Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-22 / 250. szám

Szombat, 1983. október 22. 3 A falat két oldalról kell bontani Társadalmi ügyekben kockázat jósolni. A mi nemzedékünkbe beleivódott, hogy jövöre jobb lesz. mint tavaly volt. tíz év iiMulva, híisz év múlva pedig annyi minden másként lesz, hogy mai esszel fölfogni 6e tudjuk. Változnak a körülményeink, es változnak az emberek is. Statisztikák özöne a bizonyíték rá, de sokszor a cáfolatot is statisztikák adják. Mert ha minden mindig ügy menne, ahogy elgondoltuk. ötven év múlva már olyan jók lennénk mi magunk is. hogy talpon mennénk a mennyországba. Ne jóslatnak vegyük tehát dr. Szirtesi Zoltán. dorozsmai orvos szavait, inkább jó erős bizakodásnak. Azt mond- . ja. ha észre tudjuk venni a fejlődést, ós nem hagyjuk megállni. a következő nemzedékváltásra megszűnik a cigánykérdés Kiakundorozsmán. — Nem lesinek cigányok? — Biztosan lesznek. Aki azon erőlködik, hogy ezt az etnikumot. megszünteti, rossz úton jár. — Asszimilálódást szoktunk emlegetni. — Nem jó szó erre a folyamatra. Vegyük azt a tényt, hogy a cigány is magyar állampolgár, tehát választási joga, szabad akarata. hogy asszimilálódni akar, vagy megmaradni cigánynak. — A megmaradás nem a mostan i állapot rögzítését jelenti? — Aki így értené. nagyon félreértené törekvéseinket. Mi integrálódásnak szeretjük mondani. — ön cigány származású, és orvos. Asszimilálódott. vagy integrálódott? 1 — Ha elfelejtettem volna, honnan jöttem, ha megtagadnám saját múltamat és minden ősömet, akkor ta lehetnék orvos Dorozsmán. Sajnos, sokan vannak közöttünk, akik ezt az utat járják. Ahogy paraszti származását ta letagadja sok értelmiségi. De orvos vagyok akkor is, ha nemcsak a bőröm színe árulkodik származásomról. hanem ápolom a szellemi rokonságot, őrzöm a nyelvünket, és mindent elkövetek fajtám fölemelkedéséért. — Ábrándnak tűnik, hogy egy generációváltás eleg lesz. — Ha a folyamatot és * szándékot együtt látjuk, nem tűnik ábrándnak. Amikor a faluba jöttem tizenhárom évvel ezelőtt. még • rongyos ruhában jártak, kukáztak és kéregettek az emberek. És putri volt. Most egyik sincsen. — Von helyette Búza utca. — Abban látom a nagy különbséget, hogv a Búza utcából van kiút. Most kell vigyáznunk, ki hová épül be. Eljár dolgozni, társakat keres. Ha a tengö-lengö lumpenek közé kerül, nincs ereje tovább lépni, ha rendes munkások közé, akkor őket igyekszik követni. A munkahely 1ud segíteni legtöbbet. Tudom, áldozatos dolog megtanítani arra, amit soha nem csinált. de százával sorolhatnám a példa-, kat. hogy megéri. Hiú ember a cigány, itt lehetne legkönnyebben megfogni. Büszke tud lenni arra. hogy kiemelkedett. A becsületére is büszke, bár itt a mérce mindig ugyanaz,'mint f többi embernél. A következménye is más, ha a becsületében érzi megsértve magát. — Hadd nézzem egy kicsit n" iskola oldaláról is ugyanazt. Hányan érettségiztek a cigányiskola növendékei közül? ' — Eddig még egv se jutott el addig. A város tövében, a kulturális centrummal szinte egybenöve élt a dorozsmai cigányság, mégsem csak a várostól maradt el. hanem az ország 1öbbi cigányától is. Nagyobb tehát a hátrány. nehezebb behozni. Megszűnőben van a cigányiskola. talán etéői. gyorsabb fölzárkózást várhatunk. , — Bocsánat, éppen a cigányiskolától vártuk a gyorsabb fölzárkózást. — "Két nagy érdeme van ennek az iskolának: hogv megalakult. és-hogy megszűnt. Azt hiszem. késtünk a megszüntetéssel. Addig halaszthatatlan szükség viatL-.r%..