Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-11 / 189. szám

Csütörtök, 1983. augusztus 11. 3 Hogyan gazdálkodunk l,s,IB'a oazdasági ^CH^c m BuaiviuRA i I . v. R1ÜÉBa szabad idővel í közösségeknek A szabad idő — a kijevi szociológiai iskola tanítása szerint — nem egyszerűen az az idő, arrW a munkától, vagy más kötelező tevékenységtől szabad, hanem az az idő, amelyben „a személyiség önmagát építi". A marxi megfogalmazás szerint a személyiség fejlődését szolgáló szabad idő a „legfőbb termelőerő". Tartalmas és izgalmas kifejezések! A kérdés viszont napjaink egyik nagy kérdésének is tekinthetői: vajon hogyan gazdálkodik ki-ki a megnövekedett szabad idejével? Egészségügyi szakemberek éppúgy vizsgáljak napjaink-* ban ezt a kérdéskört, inint szociológiát kutatók, demográfusok, illetve a KSH speciális feladatokat ellátó szakemberei. Átfogó, az egész társadalmat, annak minden rétegét nagyitó alá vevő elemzés napjainkig nem készült e témában. Részkérdésekben azonban több fontos felmérés adatai ismertek. A szabad idő megnevekedett mennyisége: tény. A heti munkaidő társadalmi csökkentése, a kétnapos víkend általánossá válása — kivéve egy speciális réteget, néhány sajátos szakmát — országos érvényű és értékű lett az utóbbi két évben. Elöljáróban egy napjainkban készített statisztika kívánkozik ismertetésre; készítői egészségügyi szakemberek. közvélemény-kutatások szakértői. Néhány tízezres nagyságú lakosságcsoport körében tájékozódtak. Felmeréseik szerint a szabad időben végzett és valóban „szabad idős kikapcsolódásnak" is tekinthető foglalatosságok aránya a következőképpen alakul: A legtöbb családban valamelyest megnövekedett a televíziózás és a rádiózás. Kedvelt szabadidő-tevékenység a kertészkedés, az erre fordított időhányad növekedése számottevő, mintegy 14 százalék. Ezt követi, természetesen elsősorban a nők körében: a kézimunka, 13 százalékkal, majd nagyjából hasonló időnövekedéssel szerepel a sétálás, a kirándulás. Sajnálatosan utolsó helyen szerepel a szépirodalom — s áiltalában az olvasás időmennyiségének növekedése. Tekinthetjük reális jelzéssorozatnak is a fenti adatokat. Művelődési házak vezetőinek, tanácsi művelődési szakembereknek a megfigyelései csatlakoznak melléjük, kiegészülve, sajátos szempontból a népfront családpolitikai rétegvizsgálataival is. Ezek szerint a megnövekedett szabad idő személyiségre hasznos, valóban értékes felhasználása kevésbé figyelhető meg a nők körében, a családi munkamegosztásban. A családok férfitagjai — jóllehet, körükben gyakori a szabad idő terhére végzett ház körüli munka, mellékfoglalkozás stb. — egészében véve mégis több szabad Idővel rendelkeznek hétvégeken, mint az asszonyok. Idejük eltöltése kevéssé kötött, kevésbé függ a családi tevékenységtől. * A családok jelentős hányadában a szombati, úgynevezett első szabadnap java részét a nök ez eddig hétközben az esti órákban végzett háztartási munkákra fordítják. (Pedagógusok körében is hasonló megfigyeléseket regisztráltak; a gyerekek elmondása szerint az anyák — fiatalok és középkorúak egyaránt — a család ellátására, mintegy 6 órát fordítanak a szombati szabad idejükből, míg a férfiak maximálisan két és fél órát.) A fiatalabb férfiak mintegy 20 százaléka végez szombatonként jövedelemkiegészítő munkát. Több mint negyedük — elsősorban a kisebb vidéki településeken — kiegészítő kerti munkával tölti el a délutánt. Általános megfigyelés, hogy a család jólétével, gyarapodásával, ezen