Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-10 / 291. szám

77 Szombat, 1983. dccemb^r 10. ŰM^Bl Majd egyszer... K

ollégisták voltunk, kenyeres pajtások. Boldog gyerekek a legnagyobb nincstelenségben. Ahányan a szobában laktunk, annyifelé vágtuk a karéj lekváros kenyeret. Cipő, ruha, minden közös volt: az vette magára, akinek éppen menni kellett valahová. Együtt énekeltünk, zengett a kis város, amikor reggel iskolába masíroztunk. Falura jártunk agitálni, műsort csinálni. Kitelt belőlünk zenekar, kórus, tánccsoport, szavaló-, színjátszó kör. Király Laci harmonikázott. Vérten Sanyi furulyázott, Balla Imi ..alakított-', Csányi Sanyi táncolt, Ballá Jancsi szavalt, Bense Jóska festett.. . A „fényes szelek" kis csapata... Aztán szétzavart bennünket az idő, a továbbtanulás, a hivatás Ki Harkovban, ki Szegeden, ki Miskolcon diplomázott; ki építész, ki olajmérnök, ki katonatiszt, ki szállodaigazgató lett. Jutott belölünk az ország minden szögletébe — Gellénházától Miskolcig —, Tataházától Budapestig. Egyszer nagyon visszakívánkozván a kollégista emlékek sűrűjébe, keresni kezdtem a régi kis csapatot. Szálanként kezdtem a fiúkat összeszedegetni, hogy majd egyszer újra összejöjjünk a régi kollegjumban. Levelezni kezdtem, címlistákat köröztem. Mindenki örült, s rajta volt: igen, majd egyszer... Két .éve, hogy Szolnokról nem jött válasz. Balla Imi helyett munkatársai írtak: a kedves kollégista barátot eltemették. Ezen) az őszön mpg Gelléíiházáról érkezett gyászjelentés: Király Laci sincs már . . . Pedig ök is írtál:, üzenték, hogy majd egyszer, ott a régi kollégiumban újra együtt szeretnének lenni . .. Amint a Király Laci gyászjelentése kihullik a kezemből, összesűrűsödik a számban a „majd egyszer" minden keserűsége. S haragudni kezdek erre i közhelyre. Mert annyiszor hallom és annyiszor mondom magam is. Budapestre származott kollégám mondja futtában egy fővárosi értekezlet szünetében: „Gyere már föl hozzám, kicsit dumálni!" — „Persze, maid egyszer..." — válaszolom őszinte meggyőződéssel, talán már huszadszor is. Mert össze kéne jönni valóban. De az idő sodor bennünket, mint a pelyhet. Hajnalban kelünk, hogy tízre ott legyünk, kettőig hallgatjuk az intelmeket, a tájékoztatókat, sebtében bekapunk valamit, és már nyergelünk hazafelé. Hosszú az út. a sofőr is siet beteg feleségéhez... De azért majd egyszer, maid úgy. hogy más dolgunk ne is legyen! És akkor nem értekezünk, csak leülünk és dumálunk, vagy sétálunk. vagy sörözünk... Egyikünk sem hiszi, de mondjuk. Petiig annyira kellene! Pécsről telefonál egyik legjobb barátom: „Ugorjatok már át! Együtt töltjük a kettős ünnepet! Éjszakára kimegyünk vaddisznólesre. meg komázunk egv kicsit, no . . ." Milyen telhetetlen is az ember! „Igen. igen. de most éppen nem jó, mert. . . Hanem majd egyszer tényleg ... Ha egy kis lélegzethez jutunk ..." Akármerre nézek, bármelyik baráti kapcsolatomat motozom, rendre azt a választ adorn-kapom az invitációkra: „Igen... majd egyszer..." ... . . ... F

