Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-22 / 250. szám

Szombat, 1983. október 22. WIDM MAGAZIN Emberek, sorsok, forradalmak — 7. Jászi Oszkár a nemzetek egyenjogúságáért •*,íszi Oszkár. a magyar polgári radikalizmus egyik legnagyobb alakja 1875-ben született Nagy­károlyban. zsidó családból. A századfordulótól vett részt a poli­tikai életben. A Társadalomtudo­mányi Társasag főtitkáraként és a Huszadik Század főszerkesztő­jeként. 1911-től a Kolozsvári Tu­dományegyetem prof esszorak ént, végül az Országos Radikális Párt elnökeként évtizedeken át hir­dette.- terjesztette a Tiszák es Bethlen grófok földjén a demok­ratikus gondolatokat. A tízes évekre a nemzetiségi kérdés is­mert, a nemzetiségek és a ma­gyar baloldal által elismert szek­értőjévé vált. 1912-ben megjelent több száz oldalas monográfiája — A nemzeti államok kialakulá­sa és a nemzetiségi kérdés — a mai napig a nemzetiségi kérdés­sel foglalkozó szakemberek egyik alapvető olvasmánya. Jászi talán legnagyobb tudo­mányos és politikai felfedezése elméleti munkásságában az a felismerés, hogy a nemzetiségi kérdés demokratikus megoldása az egész társadalom demokratizá­lásáért vívott harc egyik alkotó része. Azaz: demokratikus nem­zetiségi politika csak abban az országban lehetséges, ahol az egész társadalmi és politikai élet demokratikus. Ha tehát vala­mely államban antidemokratikus a nemzetiségi politika, ott egész társadalom demokratizmu­sával van baj. Márpedig ez jelle­mezte a Magyar Birodalmat a huszadik század első két évtize­dében. Jászi és elvbarátai a nemzetiségi kérdést az egész ma­gyar társadalom demokratikus át­alakitá ával kívánták megoldani. E céljai megvalósítását felelős államférfiként 1918. oktober 31­én kezdhette meg, a vesztes vi­lágháborút lezáró győztes polgári demokratikus forradalom kormá­nyának nemzetiségi minisztere­kent. Jászi elképzelése — melyet az első hetekben tnittdegJüK fiá­talomra jutott politikai part kép­viselői elfogadtak — a tárgyalá­sokon történő megegyezés volt az ország nem magyar népeivel, mindenekelőtt a legnagyobb le­lekszamú románsággal. Mint mi­niszter fölajánlotta a nemzetise­geknek a területi és közigazgatási autonómiát, a teljes kulturális szabadságot, az anyanyelven ok­tató iskolarendszert, a nemzeti alapokon álló gazdasági intézmé­nyek létrehozását. Mindezt az ál­talános. titkos választójog, a saj­tószabadság, az egyesülési és gyülekezési jog kimondása, a földosztás lebonyolítása és a latifundiumok fölszámolása, egy­szóval a polgári demokrácia ke­retében. Mindezekért egy dolgot kért: a (demokratikussá tett Magyaror­szag területi integritásának meg­tartását. N Ennek érdekében először a magyarországi románok új poli­tikai szervével, a Román Nem­zeti Taaáccsal kezdett tárgyalá­sokat, november 13—14-én. É ket nap alatt Jászi kifejtette állás­pontját, a románok pedig, akik ekkor már eldöntötték a romá­nok által is lakott területek el­szakitasát. s 26 megye fölött a teljes hatalmat követelték, visz­szautasitották a javaslatokat. Pe­dig Jászj tervezetének megvalósi­tasa biztosíthatta volna a demok­ratikus Magyarország létrejöttét. A nemzetiségi miniszter állás­pontja az volt, hogy a nemzeti­ségi területeken — Erdélyben is •— minden nép kapja