Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-30 / 282. szám

Szerda, 1983. november 30. 3 Ülést tartott a Budapesti Pártbizottság Kedden Marőthy László­nak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Bu­dapesti Pártbizottság első titkárának elnökletével ki­bővített ülést tartott a Bu­dapesti Pártbizottság. A párt­bizottság Békési László tit­kár előterjesztésében megvi­tatta és elfogadta a Buda­pesti Pártbizottság állásfog­lalását a fővárosi ipar hely­zetéről, és fejlesztésének feladatairól. Ezt követően a pártbizott­ság személyi kérdésekben döntött. Király Andrásnét, a pártbizottság titkárát érde­mei eíismerése mellett — fontos állami megbízatása miatt — felmentette titkári funkciójából, végrehajtó bi­zottsági és pártbizottsági tagságából, valamint a pro­paganda- és művelődési bi­zottság vezetői tisztségéből. A pártbizottság Pusztai Fe­rencet. a Budapesti Pártbi­zottság tagját, az MSZMP ELTE-bizottsága titkárát megválasztotta a budapesti párt-végrehaitóbizottság tag­jának. a Budapesti Pártbi­zottság titkárának. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa több évti­zeden keresztül végzett eredményes mozgalmi mun­kája elismeréséül Király Andrásnénak a Szocialista Magyarországért Érdemren­det adományozta. Miflkáslérsi Csepelen A XXI kerületi tanács, a kerületi szakmaközi bizott­ság, valamint a csepeli gyá­rak és üzemek szakszerve­zeti bizottságai kedden mun­kásfórumot rendeztek a cse­peli munkásotthonban. Rabi Béla ipari államtit­kár az országgyűlés őszi ülésszakának munkája alap­ján tájékoztatót adott a munkáskollektívák képvise­lőinek iparpolitikánk idősze­rű kérdéseiről. Értékelte a munkáskerület, ezen belül is külön a Csepel Művek év közepén önállóvá vált válla­latainak munkáját, és szólt az év utolsó hónapjának leg­fontosabb teendőiről. (MTT) Jogtanácsosi bizottság Kedden — dr. Markója Imre igazságügyminiszter el­nökletével — megalakult az Országos Jogtanácsosi Bi­zottság. Dr. Borics Gyula igazság­ügyi minisztériumi államtit­kár elemezte a jogtanácso­soknak a gazdasági életben betöltött szerepét és vázolta a bizottságra háruló felada­tokat. Hangsúlyozta, hogy a jogtanácsosi tevékenységről szóló új törvényerejű rende­let az igazságügyi tárca fel­adatává tette a jogtanácso­sok jogpolitikai irányítását, munkájuk koordinálását. Biztosítani kell, hogy a több mint 6 ezer jogtanácsos — mint a legszélesebb jogalkal­mazói réteg — tapasztalatai­val vegyen részt a jogalkotás folyamatában is, és e testü­let segítségével is kapjon le­hetőséget az egységes szem­lélet és gyakorlat kialakításá­ban. A bigottság alakuló ülésén dr. Markója Imre igazság­ügyminiszter gazdaságpoli­tikánk néhány időszerű kér­désével foglalkozott. Ki­emelte a gazdálkodás tevé­kenységének alapvetó fon­tosságát és ebben a jogászok szerepét. (MTI) Környezetvédelem és versenyképesség B magánerős lakásépítés és a minőség A nemzetközi munkameg­osztásban való részvételünk sikere, termékeink verseny­képességének megőrzése, il­letve fokozása attól is függ, hogy a magyar exportáló vállalatok képesek-e alkal­mazkodni a mind több kül­földi piacon érvényesülő magas környezetvédelmi normákhoz — hangoztatták azon a kedden kezdődött pécsi tanácskozáson, ame­lyen a környezetvédelem közgazdasági és jogi vonat­kozásait vitatják meg a szakemberek. A külpiaci viszonyok vizsgálata során korábban nemigen vették figyelembe exportterméke­ink környezetszennyező, vagy környezetkímélő vol­tát, s a legtöbb gyártó, ter­melő ma sem tekinti azt fontos tényezőnek. Holott