Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

50 Vasárnap, 1983. november (f: Falusi fészekrakók Sok ezren jutottunk úgy lakáshoz, hogy beálltunk a sorba, s vártunk — igaz. éveket —, míg megkaptuk a kiutalást. Szorongtunk a szűk és egyforma lakásokban, s ha falun járva látjuk az épülő új utcasorokat, kétszintes, ragyogó házakat, egyből ráfogjuk: lám, itt laknak a falusi milliomosok. Hogy mit kellett vállalni, míg mindez összejött — azt már nem mindenki gondolja végig. S azt $em: az életüket falun kezdő fiataloknak van-e más választásuk. Akár egyedül. akár másokkal szövetkezve vágnak neki. akár kevésbé jól csinálják, mindenhoay a maguk erejére vannak utalva. S még az sem mindegy, a településpolitika milyen skatulyába sorolja a helységet, ahol megpróbálják a lábukat megvetni. ...ZSÓTÉR TIBORNAK hívnak, Kisteleken, a káblegyárban dologozom nyolcadik éve. Feleségem a takarékszövetkezetben könyvelő, most éppen gyesen van. Katona voltam. amikor hallottam, hogy ezután kevesebb kamattal, nagyobb kölcsönnel lehet építkezni annak, aki falun lakásszövetkezetet alakít. Azt mondták, ötszázezer forintból saját otthonunk lesz. Száz négyzetméteres. kertes, családi ház, szép lépcsővel... .. . Kisteleken tizenöt család azonnal befizette a belépőt, öszszehívták a népet a kultúrba, és megalakult a szövetkezet. Mi nem voltunk alapító tagok, a fő szervező portáját vettük át. Arit a feleségemet, a felügyelő bizottság elnökének választották. Ugyanis az első vezetők kiléptek a szövetkezetből, amikor elkészültek a tervek ... — BÁLINT SÁNDORNAK hívnak, buszvezető voltam, míg egy baleset le nem szólított a nyeregből. Panelházban laktunk Szegeden,, az Északi városrészben. Deszki gyerek voltam, a feleségem szülei Pusztamérgesen laknak. Nagyon megszerettem a homokvidéket. s mind ellenszenvesebb lett a város. Drága ott az élet. A lakótelepen rengeteg az ember, akárhová mentem, tömeg volt. mégsem ismertem senkit. — Két évig laktunk az OTPlakásban, akkor nem bírtam tovább. Eladtuk, kiköltöztünk a tanyára. Fölvásárló lettem Rúzsán. az áfésznél. Hallottam, hogy éppen van hely a lakásszövetkezetben, beléptünk. Később a társaság összekapcsolódott az üllési és a mórahalmi szövetkezettel, hogy meglegyen az előírt létszám. Két gyermekünk van, feleségem gyesen a kisebbikkel. Minden szabad időmet az építkezésre fordítom. * I ZSÓTÉR TIBOR: ...Eddig a szövetkezésnek semmi előnyét nem élveztük. Fizettünk a belépésért. a tervezésért, a gyűlések megtartásakor a teremért, és éppen most fogadtunk jogászt — természetesen kemény pénzért —. hogy rendezze a telkek sorsát. Az ötven méter hosszú, tíz méter széles portát hetven évre kaptuk használatba, az épületet mind a magunk erejéből építettük. Úgy tudjuk, elénk is. mellénk is fognak építkezni. Jó is lesz, akkor talán utat is csinálnak. nem kell a homokot taposni minden reggel. Ha sokan lakunk erre, esetleg boltot is nyitnak, hogy naponta három kilométeres gyaloglás nélkül is jusson tej meg kenyér. Tehették volna ezt a házsort közelebb is a központhoz, de az is igaz. biztosan akkor se kapnánk húst — szombaton. BÁLINT SÁNDOR: — Rúzsa központjában, közművesített telken épülnek a házak. A község vezetői afféle mintalakótelepnek szánták ezt, amely kedvet esi nál másoknak is a telepszerű építkezéshez. Megépült a szennyvízvezeték, jövőre a gázt is bevezetik az itteni lakásokba — a faluba elsőként. Kiköltözik a szomszédból a fatelep, a termelőszövetkezet üzletházat, éttermet tervez a helyére. — Ebben a telepszerű formában kevesebb pénzből nagyobb lakást lehet építeni és fenntartani, mint egy panelos lakótelepen. A miénk nyolcvan négyzetméteres, körülbelül 650 ezer forintba kerül. Az emeleten van a fürdőszoba, a kis szoba, és az egvik nagy szoba, meg az erkély. A földszinten a másik nagy szoba, konyha, kamra. A ház előtt tágas terasz készül, előtte játszótérnek kialakított udvar, túl rajta melléképület: olyan széles, mint a lakás. Lesz benne