urcsa szóhasználat. Már nem jelent többet, mint hogy „talán". Mert rövid a póráz. Az évi szabadság beosztva, bekalickázva: egy hét t* nagymamánál; egy hét a gyerekekkel együtt valahol víz mellett: egy hét a tapétázásra (nagytakarításra. az elmaradt munka pótlására — a nem kívánt, vagy abban az évben nem időszerű rész törlendő); a maradék pár nap pedig nem várt esetekre (betegség, temetés, nagyobb vásárlás) tartalékolva. Sietünk. Mindig, mindenhová és mindenhonnan. Már repülő, gyorsvonat, négy fürge kerek röpít bennünket: már hosszabb az átlagéletkor — mégis úgy megyünk, hogy csapódik utánunk az ajtó. Hová szaladunk, hogy egymásra nincs időnk? Balla Imi, Király Laci — mondjátok, hová rohanunk? Irigylem az öregeinket, a régieket. Petőfinek volt ideje, hogy gvalog elmenjen Mezőberénvbe, Ostfiasszonvfára, pedig alig élt. Széchenyi döcögő gőzössel Tiszát. Dunát végigjárt; falumbeliek elmentek innen Fehérvárra talicskás libasorban: régi iparosok három napig kocsiztak valamelv országos vásárra. Közben megszálltak. pincéztek, egy-egv vargabetűt csináltak. Abba a kollégiumba még gyalog jártunk be a kisvárostól tizenkét kilométerre eső faluból meg vissza. A budapesti VIT-re még tehervonattal gurigáztunk. Most itt a kulcs, a tankban benzin, nincs menetrend, csak el kellene indulni egymáshoz. De nin^s idő. Majd egyszer . Balla Imrétől. Király Lacitól már elkéstem. De elkéstem színházi előadásokat, kiállításokat, tájakat, más valóságos élő és lehetséges barátokat, társaságokat is. Aztán elkéssük a gyerekeinket, vagyis amíg kicsik, a beígért állatkertet és a hortobágyi gulyát, később a felvilágosításukat, még Később az ellenőrzésüket. Csak tudnám, hová lesz az időnk? Huszonnégy óra ma is ugyanannyi, csak a távolságok összezsugorodtak, gép mos és kazán fűt. szakács főz ránk és Patyolat vasal... Hol van hát az időnk? Ellopjuk egymástól? Erre gondolok, mikor ugyanazon a. napon a harmadik értekezleten találkozom ugyanazzal az emberrel. Értekezni magas fokon és magas gyakorisággal tudunk. Ránézek a jövő heti naptárra, visszahajtok egy pár lapot — igen: ebben van valami. Megadjuk a módját! Sokszor kell is, sokszor jó is. de . embertelenül össze tud néha sűrűsödni. Amíg ott ketyeg az óra, az íróasztalon halmozódik a tennivaló. Nos. annak is futtában kell sokszor nekiállni. Valamivel több idő kell a megélhetésre is. Vállalni, még vállalni, mert a család nem szívesen mond le arról, amit megszokott, a gazdasági gondoknak pedig már akkora az irodalma.' hogy azt végigtanulmányozni is lehetetlen. Majd máskor, majd egyszer... S talán várni is löbbet kell. Hosszú a sor a boltban, sok az ember az orvosi rendelőben., az ügyfél a hivatalban, a főnök mással tárgyal, művészet fölhajtani egv embert, aki megbőrözi a csöpögő csapot, reggeltől kell lesni a szerelőt, hogy ötperces biztosítékcserével helyrehozza a tévét, és ez a pokolgép is viszi, viszi az időt. s hányszor haszontalanul. Pedig olvasni is kellene. Inkább olvasni Például az Oblomovot. Az egyetemen elblicceltem, s azóta sem volt ró időm. Alaomű Ezt nótolni kell. Addig jutottam, hogy föl akart kelni. Vajon fölkelt-e? Ennek azért utánanézek majd egyszer. S