-auu£ ra, kellett szorítani a szülőket, hogy iskolába járni muszáj. Szerencsésebbnek tartom a cigányóvodát, kicsi korban tud fölkészíteni, de jó lenne azt hiönünk, hogv az is csak ámeneti lesz. Amíg Búza utca van. addig cigányóvodára is szükség van. — Cigányóvónővel? Hiszen integrálódásról beszéltünk. — Kellene, de nincsen. Legalább egy olyan lány kellene odg, aki elvégezte a nyolc' osztályt, és cigány. Segéd óvónőnek, vagy ilyesminek. Tessék elképzelni. bemegy a gyerek az óvodába, ott az óvó néni. és nem értik egymás szavát. Ülj le, lányom! Nem érti. Gyere ide! Nem érti. Olyan erős gátlásokat építünk bele. amit csak sokára tud levetkőzni, ha egyáltalán lé tudja, pedig jót akarunk. Tolmacsnak kellene a segéderő. — Föltehetem a kérdést? Miért nincsen ciaány nyelvet beszélni tudó ovónö? — Néhány év alatt lehetne pótolni a hiányt. Ha nincsen, képezni kell. Itt jön a cigányságból kiemelkedő értelmiségi példája: legyen példakép, hogy legyen kit követni. Kimondhatatlanul haragszom a struccpolitikát folytató tanult cigányokra. Van cigány származású tanár: miért nem segít? Cigány származású színész: miért nem jön ide előadást tartani? Nagy az igyekezet a társadalomban, hogy segítsen, ők meg félrehúzódnak? — Látom a népművelők akaratát is. — Öröm hallani, hogy itt vagy ott cigányklub alakult. Nagy erő lehet benne. Jó lenne. ha egyik klub eljönne a másikhoz, keresik is már a kapcsolatot egymással. De gondoljuk meg azért, csak ez a megoldás a jó? Az. hogy jöjjön be a klubba, ha szórakozni akar? Ha művelődni akar? Menjen ki a klub is néha! — A Búza utcába? Nincs ott hely. — Én ta kimegyek, leülök egy fatönkre, körülülnek, és beszélgetünk. Én orvos vagyok. nekem kötelességem orvosi dolgokról beszélni velük. De ha valaki elkezdené, énekelnének vele, és táncolnának is. Valahol el kellene indulni, hogv szórakozni nemcsak féldecis pohárral lehet. Én a politikai nevelést se hagynám ki. — Szemináriumra gondol? — Beszélgetésre. Tudomásul kell vennünk, hogy a legelmaradottabbaknak semmiféle ideológiájuk nincsen. Nem ismerik a történelmet. Az országét se. és a sajátjukat se. Rá kellene ébreszteni őket, hogy a kettő egy. Azt tudják, mit művelt velük a fasizmus, cigánydal őrzi az emlékét — „Elvitték a cigányokat, hogy megássák a sírjukat..." — de nem tudják, a jogaikból milyen lehetőségek fakadhatnak. Aki nem ismeri a történelmet, nem érzékelheti a fejlődést sem. Ha nincs támpontja, saját fölemelkedésében sem bízhat. Az önismeret, az öntudatra ébredés fontos láncszemei lehetnének ezek a beszélgetések. — Fddig egyszer se mondta, hogy gyűjtsünk ruhát, cipőt, takarót a szerencsétlen cigánygyerekeknek. Pedig az ilyen fölhívásokra mindig megindul a társadalom lelkiismerete. és elkezd adakozni. — Emberséget adjunk, ne levetett holmikat. Nagy akciók voltak, nem mentünk velük semmire, legföljebb követelőző lett, aki nem szeretett dolgozni. Van egy kínai közmondás, valahogy így