garázs, műhely, pince. — Minden lakásszövetkezeti tagnak ad a tanács négyszáz négyszögöles kertet, lehet zöldséget. gyümölcsöt termelni, jószágot tartani. * ZSÓTÉR TIBOR: ...Időközben új tervet kellett készíteni, mert az OTP luxusnak minősítette a lakásokat. Akkor meg mindent levett a mérnök, a legotesóbbra. El lehet képzelni, hol lehel manapság kétforintos csempét kapni, és mikor 12 forint a segédmunkások órabére, ahogyan a szabályok előírják. Bennünket még külön is sújtott, hogy elsőnek hoztuk tető alá a házat. Az oldalfalakat és a két kéményt a rajz szerint, kis méretű téglából raktuk, ami utólag nézve, hatalmas pazarlás. Lehet, hogy van, akinek ez olcsó lakás, de aki most kezdi az életet, annak szinte megfizethetetlen. Ha most kellene nekifogni, szövetkezet nélkül vágnék bele, felébe kerülne, és praktikusabb is lenne. Jószágtartásra, kertészkedésre való portára építenék, nem ilyen nadrágszíjra, ahová melléképület sem fér ... ... Kötöttünk szerződést a kisteleki TÜZÉP-pel, azt ígérték, minden anyagot idehoRnak. Nemhogy téglát, még téglajegyet sem kaptunk. C$ak cementet tudtunk innen venni, de azt is azért, mert anyámék szomszédja fuvaros, ő szerzett. Szövetkezet ide, szövetkezet oda, úgy egyeztünk már az elején, hogy mindenki magának épít, nem közösködünk. Ezért a tonnás födémelemeket mindenki úgy emelte a magasba, ahogy tudta. Tudtommal a DÉLÉP 5—6 ezer forintért vállal ilyen tízperces munkát a daruval. Még csak azt sem lehetett, hogy tizenöten öszszefogunk, hogy közösen fizetjük a gépet, mert amikor az egyik telken mór álltak a falak, a másikon még akkor ásták az alapot. A legolcsóbb a hagyományos megoldás lett volna: az áthidalókat egy láda sörért, kézzel, kötéllel fölrakják a haverok ... ... Nekünk a segédmunka nem ie'ult pénzbe, Segítettek apámék, anyámék, az apósomék, a testvérem. „Szerencsére", eltört a kezem, így anyag után magam tudtam járni. Megismertem Matvaror -zagot, mire mindent öszszeszedtünk, és annyi borravalót adtam,-hogy az egy életre is sok lenne. Szerintem csak az fogjon építkezésbe, akinek van rá kétmillió forintja. Az valóban zsebre tett kézzel nézheti, hogyan szépül, gazdagodik az otthona. Az* hinnék, nincs is ilyen ember nálunk, de ahogy szaladgáltaoi a.7 országban, láttam, nem is < evtt.. LALiNT SÁNDOR: — A Népszabadság Tsz . építőbrigádja emelte a főfalakat és a tetőt. Kisiparosokra bíztuk a szerelést. Ezenkívül mindenki csinálta, amihez értett vagy beletanult. A közös gondok, az együttes munka közel hozott egymáshoz. A panelba csak beköltözl"nk annak idején, azt sem tud tok k: lakik a másik emeleten. — \z c nyaggal volt a legtöbb baj. Csöveket, radiátorokat sokáig hiába kerestünk. Mit kelleti járni tégla és cserép után is! Azt akarnák, hogy növekedjék a magánerős építés, de a feltételeket nem teremtik meg hozzá. Nemcsak a fiatalok építkeznének. ha nem járna ennyi hercehurcával. idegességgel. Az idősebbeknek készpénzük is több volna, s nem igaz, hogy nem szeretnének komfortos lakást, de nem mernek belevágni, félnek — és nem is ok nélkül —. hogy belerokkannak, mire költözhetnének. * ZSÖTÉR TIBOR: . . . Szerencsére. a szüleirík segítettek. Ha. kellett, malacot vágtak, adták a piát, meg az autót, amikor szükség volt rá. A lakodalmat is ők állták, onnan kaptünk Í00 ezer forintot. Az építkezéshez mée ifjúsági takarékot, vállalati kölcsönt és 290 ezer forint OTPtartozást is vállalni kellett. Igv jött össze 560 ezer forint, ami kimutathatóan benne van a lakásban. Dé nem számoltuk a magunk és a barátaink munkáját. Mióta itt lakunk, azóta sem jut szórakozásra idő, mert reggel hattól kettőig a gyárban vagyok, utána irány, este hatig teljesítményes munkára, amiért a pénzt kapjuk — különben nem bírnánk fizetni a részleteket... BÁLINT SÁNDOR: — A lakás 85 százalékban kész van. De a három év előtti költségvetést már túlléptük. A hitelfeltételek sokára és rugalmatlanul követik az árak változásait. Az első nagy áremelkedések '78-ban, '79-ben következtek be. a hiteleket és a szociálpolitikai kedvezményt csak három év múlva emelték föl. terjesztették ki. Megkötjük a szerződést az OTP-vel, de ami ma papírra kerül, az rég elavul, mire elkészül a ház. — A másik gondunk, hogy sok apró szakaszra bontják a hitelek folyósítását. Most is, hiába viszem a számlákat, egy részüket még nem fizetik ki. Pedig a gyakorlatban azt kell csinálni, amihez éppen van anyag, ember. Az építkezőknek így még több készpénzt kel! szerezniük. Kutyaszorítóba kerül az ember: az árak nőnek, a hitel nem. Minden szabad időnk rámegy az építkezésre, nem érünk rá plusz munkával pénzt keresni. Az eredmény: sokan kifulladnak, nem képesek annyira befejezni az építkezést, hogy beköltözhetnének. — Nekünk már megvan a lakhatási engedélyünk, a földszinti részbe be is költöztünk. Megnyugodhatunk lassan. Ma csak úgy érdemes építkezni, ha kapcsolatai vannak az embernek. • Ha megtanul tervrajzot olvasni, beleássa magát a jogszabályokba. erőszakos és rafinált lesz. Legalább egy évre előre kell gondolkodni: hiába lenne kivitelező. ha nincs anyag, s ez fordítva is igaz, Egy ilyen háztömböt tavasszal elkezdenek, év végére be kellene fejezni — ha minden klappolna. * ZSÖTÉR TIBOR: ...Ügy hallottam, a megszűnő járás helyett afféle területi központot csinálnak Kistelekből, örülnénk is ennek, de itt. az isten háta mögött, távol orvostól, bolttól valóban úttörők vagyunk; télen, ha hó van, a hajnali munkába járóknak kell utat törniük a faluba ... ... Azt hittük, a szövetkezéssel majd könnyebb lesz. Annyira másként alakult minden. mint akogy számítottunk. Ez nagy település, nyilván úgy vélik, segítség nélkül is megtartja lakóit, Hiszen van munkahely, -ipar. szolgáltatás. A lakást pedig, a szövetkezés ellenére, mindenki maga kínlód.ia ki magának. Anynyl igaz, hogy a közös pénzből sikerült kicsikarni a gázvezetékrevalót. most az a terv, hogy a ' maradékból járdát rakunk. Utána, gondolom, fölbomlik a szövetkezet ... BÁLINT SÁNDOR: — A feleségem nem akart eljönni a városból. 1968-ban került el Pusztamérgesről, mert nem volt ott semmiféle munkalehetőség. Tizenhárom évig élt Szegeden, ió munkahelye volt a Volánnál. Ha lejár a gyes, fogalmunk sincs, hol tud elhelyezkedni Rúzsán. Lakás szempontjából jobb itt, mint akár Újszegeden. Enni mindig muszáj, itt. ha dolgozik az ember, megterem minden élelem. Nvakon szúrom a disznót, amit hizlaltam, és nem kell számolgatni. hány dekát vágok le a szalámiból. De innen Szegedre iárni dolgozni? Tömérdek idő, » fáradság. Olyan korán kellene indulnia, kogy még a gyereket sem' tudná elvinni az óvodába. — Fejlesztik a nagyobb településeket: ezen a környéken Mórahalom vesz át a megszűnő járás feladataiból. De az itt lakóknak mi hasznuk belőle? Oda is utazni kell, és mégsem Szeged az azért. A kisközségekben miért nem lehet helyben megfelelő ellátást, munkalehetőséget biztosítani? Ha csak egy részét helyben dolgoznák föl . annak, ami itt megterem, már lenne munkahely, létbiztonság mindenkinek. amire aztán rá lehetne építeni a háztáji szorgalmat is. — Itt, Rúzsán, a tanács mindent megtett ezért a lakásszövetkezetért: egy korszerű falusi életforma cégérének szániák. De munkahelyet a maguk erejéből ők sem tudnak létesíteni Sokat beszélnek a kis telenülések megtartó ereiéről, különösen a járások megszűnése kapcsán. Mégis attól tartunk: a kevés fejlesztési lehetőséget a centrumba kerülő nagyobbak kapiák. s mi továbbra is csak a magunk ereiére számíthatunk MAJOROS TIBOR TANÁCS ISTVÁN Négy kép az együttműködésről Szovjet megrendelésre készülnek a mérőautomaták a Mikroeletronikai Vállalatnál Az idén 150 ezer köbméter fa érkezik a Szovjetunióból az Erdőgazdasági és Faipari Termékeket Értékesítő Vállalat debreceni telephelyére A tervezett 36-tal szemben 28 hónap alatt készült el a magyarszovjet 'Jlctinegyezmcny keretében a leninvárosi Tiszai Vegyi Kombinát polipropilén II. üzeme Szovjet gépet szerelnek a 100 éves pápai textilgyárban