Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám

o MZDM Szombat, 1983. október 8. S zeged sok évszázados történetében megha­tározó dátum 1944. október 11. Nem csu­pán históriai határvonal, de létünket, életünket meghatározó sorsforduló; Olyan állo­más. mely sok-sok történelmi vihar után, s a minden eddiginél pusztitóbb második világhá­ború szörnyűségeit követően. 39 évvel ezelőtt új fejezetet nyitott e város történetében, az ország első nagyvárosára virradt a béke első napja. Fenves lap. nagyszerű dátum. Joggal lehetünk büszkék 1944. október 11-re. mert Szeged fel­szabadulásában es az azt követő időszak törté­netében jelentős esemenyekkel írta be nevel. Itt tartotta első legális hazai ülését a kommunista part. itt alakult meg a Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front, itt indult meg a politikai könyvkiadás, itt kezdett el dolgozni, termelni, remenykedni és bízni az ország népenek egy resze. S ez a munka, ez a mindennapi küzde­lem azóta is tart. Szeged az elmúlt 39 eszten­dőben megkétszerezte lakosságát, fölnevelt es útjára bocsátott néhány generációt. Az ünne­pen emlékezünk, és fölmérjük mai helyzetünket, holnapi feladatainkat. Ezt tesszük Magazinunk e két oldalan is. Vallomások Szegedről CSIKÓS-NAGY HÍJ .A államtitkár I! u (lapost ...Eletemből 16 évet töltöttem szülővárosomban. Ebből negy ev az elemi iskolában, további négy ev a tőszomszédságában levő egyetem jogi karún telt el. Apám azt szerette volna, ha ügyvédi irodáját viszem tovább. Ezért né­hányszor magával vitt amikor parasztcsaládokhoz örökösödési ügyekben 6zálltki. Ügyvéd ugyan nem lettem, de sok élmény hal­mozódott fel bennem. A Szeged környéki tanyavilágot nia ns na­gyon közelinek erzem magam­hoz. Az egyetem irtán a fővárosba kerültem. Attila Szegedre csak látogatóba járok néhány órára, esetleg napokra. Így figyelemmel kíserhetem a varos fejlődeséU ürülök, hogy Szeged felszaba­dulás utáni felvirágzásához né­hány téglaval en is hozzájárul­hattam. Néhai Dénes Leó 1951­beu győzött meg arról, hogy pusztán ha tarmenü lek vese mi­att Szegedről nem lehet teljesen megfeledkezni. Akkor az Orszá­gos Tervhivatalban dolgoztam, es utolsó aktuskent közreműköd­hettem abban, hogy az 1952. évi terv Szeged számára új lakóház­építés beindítását biztositatta. Égy évvel később, rrunt a helyi­uror? miniszter első helyettese a tápéi gyékény haz létesítésénél bábáskodhattam. Egy alkalommal még a szövetkezeti elnök. Nagy János vendégszeretetét is élvez­hettem, sőt a gyékényaratók szí­ves meghi vásara k.öaos ebéden is reszt vehettem. Lebbencslevest azóta sem. ettem. Az elmúlt evekben leginkább, mmt a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke nyíbk alkalmam szagedi latugatásoltra. különböző rendezvényeken előadások tartá­sára. Talán mondanom sem kelL mennyire szívesen teszek a meg­hívásoknak eleget Amikor nem­rég a megyei tanács által létesí­tett oktatási központban vendé­geskedtem. Láttam Újszeged cso­dálatos fejlődését. De azért szép woit a régi Újszeged is. Ezt ve­lem együtt jól tudják azok ars. egyetemisták, akik a harmincas években az üjszegedi parkban készültek a szigorlatokra. A kö­ofcíjleítaras pénzt hozott Szeged' nek. de az ízlés már akkor is meg volt. és ez a kettő ma az ország egyik legszebb pontjává emelte a várost... KKWYO FKRKNO Iwgi iNnuivew RaihieNÍ A bezárt színház előtt sittaiva rnzrinbe jut. amikor- a felszaba­dulás utan először nyitotta meg a színház a kapuit, és a nyitó­hangversenyen magam is játszot­tam a lelkes közönségnek. Eszem­be jutnak a korzó zöldjében megrendezett muzsikáló nyári esték, ahol néhány alkalommal koznenűknoMiem. Dc eszembe jut, sajncc, ami ezt meg­előzte 1944. március 19-e, a ne­met fasiszta megszállás. És itt most nem azokról szeret- ' nek megemlékezni, akik elnyer­tek büntetésüket, es gyermekeik, unokáik már mit sem tudva azokról az időikről tisztességes állampolgárokként élik életüket Nem is azokról a jelenkori tör­ténelem által már feltárt, ismert emberekről, akik felemelték sza­vukat a deportálásokkal szem­ben, hanem egy „kis emberről", Tóth pályamesterröL Szegeden volt egy munkaszol­gálatos század, mely a vasútépí­tésnél dolgozott s amelyhez en is tartoztam. Nos. Tóth pálya­mester — többek között — nem kevesebbre voli kepe*. mint ar­ra, hogy kézihajtanyán néhány munkaszolgálatossal odagördül­jön a csendőrök és SS-ek által őrzött, deportálásba indított, em­berek marha vagonjához, hogy a 80—90 emberrel zsúfolt vagonba vizet, gyümölcsöt adhassunk be. Aki ismeri az akkori idők ..igaz­ságszolgáltatását". ' az tudhatja, mi járhatott ezert a magatartá­sért. Tóth palvamester okos em­ber volt — gondolom ő is tudta. Mégis miért tette? Hiszen alig ismert bennünket, és még csak köszönetet sem várt érte. Bizo­nyára humánumból. Árért én itt most mégis hadd köszönjem meg neki. LEVENT>EL LÁSZLÓ osztályvezető főorvos Budapest „.Gyalog érkeztem Szegedre 1944 novemberében. Sorköteles korban, 1941. október 13-án vo­nultam be munkaszolgálatra Kassara. Pontosan három évre rá, 1944. október 13-án szöktem meg Baján. Ott ért a felszabadulás. Más­nap már dolgoztam a kórházban. Novemberben jött a hír, hogy Szegeden megindult az egyetem. Nekem a tanulásban nagy kiha­gyásom. pótolnivalóm volt. Hiá­ba marasztaltak, elindultam. A bonctanon, ahol dolgoztam, kap­tam meleg ételt, és decemberben már kollokváltam a félévre elő­írt tárgyakból. Nem rendezked­tem be Szegeden, csak lestem a napot mikor indulhatok Pestre, családom után. Január második felében orosz naftaszállitó vonat­ra kapaszkodva érkeztem a még ostromlott Budapestre Másfél év után láttam viszont a felesége­met és akkor Ismertem meg 10 hónapos Juli lányomat. Kiéhe­zettek, legyengültek voltak. Szü­leimet is kibombázták, nem volt hova legyünk. Egy lepedőnk ma­radi. azt nyakamba kötöttem, abba tettem Julit meg a pelen­káit, és elindultunk Szegedre. Egv hét múlva erkeztünk meg ismét csak gyalog. Rokonunk nem volt Szegeden, de idegenek befo­gadtak, kenyeret, meleg szobát, fekhelyet kaptunk a gyerekkel — és még melasz is volt a piacon! Február elején Mari. a felesegem i» beiratkozott az-«gsetemce. Dol­goztunk a kórházban, a konzerv­gyárban, a szövettanon. Eletem legboldogabb hónapjai tavaszodtak rám Szegeden. Egy szobái, már fűteni tudtunk, a kézitáskában naponta hazahozott tüzelővel, megszűnt az ehezés (kaptunk enni a menzáról), sze­retteim