Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-12 / 267. szám

85 Szombat, 1983. november 12. Emberek, sorsok, forradalmak (9) Petru Groza, a román—magyar barátság hídverője Petru Groza élete a történelmi igazságtalanság, a nemze.i és fa.ii gőg elleni kemény harcokban telt el. Már & bánsági Nagykastély község elemi iskolájának kis diákiaként, maid a szászvári református kollégium tanulójaként megdöbbenve kellett tapasztalnia, mint uszítják az Osztrák—Magvar Monarchia urai egymás ellen a magvar. román, szász, zsidó lakosságot, a gyermekeket is. Talán itt, ezekben a nemzetiségi gyűlölködésektől fertőzött levegőjű diákévekben született benne az elhatározás, hogy az igazi demokrácia felépítésének, a népek barátságának és testvériségének szenteli életét. Talán éppen akkoriban világosodott meg előtte a nagv cél. amelyet később így fogalmazott meg: „Mi. akik saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy mit jelent a faji gyűlölet, megértünk arra. hogy soha többé ezt ne folytassuk. Hoay soha többé ezen a kis világrészen, ahol élünk, ne legyen kisebbség, se többség, se elnyomó, se elnyomott." Egyetemi tanulmányait a budapesti, berlini, lipcsei egyetemek jogtudományi karain folytatta. 1918—1919-ben az erdélyi kormányzótanács tagja. 1920—27. között mint az úgynevezett Néppárt képviselője több ízben tagja volt a román Darlamentnek. Ezekben az években is hűséges maradt a néphez, és mihelvt rádöbbent hogv pártja nem a nép érdekeit szolgálja szakított vele. Volt bátorsága ahhoz, hogv a parlamentben nyíltan hirdesse a román—magyar barátság eszméjét olyan időszakban, amikor a királyság sovinizmusa a magyargyülölet sűrű ködtakaróját terítette Romániára. s amikor nem volt világosabb és kedvezőbb a helyzet Magyarországon sem. ahol a romángvűlölet az uralkodó osztályok hitvallásának tartozéka volt. 1933-ban alapította meg a radikális agrárszocialista értelmiségiekből, valamint a parasztokból álló. s kommunistákkal mindig együttműködni kész Ekés Frontot, amely a Középés Kelet-Európára nehezedő fasizmus súlvos fenyegetései ellen vállalta a küzdelmet. A Groza vezette Ekés Front a Román Kommunista Párt révén már 1935 szeotemberében megállapodásra jutott a Magvar Dolgozók Szövetségével (MADOSZ). V amelv a demokratikus magyarság tömörítését, s, a román nép haladó erőivel szövetségben a. nemzetiségi elnyomás elleni harcot szervezte. Az 1935. szeptemberében kötött megállapodás egyengette az utat a marosvásárhelyi találkozóhoz 1937. októberében, amelynek 177 résztvevője a demokratikus magyarság csoportjait képviselte. A romániai magyarság igazi érdekeit fejezték ki. amikor a jogos nemzetiségi harcot egybekapcsolták á társadalmi követelésekkel, így korlátozva a nemzetiségi kérdés feszültségeivel operáló fasiszta törekvések hatását. Az Ekés Front és a MADOSZ megállapodása szerves része volt annak a mind erőteljesebb antifasiszta néofrontmozsa lomnak. amelv a Román Kommunista Párt kezdeményezésére bontakozott ki. Az 1935 utáni esztendőkben Rómániában a munkásosztály, a parasztság, s a városi középrétegek új ellenzéki összefogása született meg. A baloldali, antifasiszta erők azonban nem tudták -megakadályozni. hogy a királyi diktatúra, amely a román burzsoázia és földbirtokos osztály legreakciósabb vezető köreinek hatalmát fejezte ki. a háborús fegyverkezés útjára lépjen, ezzel is előkészítve a terepet a nyíltan Hitler-barát elemek hatalomraj utasához. '« Groza fasisztaellenessége töretlen maradt a háború éveiben is Amikor a Román Kommunista Párt 1943. júniusi programjában ia"aslatot tett az összes némeM,ones erő egységfrontjának megteremtésére, az Ekés Front elsőként csatlakozott az RKP kezdeményezéséhez. A németellenes mozgalom fellendülése persze rendkívüli módon aggasztotta a rendszer urait. Ezért 1943 októberében nagyarányú letartóztatási hutámmal próbálták az egységfront hatókörének kiterjedését megakadályozni. 