egyes árucikkek — beruhá­zási és fogyasztási cikkek egyaránt — a szigorúbb környezetvédelmi előírások miatt esetleg kiszorulnak a külpiaci forgalomból, vagy fordítva: éppen a fejlett környezetvédelmi technoló­giával előállított termékek találhatnak biztos piacra. Az MTA Dunántúli Tudo­mányos Intézete és a pécsi akadémiai bizottság, vala­mint az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hivatal által rendezett tu­dományos ülésen első ízben tanácskoztak a szakembe­rek arról, hogy a közgazda­sági és jogi eszközök mi­ként segíthetik elő a kör­nyezetvédelmi célok megva­lósítását. A konferencia színhelyéül azért választot­ták Pécset, mivel a Dunán­túli Tudományos Intézet vállalta 1981-ben ennek az új kutatási témának az or­szágos koordinálását. A két­napos ülésen részt vevő közgazdászok és jogászok tehát kutatómunkájuk első eredményeiről számolnak be most. Láng István, az Akadémia főtitkárhelyettese előadásá­ban emlékeztetett arra, hogy az érdekek és érdekellenté­tek természetesen hatnak a környezetvédelemre is, ezek­nek a konfliktusoknak a feloldására az eddiginél erő­teljesebben kell alkalmaz­nunk a közgazdasági és- jo­gi eszközöket. (MTI) Eredményes kereskedelmi utazások A magyar textilipar köve­teinek is nevezhetnénk a Kcnderfoná és Szövőipari Vállalat vezetőit, akik az utóbbi egy hónapban szinte Föld körüli utazásokkal pi­ackutatást végeztek, keres­kedelmi tárgyalásokat foly­tattak, üzleteket kötöttek, világkiállításokon vettek részt. A jelenlegi világgaz­dasági helyzet megkívánja, hogy a korábbi évekhez ké­pest '«, KSZV is jobban fi­gyeljen a világpiacra. Ha nem „törnek be" újabb kontinensekre, ha nem sze­repelnek szakmai kiállításo­kon. akkor más. ügyesebb, törekvőbb országok, cégek, vállalatok „fölözik le" a szerényen kínálkozó lehető­ségeket, kötnek üzleteket a tőkés piacokon. De konkur­rencia lehet még „házon belül" is. Magyarországon termelt hasonló árukkal. Tóth László, a KSZV ve­zérigazgatója -1- természete­sen a Hungarotexszel közö­sen — november első felé­ben járt Los Angelesben, a nemzetközi csomagoló­anyag-kiállításon Voltak itt franciák, japánok, angolok, de magyarok is: az úgyne­vezett rasrhel-zsákokkal és kenderzsineggel csak a KSZV jelentkezett. Számos érdeklődő kereste fel a Hungarotex oavilonját. a KSZV mintákat bocsátott a különböző nemzetiségű üz­letemberek rendelkezésére, bizva abban, hogy mind a szegedi áruk minősége, mind pedig az árajánlatok kedvezően hatnak majd több üzletkötésre. Az ame­rikai kontinensről Tóth László — Tokió és Hong­kong érintésével — Singa­púrba repült, ahol ugyan­csak nemzetközi csomagoló­kiállításon. az Asia Packon mutatták be a KSZV ter­mékeit. Itt, az ázsiai sziget­világban nem ismerik a raschel-zsákot, és az érdek­lődés fokozott volt: számí­tanak arra. hogy Singapúr­ból — közvetítő révén — megrendelést kapnak, s ez­zel is növelik a vállalat dol­lárbevételét. Kanadában és New York­ban járt Sponner Jenő ve­zérigazgató-helyettes. Toron­tóban a Pac-ex 1983 világ­kiállításon 17 kanadai cég látogatta meg a magyar pa­vilont. Itt szintén főleg a raschel-zsákok és a külön­böző méretű zsinegek iránt érdeklődtek, árajánlatokat kértek: 3—6 hónap múlva számolnak tőkés megren­delésekre. Egy vevő 300 ezer darab zsákra jelentette be konkrét igénvét. Bostoni céggel a kizárólagos eladás részleteit beszélték meg: öt­ezer darab zsákot küldenek számukra a későbbi üzlet­kötések érdekében. New Yorkban is az értékesítési lehetőségekről tárgvaltak: itt a ponyvából készült au­tógarázs. a Dony vakonténer és a vékonv pamutszövet iránt nyilvánult meg érdek­lődés. Konfekcionált és méter­áruponyva kiszállításának és további értékesítésének helyzetéről, különböző sát­rak eladásáról folytatott tár­gyalásokat Kenet Béta mű­szaki igazgató Etiópá.