Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-10 / 291. szám

76 Szombat, 1983. dccemb^r 10. Panaszokkal terhes emberek. Megoldhatatlannak tűnő helyzetekkel- küszködnek. É6 küszködnek saját lelkiismeretükkel is. És a közvéleménnyel, amely hajlamos ítéletet alkotni, sommásan és gondolkodás nélkül, beidegződések. évszázados reflexek alapján. Pedig hát változó korunkban a reflexekkel jutunk a legkevesebbre. Olyan világban' élünk, amelyben — gondolkodnunk kell! Panaszolja ,a nagymama: két gyermeke van. Mindkettő szépen keres, családos ember. De alig-alig látogatják meg. ' ö egyedül él kis lakásában. a gyerekek egy hónapban egyszer-kétszer. ha megkeresik. Igaz. olyankor hoznak is néha valamit, hagynak neki két-háromszáz forintot. De neki többre lenne szüksége, beszélgetésekre. arra, hogy törődjenek vele. és ő törődhessen velük. És előre rettegve gondol arra. mi lesz vele. ha leesik a lábáról. Ki fog akkor törődni vele. gondoskodni róla? Mehet az elfekvőbe, vagy a szociális otthonba? Panaszkodik a fia. Szereti anyját, meg is látogatja havonta egyszer-kétszer. Többször egyszerűen nem tudja. Mert hétköznapokon sokszor dolgozik munkaidő után is. És dolgozik néha a hétvégeken Í6. Ha pedig jut egy-egy vasárnapja. netán hét végéje, amikor szabad az ideje, hát akkor a családdal is kellene lennie, feleségével. gyerekeivel. akiket alig lát. Egy kirándulás erejéig legalább, hogy a családban egyre gyöngülő összetartó szálak valamelyest erősödjenek. És előre fél. mi lesz- ha megbetegszik a mama. Egyedül nem maradhat, szociális otthonba nem eresztené (és tudja: helyet sem lehet ott kapni). Költözzön hozzájuk a kis. házgyári két és fél szobás lakásba. ahol ők is alig férnek el, négyen? Vajon túlélné-e házasságuk azt az időszakot? Panaszkodik a feleség: atig látja a férjét. Mindig rohan, mindig dolgozik. Ha lenne egv szusszanásnyi idejük, kéthetenként legföljebb egyszer, hát a mamához kell menni. De mikor lehet végre együtt a család? És különben is. Törődni kellene a gyerekekkel is. Ö is éppúgy diplomás ember, mint a férje. Neki is lenne más dolga is sokszor, mint hogy rohanjon az óvodába, meg a napközibe. az iskolába a másik gyerekért hogy foglalkozzon velük. vacsoráztassa. fürdesse, lefektesse őket. De férje — munkaidő ide vagv oda — öthat előtt ritkán végez. Legföljebb reggelente, ha elviszi a gyerekeket. Az este mindig rá hárul. Pedig őt is piszkálja a főnök. Hiába vannak a gyerekek. ő hiába anya. sokszor tartanák bent tovább is sürgős munkákkal. v esti ügyeletre. Ha nem vállalja! szakmai előmenetele biztos, hogy csorbát szenved. De ez még hagyján, mert sokszor már olyan ferdén néznek rá — főleg ha egy-két hétig beteg valamelyik gyerek és ő kénytelen otthon maradni —, mintha legszívesebben szabadulni akarnának tőle. És panaszkodik a nagyobbik gyerek, /ipát. alig látom. Anya Atomizálódunk/?) velünk van, sokat, de sokszor ideges. Este alig várja, hogy csöndben maradjunk a tévé előtt, mert máris előveszi a papírjait és dolgozik. És mindig dolgozik... Ránk alig jut idő. Mindenki panaszkodik, mindenki keresi a hibát, másban és magában, helyzetében, amiből nem képes kilábalni. Mert a feleség igazán sosem meri vállalni a nagy nyilvánosság előtt, hogv ö most és még tízegvnéhánv évig elsősorban anya és feleseg. akin áll vagy bukik, hogv összetartja-e a családot. Amikor beteg "a gyerek és othton marad. vagy amikor nem tudja vállalni az esti munkát a gyerekek miatt, s főnöke fölhúzza az orrát, nem jut eszébe rákérdeznie a főnökre, hallott-e már a család- és nőpolitika! és a népesedéspolitikai határozatokról, s volna-e kedve azokat netdh a gyakorlat mindennapjaiban is alkalmazni. Nem Jut eszébe, mert tudja, a verklinek mennie kell. és sok munkahely annyira elnőiesedett, hogy létkérdés az ő munkája is. S nem' is csak napi nyolc órán át, amíg az óvodában, isko-lában elvan a