Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

ŰMJM 6 Vasárnap, 1983. november (f: A nagy forradalom bölcsőjénél D

ermesztő téli reggelen érkeztem Moszkvából; még sötét volt, mint éjszaka, égtek az utcai lámpák, s a pályaudvar előtti téren egy modern óra világító számlapjáról leolvashattam a hőmérsékletet Is: mínusz 16 fok — ez pedig a párás levegőjű, szeles Leningrádban már nagyon érezhető hideg. Fázósan húzódtam a taxi sarkába, s alig vártam, hogy a „Leningrád" Szállodában forró fürdőhöz jussak, és szundíthassak még egyet reggeli előtt. Amikor felébredtem és széthúztam az elsötétítő függönyöket — a lélegzetem is elállt: ragyogó téli napsütés fogadott, a Néván lomhán zajlott a jég és szemben ott horgonyzott az Auróra. A négykéményes, tengerszürkére festett legendás cirkáló, amelynek ágyúja november 7-ére virradóan úgy dördült el, hogy az egész világ meghallotta. Most fehér gőzfelhők szálltak fel oldala mentén, s a szél lengette vörös lobogóját. Már előzőleg is tucttnm, hiszen olvastam róla nem keveset, hogy az Auróra ma is a Néván horgonyoz —, de ez a hirtelen találkozás mégis váratlan, s lenyűgöző volt. Ott álltam az ablaknál, s ebben a hosszú percben vált bennem élő valósággá, hogy itt vagyok. abban a városban, amely a világforradalom bölcsője volt. Itt, a Néva partján, karnyújtásnyira az Aurórától, s mindentől, amiről eddig csak tanultam, olvastam: a Szmolnij, az Ermitázs, a Palota tér. a Nyevszkij, a Péter-Pál-erőd, a Mojka. a Fontanka, a piszkarjovi temető. A folyón buzgólkodó kis jégtörő hajó dudája zökkentett ki ebből a mélázásból. Szép volt ez az első találkozás. Úgy emlékszem rá ma is. mint az első szerelemre. Aztán — már később, itthon — egy régi könyv lapjain is találkoztam Leningráddal, úgy, ahogy a Horthy-Magyarország propagandája láttatta kiadványaiban, a gyűlölet és a hazugság ködfüggönyén keresztül. Ez a könyv — A Föld és lakói —, amely tudományosnak és tárgyilagosnak minősítette magát, azt próbálta elhitetni az olvasóval, hogy a Nagy Októberi Forradalom egyenlő minden érték elpusztításával, gyilkosságokkal és rablásokkal. „Aminek Szentpétervárból a forradalom megkegyelmezett, azt az új politikai kormányzat mesterségesen elsorvasztotta. Megszüntette egykori híres iparát és kereskedelmét. Lassanként átváltoztatta a várost egy előretolt katonai fellegvárrá. Szentpétervár ma nem egyéb, mint elfakult emlék. Talán már sohasem tud talpra állni!! — írta 1938-ban (!) a szerző, aki állítólag járt ebben az időben is Leningrádban. Ezeknek az állításoknak a valótlanságát, rövidlátó, buta célzatosságát meg sem kell cáfolnom: az élet bizonyítja az ellenkezőjét, amellyel már az a sok tízezer magyar látogató is találkozhatott, aki járt Leningrádban, és megcsodálta az Ermitázs csodálatos képtárát, a Puskin-szinházat. vagy az óriási Állami Könyvtárat, Oroszország legrégibb könyvtárát, amely egyúttal a világ egyik leggazdagabb könyvgyűjteménye; aki sétált a Nyevszkij proszpekten és vásárolt üzleteiben, vagy ósl árucsarnokában; látta a világhírű leningrádi balettet, vagv hallotta a leningrádi szimfonikusokat; járt a Szmolnijban, vagy látta a Finn pályaudvaron azt a mozdonyt, amellyel Lenin tért haza: aki tisztelettel hajolt meg a Marsmezőn, a forradalmárok tömegsírjainál; látta az Admiralitás arany tornyát, s a PéterPál-erőd égre meredő, jellegzetes körvonalait; áthaladt a szép lovasszobrokkal ékesített Anyicskov-hídon, vagy a Néván, az öntöttvas Lityejnij-hídon; aki állt mar a város páratlan panorámájában gyönyörködve a Vaszilievszkii-sziget csúcsán, szinte a Néva közepén, vagy átadta magát a híres fehér éjszakák hangulatának, bármely évjúniusában. Leningrád az egyik legszebb európai város, varázsa alól nem lehet szabadulni. A ma már négymilliónál több lakosú metropolis sosem vplt félmilliós, sosem volt „elsorvasztott" város, vagy puszta „katonai fellegvár", hanem mindvégig kulturális és ipari központ, az orosz szellemi élet egvik legjelentősebb centruma, ahonnan olyan szellemóriások léptek a világ elé, mint Sosztakovics. Aszafjev, Prokofjev zeneszerzők, de sorolhatnám a tudósokat, írókat, festőket is. Ami pedig az ipar „mesterséges megszüntetését" illeti, számunkra is közismert az Elektroszila, ahol a világ legnagyobb vízierőmű-turbinái készülnek, a Kirov-gyár (a történelemből ismert Putyilov-üzem), amely ma a .Szovjetunió és a világ egvik legnagyobb nehézipari üzeme, a Kras/nogyargyejec orvosi műszergyár, a Krasznij Trehulgolnvik gumigyár, amely arról ls nevezetes, hogy a húszas évek közepén itt alakult az első élmunkásbrigád, vagv a Krasznij Viborzsec üzem, ahol a történelem első szocialista munkaverseny-szerződégét írták alá. L

eningrádot — mint bármely más várost — csak gyalogosként lehet megismerni. Olyan ez, mintegy őszinte kézfogás, amely mentes minden udvarlaskodástól, formaságtól, úgy is mondhatnám: a protokolltól. Gyalogosan látom a hátsó udvarokat is. érzem, ha valahol még nem javították ki a télen felfagyott aszfaltburkolatot, beállhatok a kvaszosla.it mögött a sorba, s beszélgethetek az emberekkel. Leningrádot termeszetesen a barátaim is megmutatták: annak rendje es módja szerint elvittek minden jelentős épületbe. templomba, múzeumba és képtárba; felvittek a Kirov-sladion legmagasabb pontjára, ahonnan ellattam a kek Balti-tenger felé; s bevittek a Peter-Pál-eröd legmélyebben levő pincezárkáiba, ahol a dekabristákat és más forradalmárokat tartották fogva a cár porkolábjai; álltam a Szmolnijban. abban a teremben, amelynek emelvényéről Lenin a forradalom napjaiban beszélt; s átmentem a vezérkar palotájanak boltível alatt, ahonnan a roham indult a Téli Palota ellen Engem mégis egy piciny szoba ragadott meg a leginkább: az a fehérre meszelt falú zug a Szmolnijban, ahol Lenin dolgozott és pihent. Krupszkaia leírja, hogy a hálófülkés kis szobában, amelybe a mosdón keresztül kellett bemenni, azelőtt egv tanárnő lakott. A falnál kis ovális asztal, előtte egyszerű szék. A paraván mögött megvetett ágy, s egy alacsony, kétajtós szekrény. Ennyi az egész. Gyanítom, hogy többet olvasott es írt a kényelmetlen kis aszthinál, mint amennyit pihent a vetett ágyban. De ő ígv lobogott egész, életében. Ez a piciny szoba ig mindig tele volt katonákkal, küldöttekkel, S Lenin türelmesen magyarázott, válaszolt mindenkinek, hogv azután újra elmélyedjen a forradalom pokolian nehéz irányításának munkájában, s itt és most sem szünetelő tudományos tevékenységében. Ez hát a szoba, amely szigorú puritánságával magán viseli Lenin egész egyéniségéi, egyszerűséget, fáradhatatlanságát. S ebben a kis szobácskában volt a forradalom szellemi központja, irányító agya. M

agam előtt látom az orosz forradalmárt, aki rövid életének ötvennégy éve alatt többet tett az emberekért, mint előtte évezredek. Amikor kijövök a Szmolnij kapuján, embernagyságú szobrával találkozom, a virágzó tűzpiros kánák között. HAYNAL KORNÉL Tízéves a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza Méltó hajlék a tudomány és a kultúra számára — ez az első gondolata annak, aki befordul a zajos budapesti belvárosi Semmelweis utcáról, a mindig nyitva álló kapun. Bent márvány lépcsőház, tágas termek, ünnepélyes csend és — ha ellentétnek hangzik is — a termekben szinte állandóan történik valar mi: hangverseny, klubösszejövatel, filmvetítés, kiállítás — sorolni is sok volna. A Szovjet Tudomány és Kultúra Házában vagyunk, ahol éppen évfordulóra készülődnek. Tíz éve, 1973. november 9-én nyitotta meg kapuit. * „ Számokhói talán' elég anrivi: az elegáns: belvárosi épületben fél magyarországnyi.' mintegy ötmillió látogató fordult meg. Az itt és országszerte tartott rendezvények száma meghaladta a tízezret, a filmbemutatóké pedig nyolcezer fölött jár. Talán ennyiből is kitűnik: itt mindenki otthon érzj magát. Elsősorban azért, mert, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában figyelmes vendégszeretettel fogadják a látogatót. Tíz év alatt a Szovjetuniónak több köztársasága mutatta be képzőművészeinek alkotásait és iparművészetinek termékeit. Volt itt kiállítás litván grafikákból, lett fémműves-munkákból, szemelvények az üzbég képzőművészetből, s természetesen több kiállítás mutatta be a legnagyobb szovjet köztársaság népének, az oroszoknak sokféle művészeti alkotásait. S a legúiabb: október közepén rendkívül érdekes és művészeti értékekben gazdag kiállítás nyílt meg itt: magyar festők, grafikusok és szobrászok munkáit mutatják be. Ezekben egy a közös: a Szovjetunióban tanult vagy ott járt művészek a földrésznyi országban szerzett élményeiket örökítették meg és mutatják be a tizedik évforduló tiszteletére. Járt már e falak között Grigorij Csuhraj filmrendező, Jevgenyij Nyeszterenko operaénekes. Róbert Rozsgyesztvenszkij és Csingiz Ajtmatov író — hogy csak néhány nagy nevet említsünk a sok közül. De voltak — és a közeljövőben" ismét lesznek — űrhajós vendégek is, itt találkoznak a kozmosz titkai iránt érdeklődő, magyar barátaikkal. Mindez a legszebb, legkulturáltabb környezetben. Az első, már a belépéskor megragadó látnivaló a rriárványoszlöpos előcsarnok. Onnan halkan suhanó liftek viszik a vendégeket a felsőbb emeletekre ahol kényelemben, hangszigetelt termekben élvezhetik a filmeket, a zenét, társaloghatnak egymással a klubtagok — kinek mihez van kedve ós hajlama. Számos magyar társadalmi szerv, egyesület működik együtt a Szovjet Tudomány és Kultúra Házával, segíti munkáját. így a Hazafias Népfront, a KÍSZ, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság. Tíz esztendő eredményei azt mutatják, hogy a közös munka máris sok. szép gyümölcsöt hozott. Az energetika új útjain A magyar és a szovjet kormány képviselői három és fél évtizede írták alá a ket ország közötti műszaki-tudományos együttműködési egyezményt. Nem sokkal a második világháború oly sok pusztítást okozó évei után az ismételten talpra álló Magyarország számára a megújuló élethez nyújtott segítséget és nyújt napjainkban is a Szovjetunió műszaki-technikai és tudományos tapasztalatai révén. Az egyezmény célja az volt, hogy magyar tudományos életünk megerősödjék, az új kezdeményezések gyökeret verjenek, s hazánkban is ütőképes, nemzeti tudományos bázis alakuljon ki, amely több témában önállósulva, hatékony tényezőjévé válhat a nemzetközi munkamegosztásnak. A két ország közötti kapcsolatoknak egyik legjelentősebb fejezete kezdődött el az atomenergia bekés felhasználásának magyarországi meghonosításával. A Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézete (KFKI) és a moszkvai Kurcsatov Atomenergia Intézet között lassan negyedszázada — a szó igaz értelmében — gyümölcsöző kapcsolat alakult ki. amely mindkét fél számára hasznosítható tudományos eredményeket szült. Mivel a moszkvai intézet méretei sokkal nagyobbak. mint a budapesti testvérintézeté, ezért az együttműködés nem terjedhet ki minden tudományos kutatási témára, hanem csak a kulcsfontosságúakra. A paksi atomerőmű üzemeltetéséhez szükséges tapasztalatokat a szovjet kutatók még egv évtizede is szinte telies egészében a magyarok rendelkezésére bocsátották. A hazai atomenergetikai kutatások azóta elért kimagasló eredményei révén a KFKI kutatói számos részprobléma megoldásával már közvetlenül adhatnak számítási és mérési eredményeket a reaktorok üzemviteléről a reaktortervezőknek. Jelenleg az európai KGST-tagállamokban 11 atomeröművi blokk működik, s továbbiak építése folyik. Az üzemelő, úgynevezett nyomott vizes atomerőművek építése látszott a leegazdaságosabbnak. * A közös kutatásokkal sikerűit olyan számítógépes modelleket kidolgozni, amelyek nemcsak a már működő VVER 440-es blokkok üzemeltetésénél tették gazdaságossá az üzemvitelt, hanem a tervezett 1000 mW-os blokkok szabályozórendszereinek kialakításánál ls. (A Szovjetunióban évek óta eredményesen működik már egv ilyen WER 1000-es reaktor.) Létrehoztak az 1985-lg befejeződő kutatások során egv "otvan alapadat-könyvtárt is. amely mindig rendelkezésre fog állani a számítógépes programok ellenőrzésére. A közös kutatási programok másik fontos területe a reaktordiagnosztika. Ez az atomreaktorokkal foglalkozó kutatásoknak viszonylag fiatal aga. Az alomeróniü rendkívül bonyolult berendezes. Működése során állandó megfigyelést követel meg. Ma már megvan az az elvi lehetőség, hogy az üzemeltetéskor még csak kialakulóban levő üzemzavarokat észlelhessék, és javaslatot lehessen tenni a megelőzésükre. Fontos, hogy a hibaforrás helye jól körülhatárolható legyen. Kezdetben a reaktordiagnosztikai kutatások kétoldalú kapcsolatok formájában folytak. Az idők során azonban megérlelődött a helyzet többoldalú nemzetközi együttműködés kialakítására. A Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia és Magyarország egyezményt kötött az NDK-ban folytatandó kis atomerőművi kutatások közös végzésére. A kutatók mesterségesen idéznek elő olyan folyamatokat, amelyek az üzemelő nagv reaktorokban üzemzavar esetén fordulnak elő. Az elméletileg alátámasztott kísérleti eredményeket átadják az egyezményben részt vevő országok ipari kutatóintézeteinek szabadalmak, illetve know-how-k formájában. (A paksi atomerőműben már működik egv ilyen reaktordiagnosztikai rendszer. Felhasználásának tapasztalatait most gyűjtik.) A szovjet—magvar kétoldalú együttműködés során olyan összehangoltan múködö. komplex fellesztöbázisokat alakítanak ki. amelyek a naksi atomerőmű (a VVER 440 és a tervezett VVER 1000) termohidraulikai problémáit megoldják. Ezek a kutatások elsősorban a biztonságtechnika növelését. illetve a bevezetett biztonsági rendszerek elemzését szolgáliák. Az energetika útjainak feltárása a legtöbb területen meghaladja lehetőségeinket. A hazai hasznosítás szempontiából ígéretes irányzatoknál a nemzetközi együttműködés lehetőségeit keli kiaknáznunk. Az önálló magvar kutatás elsősorban a speciális magyar feladatok megoldására iránvul- A termonukleáris fúzió az energetika nagv ígérete. Szinte korlátlan energetikai potenciál hasznosítási előtt nyitja meg az utat. Fő üzemanyaga a vízből szinte korlátozás nélkül kinyerhető egyik hidrogénizotóp. A termonukleáris fúzióhoz h-rom fel Átel eav • idejű megléte szükséges. Megfelelő millió hőfokos! — hőmérséklet, plazmasűrűség és a plazma kellő ideiű fenntartása. Külön-külön ezek a fe'tételek már ma is megvalósíthatók, de ecvideiűleg még nem sikerült a megfelelő stabilitást elérni. A KFKI-ben speciális részprob'émák megoldására kis termonukleáris berendezést, ..gvnevezett lokamakot hozlak léjre. Ezen alapvető fizikai problémákat tanulmányoznak, amelyek, számü-cépes alkalmazása lehetővé teszi a feladatok realisztikusabb megközelítését. A Tokárnak (magyar jele: MT—1) a TPA-számítógópekkel összekapcsolva. egv 150 modulból álló. úgynevezett CAMACrendszert alkot, amelv a KFKI kutatóinak nemzetközileg is elismert folvamatellenőrző és szabályozó rendszere. Ezek a magyar kutatási eredmények hozzájárulnak a Kurcsatov Intézetben épülő óriás lokamak létrehozásához is. B. M.