Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-27 / 228. szám

11 Kedd, 1983. szeptember 27. A fegyveres erők napja alkalmából Kitüntetések átadása Szegeden, a megyei pártbizottságon szeptember 29-e a fegyveres erők napja alkalmából tegnap, hétfőn renzett ünnepségen dr. Komócsin Mihály. az MSZMP Központi Bizottságának tagja. a megyei pártbizottság első titkára az államigazgatási szervezetekben dolgozók részére honvédelmi kitüntetéseket adott át. Dr. Bozó Sándor, a megyei tanács vbtitkára a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta. Honvédelmi Érdeméremmel tüntette ki a honvédelmi miniszter Zombori Józsefnét, a megyei tanács dolgozóját. Papp Gyulát, Szeged megyei város tanácsának elnökét és dr. Szalontai Józsefet, az MSZMP hódmezővásárhelyi bizottságának első titkárát. Honvédelmi munkáért többen részesültek jutalomban. * A fegyveres erők napja alkalmából elismerésben részesítette a Hazafias Népfront városi bizottsága a honvédelmi nevelésben és a várospolitikai feladatok végrehajtásában kiemelkedő munkát végzetteket. Tegnap, hétfőn Kulcsárné dr. Kiss Piroska. a népfront városi titkára a Kiváló Társadalmi Munkás kitüntető jelvényt adta át Hídvégi István alezredesnek az Érdemes Társadalmi Munkás kitüntető jelvényt kapta Temesvári Lajos, a munkásőrség zászlóal j parancsnok-helyettese, Bajkán János őrnagy. Péter József főhadnagy, Szörény Endre rendőr alhadnagy. Ünnepség az Akadémián Kárpáti Ferenc altábornagy, a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, miniszterhelyettes hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia székházában rövid ünnepség keretében, az Akadémia vezető tisztségviselőinek jelenlétében. átnyújtotta Szentágothai Jánosnak, az Akadémia elnökének Kiss Károly egykori honvéd ezredesnek. az 1848—49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő személyiségének portréját. Kiss Károly az Akadémia első katonatagjaként 35 évig vett részt a testület munkájában. Ö kezdeményezte a honvéd elnevezés bevezetését és meghonosítását. Kiss Károly portréját — Balogh Ervin festőművész alkotását — az Aka| démia jeles tagjainak portréi közé helyezik el az intézI mény székházában. ni kell Orvos az egészségnevelésről Otthonteremtők Kis sóderdomb, földhányás a ház előtt, az utolsó simítások váratnak magukra. A ház. Fehéren vakító falak, bariw ablakkeretek, némelyik üveg mögött függöny díszlik. Szinte érezni az otthon melegét, egy vasárnapi ebéd, egy meleg vacsora illatát. Képzeletben látni, mint tálal a háziaszszony gőzölgő levest... kíván jó étvágyat az új otthonban. — Tudja, mennyit dolgoztak? — kérdi, válaszra sem várva, a szomszéd nyugdíjas bácsika. Reszkető kézzel hívja fel figyelmem az egyik erkély díszére, a virágzó leanderre. — Már berendezkedtek. Péntek délutántól vasárnap estig vinynyogott itt a fúró. Véstek, kalapáltak. Az összes vezetéket. vízét, gázét, villanyét, maguk csinálták. — Közben a szomszédság nemigen pihenhetett. Pedig itt. a Belvárosban. az egyik legcsöndesebb utca a Dugonics. — A. nem azt néztük mi! Egy hónap elteltével álltak a falak. Panelból. Ilyet a Belvárosban másikat nem találni. És láthatja, szinte észre se venni lefestve, bepucolva. hogy egy darabból készültek. Az volt a legkeveset>eb. Felhúzni. Utána jött a munka dandárja. És pénz, rengeteg pénz kellett. — Volt? — Mondok én valamit. Kész csoda, hogy még pénzzel is bírták. Előbb azt hittem, jól kereső szakmunkások vagy maszekok. Aztán kiderült, mind egyetemet, főiskolát végzett. Hát mondja. érdemes majd húsz évet tanulni 4500 forintos fizetésért? Nagy Icának, tőle tudom annyi. Most újítottam fel a házat — s mutatja az új emeletes mellett szerénykedő földszintes éoiiletét —, ötvenezerbe került. De én már nem bírtam saját kézzel, fogytán az erőm — legyint belenyugvó mosolylyal. Bibitvékhez Heti Világgazdaságot, Magyarországot, Délmagyarországot visz a postás. (A levelesláda kiírása szerint.) Belevágtak