gyerek. És a férj is vergődik. Mert ő aztán arra sem hivatkozhat, hogy gyerekei vannak. Munkaideje hiába tart fél ötig, ritkán jöhet el öt-hat előtt. És akkor még hol vannak a tisztes megélhetéshez olyannyira szükséges különmunkák? Pedig legkésőbb fél ötig otthon kellene lennie, nogy az iskolából hazajövő gyerek ne zárt aitót találjon. De hogyan? És hogyan jusson még ideje tanulásra. mert éppen felsőfokú politikai végzettségért nyaggatják, hiába van két szakmai diplomája. És hogyan jusson ideje a mamára? Panaszok. Mindenkinek igaza van. Mindenki keresné kiteljesedésének lehetőségeit, sikereket munkában, életben, kisebb és nagyobb közösségekben. Konfliktusok közepette. konfliktusokat ideig-óráig elsimítva. amíg csak lehet. S közben egyre több válóperi keresetet adnak be a bíróságokon, háromnegvedrészt éppen a nők. akik úgy érzfk. anya- és feleségiszerepben ők méltánytalanul háttérbe szorulnak emberként. Mert hisz' minálunk munkája szerint becsüljük meg az embert. Márpedig az anyai és feleségi munka értékét senki sem méri. Se pénzben, sem erkölcsi-társadalmi értékében. S nem mérik lassan az érintettek sem. Sokszor furcsa helyzetekbe kerülünk az éleiben. Valaha, az indulás éveiben sajátos modellt akartunk kialakítani a mi szocialista társadalmunkban. Olyan modellt amelyben mindenkit fölszabadítunk hagyományos kötöttségei alól. Munkát és fizetést adunk a nőnek is. hogy kiléphessen hagyományos függőségeiből, hogy kiteljesíthesse magát. Es kellett a munkáskéz is. a nők tudása. munkája az új típusú fejlődéshez. Szerencsére. És megállapítottunk elvi fizetéseket. amelyeket úgy kalkuláltunk, hogy a családban két ember keres, férj és feleség. S amelyeket úgy kalkuláltunk, hogy ez a két kereset esak a megélhetéshez szükségeltetik, -mert lakásról, egészségügyi és szociális ellátásról. nyaralásról, idős szülőkről majd a társadalom gondoskodik. Mint ahogyan a gyerekekről is. ingyenes oktatással, családi pótlékkal és így tovább. Változó világot élünk. Mert igaz, hogy két kereset kell ma a megélhetéshez. De a társadalom jelenlegi anyagi helyzetében egyszerűen képtelen igazán magára vállalni a gyereknevelés anyagi és időbeli terheinek elégséges — mármint az új típusú munkamegosztásban elégséges — részét. Nem képes gondoskodni sok mindenről (lakásról, üdülésről. idős szülőkről, s ki tudja mi mindenről még!). Mi marad hát megoldásként? Mindenki kénytelen sokat, nagyon sokait vállalni. Többet: amennyit ő maga bír, s jóval többet annál, mint a ovit a család elbír. Mért. ha az apa nem dolgozik éjjelnappal. tudja, sose lesz lakása gyerekeinek, amivel neki kefl hozzásegíteni őket, például egy ifjúsági takarékbetéttel. De ha ennyit dolgozik, jó esélye lesz a családnak a széthullásra, feleségének a munkahelyi kudarcokra. Mert hát a főnök nem kalkulálhatja be, hogy kisgyermekes anyákkal van körülvéve. A .gyerekeknek jó esélye arra, hogy végül csonka családban nőjenek föl, hátrányos körülmények között, ifjúsági takarékbetét nélkül. Mert hát szülei külön-külön önmagukat is csak alig tudják fönntartani. És jó esélye lesz a mamának, hogy szociális otthonba kerüljön. hacsak fia nem fogad mellé valakit. hogy ápolja. Természetesen még többet dolgozva az ehhez szükséges pénzért, még kevesebbel töltve a családdal... Atomizálódunk? Lehet. És az is biztos, hogy a társadalom egyelőre nem képes többet nyújtani, se pénz'oert, sem szociális és egyéb, a családokról terheket levevő juttatásokban. Lehetőségünk alighanem csak egy van Meg kell tanulnunk elvek helyett a valósághoz alkalmazkodnunk. tisztes családi munkamegosztást kialakítva, az anvai-feleségi teendőket is — akár hivatalosan is — elismerve annak, ami: a társadalom számára fontos, továbbéléséhez nélkülözhetetlen munkának. S tudomásul kell vennünk, hogy mostani helyzetünkben életszínvonalunk megtartásához otthon és a munkahelyen is tisztes munkamegosztásra, új, a realitásoknak jobban megfelelő kapcsolatokra van szükség. Hogy senkire se jusson sokkal nagyobb teher — például a teljesíthetetlen követelményekből fakadó pszichés teher — mint amennyit elbír. SZAVAY ISTVAN Takács Tibor Gyász \áróterem. Hangos fiatalok! Elfáradtan csak itt ülök magam. Törteiről Pestre törekszem. Dadog a lélek, a szó, minden hangtalan. Már két napja, hogy meghalt az apám. Nem mondtam senkinek. A gyász envém.