meg az ön­rendelkezési jogot, a magyar is, a szeri7 is, a román is. Ezért a kevert etnikai elhelyezkedésnek megfelelően egy politikai, egyben közigazgatási autonómiákból álió szigetrendszer kialakítását ter­vezte, félretéve a magyar ural­mat biztosító, geopolitikai célok­ból megvont megyerendszert. t A román autonómiákban ma­radt magyar, s a magyar auto­nómiákban élő román kisebbsé­gek minden addiginál demokra­tikusabb jogokat kapnának. Az autonóm területek a svájci kan­tonok jogait kapnák meg. A ro­mán „kantonok" fölölt román központi vezető szerv állana, amely a magvar kormánnyal kapcsolatban állva intézné a kö­zös gazdasági, pénzügyi, közle-• kedési és közélelmezési ügyeket. A hivatalnoki kar rövid időn belül két vagy három nyelvű lenne. Ezek fejében a már említett integritáson kívül kérte, hogy a Román Nemzeti Tanács ne hív­ja be segítségül Magyarországra a Román Királyság hadseregét. Az esetleges megegyezést csak a nemzetközi béketárgvalásokig tl.rtották volna érvényben. Ez­után a magvarországi románok kívánságaikat külön román kép­viselet révén hozhatták volna a mindent eldöntő konferencia tu­domására. Jászi tervezete, mely szerint az egész országot szerette volna átalakítani, a polgári radikális felfogás keretein belül marad. Mégis, ez az álláspont akkor. 1918 őszén a közép-európai tör­ténelmi feilcidés legmagasabb szintjét képezte. Túllépésére majd csak a kommunista párt képes 1919 tavaszán, s a magvar párt mellé álló néhány száz ro­mán kommunista. Ekkor a Román Nemzeti- Ta­nács. melv maga mögött érezte a reakciós Románia támogatását, visszautasította Jászi terveit. Egyik vezetőjük. Vasile Goldis kijelentette: ..Ahol romáyok él­nek többségben, az román föld, s miután Erdély ilyen terület, logikus, hogy Romániához kell tartoznia." Ezek után Jászi a külpolitikai helyzet balratólódá-' sónak bemutatásával kísérelte meggvőzni a románokat, ezeket mondva: a békekötés sorsa nem a francia tábornokok kezében van. akik „semmivel sem külön­böznek a kardcsörtető Hinden­buTgoktól és Ludendorffoktól. hanem azt az euróvai szovjet­köztársaság. a munkások és ka­tonák tanácsa fogja megkötni". Am a román nemzeti kizáróla­gosság szemlélete eilen semmi sem használt. Az aradi tárgyalás eredmény­telenül ért véget. Annak ellené­re. hogy egyes román baloldali szocialisták kijelentették: „Ehhez a Romániahoz nem akarunk csatlakozni. A munkás-Romániá­val, a köztársasági Romániával akarunk testvériesülni. de sem­mi esetben sem a nép nyúzok és egy Hohenzollern országával." Ez a' megnyilatkozás is mutatja, hogy szövődtek már a román— magyár barátság szálai. Az aradi tárgyalások után Já­szi — bór látta, hogy a megegye­zés lehe-iősége egyre kisebb —. továbbfejlesztette elképzeléseit. A november 28-i minisztertaná­csi ülésen, ahol a konzervatív Batthyány belügyminiszter meg­támadta autonómiaterveit. Jászi kijelentette: a legteljesebb terü­leti autonómiát kell adni a nem­zetiségeknek. Lapja, a Világ et­től kezdve egy új elnevezést használ, a Magyarországi Egye­sült Államokat. Ez a szövetség a Jászi által kidolgozott területi és egyéb autonómiák alapján álla­na. Mindezek a — kétségkívül nagyszerű tervek ekkorra már megvalósíthatatlanná váltak, mert az időközben megindult ro­mán. cseh, szerb fegyveres inter­venció ellen Magyarország nem tudott számottevő katonai erőt állítani. Jászi egyre reménytelenebb­nek látta a helyzetet, s már no­vember 25.