az építkezésbe, s a szellemi táplálékról lám. talán a gőzölgő leves rovására mondtak le. — Szóval ha több fizetést nem is. de egyfajta szemléletet,' igényt adott az egyetem. — És a tudás, a szakismeret? Azzal váltottunk ki pénzt, rengeteget. A tulajdonosok egyikének, Orosz Bálintnak véleménye ez, vele boncolgattuk a múltat, a társulás, az építkezés történetét. A városi tanács ajánlotta fel a Dugonics utcai telket a DÉLÉP KISZ-bizottságnak. Többet is, más KISZeseknek. hátha a fiatalok lendületétől beépülnek a foghíjas, a Belváros külleGyenes Kálmán felvétele Erkélyek a Dugonics utca felöl mét csúfító telkek. A többit a fiatalokra bízták: hozzák létre az építőközösséget, és aztán rakják a fészket. A szempontok ismertek. Legyen fiatal, harminc éven aluli, lakjék albérletben, de legyen pénze is az otthonteremtéshez. — A DELÉP túlságosan nagy vállalai ahhoz, hogy ne kellett volna rangsorolni. Feltételezem, jelentkező akadt bőven? — Kezdetben nemigen. A KISZ-bizottságnak lankadatlan propagandával kellett hirdetnie, hogy összeálljék a csapat. Több csere után megalakíthattuk a végleges. hattagú lakásépítő közösséget. Az összes hitellehetőséggel éltünk, felvettük a kölcsönöket, megvettük a telket, hozzáfogtunk a tervek készítéséhez. A vállalatnál megígérték, ha teljesítjük a feltételeket, határidőcsúszás nélkül gyártiák az elemeket, helyükre illesztik a főfalakat. A mi házunk modellje a félkésznek. — S talán az okos társulásnak is .. . Tudomásom szerint mindannyiuknak szakmérnöki képesítése van, de volt-e elég gyakorlatuk, hogy felelősséggel vállalják, amit tettek, az jó? — Én készítettem a terveket és bátran vállalom a felelősséget. Űgy érzem, elég gyakorlatot szereztem. A Szent István térre például 58 lakásos társasházat terveztem, s az én elképzeléseim szerint készült a vállalat egvik gyártási részlege. Azt hiszem, a DÉLÉPnél nincs okuk panaszra a pályakezdő fiataloknak. Próbára tehetik a tudásukat. Az építőközösségben akad elektromérnök, magasépítő, technológiai tervező, technológus. Mindenki adta a szakismeretét a saját területén. — Egyforma értékben? — Semmit sem vethetünk egymás szemére. Egyformán dolgoztunk. Ha úgy tetszik, ez a mi közösségünk erkölcsi értéke. Egy cégnél vagyunk, hasonlóak az életkörülményeink, ismerjük egymást, jobban bízhatunk a másikban, mint mondjuk egy újsághirdetés alapján verbuválódott közösség. — A pénz nagy úr. Ahogy fogy. úgy válik idegesebbé a társaság. — Hajlottunk az építkezések körüli cirkuszokról. Szinte törvényszerűen kitör a befejezés előtt. Az ember füriemetlenné válik, feszültséget teremt a sok-sok idegeskedés. Az építkezés előtt megegyeztünk, mi balhé nélkül ússzuk meg: nálunk nem lesz vádaskodás, rivalizálás, különcködés, nem mondunk elhamarkodott véleményt. Persze mi 6em vagyunk szentek, de úgy gondolom, betartottuk az egyezséget. A hat, 70. illetve 80 négyzetméter alapterületű lakás szinte az egész országban egyedülálló, űj technológiával készült. Kettő plusz kettesnek is szokták nevezni, de mint a tulajdonosok állítják (így igaz), mégis teljesen más. mint a hasonló méretű tarjáni lakások. S azt is megtudtuk az építőközösségről. hogy kínosan vigyáztak a vállalattal \szembeni kötelezettségeikre, nem kaptak nagyobb kedvezményt másoknál, egyetlen fillérrel sem. Bibity Sándor, Papp Antal. Orosz Bálint, Gyeviki István. Nagy Ilona. Marton Edit a tulajdonosok. M. E. Amint arról már hírt adtunk : 22-én egészségnevelési napok, kezdődtek megyénkben, kórházban, rendelőintézetben dolgozó szakemberek részvételével. Az elkövetkező hetekben a megye nagyobb városaiban számos tudományos előadás hangzik el, amelyek mindegyike a gyógyítók és a gyógyítandók j kapcsolatát elemzi, útmuta| tói adva a helyes, célravezető együttműködésre. Tekintettel arra, hogy kettőn áll a vásár, azaz: a gyógyulásért, vagy az egészség megtartásáért a betegnek is fáradoznia kell, nemcsak az erre hivatott szakembernek, közlünk