Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

45 Vasárnap, 1983. november (f: m:dm Békében élni minden országgal A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének napjáról megemlékező köszöntőkben rendre elhangzik, hogy az új hatalom első szava a béke volt. Több mint hat és fél évtized történelmi távlatának minden tapasztalata azt is tanúsítja, hogy a béke nemcsak első szava volt a szovjet külpolitikának, hanem máig élő, lényegi tartalma maradt. Ennek igazságát naponta 'érzékelhetjük. A világ, s benne Európa helyzete egyre feszültebbé és veszélyesebbé válik. Az imperializmus szélsőséges körei a féktelen fegyverkezési hajsza útján nyíltan törekszenek a katonai fölény megszerzésére. Soha nem látott méretekben halmozzák fel a tömegpusztító nukleáris, hagyományos és vegyi fegyvereket. Különösen veszélyes e tekintetben, hogy folytatják a gyakorlati előkészületeket az új, közepes hatótávolságú amerikai rakéták nyugat-európai telepítésére. Mindezt éles hangú szovjetellenes és szocializmusellenes propagandakampány kíséri, többek között azzal a céllal, hogy az ideológiai ellentéteket az államközi kapcsolatok tényezőivé tegyék. E propagandakampány arra is irányul, hogy az imperialista hatalmak elhárítsák magukról a felelősséget a nemzetközi légkör megrontásáért, és elködösítsék valódi szándékaikat. A szovjet külpolitika, szocialista lényegéhez híven, homlokegyenest ellentétes irányvonalat követ. A rágalmakat elvi alapon, higgadtan és határozottan visszautasítja, de nem folytat szitokátok hadjáratot ellenfeleivel szemben. A mostani feszült és durva imperialista propagandával mérgezett helyzetben is tovább küzd a béke megőrzéséért és megszilárdításáért, az enyhülésért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, az államok együttműködésének bővítéséért és elmélyítéséért. Amikor ezt teszi, nemcsak a saját és a szövetségesei biztonságának védelmére gondol, hanem áthatja a felelősségérzet a világ népeinek sorsáért is. Abból indul ki, hogy józan fejjel, a realitások talaján nincs és nem is lehet más emberileg elfogadható alternatíva a világ előtt, mint a békés egymás mellett élés. Nem hagy kétséget afelől, hogy a történelmileg kialakult erőegyensúlyt semmiképpen nem engedi megbontani, de ezt az egyensúlyt nem további fegyverkezés útjáp, hanem a tényleges leszerelés eredményeként, a fegyverzetek alacsonyabb szintjén kívánja elérni. Ez a törekvés vezeti a Szovjetuniót, amikor arra összpontosítja erőfeszítéseit, hogy ne kerüljön sor új amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésére. A megállapodás előmozdítására egy sor javaslatot tett a genfi tárgyalóasztalra. A döntő szakaszba lépett tárgyalásokon még van lehetőség a megállapodásra. és ennek elérésére további erőfeszítések szükségesek, bár — nem a Szovjetunió hibájából — már sok idő kárba veszett. A Szovjetunió önállóan és a Varsói Szerződés keretében, szövetségeseivel együtt, a javaslatok egész sorát dolgozta ki és tárta a világ közvéleménye elé. Valamennyi azonos célt követ: a béke megóvását és a nemzetközi biztonság megerősítését Európában és az egész világon. Egy részük az enyhülés időszakában és annak előkészítéseként — amikor még megvolt a partnerek készsége is — realizálódott. Szovjet kezdeményezésre születtek olyan jelentős nemzetközi megállapodások, mint az atomsorompó- és az atomcsend-egyezmény, mint a baktériumfegyver betiltásáról kötött szerződés, az első és második SAI,T-megállapodás — még ha az utóbbi nem is lépett hatályba —. és egv sor más fontos szovjet—amerikai egyezmény. A Szovjetuniónak és a Varsói Szerződés többi tagállamának kezdeményező szerepe volt a helsinki záróokmány elfogadásában. A Szovjetuniónak és a Varsói Szerződésnek ma is számos javaslata és kezdeményezése van. amelyek elfogadása megállíthatná a nemzetközi feszültség növekedését, csökkenthetné az emberiséget fenyegető veszélyeket és visszavezethetné a világ országait a kölcsönösen előnyös együttműködés útjára. Az e helyen felsorolhatatlan számú, érvényben levő békejavaslat közül többet is megemlíthetünk, amely a szovjet külpolitikai lényegét különösen megvilágítja. Így például a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama javasolta, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést, amelyben kötelezettséget vállalnak. hogy kölcsönösen lemondanak katonai erő alkalmazásáról és békés kapcsolatokat tartanak egymással; a nukleáris hatalmak, amelyek eddig nem tették meg, vállaljanak kötelezettséget arra. hogy elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert; az összes nukleáris hatalom egyidejűleg fagyassza be mennyiségi és minőségi tekintetben is a birtokában levő nukleáris fegyvereket: általánosan és teljesen tiltsák be a nukleáris fegyverkísérleteket: tiltsák meg a világűr militarizálását: mentesítsék Európát a vegvi fégvverektől. annak első lépéseként, hogy az egész világon betiltják és megsemmisítik ezeket a fegyvereket. Ezek a javaslatok, sok más kezdeményezéssel együtt, még érdemi válaszra, tárgyalásra és realizálásra várnak. A másik fél azonban nem ad érdemi választ, pedig az itt felsorolt javaslatok kézenfekvő következtetést kínálnak: mindegyik olyan, amely figyelembe veszi a másik fél jogos érdekét is. Nemcsak a Szovjetunió és a szocializmus érdeke, hogy a Varsói Szerződés és a NATO mondjon le a katonai erő alkalmazásáról és a két szövetségi rendszer tagállamai tartsanak fenn békés kapcsolatokat egymással. Nemcsak a Szovjetunió és a szocializmus érdeke, hogy ne alkalmazzanak nukleáris fegyvert, hogy hasznosabb célra fordítsák a fegyverkezésre használt csillagászati összegeket, hogy megakadályozzák a világűr militarizálását és ígv tovább. Ez mindkét fél, sőt az egész emberiség életbevágó érdeke. A magyar népnek is érdeke ez. Ezt fejezte ki a magvar párt- és kormányküldöttség júliusi moszkvai látogatásán, amikor hangsúlyozta, hogy nagyra értékeljük a Szovjetunió kimagasló szerepét a világbéke megőrzésében. Telies mértékben támogatjuk az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén alapuló szovjet javaslatokat, amelyek a fegyverkezési versenv megfékezésére és a nukleáris háború veszélyének elhárítására irányulnak. A szovjet külpolitika ereiének egvik forrása éppen abban van. hosv élvezi a békéért küzdő népmozgalmak, a haladó erők szimpátiáiét és cselekvő támogatását. A szovjet kütoolilika hatást gyakorol a realista módon gondolkodó nyugateurópai politikai .körökre is. amelyek felelősséget 'éreznek népük és a világ sorsa iránt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulóján nem téveszthetjük szem elől a fennálló feszültségeket és veszélyeket, de bízunk és bízhatunk is abban, hogy a fegyverkezési hajszának véget lehet vetni és elháríthatok a békét fenyegető veszélyek. „A Szovjetunió — amint az Jurij Andropov 1983. október 27-i nyilatkozatában foglalt javaslatok is bizonyítják — mindaddig nem mond le a megállapodás keresésiről, amaddig az Egvesült Államok saját lépéseivel ezt lehetetlenné nem teszi." ROSKA ISTVÁN Szenvedélyes emberek K

orunk racionális. Bizonyos szempontból ez a racionalitás átmegy a mindennapok mechanizmusába. Kétségtelen, hogy ilyen korszakban az úgynevezett forradalmi magatartás es a forradalmi szenvedély olyan jelenségek, amelyek közvetlen és állandó megnyilvánulására nincs konkrét lehetőség. Sokan el is keserednek emiatt, mert elfelejtik, hogy Brecht Galileije kimondta: nem az a szerencsétlen ország, amelynek nincsenek hősei, hanem az, amelynek hősökre van szüksége. Valóban, abban a pillanatban, ha hazánkat valamilyen szerencsétlenség érte, megváltozott a racionális magatartás. Megváltozott, hiszen — gondoljunk csak a legutóbbi árvízre, vagy akár az olaj- és gázkitörésekre — hirtelenében az ismeretlenségből, a mindennap szürkeségéből emberek emelkedtek ki, akik néhány órára vagy napra hőssé magasodtak. És semmit nem von le a hősiesség értékéből, hogy amint a veszélyek elmúltak, az emberek visszatértek oda, ahonnan kiindultak: a mindennapi élet mechanizmusába. Mert mi sem ellenszenvesebb, éppen akkor, amikor társadalmi létünk konszolidált, mint állandóan kérni és keresni a forradalmi, a i hősies tetteket, a látványos és döntő föllépeseket. A konszolidált világ erre nagyon ritkán ad lehetőséget. De nincs is elméleti ellentét a forradalmi hagyomány és a konszolidált fejlődés között. Nincs, mert minden forradalomnak az a célja, hogy folyamattá váljon, hogy megteremtse a maga konszolidált fejlődését, és minden