-én lemondott. Ká­rolyi nem fogadta el a lemondá­sát, ezért még január közepéig részt vett a kormány munkájá­ban. Ezután a budapesti egye­temre nevezték ki. a szociológia professzorává. Később az emig­rációt választotta. Az amerikai Oberlin Collegé-ben tanított év­tizedeken át. 1957-ben halt meg. 82 éves korában. . Elméleti és néhánv hónapos gyakorlati tevékenysége a kö­zév-európai kis népek barátsá­gát. megbékélését szolgálta. El­képzeléseit e népek föderatív együttéléséről — ha mindenben nem is értünk Jászival egyet — ma is érdemes tanulmányozni. RAFFAI ERNŐ Újabb adatok Szamek György emlékezetéhez A Délmagyarország múlt évi­november 21-i számában „Emlé­kezés Szamek Györgyre" címen cikket írt Blazovich László, a megyei levéltár igazgatója. A cikk elején kiemelte: milyen fon­tos a munkásmozgalomban részt vett személyek életének megis­merése és a hiányos adatok ki­töltése, befejezésül pedig megál­lapította, hogy Szamek György élettörténete a harmincas évek második íeleben ismeretlen. Minthogy 1930-ban együtt érett­ségiztem Szamek Györggyel, előt­te nyolc évig egy osztályba jár­tunk a piaristáknál, de ezenfelül barátság is fűzött hozzá, a nyá­ron megkerestem néhány volt osztálytársunkat, hátha tudnak bővebb adatokat szolgáltatni. Először dr. Déry Endréhez (Belker. Min. jogtanácsos) for­dultam, aki szomszédja volt Sza­mekéknak. Déryék a mai Tol­buhin sugárút és Bolyai u. sar­kán laktak, Szamekék a Bolyai u. 15. alatt, három házzal arrébb. Tőle megtudtam, hogy a Bolyai u. 15-öt, amely ezelőtt Lőw Lipót u. 15. szám volt. annak idején Szamek-háznak nevezték. Itt la­kott Szamek György apja, nagy­apja, nagynénje, dr. Szamek Sára és annak férje. dr. Szepesi Imre. Dr. Szepesi ifnre és dr. Sza­mek Sára munkásmozgalmi múlt­ja Szegeden ismeretes, legutóbb a Hegyi András által szerkesztett Haladó ifjúsági,mozgalmak Csong­rád megyében című munka fog­lalkozott velük részletesen, sok fényképet is közölve. A Szamek-ház udvarában há- ' tul volt egv ecetüzem. amelyet Gottlieb „ecetgyárnak'' hívtak, s ez volt a Szamek-csalód létalap­ja. a nagyapa kezelésében. Elő­ször itt dolgozott Szamek György apja is, de később Törökbecsére került, a Mükó-féle malom-fű­résztelep kombinátba és itt Déry Endre apja, Déry Sándor lett a kollégája. Barátság szövődött kö­zöttük. Déry Sándor egyébként az író Déry Tibor testvére volt. Amikor Szamek Györgyöt 1932­ben a kommunista Házi Újság perben való részvétele miatt ki­zárták az egyetemről, nyomban nem akarta elhagyni Szegedet. Másik osztálytársunk, dr. Vin­cze István (matemat-kaprofesz­szor) idézte fel távozásának köz­FÜLÖP ILONA RAJZAI vetlen okait, neki Szamek György még annak idején elmesélte. Szamek .Györgyöt szabadlábra helyezése után sem hagyta békén a rendőrség. Állandó rendőri fel­ügyelettel és sokszoros házkuta­tásokon kívül minden egyéb mó­don igyekeztek szegedi tartózko­dását megnehezíteni. Egy ilyen házkutatás alkalmával lefoglaltak . nála 2 könyvet: a Vöröskereszt és a Vörös fizika címűt. A nyomo­zók már újabb kommunista per­ről álmodtak, amikor a