Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

WKLDM Szombat, T1J83. december T7: Újabb pannók T. Lázár István versei Egyre inkább úgy tűnik, beválik a Csongrád megvei tanács és a megye városainak, községeinek közös mecénási vállalkozása, az tudniillik, hogy o települések házasságkötő termeit az e tájon élő művészek alkotásaival dekorálják, szépítik. Az itt élő festők, grafikasok. szobrászok és iparművészek jobban ismerik a megyében élő embereket, ezt a táiat. az itteni hagvománwilágot és a szokásokat, tehát bensőségesebben és őszintébben tudiák kifeiezni — a ..hely szellemének" specifikus jegyeivel gazdagítva — azokat az ünnepi pillanatokat amelyek összefüggenek a család ünnepeivel. Az esküvővel. a keresztelővel, az ezüstlakodalommal... A megbízások első fordulójában hét művész kapott meghívást — s ez bizonv. igencsak fontos tanulságokkal szolgált. Mert a sikeres művek (Németh József szegvári pannói. Tóth Valéria zákányszéki domborműve és Zoltáwfi István deszki ikonosztáza) mellett rutinmegoldások — Zombori László nagymágocsi és Nóvák András domaszéki munkára — és fiaskók — Erdős Péter fábiánsebestyéni és Fodor József mindszenti pannója — születtek. Lezáróit a vállalkozás második etápja. Hét újabb mű készült el. me+vek már láthatók a megye községeiben, falvaiban. Szathmáry Gj*>mni Bordónyba készített plasztikát. T. Nagy Irén Kübekházára imarziarminkákát. Pataki Ferenc a pusztaszeri házasságkötő terembe festett pannót. Kotsis Nagy Margit domborműve Magyarcsanádon látható. Fejér Csaba triptichon ia a zsombói tanácsháza termét díszíti. Sándor Eszter textilfalfképei Nagylakra kerültek. Hévízi Éva nedig egy oldalágon érkezett dekoratív művével Tiszaszigetre. Nehánv általános és előremutató tapasztalat a hét közösségi munka ismeretében könnyen leszűrhető. Az egyik, s tán legfontosabb. hogv gazdagodott a műfaji paletta. A hét elkészült munkából mindössze kettő készült hagyományos festői technikával, ám a maüuk módián ezek is kvalitásos, jó művek. Pataki Ferenc oldott és indulatos festőiségét zabolázta meg. s teremtett a hagyományos gondolatoknak bensőségesen lírai kifeiezésformát. Fejér Csaba egy nagyszerű ötlettel kapcsolta egybe a megismerkedés—házasság—családalapítás gondolatát, mégpedig a fészekrakás, a házépítés gondolatával. Két szobrász kapott feladatot. Szathmáry Gvöngyi hullámzó domborműve olyan, mint érzelmeink hullámverése a fölforrósodó szerelemtől az emberi kapcsolatok nyugodt és szilárd szövetségéig. S ehhez megtalálta az adekvált kifeiezésformát — mint aki kavicsot dob a sima tó vizébe, úgy hullámzik az alkotó gondalata végig a domborművön. Kotsis Nagv Margit az emberi kapcsolatok fontosságára hívja fel a figyelmet, amikor sokalakos kompozícióján a fejek, a leezek és a lábak hármas ritmusképletére építi föl művét. Az egymásba kulcsolódó kezek, az egymáshoz fűződő tekintetek a családi kötelékek fontosságára, az egymás iránti felelősségre figyelmeztetnek. Van valami rokonság T. Nagv Irén intarziája és Sándor Eszter textilfaliképe kőzött. Valószínű, a sűrített jelképiség. a differenciált felületmegmunkálás. a választott anyaghoz való hűség köti össze őket. Tatán az egész akció legsikeresebb megvalósulását köszönhetjük T. Nagy Irén kübekházi művében. A legmegoldatlanabb és legellentmondásosabb munka Hévízi Éva tiszaszigeti dekorációja. A másik fontos tanulság a belsőépítészek és az alkotók kapcsolatának elmélyülése, együttgondolkodása. Egyszerűen nem lehet véletlen, hogv T. Nagv Irén és Szekeres Mihály belsőépítész hosszú évek közös munkálkodása után jutott el erre a nagyszerű szintézisre: nem lehet véletlen, hogy Sándor Eszter textilképeihez a belsóépítész-féri. Rományi László tervezett hatásos közeget. csakúgy, mint ahogy Borvendég Béia építész gondolta ki feleségének. Szathmáry Gyöngyi alkotásának térelrendezését, is. Atz út. nemrégiben felállított házasságkötő termi pannőkat újabbak követik. Lantos Györgyi már kikalapálta rézdonaborművét Raksra. Fülöp Erzsébet Röszkére készít faliképet. Nánay Szilamér munkája pedig Pitvarosra kerül maid. T. U A remény pálmái A Golgotán SZATHMÁRY GYÖNGYI plasztikája (Bordány) A tér kék szelőin fekszik a gondolat; puha kristály-hallgatózás. A remény pálmái lassan ránk borulnak, a lét fülledt mosolya az ajkakon, gyöngyödzik a reggel Az éj kiszáll szellős hajunkból, és halkan egymásba szalad patak életünk. A fehér seiteiem ölében elterülünk, a horizont kifeszül a homlokunkra. Megnyílnak a rejtelem ösvényei, s az esztelenség csokrait görgeti a fény. Az óceán megpihen a szemünkön, és a mélység fon koszorút a hegyek dicsőségére. Itt fekszem a sáros rög és az örök értelmetlenség között. Nem szednek le a keresztről! Felolvad a gondolat és e fülledt káoszban tátogok. Felégetem a harmatos jövőt, s kormos utakon dűlök előre. Megbújik kezemben a tó, a mező. őrzöm gyémánt nyugalmukat. Elnyúlok a földszagú éjszakában, várom a Harmadik napot, és leborulnak szavaim a végtelen árnyékába. A mesterséges gén T. NAfJX ÍREN intarziája Kübckbáza) Dolgát tudó középkori inkvizítor föltehetően szőröstül-bőröstül máglyára küldené az újszegedi biológiai központ embereit, ördögi mesterkedésnek mondván múvelkedestiket, amellyel a teremtés rendjébe akarnak beleavatkozni. Előállítani soha nem volt lényeket? — a puszta gondolatra is kirázná a hideg ítélő6zékében. Lucifer lázadásának első szakaszában is ezt mondatja Madách a főördöggel: „Az ember ezt, ha egykor ellesi. / Vegykonyhájában szintén megteszi." Tény és való, teremtő képzelet dolgozik az intézet falai között, a serény tudomány szerény képviselői a tegnap lehetetlen, ma lehetséges, holnap valóság törvényszerűségeit kutatják, és valóban próbálgatják „vegykonyhájukban" utánozni a természet ajándékát, miközben olyasmire is rábukkannak, amire eddig a valóságban nem akadtak rá, mert talán nincs is. Vazopresszin-gén Álomkergetők se nagyon merték mondani még a hetvenes években se, hogy lehet mesterséges gént szerkesztem. Simoncsits András most is úgy fogalmaz, nagy kihívásnak számított maga az ötlet is. két kutatótársával. Kari Csabával és Cserpán Imrével mégis arról számolhatott be 1981. november 23-án, az intézeti tudományos ülésszakon, jól időzített meglepetésnek szánva a bejelentést, hogy sikerült előállítani az emberi vazopresszin hormon génjét. Igaz. a világ nagy kutatóközpontjaiban már előrébb jártak akkor. Az amerikaiak megcsinálták az inzulint kódoló gén szintézisét. és ismerős volt már az interferont kódoló mesterséges gén is. A szegedi kísérlet azért jelentós mégis, mert nálunk ez volt az iskolapélda. Ezen lehetett bebizonyítani, hogy tudják a módszert alkalmazni. Kérdések sora ugrik elő a laikus fejéből is. Miért jó. ha elő tudjuk állítani, ami egyébként is van? Miért nem vesszük ki az állati szervezetből, miért nem azt ültetjük bele a baktériumba, ha mindenáron baktériummal akarjuk termeltetni a peptidhormont? Másfajta kíváncsiság: hogyan készül a mügén? Időzzünk egy kicsit az utóbbi kérdés körül. Elmondva igen egyszerű. Négy alapegység, négyfajta nukleotid változó sorrendben történő öszszerakása más-más gént eredményez, a kiindulási anyag, a négyfajta nukleozid viszont gyári termékként kapható. Megveszszük, összerakjuk, és készen van a mesterséges gén. Na. ennyire azért nem egyszerű, .mert az alapegységek egyáltalán nem akarnak összekapcsolódni. Át kell őket alakítani. Szemléltet^ hasonlatként vegyük a vasúti kocsikat. Akármilyen tökéletesek, a legerősebb mozdony se tudja elhúzni őket. ha összeakasztószerkezet nincsen rajtuk. Ha van. akkor viszont kocsirendező dolga csupán, melyik kocsj van a szerelvény elején, melyik a végén. A „kanosokkal" fölszerelt, ígv már védett nukleotidszárma: jet«.uk newenett ztégy alapegységből hathónapos kemény munkával tizenkét tagú sort állítottak össze. Előre megtervezték, mindig tudták, honnan indultak, és hová akarnak eljutni. Amikor a kis lánc összeállt, akkor gondolhattak c6ak a következő lépcsőre. Enzimes kötésekkel, specifikus biokémiai kapcsolásokkal. hatszor annyi munkával, de már csak három hónap alatt elkészült az első szegedi — eisó hazai! — mesterséges gén. Az élet logikája A gén nem élő szerkezet, csak alkatrésze annak. Látni nem lehet ilyen kis gént, még elektromikroszkóppal se. Honnan tudjuk akkor, hogy van, és pontosan olyan, amilyennek tervezték ? Nukleinsav-szekvenálásnak nevezik azt a vizsgálati módszert amely a kérdésre egyértelmű választ tud adni. Radioaktív anyaggal jelölik meg. és a sugárzás segítségével állapítják meg az alapegységek sorrendjét. A kísérletek nagy öröme, hogy az idegen szervezetbe beültetett gén a leszármazottakban is benne van, tehát öröklődik. A mesterséges génből is elég egyetlen példányt egyetlen baktériumba beültetni, és hagyni kell szaporodni a baktériumot. Ha viszont ez is ennyire egyszerű. megint foltehetjük a kérdést, miért kell hat meg három hónap kemény munkájával műgént előállítani, miért nem szerezzük be élő szervezetből azt az egyet? Egyfk korábbi cikkünkben elejtettük már a felelet lényegét: az élet logikája néha egészen más. mint ahogy gondolhatnánk. Nem biztos, hogy az ember génje működik, ha beültetik a baktériumba, vagy ha működik is, ott mást termelhet, mint amire éppen szükségünk lenne. Ebből következik, hogy a jól megtervezett mesterséges - gén nem lekoppintása az eredetinek, tőle sokban különbözik. A lényeg ez: a más szerkezetű gén ugyanazt termelteti a baktériummal, amit a mi szervezetünkben az eredeti. Vegyük azt a példát, hogy megbetegedtünk, nem tudjuk termelni azt a hormont, amely nélkül egészségesek nem lehetünk. Létre kell hoznunk egy szervezetünktől függetlenül működő hormontermelő kis műhelyt, de ez más folyamatok láncolatán jut el a nélkülözhetetlen végeredményig. Mivel nekünk a végeredmény a fonto6. mindenáron ki kellett találni azt a módszert, amely a baktériumot kedvünk szerint programozza. A tudomány eljutott már oda, hogy gyakran tervezni