Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-19 / 273. szám

•x Szombat, 1983. november 1*9: A betegágytól kiindulva Ez év január 1-én volt tiz esztendeje, hogy dr. Varró Vince egyetemi tanár elfoglalta a Szegedi Orvostudományi Egyetem 1. szá­mú belgyógyászati klinikájának igazgatói tisztét. Egy évtized az em­ber életében jelentős időszak, különösen akkor, ha ezt egy ilyen fontos intézmény vezetői székében tölti. Oktatás, gyógyítómunka és tudományos kutatás hármas követelménye határozza meg munkája jellegét. A jubileum kapcsán a Szegedi Akadémiai Bizottság és a SZOTE tudományos üléseinek keretében tavasszal a professzor ta­nitványai már beszámoltak azokról a vizsgálatokról, módszerekről és eredményekről, amelyeket a humán diagnosztikában és terápiá­ban értek el az elmúlt tiz esztendőben. A klinika, amely máig hü a Korányi- és Hetényi-iskola szelleméhez, azt vallja, hogy nem ele­gendő csupán ellátni a betegeket, hanem a betegáqytól kiindulva, az onnan kapott gondolatokat, elképzeléseket állatkísérleteken kipró­bálva. alátámasztva és igazolva kell visszatérni a betegágyhoz. Ép­pen ebből az elvből következően rendezik meg november 22-én. ked­den délután a SZAB székházának tanácstermében azt a tudományos ülést, amelyen az experimentális kutatások, az állatokon végzett kísér­letek és a kórélettani témák szerepelnek. — Ügy tűnik, a két tudomá­nyos ülésszak tematikája jelzi a műhelymunka két pólusát ts. Az egyik a humán diagnosztika és terápia, a másik tulajdonkép­pen alapkutatás. Varró profesz­szor többször foglalkozott már cikkeiben, előadásaiban e két ku­tatási terület kapcsolatával, köl­csönhatásuk fontosságával. — Az egyetemi klinikák olyan oktató, gyógyító és kutató mű­helyek, amelyeknek fontos, de nem egyetlen feladatuk a klini­kai kutatás, a humán diagnosz­tika és terápia. A felkészült szakembergárdának kötelessége, hogy az orvostudomány olyan részterületeivel is foglalkozzék, olyan alapkutatásokat is végez­zen, amelyeknek közvetlen klini­kai alkalmazása csak a távoli jövőben kerülhet szóba, netán meg is kérdőjelezhető. Vélemé­nyem szerint alapvetően téves az a követelmény, amely csak olyan alapkutatásokhoz járul hozzá és ad támogatást, amelynek ered­ményei már holnap bevezethe­tők a mindennapi gyakorlatba. A tudomány egész története azt bizonyítja, hogy sohasem lehet tudni, az alapkutatások során melyik pillanatban jön rá a vizsgálódó szakember olyan gon­dolatokra, amelyek új távlatokat nyitnak, s újabb termékenyítő ötleteket szülnek. Az egész or­vostudomány történetében dpntó fontosságú a/, alapkutatások ki­virágzása, a legtöbb új felfede­zés, mely gyakorlati alkalmazás­hoz vezetett, valamilyen alapku­tatásból sarjadt. — Sosem feléjtem el. hogy kis­gyermek koromban az öreg dok­tor bácsi azt mondta: az orvos legfontosabb műszere a száj, amellyel kérdez; a szeme, amely­lyei lát; a füle, amellyel hallgat; az ujja. amellyel tapint. Ma viszont műszerek, eszközök sokasága bástyázza körül a bel­gyógyászt. — Nagyon igaza volt annak a doktor bácsinak. Konkrétságá­ban is és jelképesen is. Mind­annyian azt valljuk, hogy az or­vos-beteg kapcsolat alapja, kiin­dulópontja a kölcsönös megis­merés, a személyes találkozás, az elbeszélgetés, az érzékszervi is­meretszerzés. Minden diagnoszti­kának és terápiának ez a rajt­köve. A modern eszközök alkal­mazása tulajdonképpen ezeknek az érzékszerveknek a finomítása, melyek során új, részletesebb és aprólékosabb ismereteket szerez­hetünk. Már a második, világhá­ború előtt voltak olyan műsze­rek — a mikroszkóp, vagy a szív elektrofiziológiai működésé­nek rögzítésére alkalmas EKG, a röntgen —, amelyek az emberi érzékszervek határainak kitágí­tásával részletesebb adatokat, is­mereteket szolgáltattak az or­vosnak. A második világháborút követően döntő változás követ­kezett be. A biopsziás eljárások során a szervekből piciny