néhány, mindenki számára hasznos és megszívlelendő gondolatot az elhangzottakból. * Az Országos Egészségnevelési Intézet tudományos tanácsadója, dr. Katona László kandidátus a betegek egészségnevelésének lehetőségeiről és nehézségeiről szólt, nemzetközi kutatások és saját orvosi tapasztalatai alapján. Mindenekelőtt nehezményezte. hogy manapság sok szó esik az orvos-beteg kapcsolatáról, de annál kevesebb az emberek egészséges életmódra neveléséről. Márpedig az eredményes gyógyítómunka a jövőben még kevésbé képzelhető el enélkül. Az orvostudomány hétmérföldes csizmákkal járta eddig a fejlődés útját, s az óriási eredmények ellenére azonban mindenki elégedetlen. Igaz, bizonyos betegségeket leküzdöttünk, megváltozott a betegségek összképe, meghosszabbodott az életkor, tudásunk azonban nem elégséges a ma uralkodó betegségek gyógyításához. Mindez az életszínvonal emelkedésének kétségtelen egészséget károsíto hatásával együtt azt eredményezte, hogy emelkedett bizonyos, idült betegségek száma. Az orvos szeretné meggyógyítani a gondjaira bízott beteget, de számos esetben képtelen erre. Egyegy látványos életmentő beavatkozást kivéve inkább kudarcélmények érik. A beteg, noha bízik orvosában, érzi ezt az esetlegességet, tehát ő is elégedetlen. Miként lehetne az egészségügyet körüllengö pesszimista hangulatot eloszlatni? Az emberek ezreit világszerte fenyegető betegségek ellenszerét sajnos nem fogja egyik napról a másikra fölkínálni a tudomány. Meg kell tehát tanulnia orvosnak és betegnek egyaránt, hogy értékelje a reálisan elérhető célt, azaz a megmaradt funkciókon alapuló egyensúlyi állapot elérését és megőrzését. Az orvos feladata, hogy megértesse páciensével: sikert az ő közreműködése nélkül aligha érhet el. a betegnek pedig kötelessége, hogy — az utasításokat betartva — maga is törekedjék a lehetséges egyensúlyi állapotra. Az egészségnevelés, mint kialakulóban levő tudomány, azt várja az orvostól és kezeltjétől, hogy érezzék sikernek azt is, ba elérték: a krónikus beteg nem esik vissza. Az eddigiek alapján kitűrtik, a titkos varázsszó: az együttműködés. Ennek jelentőségét egyre több szakember hangoztatja világszerte. Az angolszász, a nyugatnémet, az USA-beli szakirodalomban is emlegetik, egyelőre többnyire csak a gyógyszerszedéssel és nem az életmódokkal kapcsolatban. A hazai tapasztalat szerint is van mit tennünk az együttműködés javításáért, ugyanis kiderült, hogy a betegek nagyobbik fele egyszerűen idő előtt abbahagyja az előírt gyógyszerek szedését. Egyes adatok szerint a diabéteszeknek (cukorbajosoknak) 6 százaléka, az infarktuson átesett amerikai farmereknek 9 százaléka tartja csak be az orvosi utasításokat. az intézetben fekvő hipertóniásoknak is csak 50— 60 százaléka szedj be a fenntartó orvosságokat. A cél, az egyensúlyi állapot megőrzése ellen ható jelenségek ezek: a beteg saját érdeke ellen cselekszik, az orvos pedig hagyja, hogy így cselekedjék. Ez is bizonyítja, hogy nem elegendő, amit egészségnevelés címén tesz ma a szakember. Milyen hát az ideális együttműködés? Semmi esetre sem az, ha a beteg vakon szót fogad az orvosának. Ha nem tudja, mit miért kell megtennie, közreműködése nem lehet tartós. Egy idült betegségben szenvedő embernek egész eddigi életmódját meg kell változtatnia, s ez tudatosság nélkül aligha sikerül. Tisztában kell lennie azzal, hogy az esetleges lemondásokért kárpótolja az élet. Az orvos akkor végzett jó nevelő munkát, ha a beteg és családja — tanácsait megfogadva — hozzászoktatta magát az űj életformához, olyannyira, hogy ez már természetes számukra. Hogyan érheti cl ezt az orvos? Egyéni beszélgetéssel (melyre ma oly kevés időt szentelnek kórházban, klinikán, rendelőben). Tanácskozás ez két egyenlő ember, de nem egyenrangú partner között. Ugyanis mindvégig az orvosé kell, hogy legyen a vezető szerepe, aki adhat ugyan engedményeket, de szigorúan ragaszkodik ahhoz, ami a cél érdekében föltétlen szükséges. Az sem szentségtörés, ha az idült beteg egy-egy javaslatát elfogadja, netán a tapasztalatai szerint hatásosabb gyógyszert írja föl neki. Mi minden befolyásol bennünket az együttműködésben, ha betegek vagyunk? A betegségről, egészségről, orvostudományról kialakult értékítéletük, intelligenciánk és tájékozottságának — tehát egészségügyi kultúránk. De tény az is, hogy kényelmesek vagyunk,' egy minimális követelményt könnyebben teljesítünk, mint feladatok garmadáját. A beteg együttműködésre való hajlama függ az egészségügyi ellátás szervezettségétől, várakoznia kell, vagy sem, az orvos egyéniségétől, a családi, munkahelyi hatásoktól és sok egyébtől. Számos tényező akadályozza azonban magát az orvost is az együttműködésben. Egyebek között az, hogy manapság még nem elég jártasak a társadalomtudományokban, pszichológia, pedagógia, szociológia távolabb áll tőlük, mint a reáltudományok. Az egészségügy berkeiben és a köztudatban is nagyobb a gyógyítás presztízse, mint a megelőzésé, a gát az is, hogy a sok beteg miatt nincs idő az egészségnevelésre, a megelőzésre. S ha lenne is, semmi sem ösztönzi az orvost erre a munkára, még az etikus magatartás ismérvei között sem említik. * Ennyi ellene ható tényező láttán mondjunk hát le az egészségnevelésről? Szó sincs róla. Akkor, amikor az egészségügy, a gyógyítás olyan költséges szerte a világban, hogy a legfejlettebb államok is alig győzik kielégíteni a rohamosan fejlődő igényeket, nem szabad lemondani erről a rendkívül hatékony, olcsó és semmivel nem pótolható eszközről. Ehhez azonban szintén az ormos, a beteg, meg a társadalom együttműködésére vsat szükség. Chikán Ágnes Országgyűlési ise'ők tanácskozása Megtudtam, hogy... ... itallal mérgezik ma„ gukat az emiberek, mag, hogy tűz pusztított javakat. Hasogat a vállam, hátam, térdem és mindenein — kinek melyik íze — mondogatjuk gyakran és a támadó időjárási frontra fogjuk nyavalyánkat. Szokás ezt mondani, de tudós elmék is bizonyították, a hirtelen időváltozás sokunkra káros hatását. A hét végen ajándéknyáron napfürdőzhettünk. majd hirtelen vacoghattunk. Nem volt különösen mozgalmas a mentők hét végéje. Űgy mondták, átlagosnak ítélik a negyven kihívást, amiből tizennégyszer időben érkezett a mentő kéz. kétszer viszont hasztalan volt minden igyeko zet. Akik „m.lrögo'C'iarat" ürítenek maguk ellen, azokat gyógyító kezek óvjá Láng is ousztított — saj nos. Gondatlanságból. A Fehér-partnál szalma vált hamuvá, Szegváron h»szonnád, egy gazdaságúé " meg 200 ezret értek a műszerele — a tűz előtt. Hogy nem tudtam meg. melv*' gazdaságnál? De. csak mér kereseik a feltételezett tettest. — ács — Az országgyűlési tisztségviselők. az állandó bizottságok elnökei, n megyei képviselőcsoportok vezetői hétfőn. tegnap a Parlamentben tartott ülésükön a soron következő. őszi ülésszák előkészítésével foglalkoztak. Apró Antal, az országgyűlés elnöke tájékoztatta a jelenlevőket a parlament plénuma elé kerülő tervezett napirendről, az ülésszak előtti képviselői teendőkről. Az őszi ülés várhatóan elsőként az ipari miniszter beszámolóját vitatja meg. amely az ipar helyzetével és feladataival foglalkozik. Az ülésszak második témája: a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének beszámoló jelentése a népi ellenőrzés munkájáról. A hétfői tanácskozáson előbb Méhes Lajos ipari miniszter. maid Szakali József államtitkár, a KNEB elnöke ismertette a napirendi pontokkal kapcsolatos tudnivalókat. Próbaüzem az új mecseki külfejtésen Hazánk egyetlen kokszolható feketekőszén-lelőhelyén a Mecsekben új külfejtésen kezdődött meg hétfőn, tegnap a próbatermelés. A hegység legrégebbi bányaüzemétől. Vasas-bányától északra fekvő talaj rétegei alatt húzódó több mint hatszázezer tonna értékes szén kitermeléséhez fogtak hozzá. A próbaüzem során napi kéthá romszáz tonna, az év végéig összesen mintegy negyvenezer tonna feketeszenet ad az új mecseki üzem.