belül az anyagiak megnövelésével, illetve a háztartás jobb ellátásával kapcsolatos a hétvégi első szabadnap. A második szabadnapon már tapasztalható a családos asszonyok szabad idejének, elsősorban az olvasásnak. a tv-nek, és a kézimunkázásnak szentelhető időmennyiség növekedése. Jószerivel nem történt megfigyelhető előrelépés a sport, a kirándulás, általában a közös, csoportokat mozgató rendezvények élénkülésében. Az utazási kedvet csökkentette a közlekedési tarifák növekedése. Fiatalok körében — köztük is elsősorban azoknál, akik még nem alapítottak családot — némiképpen másként formálódnak napjainkra a szabad idő eltöltésének módozatai. A személyiségre erőteljesebben ható kulturális programok — elsősorban a zenehallgatás formái, a tánc is — körükben több időt kapnak. Sőt az is megfigyelhető, hogy a csoportos szórakozási forma mindinkább előtérbe kerül, főleg a középiskolás és a főiskolás korosztályoknál. Ez nyilván annak az eredménye is. hogy ennek az ifjúsági rétegnek a kulturálódási és szórakozási igényét igyekszik megkülönböztetett figyelemmel kielégíteni a művelődési házak hálózata, a rendezöirodák müsorpolitikája. * Az elején tartunk egy folyamatnak. A gyarapodó szabadidő-mennyiség eddig nem járt még együtt a tudatos, társadalmi méretű, igen differenciált tervezéssel, ami a rétegigényeket, a családok, rétegek anyagi lehetőségeit, sajátos életcéljait ás programjait kellően egyeztetve, a szabad idő társadalmilag és emberileg egyaránt hasznosabb eltöltését szolgálná. Művelődési és sportirányítási kérdés is: hol alkalmazkodnak most a legjobban és a leggyorsabban a helyi rétegigényekhez. Hol mérik fel leggyorsabban a családi kívánságokat, s mennyire tudnak elébe menni kínálattal, programokkal, ajánlásokkal — vagy csupán ötletekkel — a szabad idő gyarapodásának. Mert erre az önmagát építő személyiségnek, s a személyiség fejlődését szolgáló szabad időnek — mint „legfőbb termelőerő"-nek — egyaránt szüksége van. reflektor Iskolát nyit, tanfolyamot indít szeptember elsejével a gazdasági munkaközösségek tagjainak a TIT városi szervezete. A megyeszékhely különböző üzemeiben működő kisvállalkozások munkatársai nincsenek mindenütt tisztában a szabályos működési elvekkel, gazdálkodási, pénzügyi fogalmakkal, feladatkörük is több helyen vitatott. A nyolcszor háromórás foglalkozásból álló tanfolyamon a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága megyei igazgatóságának a közreműködésével tartanak előadásokat, konzultációt. Az ősszel induló tanfolyam az önállóan működő gazdasági munkaközösségeknek nyújt ismereteket, eligazítást. Vasúti átjárók Százéves főszakács Szemjon Grisin nemrégiben töltötte be a századik életévét. Ebből a nem csekély időből kilenc évtizedet a szakácsmesterségnek áldozott. Moszkvába, falusi legényként, 1893-ban jött, és pincérfiú lett a Prága Étteremben. Az elmúlt kilencven esztendő alatt ^mindenféle beosztása volt már a moszkvai éttermekben, az utóbbi néhány évtizedben pedig főszakács a belváros egyik falatozójában. Szemjon Grisinnek a sok hosszú évtized alatt voltak híres vendégei is. Amire még ma is büszke, hogy egy napon — ha jól emlékszik, úgy 80 évvel ezelőtt — Lev Tolsztoj mondott szívélyes dicsérő szavakat a finom vacsoráért. Nyűg, béklyó Hagyományok Tápén A Tisza szabályozását követő vizlecsapolás után Tápé határában is hatalmasra nőtt a legeltethető terület. A századfordulón már több tápai és szegedi, valamint vásárhelyi