dara­bot metszenek ki, melyek döntő ismereteket nyújtanak a szöve­tek állapotáról. Az endoszkópia fölfedezése az üreges szervekbe vezette a belgyógyászt — vékony és hajlékony eszközök vezethe­tők a gyomorba, a vastagbélbe, a nyelőcsőbe, a has belsejébe, ahol szabad látótér alakulhat ki. Nem­csak minden parányi részletét nézhetünk meg, hanem szövet­mintákat vehetünk, fényképfel­vételeket készíthetünk, amelyet akár tévéláncra is kapcsolha­tunk. A legfrissebb, Amerikából származó hír szerint olyan en­doszkópot fejlesztettek ki, mely­nek segítségével miniatűr televí­ziós kamera vezethető az emberi testbe. Ugyanakkor fontos lépés volt a funkcionális diagnosztika továbbfejlődése is. Izotópok se­gítségével végigkísérhető a szer­vezetben bármely természetes anyag útja. nyomon követhető az izotóppal jelzett anyag kivá­lasztása, szervezetünkön belüli átalakulása stb. Sok igazság van annak a francia biológusnak a szavaiban, aki szerint módszere­ink technikai szintje tárja elénk a végtelenséget. Hisz — bizonyos határokon innen és túl — csak az észlelhető, amit műszereink érzékelni tudnak. — Nap mint nap olvashatunk híreket az orvostudomány fejlő­déséről, mind modernebb és kor­szerűbb műszerek, eszközök fel­fedezéséről, bevezetéséről. Ugyan­akkor nem múlik el nap, hogy ne figyelmeztetnének bennünket a nehezedő gazdasági körülmé­nyekre, a takarékosságra, a ha­tékonyságra. Milyen lehetőségei vannak egy vidéki egyetem kli­nikájának arra, hogy versenyben tudjon maradni, részese és szá­mon tartott műhelye lehessen a nemzetközi élnfezönynek? — A válasz igencsak ellent­mondásos lehet. Tíz év alatt óri­ási erőfeszítéseket tettünk, mely­nek eredményeképpen bizonyos profilokban elértük a modern belgyógyászat nemzetközi szín­vonalát. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy a belgyógyászat egészének világszintje számunkra elérhetetlen. De testvérintéze­Kinkkel, a 2-es számú belgyó­gyászati klinikával olyan mun­kamegosztást és együttműködést alakítottunk ki, mely épít a sa­ját profilokra, kizárja a tema­tikai és anyagi átfedéseket. Az l-es számú belgyógyászati klini­kán mindenekelőtt emésztőszervi és vesebetegségekkel, cukorbaj­jal és immunbetegségekkel fog­lalkozunk, s e területeken nincs szégyenkeznivalónk. Elvben — hangsúlyozom, csak elvben! — megvan a lehetőség mindazon vizsgálatok folyamatos végzésére, amelyek egy modern belgyógyá­szati klinikától ma elvárhatók. Hogy miért hangsúlyozom azt, hogy csak elvben? Hadd húzzak alá két, egymással szembenálló körülményt: az egyik az emberi tényező. Meggyőződésem, hogy klinikánk szakembergárdája bár­hol a világon .megállná a helyét. Alátámasztásként hadd mondjam el, hogy tíz év alatt heten nyer­tek kandidátusi minősítést (két kandidátusi disszertáció beadás előtt áll), egy munkatársam az orvostudományok doktori szintjét érte el. A huszonegynéhány or­vos mintegy fele tehát minősí­tett. Nyolc szakember töltött egyéves tanulmányutat világhírű külföldi intézetekben, hárman néhány hónapos tanulmányúton gazdagították szakmai képessé­güket. A másik tényező a műsze­rezettségi szint. Ez bizony eléggé labilis. Ha tréfásan szeretném érzékeltetni a helyzetet, akkor azt mondanám, hétfőtől szerdáig minden rendelkezésünkre áll, szerdától szombatig viszont min­dig hiányzik valami. Vannak nagyszerű és ritka gépeink, de például megdöbbentő és felhá­borító, hogy több százezer forin­tos készülékünk néha egy-egy kisértékű alkatrész hiánya mi­att működésképtelen. Van olyan műszerünk, amellyel a vékony­bélben már megtaláljuk a legki­sebb bevérzést, de lassan ott tar­tunk, hogy alapanyag hiányában a legegyszerűbb laboratóriumi vizsgálatot sem tudjuk elvégezni. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a négy megyét — a dél­magyarországi régiót — ellátó klinika e célt szolgáló röntgen­készüléke nem működik, így a betegeket speciális vizsgálatra a női klinikára kell átküldeni. A szakterületek önállósodása foly­tán a klinika épületében már négy intézet működik, rajtunk kívül a röntgenklinika, az önálló endokrinológiai és izotópdiag­nosztikai osztály. Csoda-e, ha ilyen körülmények között az itt felhalmozott szellemi kapacitás a műszerpark teljes ütöerejét csak időnként tudja kihasználni. Pe­dig az elvárás jogos: egy adott betegség diagnosztizálásához és terápiájához a klinika ehhez szükséges teljes arzenálját fel kell használni. Belátom, hogy bármennyire is segítené mun­kánkat például egy komputer­tomográf, erre a mai valutáris helyzetben nincs lehetőség. De az, hogy az egyetem egyetlen használható rétegfelvételt készítő készüléke hosszú ideje működés­képtelen, felfoghatatlan számom­ra. A meglevő műszerek és esz­közök folyamatos működtetését feltétlenül biztosítani kellene. — A professzori iroda falán elismerések, kitüntetések, tiszte­letbeli tagságokról szóló okleve­lek. Közöttük a két legfrissebb. Az egyik arról tudósít, hogy dr. Varró Vincét az amerikai gaszt­roenterológusok szövetsége tagjai közé választotta, a másik pedig azt igazolja, hogy a Leopoldina össznémet Természettudományi Akadémia tagja lett — Az előbbi a világ legna­gyobb gasztroenterológiai szö­vetsége, remélem, hogy jövő évi kongresszusán ott lehetek. Külö­nösen büszke vagyok arra, hogy az 1600-as években alapított, Halléban működő Leopoldina tagjai sorába választott. Ez az akadémia ma is mindkét Német­ország természettudósainak egye­sülete, elnöke NSZK-beli, szék­helye az NDK-ban van, tagjai­nak fele német, másik fele kül­földi tudósokból tevődik össze; nemcsak orvosok, hanem elsősor­ban természetkutatók. Tagja volt a Leopoldinának például Hum­boldt, Kapica és Curie asszony is. Mindez, úgy gondolom, a sze­gedi intézet tudományos minősí­tése is. Rendkívül fontos a mai tudományos életben a személyes kapcsolatok kiépítése. Hadd em­lítsek erre példát. Tudományos tanácskozásokon, baráti beszél­getéseken alakul ki olyan kon­taktus, melynek nyomán a sze­gedi klinikán dolgozó fiatal or­vosokat külföldi intézetekbe küldhetek tanulmányútra. Ott ők újabb ismeretségeket kötnek, s ha elégedettek munkájukkal, az ajtó nyitva áll a következő sze­gedi szakembernek is. A nemzet­közi tudományos életben a ku­tatási eredmények megítélése bizalom kérdése. Nemrégiben nemzetközi vita folyt arról, vajon a legkvalifikáltabb szaklapok közöljenek-e kis, távoli országok intézeteiből érkező cikkeket. A laikus azt gondolná, miért ne, hisz a tudományos eredmények­nek objektíveknek kell lenniük. De igazoljá-e valaki, hitelesíti-e egy-egy ismert szaktekintély vagy intézgt neve ezeket az ered­ményeket? Amerikában nemré­giben közzétettek egy felfedezést, melyről kiderült, a kutató blöf­fölt, nem végezte el a bizonyítá­si eljárást, csak a teóriát közölte, mint eredményt. Volt bocsánat­kérés, szerecsenmosdatás, s a kutató ezt a bélyeget még akkor is viselheti, amikor kiderült, hogy egy másik tudós elvégezte a kísérleteket és igazolta a fel­tevést. Egyszóval a bizalom a tudományban is fontos. — Milyen érzésekkel ül be a 22-i jubileumi tudományos ülésre? — Tulajdonképpen elégedett ember vagyok. Ügy érzem, a kli­nikán nagyszerű munkatársi gár­da kovácsolódott össze az elmúlt évtizedben. Hatalmas a tempó, ambulanciáinkon egy hónap alatt több mint kétezren fordulnak meg, 400—600-szor áll meg a mentő a kapunál, s évi több mint négyezer beteget gyógyítunk. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezt a tempót csak részben kény­szerítik ránk a külső körülmé­nyek: a profilosztályok, szak­ambulanciák tevékenysége mun­katársaim önkéntes, belső indí­tású munkájának eredménye. Néha azért vagyok szomorú, mert úgy érzem, többre képes szellemi kapacitás szorul a falak közé, s ezt kellően át nem gondolt., szubjektív forrásokból táplálkozó akadályok fékezik le. Magam a gasztroenterológiai munkacso­portok kutatásában veszek részt. Végzem a munkámat úgy. ahogy azt kötelességérz°tem diktálja. TANDI LAJOS Csongrád megye gazdasági földrajza A fózsef Attila Tudomány­egyetem Gazdasági Föld­rajzi Tanszéke gondozásá­ban, megyei kutatók bevonásával készült kiadvány a legújabb ku­tatások alapján álló szakmai anyagot közöl. (A kötet főszer­kesztője dr. Krajkó Gyula, szer­kesztője Mészáros Rezső.) A Dél­Alföld gazdaságföldrajzát elem­ző. Békés megyéről korábban el­készült kötet folytatásának is te­kinthető. A két kötet tematikája sok megegyezést mutat, bár ará­nyaiban eltérőek. Jelentős előre­lépést ielent. hogy A művelődé­si és az egészségügyi-szociális fejlődés fő vonásai, valamint Az infrastruktúra című fejezettel bővült. A kötet, annak ellenére, hogv nyolc szerző munkája, egy­séges koncepciót követ, bár né­hány helyen a témák sajátossá­gai következtében átfedések is vannak. A gazdasági összefüggéseket szemléltető színvonalas ábrák, a fényképek nagyszerű illusztrációt nyújtanak a megye megismerte­téséhez. és jelentősen emelik a kötet esztétikai megjelenését. Az első fejezet A természeti környezet adottságainak és erő­forrásainak értékelése (Andó Mihály) címen a megye termé­szeti adottságairól nyúit széles körű áttekintést. A szerző a földtani, a geomorfológiai, a víz­földrajzi. az'éghailati és a talai­földrajzi viszonyokat ismerteti. Gondosan fejti ki a természetes élővilág szerepét, változásait. Az egyes alfejezetek általában ará­nyosak. de a Tisza árvizeiről, különös tekintettel a Szegedet romba döntő. 1879-es árvízről, bővebben megemlékezhetett vol­na. A megye termálvízkészlete is részletesebb ismertetést érdemel­ne. A természetvédelemmel fog­lalkozó fejezet helyesen értékeli védett természeti értékeinket, a káros hatásoktól való óvását és megőrzését. A társadalmi, gazdasági fejlő­dés fő vonásai (Komócsin Mi­hály) című fejezet rövid átte­kintést nyújt a felszabadulás előt­ti gazdasági, társadalmi viszo­nyokról. Rámutat a megye törté­nelmi hovatartozásának viszon­tagságaira és az ebből eredő tör­ténelmi elemzések nehézségeire. Jó áttekintést nyúit a napjaink gazdasági-társadalmi fejlődését befolyásoló tényezőkről. A fel­szabadulás előtti negyedszázad történelmének ismertetése folya­mán elemzi a területi változá­sokból származó gazdasági hatá­sokat. különösen az ipari fejlődés elmaradásának okait. A felsza­badulás utáni gazdasági fejlődést négy időszakra tagolva, ismerte­ti. nagy gondot fordít a tulajdon­viszonyok alakulásának, a mező­gazdaság és az ipar sajátos fej­lődésének. valamint a továbbfej­lesztés irányainak elemzésére. A népességgel foglalkozó feje­zet (Krajkó Gyula) ismerteti a megyében lejátszódó mozgásfo­lyamatokat. Gondos áttekintést nyújt a természetes szaporodás tényezőiről, a vándorlásokról, a népesség koncentrálódásáról. A táblázatok egy része ötévenkénti bontásban, igen részletes tájé­koztatást nvújt a változásokról. Az ábrák világosak, jól érthetők. Különösen hasznos a vándorlások irányait feltüntető ábra. amely­ből kitűnik, hogy a megve ipari fejlődése olyan fokot ért el. hogv az ország jellegzetes ipar­vidékei már nem jelentenek vonzást. 1978-tól Csongrád me­gyének vándorlási többlete van. Érdekesnek tekinthető a népes­ség várható alakulásának táblá­zata. valamint a születésszám meghatározására alkalmas mate­matikai formula bemutatása. A feiezet részletesen tárgyalia a népesség gazdasági aktivitás sze­rinti megoszlását, a főbb népgaz­dasági ágakban dolgozók arányát. M űvelődéstörténet a követ­kező rész (Koncz János). ismerteti a közművelődési intézmények, kutatóintézetek ki­alakulását és fejlődését. Szól a felszabadulás előtti iskolázottság­ról. a népművelési tevékenység­ről. különös tekintettel a munkás kulturális egyletek helyzetéről. Külön elemzi a felszabadulás utáni kulturális kibontakozás el­ső évtizedét, maid az ezt követő