közt lehettem, tanulhat­tam, dolgozhattam. Mind több szeretetet, figyelmet kaptam — talán a gyerek és Mari szorgal­ma, kedvessége miatt — a diák­társaktól, az ápolt betegektől, a szomszédoktól, a konzervgyári munkásoktól, a piaci árusoktól De a menzán is teli kanállal, a sűrűjéből kaptunk, mert mi né­gyén ettük meg a két adagot. Ezek első emlékeim Szegedről. Szigorlataim jól sikerültek. Nyá­ron már bejártam a MADISZ-ba, Komócsin Zoltán. az akkori MADISZ-titkár felfigyelt ránk, minket küldött le Marival Bala­tonlellére, az országos diákkon­ferenciára. Ez a het meghatározó elmenv volt szamomra. Nemcsak mert először voltam életemben a Balatonon, hanem mert megis­merkedtem a pesti diakvezetők­kel, a Győrffy-kollégistákkal — élükön Kardos Lacival. Megis­' mertem Veres Pétert Karacsony Sándort, Révai Józsefet. Horváth Zoltánt, Erdei Ferencet es sok olyan politikust, írót, akiknek csak a nevét tudtam, hallottam addig — vagy az úisagban olvas­tam. Megbabonázták lelkesede­sükkel, eszükkel, az új világ igeretevel. Most már a család és a tarru­Las mellé az ifjúsági mozgalom gondja es oromé is beköltözött hozzánk. A Mária-kongreganis­lákkal összefogva a Mensa me­dica elindítása, majd pesti min­iára (de annál politikailag nyi­tottabban) a Medikus Kör szer­vezése, a MEFESZ életrehívása voltak mozgalmi munkánk főbb állomásai. A mi sajátos szegedi „mini történelmi kompromisszu­munk" eredményeként a szegedi MEFESZ elnöke Dávid Kata, a Mária-kongregáció elnöke lett. Titkári minőségemben kitűnően tudtam dolgozni vele, barátsá­gunk máig is eleven. 1946-ban már szerveztük az első szegedi kollégiumot, a Móriczot. Ebből rajzott ki az Apáthy István me­dikus kollégium 1947-ben: előbb az alsóvárosi MADISZ helyisé­geiben. a Bem utcában, majd a Dóm téren, a volt Szent Imre kollégiumban laktunk. 1947-ben vette át a nagyszegedi pártbizottság irányítását Zöld Sándor. Ez meghatározó volt nemcsak a szegedi politikai ve­zetés, de az értelmiségi, az egye­temi politika terén is. Egyénisé­ge, politikai felkészültsége, lé­nyeglátása. borotvaéles esze le­nyűgözött. Biztos vagyok benne, hogy szemlélete, az ő valóban népfrontos politikája közéleti vonzódásomra. irányultságomra máig is meghatározó, ö vitt be — nehéz érvekkel legyőzve ellen­állásomat — a nagyszegedi párt­bizottságba. és 1948-tól. szigorló évemben, a pártbizottság ifjúsági titkara lettem, majd 1960 januar­tól az egyetemi pártbizottság tit­kára. Eseményekkel, élményekkel zsúfolt néhány év. Családi, sze­mélyes örömök. 1947-ben szüle­tett fiam, Ádám János. 1949-ben sub alurea Almae Matns dokto­ráltam. Munkasikerek, a tanulás, a tár­sadalmi cselekves lehetősége, a közösségi élet a mozgajomban, a kollégiumban, a nepi kollégiumi varázs ... Mindez szamomra Szeged ... .. . Azért is szeretem Szegedet, mert tele vagyok jo kivúnsaggal iranyaban. A mi szegedi fiatal eveinkre emlékezve azt kívánom, hogy legyen Szegednek nyugta­lan, jóért lázadó, társadalmi cse­lekvést igénylő reformnemzedeke. Legyen — ebben az értelemben — fiatalnak maiadó értelmiségé, ahogy Zöld Sándor is elképzelte. Olyan értelmiségé, amelyik érte­keket ment, megőrzi, de alkot is­Es ha megalkotta, akkor