konszolidáción belül megbújnak azok az ellentmondások, melvek megkövetelik egy-egy pillanatban a forradalmi kiállást, a forradalmi magatartást. Sohasem tekintették a filozófia, sőt a társadalom történetében sem ellentmondásosnak a mindennap racionalitását és a szenvedélyességet. A felvilágosodás korában például, s éppen az angol felvilágosodásban nemcsak Locke határozott empirista racionalizmusa határozta meg a gondolkodás és a cselekvés irányát, hanem Shaftesbury enthuziazmusról szóló könyve is, amelyben éppen a lelkesültség fontosságát hangsúlyozza. A francia felvilágosodásban sem pusztán Voltaire szatírái irányították a gondolkodást, hanem Rousseau szentimentális felháborodása is bomlasztotta az ancien régime viszonyait. És a végtelenségig folytathatnánk a sort, mely azt bizonyítja, hogy minden racionalista gondolkodó vagy maga is kiállt az érzelmek, a lelkesedés hatalmas szerepe mellett, vagy szövetkezett azokkal, akik ezt hirdették. Nemcsak tapasztatilag, hanem gondolatilag is érthető, hogy az emberek hol benne élnek a mindennapi racionalitásban, hol — ha kell, ha szükség van rá — kiszakadnak belőle. Midőn Gobbi Hildától egyszer megkérdezték, hogy vajon ma is megtenné-e azt. amit a felszabadulást követő években gyakrán megtett, hogy tudniillik, ingyenesen, nehéz körülmények között vállalkozna arra, hogy verset mondjon — a művésznő körülbelül ezt válaszolta: ha hasonlóak volnának a társadalmi körülmények, akkor a legtermészetesebb módon vállalnám. Tehát az, hogv meg is mutatkozzék, mégpedig látványosan az egész közösség előtt nyilvánvalóvá váljon, hogy melyik emberben van határozott közéleti elkötelezettség, s kiben nincs, az végeredményben a helyzet, a szituáció függvénye. A

szenvedélyes emberek ma sem vesztek ki társadalmunkból. Legfeljebb kevésbé figyelünk rájuk. Hiszen az a tudós, aki éjszaka fölkel, és bemegy a laboratóriumába, mert kíváncsi éppen beállított kísérletének eredményére, éppen úgy szenvedélyes ember, mint az a tanácstag, aki órákat vagy napokat veszekszik, mire kiharcolja egy idős ember elhelyezését, vagy egy üzlet létesítését stb. A mindennapi életben tehát csak látszólag kevés a hőstett. Azok, akik gyereknevelést, állami gondozott gverekek nevelését vállalják, azok a pedagógusok, akik családi problémákat is megoldanak, akik a tömegből kiemelik a tehetséges gverekeket, mind-mind szenvedélyes emberek, a mindennap józan fanatikusai. Hegel egyszer azt mondta, hogy szenvedély nélkül soha semmiféle nagy tettet nem vittek véghez a történelemben. Azt hiszem, igaza volt, csakhogy létezik látványos és létezik alig látható, szerény, a mindennapban megvalósuló, szinte elrejtőző szenvedély. A szenvedélyes emberek a maguk mestersége iránti szenvedéllyel, a maguk környezete megváltoztatásának szenvedélyével napjainkban ugyanolyan jelentőségűek, mint a forradalmi szituációban a forradalO

k azok az emberek, akiket a mindennapi életben ugy tartanak számon: lehet rájuk számítani. Az a munkás, akinek technikai tudására egy nehéz probléma esetében a műhely vezetője számíthat — s minden műhelyfőnök tudja, hogy kire számíthat —; az a barát, akinek segítségére hasonlóképpen számíthat a barátja; az a funkcionárius, akinek aktivitására és igazságosságára minden nehézség esetében építeni lehet — szükségképpen a szenvedélyes emberek közé tartozik. S minél racionálisabb egy kor, annál inkább van szüksége mindazokra, akik a maguk módján telítve vannak szenvedéllyel. HERMANN ISTVÁN Keresztury Dezső Szeresd a szelet! Szeresd a szelet, ha süvít, ha nevet: vele mozdul a levegő óceánja; ha esőbe, hóba forgat, ha zúgja, mit szóba nem foghat, ha ruhád, lelked cibálja. Szeresd,, ha mint kóbor posta a messzeség híreit hozza, úttalan utakon járva: szava lombcsevegés, füst. illat, mennydörgés, kigyúló csillag, villámok cikázása. S'eresd a vihart, a hámjukból kitört sárkányok tombolását, ha az égzengés elül. tudod, a csöndben, .beiül valami üzenet vár rád. Szeresd, ha az űrbe kilépve mennvboltot emel az égre, ahol, bár senki se látja, mindenütt ott van a szívekben, parázs agyakban testesülő Ige. Szeresd, mert sehol se lett fojtogató szerkezet, megszáll, mint a maró vágy, elhamvadván kigyúl benned és körödön túl a zúgva sodródó-sodró szabadság.