• Kiterítve a halál asztalán, becsukott szája máris kőkemény. Mikor jön már az utolsó vonat? Az övé elment, ő a rakomány. Mikor leszek még boldogtalanabb' Anyám után hát elment az apám November. Kint a téli-éji fák karma és ága fehér zúzmarás A vonat sehol. A szivembe vág: a fehér fák közt kint lapul a gyász. Nem jön a vonat. Igv várt félelem kőzött a halálra szecénv apám. Éjszaka. Félelmek. Váróterem. És mellém ül a gyász és a magány! Cegléd, november 21 Csirke a dohányban? Csodavárók lettünk. Van. aki a világ végéi várja a csodától, van, aki a világ megváltását, összes koloncától. Ha hír üti föl a fejét. hogy megtalálták a rák gyógyszerét, többen rohamoznak, mint amennyien háború idején a halottlátókat és szellemidézőket rohamozták. Csodát vártunk az interferontól is, pedig a kutatók igenigen óvatosan nyilatkoztak. Most lázban égünk megint, és a számítógépektől gazdasági csodát várunk. Holnap majd mástól. Csakhogy a csodák lassan járnak. Baktérium-DNS a postás Pár év óta azt hisszük, legjobb csodacsinálóink a biológusok. rozatban állítják elő' új fajtáikat a növénynemesítők. laboratóriumdkban pedig olyan élőlények is születnek, amelyek eddig nem fs voltak a világon. Gondol egvet a kutató, összeolvaszt egymással két vadidegen sejtet, fölnevel belőle egy növényt, és ámulj, világ! A történelem sokszor jegyzett már föl csodaváró korszakokat. Azt hiszem, mindben közös mag volt, hogy beszorítva érezte magát az ember, és szeretett volna kiszabadulni a szorításból. Hogyne várnánk mániákus megszállottsággal a rák gvógyszerét, amikor szüleinket. rokonainkat, legkedvesebb ismerőseinket viszi el az otromba kór. Hatásosan védekezni jelenleg nem tudunk ellene, és azt se tudjuk. bennünk van-e már. vagy ezután neveljük föl. akaratunk ellenére. Legföljebb az intelemben bízunk, hogy gyógyítható, ha ideiében észrevesszük, és jelentkezünk vele A világ egyik felét odaadnánk annak az embernek.1 aki a rémtől megszabadít bennünket. Ha orvosságot adna. bevennénk, ha kézrátétellel gyógyítana, kezet csókolnánk neki. Ha elmarad a csoda, elkeseredünk, és másikat keresünk. Szerencsére. a tudomány dolgozik, és megy a maga útján. Koncz Csabához azért kopogtattam be az újszegedi biológiai központban. mert azt hallottam, köze van a csodalények gyártásához. Fogja a csirkét, beteszi a dohányba, és a dohány elkezd csirkét termelni. Aki az egészhez semmit se ért, de az esze jó gyorsan iorog azt hiszi, lesz majd kapirgáló dohányunk és gyökeres csirkénk, csak még nem tudia egészen biztosan, a dohánynak levelét panírozza-e be a háziasszony vasárnapi ebédhez, vagy a szárát? Vagy talán füsttel együtt mellre szívjuk a csirkét is? Ennyi bolondság talán elég ahhoz, hogv komolyan beszéljünk. Létezik egv baktérium, amely a kétszikű növényeken tumort ofcoz. A genetikus azt mondja, a baktérium genetikai anyagának egy része átkerül a növénybe, és ott stabilan fönnmarad, l.