gazdaember legel, tette jószágait a nagy kiterjedésű Tápai réten. A disznókat a Maros széli makkosokban, a nagylábasokat — ökröket, lovakat és teheneket — a rét partos részeire terelték, utóbbiakat leginkább éjszaka legeltették. Néhány tehetős gazda, aki fantáziát látott az állattartásban, s a bátorsága mellett 1 nyilván anyagi fedezete is volt a vállalkozásra, a Pajorban, a Porgányérparton, a MalajQokon vagy a Sirhögyben, de még inkább a Lebődombon karámot, melléje pedig enyhelyül szolgáló szárnyékot építtetett. Mivel a föltörhető, termőre fordítható terület még igen kevés volt, többen az állattartásból pénzeltek. Az időben ugyanis bárki, bárhol legeltethetett, csak legyen mit. „öregapád, mög Szél Antal a sémmibűl is pénzt csináltak. A szögedi vásáron vöttek rossz ökröket. Hazahajtották űket, Hajónavigátor Á tengeri szerencsétlenségek legyakoribb oka a hajók összeütközése. A világ hajóflottáját 1965—1981. között ért minden hetedik szerencsétlenség összeütközésből adódott. Az idén kezdik meg a Szovjetunióban az Öceán— SZ berendezés sorozatgyártását, amely jdejebea figyelmezteti majd a hajókat az összeütközés veszélyére. Ez a rádiólokátoros berendezés szovjet tengeri flotta központi kutatóintézetében került kifejlesztésre, az Életmentés a tengeren elnevezésű, 1974-ben aláírt nemzetközi megállapodás értelmében. igyenöst a rétre. Ott legeltették, de csak éccaka, mert nappal ekét húzattak velük, mög szekeret, szóval dógoztatták is űket — móggyával. Tavaszra főjavultak, aztán jó haszonnal eladták. Gyerökkoromba a Jelemen gyerökökkel vótam bérös Szél Antalnál. Nappal, amikor Antal bácsi kieresztötte űket a karámbúl, akkor odaügyeltünk rájuk, éccakára mög lényűgöltük űket. Nem mindet, csak az öreg bibákat, a lovak közt mögénten a csődört. Ezök vótak a vezérök: amőre möntek, utána legelt a többi jószág, öregapádnak vót vasbékója is." A nyűgnek és a béklyónak azonos a funkciója, de nem egy az anyaguk, ennélfogva készítésük módja sem. A nyűg szó eredetét nem ismerjük. ösi módon készítették a pásztorok, de béresek is csinálták. Lószőrből és cseplyéből igen szorosra fonták rövid kötelüket, két végére szorítható, illetve lazítható hurkokat sikerítettek. Készítményüket mondták szíjnak és gúzsnak is, melynek rövid szára miatt csak aprókat léphetett a jószág, futni, ugrani pedig egyáltalán nem tudott. Mivel a nyűg nagyrészt növényből készült, a jószágok hamar szétnyűtték, ezért szinte nem található múzeumi gyűjteményekben. Ami mégis van, az féltett kincs, kuriózum. A béklyó szó a török— mongol „bagau", „bokkiu" szóval azonos, amit a bolgár—török érintkezés óla ismerünk. Kovácsoltvasból készült, amit a nyűghöz hasonlóan a jószág első két lábára raktak. A nyűggel szemben a békó nyűhetetlen, A csüdöket fogó fcelevézeket igen erős, vékonyabb-vastagább kovácsoltvas lánc fogja össze. A tápaiak megkülönböztették a könnyübékót és a nehézbékót. Az. előbbi lánca vékonyabb és fa a kelevéze, a másik teljes egészében vastag munka. A nehézbékót különleges lakatok zárták. „Ezöket, kérőm, mondtuk cigánybékónak, vagy cigánylakatnak is. Ha annak elveszött a I kűcsa. lé köllött vágni a jószágot, hogy mögszabadújjon a békóbűl." A cigánybékók a legrégebbi béklyótípusok, melyeknek ék alakú acéllemez szerkezetű zárórészük volt. Zárásukra és nyitásukra tolókúcs szolgált. Ismerték az „alberti békót" is öregjeink, amelynek nem egyforma a két kelevéze. Egyik az előbb említett cigánylakattal, a másik egy nagyobb láncszem elnjés átbújtatásával záródott öreg tápaiak jól ismerték a Gönci békót is. abból valóban csak mutatóban volt a falu leggazdagabb embereinek. Ez a béklyó már igen fejlett zárószerkezettel működött, súlyuk elérte az 5—6 kilót is. Gönczi Gábor szabadszállási lakatosmester készítette a múlt század derekán, amelynek mindkét kelevézét másmás kulccsal nyitható závárzattal látta el. Szélesebb körben való elterjedése a betyárok lólopásával van összefüggésben, öreg gazdaemberek főzött békának is mondták, mert anvagát a mester lefojtott üstben, bizonyos vegvj szerek hozzáadásával fehérizzásig főzte, amitől olyan zománcot kapott, hogy azon a lókötők reszelője sem boldogult. Ifj. Lele József HtR: az utóbbi cfty-kót évben sok közlekedési baleset történt országos viszonylatban a közút-vasút kereszteződésekben. A hasonló esetek megelőzése érdekében a MAV és a B!M-szervek kö/.ös ellenőrzése érdekében a MAV és a BM-szérvék közös ellenőrzésekét végeznek, és ugyaneSak közösén állanítják meg a baleset-megelözési célokat szolgáló legsürgetőbb tennivalókat. A MÁV Szegedi Igazgatósága területén — Csongrád, Bács-Kiskun és Békés megyében — a vőnatok tavaly 11 személygépkocsit, 5 motorkerékpárt, 4—4 vontatót és fogatolt járművet, valamint egy tehergépkocsit gázoltak el. A közút-vasút kereszteződésekben történt balesetek során 10 alkalommal jól működött a fénysorompó, míg másik 15 baleset sorompó nélküli útátjárón következett be. Ezenkívül tavaly az igazgatóság területén közúti járművek megrongáltak 93 soromnót. közöttük 13 fény- és 10 félsorompót. Ebben az évben csak az első 6 hónap során további 44 sorompót rongáltak meg a közúti forgalom résztvevői járműveikkel. Megyénkben ez év első felében két gázolás történt vasúti átjárókban. Március 5én Szegvár és Szentes között az egyik sorompó nélküli átjáróban rohant bele a vonat a Szeged és Vidéke Áfész egyik, két pótkocsit továbbító vontatójának. Szatymaz és a szeged-kiskundorozsmai vasútállomás között június 14-én az egyik fénysorompóval biztosított — és rendeltetésének megfelelően, jól működő — átjáróban a 707. számú gyorsvonat rohant neki a Móra Tsz gépkocsijának. Ez alkalommal életét vesztette egv ember, aki az útátjáró előtt a vonat elhaladására várakozott n A vasúti átjárók közlekedésbiztonsága és a vasút területén a közlekedés rendjének megszilárdítása érdekében a MÁV Vezérigazgatósága és a Belügyminisztérium Országos Rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési csoportfőnöksége már az elmúlt, év tavaszán együttműködési megállapodást kötött. A megállapodás alapgondolata az volt, hogy az érintett belügyi és vasúti szervek munkájukat a korábbiaknál jobban hangolják össze, megállapításaikról pedig folyamatosan tájékoztassák egymást, hogy ki-ki a maga területén gyors és megfelelő intézkedéseket tehessen. A megállapodás szükségességét sajnos igazolják a MÁV Szegedi Igazgatósága, illetve a megyénk területén történt balesetek is. A vasűt és a rendőrség ez irányú együttműködésére megyénkben tavaly ősszel, novemberben történt megállapodás. Azóta jelentős mértékben fokozódtak az ellenőrzések megyénkben, valamennyi vasúti átjáróban. Ez év első felében a Csongrádban kiépített 271 közűt-vasút — műútburkolattal ellátott — kereszteződésből Szeged és a szegedi járás területén 9 veszélyes és 8 különösen veszélyesnek megítélt csomópontot. Szentesen és a hozzá tartozó járásban 9 veszélyesnek és 15 különösen veszélyesnek ítélt —, Vásárhely területén összesen 18, Makón 4, Csongrád területén pedig 7 csomópontot ellenőriztek. Ezekben az akciókban a rendőrökön és a vasúti ellenőrökön kívül részt vettek a Szegedi Közúti Igazgatóság, a helyi tanácsok képviselői, valamint önkéntes rendőrök is. Fél év leforgása alatt a vasúti; átjárókban több mint 3600 járművezetőt, fogathajtót, vagv a síneken csak gyalogosan áthaladó embert ellenőriztek, és közülük több mint 1900 >ellen alkalmaztak valamilyen intézkedést. Ez viszont megdöbbentően nagy szám. Azt jelenti tulajdonképpen, hogy a megfigyelések során a járművekkel, vagy gyalogosan közlekedők 53 százaléka nem vette figyelembe az átjárókban látható — például a fénysorompók által adott, váltakozó piros fényű — jelzéseket, vagy a vasűt mentén olyan helyen közlekedtek például gyalogosan, kismotorral, ahol tartózkodni sem szabad. Az intézkedések összesítése után megállapították azt is. hogy a szabálysértők több mint 50 százaléka — 1039 fő — a gépjárművezetők köréből került ki. A kerékpárosok szabálysértése 20. míg a gyalogosoké 18 százalékot tett ki. A legdurvább szabálysértést, a tilos jelzésen áthaladást követte el a szabálysértők 19 százaléka, s még ennél is jóval többen folyamadtak a már leeresztett sorompók — félsorompók — kikerüléséhez. • Eddig a közős vasúti' rendőrségi ellenőrzéseket követő megállapodások és intézkedések legfőbb adatai. A MÁV-nál ugyanakor tudják, hogy a vasúti pályán a biztonság növelésének egyik legsajátosabb formája lenne a közúti átjárók megszüntetése. E vonatkozásban tervszerű intézkedések történtek, már régóta. Csakhogy a motorizáció üteme gyorsabb, mint a vasút ilyen célra fordítható anyagi lehetőségei. Ugyanakkor mindenképpen elismerendő tény, hogy a hazánk vasútvonalain még 1960-ban meglevő 13 ezer 800 útátjárót az elmúlt év végéig 6 ezer C00ra csökkentették. Megyénkben például öszszesen 271 vasúti átjáró van, viszont óriási eredmény, hogy közülük már 102 biztosított; fénysorompóval (64), félsorompóval (4), vagy hagyományos csapórudas sorompóval (34). Ugyanakkor még 169 útátjáró egyáltalán nincs biztosítva; igaz, ezels mind mellék-, vagv dúlőutakon; olyan helyeken, ahol számottevő közúti járműforgalomról szinte beszélni sem lehet. Már eddig is sikerült megvalósítani, hogy a MÁV minden olyan vasúti-közúti szintbeni kereszteződését biztosítson, ahol menetrend szerinti közforgalmú járművek — autóbuszok — közlekednek. A legközelebbi feladat vasúti szempontból azoknak az átjáróknak a megfelelő biztosítása, amelyeken keresztül rendszeresen szállítanak munkásokat is. Tervezik ugyanakkor a távolból kezelt sorompók számánál* csökkentését, az útátjárók környékének — beláthatóságának — rendezését. A közforgalmú járműveié által használt vasúti átjárók folyamatos ellenőrzésére a MÁV Szegedi Igazgatósága külön felelősöket jelölt ki az egész megyében, akik rendszeresen. írásban közlik észrevételeiket. • Mindebből kitűnik az a törekvés, amelyet a MÁV tesz annak érdekében, hogy a továbbiakban minél kevesebb baleset, történjék a vasúti pályák és a közutak szintbeni kereszteződéseiben. Ám amíg az ellenőrzött közúti járművekkel, vagy gyalogosan közlekedők több mint fele fittyet hány a fénysorompók piros jelzésére és más. valóban életbevágóan fontos előírásokra, nem is lehet más feladata a rendőrségnek sem. mint az útátjárók ,-még fokozottabb ellenőrzése, a szabálysértők bírsággal, vagy egyéb módon történő „megregulázása". » Zrínyi l'eter