szól: ha egy ember éhes. ne halat adj neki, hanem tanítsd meg halászni. Az elesett emberek segítségre szorulnak, mint a többi elesett, de a munkaképes korúakat ne adományokkal és ne gyámkodással akarjuk megsegíteni. tanítsuk meg dolgozni. Sokszor beszélek velük, hallom, büszkék arra. hogy hol dolgoznak. Abban segítsünk, hogy válóban büszkék lehessenek. A lazsálókra ne mondjuk, hogy ja. ez cigány, segítsük inkább olyan társak mellé akikkel nem lazsálhat együtt. Ök adhatnak legtöbbet az emberséghez. Van esy költőnk, szép reményekkel indult, 6 írta le eddig legérthetőbben á lényeget: a falat két oldalról kell bontani. Erős még a fal az átlagember' és az átlagcigány között. Azt már tudjuk, elég nagy a tapasztalatunk hozzá, hogy a cigányság a maga erejéből fölemelkedni nem tud, de meg kell tanulnunk a segítés módozatait, hogy a másik oldalról is bonthassák a falat. Itt ván óriási szerepük a tanult cigányoknak. — Hóbortos a kérdés, de feleljen rá: lesz cigányság kétszázén múlva? — Biztosan lesz. őrzi majd nyelvét és kultúráját,. máskülönben ugyanolyan lesz. mint a többi ember. Elindult egy tudatos folyamat a cigány nyelv megtisztítására és korszerűvé tételére. Körülbelül ott tartunk most, ahol Kazinczy volt nyelvújító szándékával. A beolvasztás nem lehet célja a mi társadalmunknak, hösszú ideje tapasztaljuk, nem is lehetséges. Dolgossá, műveltté tenni, csak ez lehet a célunk. HORVÁTH DF.ZSÖ Szegedi műkereskedő New Yorkban Zelk Zoltán Esik, esik' Esik, esik, meg sem áll ma, földig ér a felhők lába. Nyakig sáros kicsi bokrok összebújnak éjszakára. * Ha az ember most megállna, ha egy napig mindig állna: füle helyén lapu nőne. zöld mohából a szakálla ... Zöld mohából a szakálla, karja, lába sássá válna, vízimadár, mindahánycsak szárcsa, bíbic reászállna .. Szalad a réten Borbála, sárba cuppant csókot lába. a szoknyáját két kezével térdig, térde fölé rántja. Bárcsak a víz térdig állna, úgy szaladna szép Borbála. ( emelné Is a szoknyáját i hasára, derekára! * A költő hátrahagyott verseiből HENRI ROUSSEAU FESTMÉNYE A század elejétől mindinkább rosszabbodó gazdasági körülmények és a művészeti kilátástalanság több helyi festőt és szobrászt késztettek arra, hogy Szegedet elhagyják, és külföldön próbáljanak érvényesülni. Fiatal, tehetséges művészeink figyelmét — mint szerte az országban, sőt határainkon túl is —• ekkor Párizs, „a modern művészetek forrása" kötötte le, s vonzotta nagy erővel magához az újat keresőket. Városunkból az elsők között a száz évvel ezelőtt — 108.3. október 22-én — született, zombori származású Brummer József (1883—1945) vette útját Párizs felé. aki végül is világszerte ismertté vált műkereskedő lett New Yorkban. » A délvidékről ifjan Szegedre került Brummer középiskoláit 1897-től az itteni fa- és fémipariskolában végezte/Tanárai javaslatára 1899-ben a budapesti iparművészeti iskola növendéke lett. Ennek elvégzése után Münchenben folytatta tanulmányait. 1904-ben pedig szegedi barátjával. Cs. Joachim Ferenc festőművésszel rövid időre Párizsba utazott. Brummer Józsefre — mint akkoriban oly sok szobrászra — Rodin új szellemű plasztikái gyakoroltak nagv hatást. A következő év. 1905 tavaszán, mindketten hazatértek, és Brummer ezután a nagybányai múvésztelepre látogatott el. majd utána Budapesten, illetve Szegeden dolgozott. 