-ózben a maga előnyére módosítja a növény anyagcseréjét. Elég pontosan ismerik már azt a DNS-szakaszt. ami beépül a rajta levő génekkel együtt. Gondoltak egyet a kutatók, és postási föladatokkal bízták meg a baktérium-DNS-szakaszt. összeépítették például a csirkefehérjéket meghatározó génekkel, és vele vitették be a növénybe. — Befogadta? — Bizonyítani tudjuk, hogy a csirkegének ott vannak. Izomfehérjét kódoló DNS-szakaszt is sikerült bejuttatnunk a dohányba, és tojásfehérje (ovalbumin) -gént is. — És a tumor? — Azzal nem sokra megy a gyakorlat, a postásbaktérium-DNSról le kellett tehát faragni a tumorkeltő funkciókat, de úgy, hogy továbbra is be tudjon épülni a növénykromoszómákba. —. Szépen hangzik,, de aki nerp érti a lényeget, azt sem tudja, mire jó ez nekünk. á tudománynak, hogy idegen DNS-t tudunk átfüggetlenül attól, honnan származik, és képesek vagyunk teljes növényt fölnevelni az idegen DNS-t tartalmazó seitekből. i * A hasznát nézve Az alapkutatás tehát örül neki. ha az élővilág egymástól messzire került ket ágából bele tudja vinni az egyiket a másikba, és ag otthon érzi magát benne. Forgassuk meg a fantáziánkat, és kérdezzük meg újra. lehet-e haszna. — Mondok néhány példát. Létezik egy trópusi növény, a gyümölcsében levő fehérie százezerszer édesebb, mint a cukor. Ha ennek a génjét más növénvbe ültethetjük, édesebb lesz. Ha a tojásfehériegént át tudnánk vinni a lucernába, vagv másféle takarmánynövénybe. javíthatnánk benne a fehérje-osA>t ételt, tehát táplálóbb lehetne. Ha a kukorica magfehérjegénjét, ültetnénk át más haszonnövénybe. azzal is jól járnánk Átalakítással arra is rá lehetne bírni néhánv növénvt. hogv földolgozza, táplálékának tekintse az olajat. Olaifaló baktériumokról már tudunk, lehetnének olajfaló növényeink is. Elég említenünk a környezetvédelem törekvéseit, hogy a hasznát érzékelni tudjuk. — Ennyi példa után már azt szoktuk mondani, a lehetőségek beláthatatlanok, de azt hiszem, a beláthatatlanságot nem egyformán értjük. — Bátran érthetjük ügy is. hogv a bőség zavarában valóban nem tudjuk, melyik ötletből, melyik bizonyításból mi alakulhat ki. Módszertani robbanás ez. aminek biztosan lesz minőségi folytatása, Minden lépéssel hozzájárulhatunk ahhoz, hogv célzottan, tehát javunkra alakítsuk át a növények anyagcsere-folyamatait. Magamnak úgy fordítom le az eddigieket, hogv hátizsákot raktunk a növényre, és hordja. Raktunk bele idegen géneket, és bennehagvia. Hogy mi fér még bele ebbe a zsákba, azt egyelőre nem tudjuk pontosan. — Nagy lépése vinni a növénvbe,A tudomány vára Közhelv. hogy a tudománv vára morzsákból épül. Vannak szerencsés időszakok, előfordul, hogy néha több morzsát tudnak szállítani a kutatók, de idő kelt a morzsák megragasztásához is. Hallom például, hogy aki először különítette el az inzulin géniét. és sikerült bevinnie a baktériumba, az most növényi gének izolálásán dolgozik. Mások azt vizsgálják, mit szabályoznak a növényi gének, és milyen mechanizmussal érik el a hatásukat. Ami tapasztalatokat összegyűjtöttek az emlősöknél, azt próbálják alkalmazni növényeken is. A tudomány könnven számba veszi már. hogy a növényi és állati szervezetek között milyen hasonlóságok vannak, azt a néhány különbséget azonban nehéz, megismerni, ami végül is növénnyé teszi a növényt és állattá az állatot. Bízni lehet benne, ha a maga aprólékos igyekezetével a növényi genek termé'-ze rajzát is föltárja, újra módszerbeli robbanásról beszélhetünk maid. és megint említhetjük a beláthatatlan lehetőségeket, de akkor talán többet látunk már belőlük. Nem mulaszthattam el, megkérdeztem, miért tenyésznek mostanában kacsák is a tudomány berkeiben? Mert nekünk csak bocsánatos bűn. ha bevesszük, hogy gyökeres állatok vagv futkározó növények születnek a kutatók lombikjaiban, de az ötletet nem mi termeljük. Ügy tűnik, néha'az aranyásók, vagy az aranycsinálók legendái jönnek elő. génekre hangszerelve Azt a feleletet kaptam, a kacsákat soha nem a tudósok költik, legföljebb a menedzserek túloznak. hogy pénzt szerezhessenek a csöndes kutatásokhoz. A csodaváráshoz. az is hozzátartozik, hogv a fantasztikusan szép csomagolásért többet fizet a pénzes világ. Ne feledjük azonban, hogy a híreknek legtöbbször komoly tudományos alapjuk van. melyek előbb-utóbb kézzelfogható eredményt is szülnek, a túlzások pedig saját törvényeik szerint lekopnak. HORVÁTH DEZÜO l