iut eszembe, el kellene menni végre már EKG-ra. mert itt. balról, itt fönt. néha szorongat. Nem, nem acélmarékkal, s még nem élesen, csak olyftn diszkréten, csöndes kis kopogtatásokkal motoz valami. Lehet, hogy az elnehezülés mutatja magát a mellkasban, netán a mozgáshiány, esetleg az a harmincnegyven cigaretta, amit az értekezleteken .. . No. ide okvetlenül el kell menni! Ez a legfontosabb. Egyszer majd erre igazán sort kell keríteni. + Ugyan, kedves Balla Imre. Király Laci, ti ugyan miért nem mentetek el? Az a találkozó, az azért meglesz. Majd egyszer bizonydsan SZ. SIMON ISTVÁN BOGNÁR ARPAD:A BÉKE REMÉNYE ?? « A könyveknek megvan a maguk sorsa" A könyveknek megvan a maguk sorsa — mondta Terentianus Maurus. Vajon milyen sorsa van ma a hazánkban megjelenő gyermek- és ifjúsági könyveknek? A fiatalok gondolkodásában milyen presztízse van az olvasásnak, a könyv szeretetének? Milyen választékot kínál irodalmi ízlésük fejlődéséhez, ismereteik gyarapításához a könyvkiadás? A 70-es években a gyermek- és ifjúsági könyvkiadás dinamikus fejlődésének voltunk tanúi a művek gyarapodását és a példányszámok változá.sait összevetve. 1971-ben mintegy, másfélszáz kötet jelent meg. 4.5 millió példányban, a 80-as évek elejére ez a szám majdnem elérte a négyszázat, illetve példányszámban a 17 milliót. A számok emelkedése megnyugtató, érdemes azonban szóvá tenni néhány olyan problémát, amelyeknek elkendőzése nem volna helyénvaló. A könyvtárak emelkedése ellenére az utóbbi egy-két. esztendőben — szerencsére — nem csökkent a könvvek iránti vásárlói érdeklődés. Vészesen csökkent viszont az olvasásra fordított idő. Az olvasási igénvek csökkenése különösen a gyermekés ifjúkorban szomorú tapasztalat A gyermek- és ifjúsági könyvújdonságok száma 1982-ben az összkiadás 4.5 százalékát jelentette, örülhetünk annak, hogv többségükben szépek. viszonylag olcsók, nemzetközi könyvkiállításokon. könyvművészeti versenveken más országok hasonló könyvkínálatával szemben versenyképesek. Ám aggódva kutatjuk. vajon megfelelő látásmódot nyújtanak-e az Óvódáskorú gyermekeknek a különféle képeskönyvek. lapozeatók. Évek óta tapasztalni, hogy a legkisebbeknek szánt leporellók • választéka nem üti meg a mértéket, egves művek illusztrációi nem törekednek arra. hogv a kicsinyek meg is értsék az alkotók üzenetét. Az iskolába járó. 10—14 éves korosztály — ha a tv-nézés mellett még az olvasásra is fordít időt — kedvvel forgatja Berkesi. May Károly. Dumas. Fekete István. Gárdonvi Géza. Cooper. Szabó Magda. Verne. Mándv Iváp. Erich Kastner könyveit. De ahhoz, hogv az olvasás, valóban természetes igénnvé. önként vállalt elfoglaltsággá váljék, az is szükséges hogv a ráfordított idő kedvvel, örömmel. emlékezetes élményekkel járó tennivaló legyen. Elősegíthetik gyermekkori könyvajándékok. a házi kö'nvvtár felfedezése szülői segédlettel, bátorító. barátságos gvermekkönyvtárosi kéznyújtás, ped^ffíógusi buzdítás, no és persze, jó könyvek. Az iskolai kötelező és ajánlott irodalom — ha éppen nem hiánycikk — feladatszerűsége miatt nehezen marad mee a gyermekek kezében. A könyv,azonban váratlanul felfedi értékeit, ha elolvasását a felnőttek nemcsak számon tartiák. hanem a gyermekekkel egvütt értelmezik is. Például az olvasótáborokban az Egri csillagok a gyermekek segítségével megelevenedett, cselekményét játékos formában meei-mételték: a kötelező olvasmány igazi élménnvé vált. A könyvekkel való találkozás nem mellékes formája a könyvvásárlás élményének felfedezése. Nézzük meg a választékot! Az ismeretterjesztő gyermekkönyvkiadás eredményeivel joggal dicsekedhetünk. A méltán néo. szerű Búvár Zsebkönyvek, a Képes Történelem, a Képes Földrajz, az Így élt .... a Kolibri, a Bölcs Bagoly. Az én zeneszerzöm. . .. Az én múzeumom .... az Ezerszínű Magyarország, a Csináld velünk sorozatok köteteinek egyetlen hibája, hogv megjelenésük után hamar elfogynak a könyvesboltokból. Hiányukat látjuk, tapasztaljuk, pótlásuktól néha későn, akadozva gondoskodunk. Pedig ha valami fontos, jó és hasznos, akkor kiadói álszerénység. vagv az olvasói igénvek körüli bizonytalanság kis példányszámban terjeszteni. Papírkeretre hivatkozni — ahogv kiadóink szoktak — ebben az esetben nem helyénvaló. Az ismeretterjesztő könyvek sikerével szemben ellenpontként említhetnénk, hogy a kiadók és a költök keveset tesznek például a vers megszerettetéséért. A Kis Verseskönyvek, a Magyar Irodalom Gyöngyszemei fontos sorozatok, de hasonló kiadói szándékkal ritkán találkozhatunk. Eltűntek a régebben sikeres leónyregények. nem találták meg mai helyüket. Kár. hogv a fiatal, pályakezdő írók nem nagyon kívánnak fiatalabb társaikhoz szólni, vagy ha igen. a közlésmód nem a legszerencsésebb. A könyvek sorsa függ attól is. hogy hogyan, mikor értesülünk róluk. A gyermek- és ifjúsági könyvkiadás legfőbb gazdája a Móra Könyvkiadó, bár helytelen volna megfeledkezni arról, hogy a Tankönyvkiadó, a Minerva, a Zeneműkiadó, a Medicina és az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat elsősorban ismeretteriesztő művek kiadásával részt vállal belőle. A Móra Könyvkiadó tájékoztatófüzetekkel ad tudósítást műveiről, sorozatairól. kiadói terveiről. Hogv valójában mennyit segít ez a könvvek kiválasztásában, azt nem tudjuk pontosan. de az biztos, hogv a személves tájékoztatást nem pótolia. Néhánv hónapia kaptunk hírt arról, hogv az Európa Könyvkiadó könyvklub létrehozásóval kívánia javítani a kiadó és olvasóinak kapcsolatát. Írásbeli, szóbeli tájékoztatásról, előjegyzésről. csak a könyvklub tagjainak szánt könyvritkaságok megjelentetéséről. különféle irodalmi programok szervezéséről gondoskodik. Jó volna, ha ezt a kezdeményezést a Móra Könyvkiadó a maga sajátos eszközeivel, speciális formában követné. A könvvek iránti érdeklődő fiatalok bizonnyal szívesen járnának olvan gvermek- és ifjúsági könyvklubokba, ahol művelődve szórakozhatnának. Az Olvasó népért mozgalom III. országos konferenciáját a közelmúltban rendezte meg a Hazafias Népfront. Maidnem azonos időben a népfront egv másik programra is készül: társadalmi vitán mondhatják el véleményüket a gyermek- es ifjúsági könyvkiadás és -terjesztés helyzetéről oedaaóausok. könyvtárosok, népművelők, szülök, fiatalok. az illeltékes társadalmi és tömegszervezetek munkatársai. A társadalom számára nem lehet közömbös, hogy meg tudia-e teremteni a lövő nemzedékének a tartalmas művelődés felteteleit. M. I.