negyedszázad egyenletes fejlődé­sét. Éhhez kapcsolódik az egész-. ségűgyi ellátás történeti fejlődé­sének ismertetése. A településekre vonatkozó ta­nulmányok (Tóth J.. Takács M„ Rudi J.) széles körű megalapo­zottsággal foglalkoznak, a fejlő­dés természeti és társadalmi té­nyezőivel. a népmozgalommal, összefoglaló táblázataik, a Jól szerkesztett ábrák kitűnő képet nyújtanak a települések népes­ségszám-változásairól. a népese­dési csúcspontokról, a bel- és külterületi népességről, a telepü­lések funkcionális típusairól, a lakásállományról és a kommu­nális ellátottság minőségi viszo­nyairól. Külön értéke a könyv­nek. hogy foglalkozik a centrum­települések hierarchiájával és a vonzáskörzetekkel. A feiezet következő része a városokkal, falvakkal és tanyák­kal foglalkozik. A megye öt vá­rosának történelmi fejlődését, je­len viszonyait, távlatba mutató terveit a falvak általános átte­kintése. maid csoportosítása kö­veti. A könyv helyes történelmi távlatban és megfelelő szemlélet­tel tárgyalia a tanvavilág kiala­kulását. szerepét, jövőjét. Az infrastruktúrával foglalko­zó feiezet (Abonyiné Palotás J.) sokoldalú mutatórendszer fel­használásával ismerteti a megye relatív fejlettségét, összehasonlí­tásokat tesz más városokkal, rá­mutat a kedvező állapotokra, de felhívja a figyelmet a megoldan­dó feladatokra is. I parunk általános jellemzését adó fejezetben Krajkó Gyula részletes történelmi ismerte­tést nyújt a megye ipari fejlődé­séről. a ielen helyzetről és a távlati feladatokról. Sok táblá­zattal és ábrával illusztrálva te­szi szemléletessé mondanivalóját. A területi fejlettségi szint számí­tására vonatkozó módszer hasz­nosnak ítélhető és jól kifejezi a megye városainak, járásainak el­térő iparosodottságát. Az ágazati vonatkozású alfejezet (Abonyiné Palotás J.) ipari főcsoportonként jellemzi a megye iparát. Foglal­kozik az iparban foglalkoztatot­tak számával és annak országos vetületével, a technikai ellátott­ság színvonalával, valamint a mennyiségi mutatókkal. A kőolaj- és földgázbányászát részletesebb kifejtést érdemelt volna, de a kohászattal, gépipar­ral, építőanyag-iparral, vegyipar­ral foglalkozó alfejezetek ará­nyosak. jelentőségüknek megfele­lő helyet kaptak. Az ipar törté­nelmi fejlődése folyamán nagy szerepet betöltő könnyűipar sok­oldalú jellemzést nyert. Egy­aránt képet kapunk a nagy ha­gyományokkal rendelkező ágaza­tokról és az újabbakról. A textil­ipar részletes elemzése mellett kár, hogv netm került név sze­rinti megemlítésre az exportban is jelentős szerepet betöltő Hód­mezővásárhelyi Divat KötötPru­gyár. A sokoldalúan bemutacott élelmiszeripar jól kifejezi a me­gyének ebben az ágazatban or­szágosan kiemelkedő szerepét. A megye mezőgazdaságát vizs­gálva (Mészáros Rezső), nagy gondot fordít a szocialista nagy­üzemi mezőgazdaság létrejötté­vel. a területi koncentráció, a szakosodás, a kooperációs és in­tegrációs kapcsolatok kibontako­zása. az iparszerű termelési rend­szerek elterjedése terén elért eredményekre. A mezőgazdasági termelés alfeiezetei. mint a nö­vénytermesztés. szőlő- és gyü­mölcstermesztés. állattenyésztés, kifejező ábrákkal mutatják be a megye különböző területeinek ágazatonkénti intenzitását. A gazdálkodás színvonalát bemuta­tó összevetés az egész Dél-Alföld térségéről nyúit átfogó képet. A kötet záró fejezete (Krajkó Gv. munkája) ismerteti a megye közlekedésföldraizi helyzetét. a történelmi előzményeket, a szál­lítási kapcsolatokat, a szerkezeti sajátosságokat. Szól a vasutak és közutak forgalmáról, a település­központok megközelíthetőségi vi­szonyairól. • • Ö sszefoglalva megállapítha­tó. hogy a kötet nagysze­rűen kifejezi Csongrád megye országos viszonylatban betöltött gazdaságföldrajzi sze­mét. jelentősen gazdagítja a te­rületre és a környékére vonatko­r> ismereteket. DR. MOHOL1 KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents