Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám

Szombat, 1983. október 15. SOMOGYI KAROLY zathmáry Gyöngyi Szegeden élő Munkácsy-díjas i j szobrászművész néhány évvel ezelőtt, az akkor elhunyt Vinkler László iránti kegyeletből készítette el a festőművész domborművű arcképét. S aztán következett a többi. Szegedhez szoros szálakkal kapcsolódó férfiú portréja, a néprajzos Bálint Sándoré. a matematikus Kalmár Lászlóé. I a várostervező Pálfy-Budinszky Endréé, majd elkészült a Somogyikönyvtár alapitójának. Somogyi Károly esztergomi kunonoknak arcmása, az idén születésének 100. évfordulójára emlékezve Juhász Gyula és Kós Károlv portréja. a színezett Móricz Zsigmond- és Babits Mihályarckep. Ez utóbbiak a nemrégiben megnyílt 30. Vásárhelyi Oszi Tárlat legrangosabb alkotásai közé tartoznak. nem véletlen, hogy a szegedi szobrászművész elnyerte a meoyei tanacs művészeti díját. Fölmerült i gondolat, hogy a közelesen megnyíló tij Somogyikönyvtár folyosóján ezek a portrék a közelmúlt kiemelkedő egyéniségeinek szegedi panteonját alkothátnak — egy lezáratlan, fejleszthető emlékfalat, mely szellemében es kialakitásában is szervesen kapcsolódna a Rerrich-féle ter szobor sorozata hoz. JUHASZ GYULA Miért őrizzük néphagyományainkat ? Augusztus végén két napot töltöttem Gödöllőn. Az első nap a népművészet mestereinek gálaestjét láttam, a másodikon a hagyományőrző táncegyüttesek műsorát. Magam ugyan azzal a bizonyos Katával állok atyafiságban, akit „könnyű táncba vinni", a látottak es hallottak jó része magával ragadott, voltak azonban pillanatok, amikor ráértem morfondírozni, a kívülálló szemével is nézni a műsort. s föltenni a kérdést: mire jó mindez? Az idős népművészek táncát látva és énekét hallva, nem nehéz válaszolni. Aki a régi tárgyakat értékeli, s nemcsak pénzbeli értéküket tartia számon, hanem „olvasni" akar és tud belőlük, az az elmúlt korok szellemi kincseihez is hasonlóképpen mohó kíváncsisággal közeledik. De még a felületes „gyűjtögető" is büszkén fogja emlegetni néhány évtized múlva, hogv ó még látta táncolni, vagv hallotta énekelni ezt. vagv azt az adatközlőt — akinek nevét akkorra már emléktábla, utca. vagy művészeti díj fogja hirdetni. Aki az Ifjú népművészeket nézl-hallgatia. ugyancsak könnyen belátja, mire jó az ő művészetük. Virtuóz táncuk, énekük, zenélésük segít elképzelnünk: hogyan is csinálták régen a legkülönbek — de a saiát fiatalságuk, szépségük, energiájuk és tudásuk önmagában sem utolsó élmény. Bonyolultabb kérdés * mfért van szűkség — és kinek van szüksége — a hagyományőrző falusi együttesekre? A válasz is összetettebb. Produkcióik olykor fölkeltik a hitelesség érzetét, másszor nem. Ha a nagy létszámú csoportokban felbukkanó öregeket látjuk, általában elhisszük, hogv ök meg szüleiktől, nagyszüleiktól lestek el mozdulataikat. A fiatalabbak esetében azonban eleve keteikedünk, s ezt az érzésünket csak a kiváló teljesítmény: a tánc- és énektudás. tn a nagyfokú azonosulás, önfeledt színpadi jelenlét tudja feledtetni. / Ha őszintén szembenézünk a ténvekkel. tudomásul kell veni*#nk. hogv a hagyományőrző együttesek műsoranyagának, motívumkincsenek nagyobb része szármázik a néprajzosok által régebben gyűjtött szokások, dalok és táncok újratanulásából, mint a helyi adatközlők emlékeiből, közvetlen hagyományozásabol. múziórombofás ez vajon? Nem hiszem, mivelhogy az illúziót •rtinden együttes újrateremtheti. S erre is kell törekedniük minden ' előadásukkal. „Színjáték" lenne tehát a hagyományőrzés? Egyfelől rgen. hisz minden szereplés célja a rajongó, érdeklődő vagy akár csak betévedő közönség föllelkesitése. gyönyörködtetése. A hagyomanvörzö együttesek munkájának lényegesebb célja azonban magában a munkában rejlik. Nemcsak azért, mert minden más amatőr művészeti együttesnél nagvobb tömeget mozgatnak meg. hanem elsősorban azért mert egv sok veszélyt magában rejtő társadalmi folyamat ellensúlyozására törekednek. A természetes és hagyományos közösségeknek a gvors iparosodás és városiasodás következtében történő felbomlása a falusi lakosságot érintette és érinti a legkérlelhetetlenebbül. Ezért az életmódbeli, erkölcsi, kulturális elbizonytalanodás ebben a rétegben a legnagyobb. A munka- és lakóhely-változtatás. az ingázás, a családi-nemzedéki kapcsolatok lazulása méltán kelt aggodalmat azokban, akiket életük, munkáluk a faluhoz köt. vagv Városon találkoznak többé-kevésbé gyökerüket vesztett falusiakkal. A hagyományőrző együttesek többféleképpen veszik föl a küzdelmet a fentiekben jelzett folyamattal. Elöször is ünnepnapokat teremtenek a falu életében bemutatóikkal, föllépéseikkel. Az előadások témája is az ünnepek közösségépítő-kovácsoló szerepét sugallja, gondoljunk a nem egy produkció keretét alkotó lakodalmas szokásrendre: két ember személyes üRye. csaknem az egész falu ügye. A próbák. az előadások előkészületei, a közös erőfeszítések és a kellemes, rendszeres együttlétek élményét adják a népes szereplőgárdának, melyben szerencsés esetben a falu minden társadalmi rétege és korosztálya képviselteti magát. Az idős téesznvugdíiastól a fiatal munkáson át a még fiatalabb diákig és iskolás gyerekig, ki-ki a közös munkában ismeri mee tr. egymás iránti felelősséget — s az egvmús erényeinek járó tiszteletet. S ha csupán ennvit mondhatunk a „kívülállónak" a hagyományőrzésről. szükseges-e tovább bizonygatnunk szamara — hacsak nem nézi kívülről nepünknek általanos boldogulásara tett minden erőfeszítését: — szükség van erre. mint mindenre, ami közösségeket teremt vaev életben tart. r, rnENCsfinxi I.MRL így látták Juhász Gyulát egykori tanítványai 1908. és 1911. között három és tél évet töltött Juhász Gyula Nagyváradon a Premontrei Főgimnázium helyettes tanáraként. Életének erről a gazdag és szines időszakáról vallanak volt tanítványai visszaemlékezéseikben, akiknek egész életükre szólóan maradandó emléket adott irodalomszeretetével és igaz emberségével. Fiatal tanárként tanította őket, de kialakult nevelési elvei voltak. Szeretettel és megértéssel közeledett hozzájuk, a felsősöket barátjaiként tekintette, kistanitványai éppúgy szerették, mint a nagyok. Egy akkori másodikos volt tanítványa, Bodor Gábor felnőttként visszaemlékezve rá elmondja, hogy nagyon szerették, mert „nagyon jó ember volt". Soha senkit nem buktatott, csak. ha másból is bukott. Nekik magyar nyelvtant tanított, de magyarázat közben gyakran kitért az irodalomra. Számukra sokszor érthetetlen, erielmüket meghaladó ismereteket közölt, de nagyon szerelték hallgatni, színes, fordulatos előadásait. Tőle hallottak először Tolsztojról. Ibsenről. Anatol France-ról, Shakespeare-rói. Tolsztojról egy évforduló kapcsan egyszer negv óran át beszélt nekik, azt mondta, „hogyha a világ TÍZ legnagyobb emberét összeválogatnák, feltétlen közte volna Tolsztoj is." Adyt' nagyon szerette, „a világ egyik legnagyobb költői zsenijének" tartotta. „egy egészen új irányt képviselt", mondta róla. Az is nagyon tetszett nekik, hogy szép „szögediesen" beszélt, • az óra közben suttogonak a fejére tette a kezét és halkan, szinte kérve ezt mondta: „né föcsögj!" Az osztályban élénk és fürge volt. Alighogy beírta az osztálynaplóba a szükségeseket, máris sétálni kezdett le s fel a padok között. A tantervhez sohase ragaszkodóit, csak úgy sugárzott belőle az írók és az irodalom iránti szeretet. Minden alkalmat megragadott, hogy róluk beszéljen. A kultúra, művészet iránti későbbi érdeklődésüket neki köszönhetik. Az öltözetére'nem sokat adott. Télen, nyáron mindig ugyanabban a kockás-szürke sötét öltönyében járt kalap es kesztyű nélkül, a kor divatja szerint kemény inggallért és fekere nyakkendőt viselt, de a kézelője hiányzott, s megfigyelték, hogy az ingujj széle kirojtolódzott volt. Az órákra sietve, az utolsó pillanatban érkezett, mindig kialvatlan volt, tudták róla. hogy az Emkébe jár, és verseket ír a Szabadságba. Fleischer Miklós, a későbbi jónevu portréfestó. F.mod Tamás öccse, akkor hatodikos diákja1 ként abban a szerencsés helyzetben volt. hogy társaságban közelebbről is ismerhette. Eraod Tamáséknál gyakran összegyűltek az írók, újságírók. Társaságban düaiaüafi »allgatt»&, elmerengő volt, de ha őt érdeklő kérdésre került a sor, szienvedélyesen tudott vitatkozni. Emlékszik egyszer egy vitára. Aról volt szó, hogy ki nagyobb költő, Petőfi-e vagy Arany? ö Arany mellett döntött Nekik görögpótló irodalmat tanított ,JJálam nincs szekunda, figyeljetek és jegyezzetek, aki visszaadja az előadásokat, annak honorálni fogom" — jelentette ki az első órán. Ez nagyon ambicionálta őket Volt olyan diák, aki két órán át is beszélt feleléskor az Iliászról és Odysszeáról. Az önképzőkörben mind benne voltak, pedig csak hetediktől toborozta tagjait Velük, felsős diákjaival gyakran ment kirándulásként a Karger sörözőbe. „Aranyfénye hull az őszi lombnak" — mondogatta egyre míg mentek a szőlődombok között a szép szeptemberi napsütésben. Valami vad szilajság feszült mindig benne, amely konfliktusokat keres. Felsőbbségi .tudat és kisebbségi érzés kínozta egyszerre. Fleischer úgy gondolja, hogy az Anna-szerelem okozta lelki törés niiatt. Mert. hogy mindenki jó volt Annanak. csak « nem. Juricskay Bamanak. a jelentektelen kis segedjegyzőnek több sikere volt nala. mint neki. a költőnek. Mindent tudott Annáról. Öva intette őket a szerelemtől. „Az élet nagy tragédia it a szerelem okozza" — mondla nemegyszer. Nekik, kis barátainak gyakran megnyilatkozott, sejtetni engedte lelke rejtett sebeit. „Jöjj el velem bús Indiakra, hogy szent mámor a szerelem, jöjj el velem, jöjj el velem" — dúdolgatta a Kargerben hozzájuk hajolva, majd felcsattant: Hol késik Garimédes?" Ök intézkedtek, s „az istenek aszlalnoka", a pincér már meg is jelent asztaluknál. Akkoriban az iskolához, mintegy 5 percnyire a Szigligeti utcán a 16. szám alatt, a Szigligetiszülőházban lakott, melynek külső falán fehér márványtáblán arany betűkkel hirdeti egy vers á város nagy szülöttének, Szigligeti Edének örök emlékét: „Bölcsöd itt ringott, itt gyúlt ki az isteni szikra / A művészet egén lángoló csillag utóbb. / A láng kialudt, de kihat dicsfénye örökre: / S míg magyar él, neved és szent porod áldva leend".... Ki tudja, hányszor olvashatta e sorokat, míg ment haza vagy jött el otthonról? Bent, hátul az udvarban egy szegényes hónapos szoba adott átmeneti szállást neki, egy fehérre festett vaságy, egy kopott szekrény, mosdó, gyalült deszkaasztal, pár szék volt minden tartozéka,' a falak tele voltak Gulácsy Lajos festő barátjanak rajzaival. Igv látta környezetét Fleischer Miklós. aki gyakran hordta neki haza a dolgozatokat. Később Fleischer levelezett vele, Ernőd Tamas is. 1914-ben panaszos hangú leveleket in Juhász Gyula Ernődnek. Nem sokkal később veszik a hiret egy sajnalalos öngyilkossági kisérlelenek. A levelezésből talán kiderülne, mi volt az oka elkeseredésenek. Az Ernőd irodalmi hagyatékot Emod Tamásné végrendeletileg Zöld Margitra hagyta Budapesten. Tanítványai vallomása szerint Juhász Gyulának köszönhetik a szép szeretetét, a művészet es irodalom iránti későbbi érdeklődésüket, igy érthető, hogy maradandó emlékként őrizték meg régi tanáruk képét lelkükben. F. DIÓSSZILAGYI IBOLYA Hegedűs Géza Jó lenne/ — de lehetőleg sokára Tó lenne, ha maid ígv sikerülne: békésen egv karosszékben ülve. pipából lágv füstöt eregetni, •íosszú múltat úgy rendszerbe szedni, logy ami volt. moziként peregjen, kalandokkal játszó képzeletben. 3 úgv gondol iam: nem is volt hiába rendet látni rendetlen világba, bittel hinni: lesz is. ami volt már. velem maradt óda. tréfa, zsoltár, váltja egymást boldogság a gyásszal, úi lét indul új varázsú násszal. gondolni szép. formált mondatokra, visszalátni felismert okokra. •5 míg odakint szürkül már az este úgv gondolni édes női testre, -íogv a vágvat ne lankassza akkor ivekkel mért számszerinti aee-kor. i esxrevetlen lengve lenge lázba lerűs szívvel készülni a nászra, lem is tudva, hogv pipám kialszik * körülöttem már a semmi raizik ráúlvtalanul szállni át az űrbe . .. Jo lenne, ha maid ígv sikerülne. i