a zárthelyiek írása idején észrevehetően föllángol. Nagy bajunk a szabad szombat, mert mint várható volt. tanári segédlettel megindult a ..szabad péntek mozgalom" is. csereberélik az órákat, utaznak, utaznak, utaznak. Jóvatt többet, mint régebben. A folyamatos felkészülés a vizsgaidőszakra nemcsak azért megoldhatatlan. mert a diák általában nem szeret tanulni. mert hét végére halálosan elfárad, mert hazamegy: egyszerűen nincs rá idő. Dr. Halász Tibor: — A főiskolán a hallgatók fele kétezer forint fölötti ösztöndíjat kap. A diákok egyharmada több pénzhez jut, mint amennyi a kezdő pedagógusi fizetése lesz. Az elosztásban a szociális szempont a döntő, s nem az egyéni teljesítmény. Hiába a diákképviselet, egymás között nem mernek, nem tudnak. nem akarnak különbségeket megállapítani. Nagy Zoltán ötödéves orvostanhallgató: — Tervszerűtlenséggel. vagy csak adminisztrációs bakikkal a hallgatók létező ambícióit is meg lehet törni. A mi évfolvamunk angol szakfordítói képzésben részesülhetett. Igaz. ígv heti 44 óránk volt. de szívesen csináltuk, főiskolai szintű diplomát ígértek érte. arról nem beszélve. hegy az orvosi szakanyagok általában angol nyelvűek. Most. hogy lassan a végére érünk, már csak középfokú nyelvvizsgának megfelelő „végbizonyítványt" ígérnek, s az utánunk következő évfolyamokon híre-hamva sincs az angcfltanulási lehetőségnek. Nyilván, nincs már a minisztériumban. aki kitalálta. Dr. Serfőző Lajos: — Mostani vistonvaink között az ember, a személyiség, a lelkiismeretesség, a felelősségtudat függvénye. ki hogyan tanul és tanít. Az értelmiségi pályák presztízsvesztése miatt az egyetemen belül nem lehet megvalósítani a valóságos szakmai megméretést. A társadalmi érdekeltség vagy érdektelenség nem különíthető el az intézményeken belüli érdekeltségektől. S ha a diák azt látia. hogy a diploma minősége „kint" egyáltalán nem számít, s látja. miként nem becsülik a tanárt — bizony, nehéz ügyet^ váljál rppgára. aki minőségi munkát'kíván tőle. Természetesen ezt vállalni kell. az erőfeszítések nem hiábavalók, hiszen végül mégsem mindegv. milyen volt az az öt év. amíg itt. élt a tanárjelölt. És szakmai-pedagógiai önbecsülés is van a világon. Az examinátor Dr. Halász Tibor: — Az oktatómunkát, ugyebár, igen nehéz mérni. A hallgató megbukhat, a tanár nemigen. A reformok nem egyszerűen több. hanem másmilyen munkát igényelnének diákoktól, tanároktól egyaránt. Elvileg. A gyakorlatban nem léteznek olvan szankciók, amelyekkel érvenvesíteni lehetne az oktatókkal szembeni minőségi követelménveket. Az intézményi demokrácia keretei adottak, ha zavarokkal is. de működik az úgynevezett véleményezési rendszer. A nagy számok törvénye alapján a hallgatói jellemzésekből is kiderül, melyik tanár nincs a helyén. De legjobban a tanszékvezető tudja ezt. az alkalmatlan beosztottiával mégsem tehet semmit. Szociális meggondolások védik az egyént, de vele szemben alig védhető a közösség. Pávó Imre: — Lelkiismereti kérdés, melyik oktató hogyan foglalkozik a hallgatóval. Semmi más ösztönző nincs, a kiváló pedagógust sem anyagilag, sem erkölcsileg nem becsülik kellőképpen. Karriert csinálni, szakmai tekintélyt szerezni tudományos munkával, közéleti tevékenységgel lehet, sokkal inkább, mint pedagógusi működéssel. Elek Jó-sof: — 1976-tól szerződéses munkaviszonyt létesítünk az oktatókkal, elvileg lehetséges a szerződés meg nem újítása. De összesen, országosan. 14 elbocsátásról tudok, a 20—30 ezer oktató közül ennvit küldtek el. Azaz. küldtek volna. ha" közülük tíznek nem adott volna igazat a munkaügyi döntőbizottság. Dr. Halász Tibor: — Egyetlen lehetőség marad a vezetőknek: úgy halat fogni, hogy közben kiengedjük a vizet. De elképzelhetni micsoda borzalmas tortúrák árán lehet, csakis adminisztrációs úton. s csakis a legszélsőségesebb esetekben elküldeni egv oktatót. Amíg a minősítések csak a dicsérő jelzőkkel gazdálkodnak, amíg az utánpótlás kérdése nem megoldott. vagvis ha nem az állásra keresünk embert, hanem az embernek állást, amíg intézmények helyett személyek funkcionálnak — addig vígan élnek, s ártanak a közösségnek a gátlástalanok. Dr. Szalay István: — Gazdálkodni kellene. sokkal megfontoltabban és jobban, mint eddig, az emberi képességekkel, a tudással. Nem én mondom, közgazdászok: az oktatáspolitika a gazdaságpolitika kulcskérdése. Vagyis: létkérdés. A vizsga, a vizsgaidőszak: részletkérdés. De az előbbinek a.-reszlete. SULYOK ERZSÉBET (