ában. Addisz Abebában sátorkiál­lítást is rendezett a KSZV. Nehéz tárgyalássorozat vé­gén sikeres elvi megegye­zés jött létre. A jövő évre a másfél millió dolláros üz­let kilátása biztosnak lát­szik: nemcsak sátrakra, ra­sehel-zsákokra is érkezik megrendelés. Dr. Bába László ke-eske­delmi vezetőnek — aki ko­rábban Irakban kötött je­lentős üzletet — Francia­országban kellett beszerez­nie a marokkói vízumot. A Párizsban töltött rövid időt kihasználva négy tonna zsi­negre sikerült próbarende­lést szereznie, és ha a mi­nőséget megfelelőnek tart­ják. jelentősen emelik a to­vábbi megrendeléseket: a passzív francia piacon ez az üzlet jelentős. Casablancá­ban is nehéz a gazdasági helyzet, ám a gyakorlat és korábbi kapcsolatok ered­ménvekéooen Marokkóban is sikerült üzletet kötni • 10 tonna kenderzsineget adtok el jelentős áron. Jövőre újabb hasonló mennyiségű és különböző méretű zsineg­re érkezik megrendelés Ca­sablancából — Szegedre. Markovits Tibor N emzeti vagyonunk tetemes részét az épületek — közöttük a magánla­kások — képviselik. Egyáltalán nem mindegy, hogy ez a vagyon milyen minőségű, mikor és milyen hányadát kell kicserélni, tatarozni, javítani. Ezért kell beszélnünk a jellegzetes, ismétlődő hibák­ról, azok okairól, közöttük a tervezés és kivitelezés nem megfelelő kapcsolatáról, ami sok kárt okoz az építtetőknek és vég­ső soron az egész népgazdaságnak. A magántervezők és -építtetők számára látszólag egyik legnagyobb problémát az OÉSZ előírásainak betartása és az ezzel kapcsolatos viták jelentik. Nem vitás, hogy ezek az előírások nem mindenben célsze­rűek (belmagasság, csigalépcső stb.), ese­tenként túlságosan, illetve szükségtelenül megkötik a tervező kezét. Ebből azonban még kár nem származik. Abból azonban igen, ha az alapos, megfontolt tervezési munka lezárása után — és most beszél­jünk csak ilyen esetről — a kivitelező a tervtől eltérően készíti el a házat. Hogy mi köze ehhez a tervezőnek? Ép­[ pen erről szeretnék szólni, de előtte, a helyzet érzékeltetésére — még ha szakmai körökben ismertek is ezek — hadd említ­sek meg néhány példát A sorozatban gyártott, közkedvelt „E" jelű, feszített vasbeton gerendákat a ma­gánerős építkezések igen nagy százaléká­nál, de a kisebb vállalati, szövetkezeti építkezéseknél is jelentős számban hasz­nálják. A gerendák szakszerűtlen beépí­tése következtében több esetben leszaka­dás is előfordult. Az anyagi kár mellett személyi sérülések, súlyos baleset is tör­tént. Sajnos, hosszan lehetne sorolni a kivi­telezésnél elkövetett hibákat, és félő, hogy most. a fnagánlakás-építés mennyiségi nö­vekedése során ezek a hibák nem is egye­nes arányban, hanem hatványozottan fog­nak jelentkezni, mivel a megfelelő minő­ségű, felelősségteljes szakmunkát végző kivitelező kisipari, szövetkezeti kapacitás nem tudja kielégíteni a megnövekedett keresletet. A tervek szerint növekvő há­nyadú magánerős lakásépítés azt a ve­szélyt hozza magával, hogy egyre több lesz a tervezettől eltérően megvalósított szerkezet, vagy az építőanyag-ellátás aka­dozásai miatt, vagy mert a nem megfelelő szaktudású kivitelező lebeszéli a laikus építtetőt a jó megoldásról, úgymond ..ol­csóbban is elkészíthető a ház" (például nem kell 60 centiméterre rakni egymástól a gerendákat.. elég az 100 centiméterre is; ió a téglatálca a födémhez tartozó bélés­test helyett, amit nehéz beszerezni; ha nincs Poroton falazóelem, jól lesz az Alfa. vagv a B—30-as is stb.). Mi tehát a teendő? A tanácsok szak­igazgatási szervei ellenőrzik ugyan az en­gedélyezési terveket, de a kivitelezés szak­szerűségének felügyeletét képtelenek el­látni. A lakhatási engedély kiadása előtti, szúrópróbaszerű ellenőrzés egyrészt nem elegendő, másrészt az eltakart munkák minőségi hibáinak megállapítására nem alkalmas. Különben is, a hibákat az épí­tés folyamán kellene megállapítani és ki­küszöbölni. nem pedig utólag konstatálni, amikor már sokkal nehezebben és drágáb­ban, vagy gyakorlatilag nem javíthatók. Közismert, hogy sokan — különböző szervezeti felépítésben —, és nagyon sokat tettek és tesznek. a magánlakás-építés könnyítése, fejlesztése érdekében. Mégis, a gyakorlati tapasztalatok alapján azt kell mondanom, hogy a kivitelezési hibák és az ezekből fakadó károk megelőzéséhez többet és mást is kellene tennünk. És itt térek vissza ahhoz a kérdéshez, hogy mi köze ehhez a tervezőnek? Régebben a tervezőmérnökök — szinte kivétel nélkül — tevékenyen részt vettek terveik megvalósításában, közvetlen kan­csel atban voltak az építkezésekkel. A jó építész ma Is irtneri mesterségének (így a kivitelezésnek is) minden fogását és az anyagot, amiből építeni kell. A minőség javítása érdekében ezekre az ismeretekre ke'l alapozni. Minden magántervező dolgozik valahol főállásban, de eg"általáo nem biztos, bngy munkabelvén rövid idő alatt elsajátítja vagv elsaiátíthatia az előzőekben emlí­tett ismereteket. De ha még rendelkezik is megfelelő tapasztalattal, nem mindenki és mindig figvel elkészült tervének kivitele­zésére. a kivitelezés minőségére. Vagy nyugodjunk bele, hogy „A kivitelezés egyetlen irányítója a kisiparos vagy kő­műves, a község technikai ízlésformáló­ja?" (Idézet Gungi Antalnak, a Magyar Építőipar 1983. 1—2. számában megjelent cikkéből.) A magántervezői tevékenység díjazásáról szóló 25/1981. (IX. 26.) sz. ÉVM—ÁH rendelet 3. § (4) bekezdésében olvasható: „A tervezési díj tartalmazza a tervezés tárgyát képező építmény vala­mennyi (szerkezeti, építészeti, szakipari, épületgépészeti, erőátviteli, hírközlési stb.) szükséges terv, költségvetés készítésének, továbbá a terv kivitelezéséhez kapcsolódó tervezői, művezetési (figyelemmel kísérési, tanácsadói, észrevételezési) tevékenység végzésének dí ját..." Miért nem kielégítő mégsem a tervezői művezetés? M iért fordul elő annyi eltérés a ter­vezett megoldástól, és ezzei együtt vagy elsősorban ezért, nem megfe­lelő műszaki megoldás, rossz minőségű ki­vitelezés. végső soron kár? Sok okot le­hetne felsorolni, de önmagában mindegyik csak részigazság. Mint ahogy az is csak részben segítene a helyzeten, ha a tervezők­től szigorúbban követelnék meg a műve­zetői kötelesség teljesítését. Nem várható el a kivitelezőtől, hogy például az Alfa íalazóelemes szokásos (hanyag) módon el­. készült fal teherbírását megítélje. Számos családiház-építkezésen figyelhető meg a falazóelemek olyan összeépítése, hogy a nem megfelelő habarcsterítés miatt az egymás feletti sorok csak fél felületen vagy még annyira sem fekszenek fel. Az ilyen eset könnyen katasztrófával végződ­het. A kőműves szempontjából azonban ez a hiba nem jelentős, mert a fugák kitöl­tetlensége csak addig látszik, amíg a fa­lat be nem vakolták. A tervező joga és kötelessége az ilyen hiba észlelése, haté­kony kifogásolása. Tőle várható, hogy sarkára álljon és ne engedje meg a terv­től való eltérést. Típustervről lévén sző, az adaptáló ter­vezőnek, illetve a kivitelezésért felelős műszaki vezetőnek kell „észnél lennie". . Inkább mindkettőnek, mint egyiknek sem. Annak ugyanis, hogy sok tervező nem fi­gyel tervének kivitelezésére, abba nem szól bele, egyik fő oka az, hogy kell ten­nie egy kivitelezésért felelős műszaki ve­zetőnek. A felelősség ezáltal nem­csak megoszlik, hanem egyenesen lekerül a tervező válláról. Pedig a felelős műsza­ki vezető technikus végzettségű is lehet! Nem minden technikus képes a kivitele­zés szakszerű felügyeletét maradéktalanul ellátni a tervezőmérnök segítsége nélkül, de ez nem is várható el. Általánosságban — a műszaki vezető fe­lelősségének hangsúlyozása mellett — nem lehet egyetérteni azzal, hogy a terv elké­szítésével, aláírásával, különösen ha csak engedélyezési terv készült és erről kell a részleteket megoldani, a tervező feladata véget ért. A tervezői művezetés során le­hetőség van az engedélyezési terv készí­tésékor nem eléggé átgondolt, elnagyolt részletek megoldására, az esetlegés ter­vezési hibák kiküszöbölésére is. Ahhoz, hogy az épületkárokat — az el­tört, leszakadt, tönkrement szerkezetekel kívül a rossz minőségű, műszakilag csök kent értékűeket is beleértve —, megelőz hessük, az eddigi magánépítői gyakorla­ton Változtatni kell. Ki védi, ki segíti a magánépítőt? Ki figyel oda, hogy a pénzéért jó munkát, jó minőségű épületet kapjon? Vajon ezt a külföldön is feszegetett kérdést elintézett­nek vehetjük azzal, hogy kötelező egy fe­lelős műszaki vezető nevének bejelenté­se? Hogv ez mit jelent a gyakorlatban, azt mindenki Oudja. Azt is kérdezhetném, hogy az „érdekeltekei" — az OTP-t és az Állami Biztosítót — miért nem érdekli jobban ez a probléma? A z OTP nagy összeget ad az építte­tőnek. Az Állami Biztosító az OTP­kölcsön odaítélésekor rögtön meg­köti a még csak tervrajzon levő épületre a biztosítást. Nem lehet közömbös az OTP számára, hogy az állam hozzájárulásával milyen épület készül, de az Állami Biz­tosítónak se lehet mindegy, hogy rossz minőségű munkából származó kárért fi­zet-e. és mennyit. Végső soron, közvetlenül vagy közvetett formában, de mégiscsak mindannyiunk zsebére megy a „játék". Krappai Sándor Javullak a vendégfogadás feltételei A vendégfogadás feltételei­nek' javításáról, az idegen­forgalmi fejlesztések lehető­ségeiről tanácskoztak a Mátra-bükki Intéző Bizott­ság kedden Egerben tartott ülésén. A bevezető előadást­j Juhár Zoltán belkereskedel­j mi miniszter tartotta a ma­| gyár idegenforgalom helyze­| téről és feladatairól. Molnár Károly, az intéző bizottság elnöke beszámolójában emlé­keztetett arra, hogy az 1958­ban létrejött Mátra-bükki Intéző Bizottság 25 éves fennállása alatt jól hasznosí­totta a tájat szerető embe­rek kezdeményező készségét, tenniakarását. A Mátra és a Bükk idegenforgalmi vonzá­sa jelentősen túlnő a regio­nális határokon. Az elmúlt negyedszázad­ban tartóssá vált a vendég­forgalom dinamikus növeke­dése. A 80-as évek elejére a Mátra és a Bükk forgalma megközelítette a kiemelt Udülőterületiek össznépessé­gének 30 százalékát. A szál­láshelyek száma az utóbbi években a vendégforgalmat is meghaladó mértékben nőtt. A vízellátásban alap­vető változás következett be a regionális vízművek ki­építésével, a közlekedésben sz M3-as autópálya megépí­tése, a Budapest—Eger kö­zötti közvetlen vasúti sze­mélyforgalom. a korszerűsí­tett autóbuszjáratok jelente­nek lényeges előrehaladást. v

Next

/
Thumbnails
Contents