legyen balorsága felmutatni, es nem­csak másodhegedűsnek maradni. Különösen, ha olyan felhalmo­zott vagy megalkotott értékekről van szó, amelyek túlmagasodnak a város vagy akár az ország ha­tarain SOMOGYI TÖTH SÁNDOR író, szerkesztő Budapest i Az idő kényszerű pergetése közben sokszor rádöbben az em­ber, hogy szilárdnak hitt igazsá­gai kétségesek, olykor szinte egy idegen magánigazságnak látsza­nak. 1943-tól 1949-ig éltem Szege­den, egyesztendős megszakítással — és a megszakítás 1944 júliusá­tól 1945 áprilisáig tart. Látható, a kényszerű távollét épp az iszo­nyat ideje, amikor Magyarország az ojtozi szorostól Sopronig had­szintérré vált. (Ojtozt azért em­lítem meg, mert 1944 nyarán munkatáborba rendeltek, s július havában egyetemi és főiskolai társaimmal az ojtozi szoros fö­lött, a hegyekben lövészárkokat ástunk: lövészárkokat, aróelyék­ből sohasem lőttek. Közismert, hogy a szovjei hadsereg déli szárnya a hegykoszorút mefike­rülve jutott a Kárpál-meden­cebe.) A front mar dörögve közele­dett. amikor én — anyám, part­fogóim, rokonok es szomszédok (•szinte megbotránkozásara — frissen szerzett tanítói diplomá­mat nem rendeltetés szerint hasz­náltam, hanem egy irathoz mel­lékeltem. amelyben felvételt kel­tem a Szegedi Tanárképző Főis­kolára. (Akkori konoksagomat ma sem tudom kielégítően magya­lázni. Minden és mindenki a döntésem ellen szólt: egyedül maredt, s özvegységre jutott anyám könyörgése, a szegénység, a közeledő front, az általános fe­nyegetettség, tanárpártfogóim szerénységre intő szava.) Fölvettek..; Második érkezésem idején, 1945 áprilisának első napjaiban, bar a kivérzett, kifosztott nemzet még éppencsak éledezett — Sze­ged régi, rendezett, szép arcával fogadott, helyén volt a dóm, sértetlen a Széchenyi tér, a kli­nikák sora, az egyetem, sőt a főiskola es a kollégium épülete is — ámbátor sok' helyütt szov­jet katonák voltak beszállásolva. A háború javaban folyt — en meg az alapvizsgámra készültem, egyetemi előadásokra jártam, meg a marxista tanítassal ismerked­tem, nepi kollégista barátaimmal új nevelési koncepcióról álmo­doztunk (a „teljes ember" esz­ményével a középpontban) — és igen, arra emlékszem, hogy foly­ton éheztem, de arra nem, hogy ez szenvedést okozott volna. Csak tétova emlékeim vannak, miből éltem: segély pénzek, az olvadó papírpengőkben kiutalva, anyám csomagjai — ha megérkeztek — egy-két tanítvány, csalánfózelék az egyetemi menzán. Később is hasonlóan éltem, 1947 szeptem­beréig, amikor is a Népi Kollé­giumok Országos Szövetsége ki­nevezett a Kálmány Lajos kollé­gium igazgatójának. Ez tréfásan hangzik, de nem volt tréfa. Va­lóban igazgatóként kezdtem, s ez önmagában inkább nyomasztó volt, mint felemelő. Ügy látszik,­a küldetéstudat előbb születik az emberben, mint maga a külde­tés ... ... Az én szegedi emlékképe­imi visszatekintve csöppet se ambivalensek. Pedig tudván tu­dom. hogy a régi világ — a ma­gyar világ is — recseg ve-ropog­va. jajgatás, halai és kínok közt epp ez időben múlt ki — es az új is szörnyű gyötrelmek árán keletkezett Részletek a Somogyi-könyvtári Műhely 1983. 2—3. számanak összeállításából. KASS JÁNOS RAJZAI, 5—6. OLDAL

Next

/
Thumbnails
Contents