1943. decemberében lefogták Petru Grozát is. Az 1944. augusztus 23-i fordulat után a már 60 éves Groza ismét nagy lelkesedéssel kapcsolódott be a politikai közéletbe. Az Ekés Front vezetőjeként miniszterelnök-helyettesi megbízást kap. 1945. február 28-án a népre hivatkozó, de attól imfnár teljesen elszigetelődött kormány lemondott, s a király március 2-án az Országos Demokratikus Arcvonal jelöltjét. Petru Grozát bízta meg a kormányalakítással. Románia történelmének első demokratikus kormánya, amely lényegét tekintve a munkásosztály és a parasztság forradalmidemokratikus diktatúráját testesítette meg, gyorsított ütemben látott hozzá az ország demokratikus átalakítása előtt utat nyitó. addig elodázott feladatok megoldásához. A burzsoáíöldesúri rendszer kormányainak az erőszakos románosí-fiást szem előtt tartó kultúrpolitikájával szemben a Groza-kormány nagy gondot fordított a magyarok helyzetének rendezésére, különös tekintettel a demkratikus közoktatáspolitika kialakítására. 1945. március 8-án Groza levélben kérte Sztálintól a román közigazgatás újbóli bevezetésének engedélyezését Észak-Erdély területére. „A román kormány tudja — írta Petru Groza —. hogy annak a közigazgatásnak, amely bevonul ebbe az országrészbe, védelmeznie kell az eguüttlakó népek jogait, s módszerében az egész lakossággal szemben az egyenlőség elveit kell meghonosítani." Az úi kormány március 13-án találkozott Kolozsvár román és magyar lakóival. ahol hitet tett a nemzetiségek egyenlősége mellett. „Tudom — mondta Jordáky Lajos felszólalásában —, hogu ez az első olyan kormánya a modern Romániának, amely proklamálta az együttélő népek egyenlőségét. Tudom, hogy ez a kormány nemcsak tiszteli a demokráciát, hanem teljesíti is teljes ereiével." Néhány héttel később Gheorghiu-Dej már tényekre alapozva állapíthatta meg: „A Gorza-kormány demokratikus politikája következtében az erdélyi magyar lakosság teljes jogot nyert arra. hogy használhassa anyanyelvét az iskolákban, az államigazgatásban és a bíróság előtt, hogy államilag elismert és fenntartott elemi és középiskolii, valamint egyetemei legyenek, hogy színházai, könyvtárai és kultúrintézményei legyenek, hogy részt vegyen az államigazgatásban. hog•• nemzeti kultúrájának és hagyományainak fejlődése érdekében szervezkedhessék." Groza az ezután következő időszakban is tevékeny szerepet játszott a népi demokratikus rendszer megszilárdításában, majd a munkáshatalom kivívásában. Ez a periódus változást idézet elő °mberi-r>olitikai arculatában is Erről így vall: „...őseim évszázadokra visszamenőleg papok voltak, jómagam földbirtokos, bankár: vállalataim, üzemeim voltak. Ha szűk személyi érdekeimet tartottam volna szem előtt, nekem igazán jól ment a dolgom. De az eszemmel is. érzéseimmel is beláttam. hogy a történelem szekere elkerülhetetlenül halad. Én ráültem erre a szekérre, és magam is kedvvel segítettem előrehajtani, közben pedig beláttam, hogy ennek mi az ára. és meggyőződéssel dobtam el a magántulajdon csomagjait. amelyek erre a szekérre nem fértek föl." így válhatott Groza a szocialista Románia vezető politikusává. 1952-ig miniszterelnökként dolgozott majd a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének elnökévé választották. Ezt a funkciót töltötte be 1958-ban bekövetkezett halóláig. Groza népszerű ember volt. Ö is tudta ezt. és büszke volt rá. „Én magamat afféle élő transzmissziónak tekintem a Várt és a tömegek között" — mondotta egv alkalommal. „A társadalom minden rétegében vannak barátaim. akikkel időről időre öszszejövök és beszélgetek. Ezt értse szó szerint: vannak egyszerű parasztemberek, akikkel együtt voltam közkatona. vannak miniszterek, egyszerű papok és főpapok, munkások és kereskedő emberek. románok, magyarok, zsidók. Én — ezt dicsekvés nélkül mondhatom — népszerű vagyok. A népszerűség egy politikus számára nagy kincs. Azt hiszem, annak köszönhetem, hogy szeretem az embereket." Amikor elhunyt, a magyar kormány táviratot küldött a román yezetőknek: „A magyar nép dr. Petru Grozát tisztelte és szerette, mint olyan kimagasló államférfit, aki egész tevékenysége időszakában összeforrott és együtt harcolt névével, a román nép leghaladóbb erőivel (...) A magyar nép dr. Petru Groza elvtársban igaz barátját, a magyar—román barátság nagy építőjét gyászolja." A magyar és román nép azonos társadalmi viszonyai és törekvései minden eddi°;nél parancsolóbb módon írják elő a jelenben és a jövőben együttműködésünket. Groza szavaival • „A román nép sorsa össze van kötve a maguar -népével (• • •)" HEGYI ANDRÁS Már tudok olvasni? Kétévenként a páratlan számjegyű esztendőkben, kerekasztalbeszélgetésre gyűlnek össze Szekszárdon azok. akiknek különös gondjuk az „olvasó nép" legfiatalabb korosztályainak olvasni tudása — vagy éppen olvasni nem tudása... A Magyar Írók Szövetségének gyermek- és ifjúsági szakosztálya, a Tolna megyei Tanács vb művelődésügyi osztálya, a Tolna megyei Könyvtár és a KISZ Tolna megyei Bizottsága immár nyolcadik alkalommal rendezte meg ezt a találkozót, amelynek célja a gyermekek és fiatalok olvasási kultúrájának vizsgálata — minden alkalommal más és más nézőpontból. Az 1983. évi szekszárdi találkozó témáját a Móra Kiadó népszerű sorozatának címéből merítette, illetőleg az állító mondatot. „Mór tudok olvasni", megkérdőjelezésének szentelte: Már tudok olvasni? S a résztvevők — írók. kritikusok, pedagógusok, könyvtárosok, az ifjúsággal foglalkozó orvosok, pszichológusok, politikai vezetők — szinte maguk mellé ültethették ezen a megbeszélésen a magyar irodalom olyan klasszikusait, mint például Móricz Zsigmondot (nevezetes megállapítása e témakörben: „A népiskolai könyvtárak összeállítása van olyan fontos, mint az egész népiskolai tanítás."), vagy Móra Ferencet (megszívlelendő tanácsa: „Nem fecske módra kell átsuhanni a könyvön. Meg is kell abban merülni...). — Tudnak-e a gyerekek olvasni? — tette fel szinte valamennyi résztvevő a naivnak és egyszerűnek tűnő kérdést. S a válaszok — szinte valamennyi — megdöbbentőek és meghökkentőek voltak. Az általános iskolába kerülők, az első osztályt végző gyermekek olvasás-tanulásával kezdődnek a bajok. Régen — emlékeztek a ma már deres fejű írók és ősz tincsű írónők —. ha nem karácsonyra, vagy húsvétra, de az iskolai esztendő végére megtanultak olvasni a kisdiákok..'. S a második osztályban ki-ki a maga hajlama, érdeklődése. fantáziája szerint merítkezett a mesevilág szászorszép kincseiben. Ma az első osztályosok közül sokan még az iskolai év végére sem tanulnak meg olvasni. Rossz az olvasástam'tás módszertana? Lustábbak lettek a gyermekek az elmúlt évtizedek alatt? Helyettük olvas, illetve mondja fel a mesét a tévémaci? Kihaltak vajon a családokból a még olvasni nem tudó. óvodás korú gyerek&knek szüntelenül mesélgető és fiatal mamák? Kérdezték sorjázva a tanácskozók, s ki-ki válaszolt is a maga módján. A boncasztalra került az iskolai olvasástanítás mai módszertana éppen úgy. mint a családok, a mai anyák és apák. nagymamák és nagyapák felelőssége, a gyermekeknek és ifjúságnak írók pedagógiai és humán felkészültsége, a tömegtájékoztató iparágak (sajtó, rádió, televízió, film) nem mindenkor a jó. a helyes, a szép. az igaz irányba indító szándéka. Mintha a mai gyorsuló időben, a XX. század utolsó előtti évtizedében éppen a legilletékesebbek vétenének a kelleténél többször az aranyszabály ellen: „Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy milyen volt annak idején gyermeknek lenni!" Érdekes előadásban számolt be a kísérleti tankönyvekből vett bőséges illusztrációkkal dr. Zsolnay József, az Országos Oktatástechnikai Központ tudós munkatársa arról, hogy a ma gyermekét hogyan kellene megtanítani olvasni, az irodalom ismeretére rávezetni. A szekszárdi tanácskozás központi témáját Szabó Éva, a Magyar Rádió osztályvezetője komoly felkészültségű előadással vezette be. melynek lényegét így lehetne összefoglalni: mit ér az irodalom, ha gyermek? Szólt mindazokról a tényezőkről, amelyek a mai magyar (és az idegen nyelvből magyarra fordított) gyermek- és ifjúsági irodalmat jellemzik, a legfiatalabb olvasók „kis prózáját" meghatározzák. Stílus és nyelv, hagyományok és korszerűség, mese és valóság, valóság és fantasztikum, e komoly témák mindegyike mind-mind helyet kapott a rádió népszerű gyermekműsorai szerkesztőiének és műsorvezető riporterének. Szabó Évának a gondolatmenetében. , A kétnapos vita Szekszárdon sok tanulsággal szolgált. Az írónak a gyermek- és ifjúsági irodalom létrehozóinak éppen úgy. mint e „kis"-irodalom kiadóinak, közvetítőinek, terjesztőinek. De legfőképpen azoknak, akik az Olvasó népért mozgalom keretei között tevékenykednek a gyermek- és ifjúsági olvasók százezreinek, millióinak olvasáskultúrájáért. Fekete Gyula, a Magyar Írók Szövetségének alelnöke. aki maga is népszerű ifjúsági írónak számít, erről is beszélt: a legfiatalabb korosztályú olvasóként a jövőben sokkal többet kell tenni — a két szekszárdi tanácskozás között is .. T. A.