1907-ben ismét, de ezúttal véglegesen elhagyva fiatalságának helyi színterét. Párizsban telepedett le. A Délmagyarország 1910 őszén hosszú cikkben ír Brummer József addigi pályafutásáról. „Szeged utcáin — olvashatjuk többek között — sokszor feltűnt Brummer József érdekes feje. Szüleinek a Tisza Lajos körúti lakásáról, vagy a Püspök téren levő lisztkereskedéséböl indult el rendesen a rókusi népiskola felé, ahol műtermet rendezett be." Brummer modern szobrászati törekvéseit Szegeden nem értették meg. Az itteni közönség szeme és ízlése a századforduló akadémikus. eklektikus mejelenítésú. helyi köztéri szobraihoz volt szokva. Brummer Józsefet éppen ettől a konzervatív szemlélettől való menekülés, és nem utolsósorban — a már említett — francia nagv mester. Rodin plasztikai alkotásainak megismerése sarkallta Párizsba. Róla szóló első híreket a francia fővárosból Szegedre hazatérő Cs. Joachim hozta, aki szerint a mozgékony szellemű Brummer az elsők között ismerte fel azt a nagy hatóerőt, amelyet a japán fametszetek és a néger plasztikák a modern művészetre gyakoroltak A Párizsban kezdetben nyomorogva élő Brummer József arra az elhatározásra jutott, hogy szobrásztehetségének kibontakozása érdekében előbb biztos egzisztenciát kell teremtenie. Ezért gondolt egv egzotikus tárgyakat árusító műkereskedés létesitésére. iol megérezve az ezek iránti érdeklődésben rejlő lehetőségeket. A szükséges alap. tőkét a szegény fiatalember egy gazdag családtól kölcsönözte. Kis üzletét Brummer oly ügvesen vezette, hogy néhánv év múlva meavagyonosodott. és a két öccsét is Párizsba hívta segítőtársul. Azután pompás műtermet rendezett be. 1910-ben a Délmagyarország szerkesztőségéhez intézett levelében kijelenti, hogy mint szobrász. igazán most kezdi megtalálni önmagát, amióta 60 ezer frankot érez a zsebében". Brummer József Rodin tanítvápva lett és szerenelt olvkor szobraival a párizsi tárlatokon, mégis mint műkereskedő vált egvre ismertebbé! sőt később világviszonylatban is híressé. Kapcsolata a párizsi művészekkel nemzelközi méretűvé szélesült, midőn műkereskedését az első világháború után New Yorkba tette át. Itt jelentős kiállításokat rendezett — többek között — Maillolnak. BrancusU nak és Matisse-nak. akiknek párizsi magánakadémiájába egykor " is eliárt. A magvar művészek közül Czóbel Béla festményeit 1927ben és 1936-ban szintén a New York-i Brummer Galéria tárta az amerikai közönség elé. Az 1945-ben New Yorkban elhunyt Brummer József valóban amerikai karriert futott be. mint műkereskedő. Brummer József szülelésének centenáris emlékezete Budapesten egy szoborhoz. Szegeden pedig egv képhez kötődik. Az ő ajándékaként került a Szépművészeti Múzeumba Desninii-nak remek női portréja. A szegedi múzeumhoz 1911-ben Munkácsy „A főpap" című festményei juttatta el. melvnek eredetisége nem teljesen bizonvos. Mindenesetre e ken is bizonyítja, hogv ifjúságának egykori városára, a Tisza partián fekvő Szegedre, a tőlünk messz.ire elkerült. New Yorkban rangos műkereskedővé lett Brummer József évek múltán is hálásan gondolt vissza. BZELESI ZOLTÁN