tudja, amire szüksége van. és elő is tudja állítani. Nem úgy, hogy elindít ezerféle folyamatot, majd lesz belőle valami, és kiválogatjuk, ha jó is lesz közte. hanem úgy, ahogy az ember a mondatot szerkeszti. Tudja, honnan indul, hová jut el. és mit akar vele. Megint az inzulin Ha cukorgyárat tervezünk, semmiképpen nem lehet belőle szeszgyár, még akkor se, ha neCua szeszgyárra is szükségünk van. A ..vegykonyhában" legalább enynyire pontosan terveznek és pontosan dolgoznak. De lesz-e ebből üzemi termelés valaha? Hangsúlyoznunk kell megint, hogy az alapkutatásnak nem az a föladata, hogy fölismeréseinek hasznosításáról is maga gondoskodjék. Öriási jelentősége volt annak idején észrevenni, hogy a békacombokban elektromosság van jelen, de senki nem vágja utólag se a fölfedező fejéhez, miért nem csinált azonnal erőművet is. A biológiai kutatás azonban a kényszer szorításában él, meg kell oldania azokat a föladatokat, amelyeket az élet vet föl. Nem elég kimondani, hogy tudunlk már inzulint termeltetni baktériumokkal, mert azonnal jön a következő kérdés: hol az az inzulin? Van mesterséges génünk? Mikor használjuk? Nem nyelvbotlással jött elő ismét az inzulin. Alig telt el egy esztendő az első hazai mesterséges gén bejelentése után, amikor a kis kutatócsoport főtitkári megbízatást kapott az emberi inzulin két láncát kódoló mesterséges gén előállítására. Ez a megbízatás már nem kihívás, hanem elismerés: kitérni nem lehet előle, és a kutatók nem is akartak, inkább örültek, hogy a nagyobb föladaton is kipróbálhatják módszereiket. Időközben sok minden történt Simoncsits András külföldi tanulmányútra ment, hogy elsajátítsa a DNS-szintezis legkorszerűbb technikáját, vegyésztársa, Cserpán Imre és Kálmán Miklós viszont itthon dolgozott a módszerek tökéletesítésén. A kétféle tapasztalat összedolgozásával olyan eljárás birtokába jutottak, amellyel éppen olyan gyorsan dolgozhatnak, mint a világ legnagyobb laboratóriumai. Ami az első mesterséges gén előállításánál három kemény hónapig tartott, arra egy jó hét is elegendő már. Tovább rövidíteni nem sokkal lehet már a mostani ismeretek szerint, a kémiai folyamatok határt szabnak az igyekezetnek. de dolgoznak olyan módozatokon, amelyek a kémiai előkészítés munkáját akár felére is csökkenthetik. Az inzulin mesterséges génjét tehát már itthon is megtervezték, szintézise folyamatban van. Ezzel párhuzamosan az SZBK Biokémiai Intézetében más módszerekkel próbálják az emberi inzulin génjét munkába fogni. Tehát szép kilátásaink vannak itthoni előállítású, baktériumokkal termeltetett, emberi gyógyászatban használható inzulinra. Megint fölmerül azonban egy rázós kérdés, ne felejtsük ki ezt se. Ha külföldi nagy laboratóriumok ismerik már az eljárást miért kell nekünk külön utakon megtanulnunk? Miért nem lessük el tőlük az egészet, vagy miért nem vesszük meg a módszert? Azért, mert a tudomány azonnal összetalálkozott a pénz érdekeltségi köreivel, amikor eljutott a végeredményhez. Nagyon drága az inzulin, még drágább az inzulint termelő baktérium megvétele. Mindenki tudja. úgy összegabalyodott a világ, benne mi sem a rohamos gazdagodás útját járjuk. Ahhoz, hogy betegeinket a jövőben emberi inzulinnal tudjuk kezelni, a gazdasági kényszer azt kívánja, hogy használjuk hazai eszünket, 1IOKVA11I DLZ&O V