kihallga­tó rendőrtiszt előtt kissé heve­sen, de nyomatékosan bebizonyí­totta Szamek György, könyv­jegyzékkel és a tartalommal, hogy a Vöröskereszt még első vi­lágháborús monarchiabeli kiad­vány, hadifoglyok kicserélésével és levelezésükkel foglalkorí is­mertetés. viszont a Vörös fizika Vörös Cyrill bencésrendi papta­nár híres fizikakönyve, amelyet • még az egyetemen is hasznnltak. Ezt a fiaskót a rendőrség nem tudta elviselni. Ezután m'nden lehető és lehetetlen eszközzel megnehezítették az életét. Mit volt mit tenni, Szamek György elindult világgá. Először a prágai egyetemre szeretett vol­na bejutfti, de itt már megelőzte „rossz hire". Azután gyalog és kerékpárral elvándorolt Rómába, de ott sem vették fel az egye­temre. Rómából Bolognán keresz­tül végre Zürichben sikerült el­végeznie az egyetemet és ve­gyészdiplomát szerezni. Ennél a kanosszajárásnál kap­csolódik Szamek György életébe a fentemiitett Déry Sándor. Sza­mek atyja ugyanis beteg volt, és minimálisan sem tudta segíteni anyagiakkal a fiát, és ekkor atyja jó barátja. Dérv Sándor, a szegedi szabadkőművesek között folyamatos gyűjtést szervezett ré­szére. és ezek az adományok se­gítették a diploma megszerzésére. A diploma megszerzése után szegedi és budapesti. barátok és elvtársak elhelyezték Hollandiá­ban. De életének ezt a részét már újra más mondja el. Dr. Kiss György (ny. jogtanácsos), Szamek György unokatestvére 1928—33 között Békéscsabáról. Szegeden végezte az egyetemet és szinte mindennapos volt a Szamek-ház­han. Szegedi és békéscsabai em­lékeiről könyvet írt: „Így láttam én. a szemtanú." Ebben a könyv­ben a 330—333. lapon írja le, hogy Szamek György Hollandia­bari, a groningeni papírgyár fő­vegyésze lett, és kivitte magával testvérét. Szamek Sárát is, míg édesanyja Szegedről Budapestre költözött atyjuk halála után. Mindenki azt hihetné, hogy Bu­dapest helyett Hollandia bizton­ságosabb volt. Mégis, mikor a németek lerohanták Hollandiát, Szamek Györgyöt és. Szamek Sá­rát az elsők között nyomban ki­végezték. Nyilván a fél Európát bebarangoló és a kommunista te­vékenységet rendszeresen folyta­tó Szamek Györgyről már eleve tudott az SS. vagy valaki a gyár­ban árulta el. Budapestén és Szegeden az a hír terjedt el. hogy a németek elhurcolták őket, mert anyjuk­nak senki nem merte megmon­dani a szomorú valót és 1946-ban bekövetkezett haláláig várta visz­sza őket.. Fentiekből láthatjuk, hogv a Bolyai u. 15. számú "ház, a Sza­mek-ház mának is szóló szomo­rú nevezetességet őriz. Kiegészítésül még annyit, hogv Szepesi Imre dr. a börtönben szerzett betegségében 1933. dec. 8-án meghalt, sírhelyét a saját maga által tervezett emlékkő őr­zi. Dr. Arató Ottó budapesti or­vostól tudom, hogy az orvos­szakszervezet emléket kíván ál­lítani Szepesi Imrének, amire tó alkalom a halálozás ötvenéves évfordulója. De talán az lenne a legalkalmasabb, ha a Szamek­házon elhelyeznének egy emlék­táblát és megörökítenék dr. Sze­pesi Imre. dr. Szamek Sára. Sza­mek György emlékét és kifeje­zésre juttathatná a tábla azt is, hogy ez a ház adott helyet hosz­szú éveken keresztül a haladó ifutsáai mozgalmaknak. December 8-ig még éppen el lehetne intézni. DR. MAGYARKA FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents